Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-08 / 288. szám
1986. december 8., hétfő Somogyi Néplap 3 Beavatott emberekkel Az MSZMP Központi Bizottságának minapi határozata újból megerősítette, hogy elő kell segíteni a veszteségesen és alacsony hatékonysággal gazdálkodó termelőegységek munkájának gazdaságossá tételét, a költségvetési támogatás leépítését, a gazdaságtalan termelőtevékenység megszüntetését. Valamennyien tudjuk, hogy e program végrehajtása alapos és elszánt, körültekintő, egyben következetes döntést, végrehajtást igényel. Hiszen gyakran nem kevesebbről van szó: be kell zárni az olyan üzemet, vagy gyárat, amely — ahelyett, hogy gyarapítaná — fogyasztja a közvagyont. El kell émd, hogy az ilyen gyár gépei, üzemcsarnokai olyan vállalathoz kerüljenek, melyek nyereségesen gazdálkodnak. S minthogy még a legkorszerűbb berendezés is csak halt tárgy marad ember nélkül, az elérendő célok közé tartozik az is, hogy a régi, a veszteséges gyár dolgozói is váltsanak. Hogy ez miképpen megy végbe, korántsem mellékes. Elképzelhető, hogy az emberek a régi üzemcsarnokban dolgoznak továbbra is, de már egy másik vállalat munkásaként. Az sincs kizárva — sőt inkább gyakoribb —, hogy egy másik céghez kerülnek. A lényeg viszont mindkét esetben azonos: valami más, valami közhasznúbb tevékenységet folytatnak, mint idáig. Azért beszélünk — s beszélnek ők is — váltásról. Kétségtelen, hogy ez végső soron a dolgozó érdekében történik. Könnyű belátni ugyanis, hogy csak olyan országban boldogulhatnak munkájukból az emberek, ahol a termelés valóban gazdagítja a közvagyont. Csakhogy attól, hogy a józan eszemmel belátok, elfogadok valamit, még nehéz, akár keserves is lehet az ilyen váltás, a vezetőnek és dolgozónak egyaránt Még a nehéz döntés is köny- nyebbé válhat azonban, ha a vállalatok vezetése megosztja a váltás gondjait, de várható előnyeit is a dolgozókkal; bevonja őket a döntésbe, beavatja őket a tervekbe, elképzelésekbe. Ezt annál is inkább érdemes hangoztatni, miivel sok példa bizonyítja: még a jó szándékkal elhatározott átcsoportosításból, változtatásból is kínos ügyek származhatnak csak azért, mert időben nem tájékoztatják a Vgmk-kat alakítottak a Mechanikai Művek marcali gyárának tmk-részlegében a tekercselőgépek felújítására. Ok végzik a társgyárak — a budapesti és az abonyi — elhasznált gépeinek felújítását is. A képen: egy Atlasz gépen dolgoznak a munkások. dolgozókat, az érintetteket. Például helyes intézkedéssorozatot megkérdőjelező közhangulat alakult ki a vidéki nagyvállalat budapesti egységében amiatt, hogy a fővárosi dolgozók az újságból tudták níeg, mi a terv velük, üzemükkel. Történetesen több ezer, magát megcsalatottnak érző kispesti munkásról van szó, akiért — mellesleg — kapkodnak más üzemek, hiszen nem rajtuk múlott, hogy az egységben a tevékenység kilátástalanná vált. Joggal érezték: ha idejében szólnak, ők is idejében felkészülnek a búcsúra, sorsuk új útra vezetésére. Az emberek feje fölött intézkedni még az annyira áhított gazdálkodási cél érdekében sem lehet. Ez az eljárás azzal sem menthető, hogy a váltást bonyolult tárgyalások előzik meg, s nem könnyű meghatározni, mikor lehet érdemben tájékoztatást adni. A hibát általában előbb követik el. Ott, ahol a dolgozóknak meglepetéssel kell tudomást szerezniük arról, hogy eladják, átszervezik, átcsoportosítják üzemüket; vajon hogyan keresték előbb velük együtt a nagyobb gazdaságosság módját, a hatékonyabb tevékenység feltételeit? Mire mozgósították őket eddig, ha csak most tudják meg, hogy bajok voltak? Egy-egy ilyen, az emberek életét kezdetben tán kedvezőtlenül befolyásoló döntés előtt a vezetésnek el kell számolnia azzal, mit tett a meglévő kapacitás hatékonyabb üzemeltetéséért, mii az a körülmény, amin változtatni nincs hatalmában, és ami az adott kapacitás átadását indokolja. De abban az esetben is a dolgozók megértésére számíthat, ha új termékszerkezet, a nagyobb rend és fegyelem elérése miatt „mozdul meg a talaj” egyesek lába alatt. Mozdulni keli. Jelen terveink valóra váltása csak akkor lehetséges, ha gép, műhely, üzem nagyobb hatásfokkal több hasznot hajt. Késlekedni sem szabad a változtatással, ha arra megérett az idő. Viszont, hogy megérett, azt a dolgozók tudatán is mérni szükséges : vállalják-e az újfajta tevékenység kényelmetlenségeit a jobb boldogulás perspektívájával? Ez nem időhúzás, fölösleges akadékoskodás, soha véget nem érő viták indokolása. Meggyőződésünk, ha a dolgozók tájékoztatására is gondolnak, még meg is gyorsulhat az átszervezés. Márpedig ez a célunk. , K. F. Döcög a vasárnapi rakodás Könnyű a munka ax új pályaudvaron — Az lenne jó, ha a hétvégi rakodás nem volna örökzöld téma. A vasút folyamatos üzem, amnák kellene lenini a rakodásnak is — mondta Mayer József üzemfőnök tegnap reggel a kaposvári állomáson. — A berakodás nem gond. Ehhez a vállalatoknak erős érdekük fűződik. Nem úgy a beérkező szállítmányok kirakásához. Az a kocsiálláspénz ellenére is „ráér” hétfőn. Igaz, a hozzáállás mostanában kedvezőbb. Azelőtt a beérkezett vagonok háromnegyede kirakatlan maradt. Ma 45 kocsi vár kirakásra az új teherpályaudvaron, illetve az iparvágányokon, s ennék a felét várhatóan kirakják ... Nem rakodik például vasárnap a főiskolai tangazdaság, a szennai tsz, és az Agroker. Az utóbbi azért okoz gondot, mert az ide érkező vagonok nagy része külföldi, s ezekért a MÁV- nak devizában kell fizetnie. A kocsiálláspénz ez esetben is ugyanannyi, mint a magyar vagonnál, pedig indokolt volna a differenciálás. Különösen visszás, ha egy vállalat egyik nap veri az asztalt, hogy nem kap vagont, másnap pedig nem rákja ki a beérkező árut. — A hétvégi rakodás ösztönzésére a MÁV sok erőfeszítést tesz. Egy hét múlva például rakodási kampányt szervezünk; költségtérítést kapnak a jó példát adó válllalatók. Az új teherpályaudvaron találkoztunk a Szövker társulás ügyeletes raktárvezetőjével, Tóth Jánossal. — Most indulok a lakásukon ügyéletet tartó rakodókért, ugyanis beérkezett egy vagon lengyel tejkaramella. Miért döcög sok helyen a hétvégi rakodás ? — Mert felértékelődött a szabadidő és nehéz embert találni, áki ennyiért vállalja a munkát. A továbbiakból inkább az derült ki, hogy nem az egyéni, hanem a vállalati érdekeltség hiányaik. — Mi a MÁV-hoz igazodva folyamatosan végezzük a rakodást és szállítást — mondta Dornacker Gyula, a Kapos-Volán forgalmi szolgálattevője. — Föltéve, ha a vállalat hajlandó kaput nyitni vasárnap. Nem fogad szállítmányt például a Tri- tex vagy a Domus. Ma háCsomagküldő szolgálatot terveznek Nagykereskedelem tanulópé Mencurius, az isteni hírnök, az ékesszólás, a kereskedelem és az utak isitene nincs elkényeztetve manapság Magyarországon. Az sem lenne csoda, ha bekopogtatna Zeusz főkönyvelőhöz és ékesen szólva közölné ahírt: Lemond a kereskédéLemrőil, neon akar infarktust kapni ... Ez arról jutott eszembe, hogy megzördült a hanaszt, s csiripelte egy veréb: a Somogy Kereskedelmi VáltaiLat Lemond néhány éve megkezdett nagykereskedelmi tevékenységéről. Ezzel az értesüléssel fölfegyverkezve kérdeztem Sümegh Nándomé igazgatót — Nem értem a dolgot — mondta1; a legtöbb pletykának van valóságalapja, ha csak egy mákszemnyi is. Eki- nek pedig nincsen. Az idén 120 millió forintos nagykereskedelmi forgalmat bonyolítunk le; a nyereségünk nagyobb, mint a vállalati átlag, s eszünk ágában sincs lemondani erről, á megszületése óta tisztes jövedelmet hozó -üzletágról, — Tehát minden tökélete-, sen, sikerült? — Kereskedni nehéz. Az árrések nem nagyok, a munkaerőhelyzet nem rózsás, a piaci verseny élesedik... Mi négy éve vágtunk bele a nagykereskedelembe, a tanulópénzt meg is fizettük, volt több halfogásunk, de ezeket még idejében kiigazítottuk. Kialakult a megfelelő szervezetünk, csiszolódtak módszereink, ma már tudjuk, nogy mit és milyen körben érdemes forgalmaznunk. Nem tökéletes a nagykereskedelmi munkánk, de sikeres. — Gondolom, nem szívesen teszi, mégis kérem: balfogásaikról áruljon el néhány részletet. — A kezdeti nagy akarás okozta, hogy mindenbe belekaptunk. Előfordult, hogy apró csomagokkal a teher- aiutónk kör berohanta a fél országlat, s többe került a benzin, minit amennyit az áru hozott. Megvettünk néhány -odyan cikket, amiitől azután csak többszöri leértékelés után tudtunk megszabadulni . Ezekre utaltam, amikor a tanulópénzt említettem. — Négy -év után, 1987-ben milyen munícióval lépnek a felső tagozatba? — A nagykereskedelmi beszerzéseinkből származó áru felénél valamivel több saját kiskereskedelmi hálózatunkba kerül. így mindkét árrés nálunk marad, s ez adja a biztos hátteret a többi munkához. Amlit nem saját üzleteinkben adunk el, annak nagy részét nem Somogyiban értékesítjük. Vevőkörünk így alakult ki, a szomszédos me gyékiből jön vásárlóink többsége. Sok magánkereskedő és szerződéses boltvezető van a vásárlóink között. Ök nagykereskedelmi raktárunkban részben önkiszolgáló módszerrel vásárolnak; ez nekiik is előnyös, nekünk is gazdaságos. — Honnan származik az áru, amit forgalmaznak? — Igyekszünk mind több termelőv ällatatla-l kapcsolatot teremteni, s ha lehet, mo- nopolcikkekelt termeltetni. Megfelelő áralku csak így lehetséges. Országos nagyvállalatok éppúgy vannak partnereink között, mint kisiparosok. A ruházati cikkek esetében legfőbb bázisunk a Ruhaker társulás, ezt több, hozzánk hasonló kereskedelmi oég hozta létre. Bolgár és lengyel oégékfcei csereüzleteket bonyolítunk le. Faipari termékeket gyártatunk a Sáév egyik leányvállalatával, ezeket az NSZK-ba szállítjuk, s onnan szerszámokat, kisgépeket kapunk. Elsősorban a termeltetés és a külkereskedelmi kapcsolatok terén kell előrelépnünk, célunk, hogy így mind több árut törölhessünk a hiánylistáról. Csomagküldő szolgálatot akarunk létrehozni, ez távoli és kisebb mennyiségeket rendelő vevőinket szolgálná, de -tudjuk, igazi sikerre akkor vezethetne, ha mind több manopoicdkket forgalmaznánk. — Nincs önálló nagykereskedelmi szervezetük. Nem hiányoznak a főállású munkatársak, aki k csak ezzel f oglalkoznának? — Egyelőire nem. A 2,2 milliárd forintos forgalomból száZhúszmil'lió a nagykereskedelmi, s erre még nem kall külön szervezet. Nem erőltetjük a növekedésit, de nem is lassítjuk. Amint a nagyság megkívánja, létrehozzuk az önálló gárdát. Nyereségünk a nagykereskedelemnek is köszönhetően az idén nagyobb lesz a tervezettnél. Jövőre azonban ismét keményebb körtiiméniyék között kell dolgoznunk. Mind a kis-, mind a nagykereskedelem alaposain meg fog kínlódni azért, hogy ne csökkenjenek eredményeink. A hír tehát nem igaz. Mint ahogy —visszagondolok Mer- curiusra — a képzeletbeli történet is valószínűleg úgy folytatódna: Zeusz főkönyvelő egy barackot nyomna beosztottja kobakjára és megkérdezné, hogy miért épp kereskedni nem akar, talán az utak jobbak? Mercuirius pedig értené a bölcs talányt, s ügyelne éberen tovább az adás-vétel gondjaira is. Luthár Péter rom fixplatós és ugyaneny- nyi billenős kocsival dolgozunk; sódert rakodunk a Sáévnak szenet, a Tüzép- nek. Emellett a Titánhoz es a Piérthez is viszünk árut. Ezeket a vállalatokat jó példaként említhetem, hiszen kényesék arra, hogy ne legyen kirakatlan vagonjuk. A hozzáállás végül is a vállalatok belső érdekeltségi rendszerétől függ. Aligha véletlen, hogy épp az imént telefonált a Fészek Áruház raktárosa: készenlétben áll, bármit azonnal _ szállíthatunk. Kelemen Gyula, a MÁV ügyeletes fuvardíj-számfejtője elmondta, hogy a kocsiálláspénz az előírt rakodási idő után óránként 30 forint. — Föltételezem, hogy a rakodás óránkénti költségei ennél jóval magasabbak, így a vállalatoknak az álláspénz kifizetése a kisebbik rossz... — Igenám, csakhogy 24 óra múltán már 100, újabb 24 múlva 200 forint az óránkénti kocsiálláspénz — mondta a Volán-forgalmista. — így korábban előfordult, hogy az egyik vállalatnak egy vagonért 28 ezer forint álláspénzt "kellett fizetni, vagyis többet, mint az egész áru értéke volt. — Nekünk nem az a célunk, hogy kocsiálláspénzt kapjunk — így Kelemen Gyula —, hanem hogy fussanak a vagonok. A veszteglő kocsik miatt kieső fuvardíj ugyanis sokkal nagyobb, mint a kocsiálláspénz. Igaz, évente az utóbbi is milliókat tesz ki. Mayer József arról is beszélt, hogy ez ideig imégnem sikerült próbára tenni az új teherpályaudvar fogadókapacitását. — Jóformán észre sem vettük a máskor sok fejfájást okozó őszi szállítási csúcsot. Alig volt ideges telefonáló, vagy torlódás. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó hír, hiszen azt jelzi: például a mezőgazdasági nagyüzemeknek kevesebb volt a száUítanivalójuk. Én mindenesetre jobban érzem magam, ha ki sem látszunk a munkából. Bír6 Ferenc
