Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
198C. december 1., hé« ____________________SOMOGYI NÉPLAP 5 A tankötelezettségi törvény végrehajtásának nagyatádi tapasztalatai Fokozni kell az együttműködést a szülőkkel A Nagyatádi Városi Tanács végrehajtó bizottsága a napokban megtartott ülésen többek között megtárgyalta a tankötelezettségi törvény végrehajtásának tapasztalatairól szóló összegezést, amelyet Dezső Lászióné, a művelődési, egészségügyi, és sportosztály vezetője terjesztett a testület elé. Tőle érdeklődtünk az 1980 óta szerzett tapasztalatokról, ugyanis a végrehajtó bizottság akkor foglalkozott e témával. Azóta — 1985. évi oktatásról szóló törvény, illetve annak végrehajtási utasítása is napvilágot látott, amely újólag szabályozta a tankötelezettséget és a korábbinál rugalmasabban állapította meg annak kezdetét és végét, valamint a szü" lök felelősségét is. — Milyennek minősíthető a beiskolázás jelenlegi helyzete? — örvendetes, hogy a tervszerű fejlesztések eredményeként településeinken biztosított valamennyi 3—6 éves korú gyermek elhelyezése az óvodákban. Míg korábban Kivadáron és Ötvös- kónyiban voltak gondok, az utóbbi időben ezek is megszűntek. Kivadárról beszállítjuk az óvodásokat, Ötvös- kónyiban pedig egy újabb óvodai csoport indításának a feltételeit teremtettük meg. Eredményes volt az a törekvésünk, hogy az óvodai nevelést minél korábbi életszakaszban kezdjék meg. Az elmúlt tanévben az óvodáskorú gyermekeknek a 97 százaléka volt intézményeinkben, az országos átlag 88,9 százalék. Az óvodák és iskolák kapcsolata hagyományosan jó, gyakoriak a szákmai tapasztalatcserék. Az új rendelkezés szerint a gyermekek iskolaérettségének a megítélése az óvoda feladata, esetleges vitás esetekben a nevelési tanácsadó Szakvéleménye alapján döntenek. — Melyek a tankötelezettségi törvény teljesítését befolyásoló iskolád tényezők, s e téren milyen tapasztalataik vannak? — A tankötelezettség teljesítésében az eddig elmondottakon túl az iskolák tárgyi és személyi feltételei, a nevelő-oktató munka hatékonysága változatlanul nagy hangsúlyt kap. A városban jelentős tanteremfejlesztés történt az elmúlt években, de még ezek ellenére is csupán az egyes számú általános iskolában tudtuk megszüntetni a délutáni tanítást. Ennek hátrányairól nem kell szólnom. Tanulóinknak csaknem 60 százaléka tölti egész napját az iskolában: napközi otthonban, illetné tanulószobában, önálló tanulócsoportba a gyermekek 99 százaléka jár, összevont tanulócsoport csupán Kivadáron működik. Jó dolog, hogy a tanulócsoportok átlaglétszáma 29-ről 24- re, az egy tanerőre jutó tanulólétszám pedig 17,5-ről 13,6-ra csökkent. Sajnos, hogy valamelyest csökkent a szakosan leadott órák száma is, mivel a gyes-en lévők helyére változatlanul képesítésnélkülieket tudunk csak alkalmazni. — Hogyan alakult a túlkorosaik száma az iskolákban? — A 8. osztályt a tanköteles korban befejezők aránya jobb az országos átlagnál: jelenleg a 8. osztályosok 98 százaléka 14 éves korig, kettő százaléka pedig 15 éves korig befejezi általános iskolai tanulmányait. A túlkorosak aránya 4 százalékról 2,3 százalékra csökkent, a felmentések száma pedig elenyésző. Tanulóink döntő többsége eleget tesz a rendszeres iskolábajárási kötelezettségének is. A 8. osztályt végzett tanulók 98,8 százaléka jelentkezik továbbtanulásra. A jövőben tovább kell fokoznunk valamennyi érdekelt, a szülők* és a névelők még hatékonyabb együttműködését az igazolatlan mulasztások csökkentése érdekében. D. S. KÓRUST ALÁLKOZÓV KAPOSYÁRON ÉS MERNYÉN Két éve Kaposvár volt a kezdeményezője a kórusok regionális találkozójának, a résztvevő együttesek a folytatásra tettek javaslatot. A zeneművészeti szakközépiskolák és a gimnáziumi ének-zened osztályok kórusainak második kaposvári találkozója, melyet a hét végén rendeztek meg a Munkácsy gimnáziumban, most már mondhatjuk: hagyománnyá vált. Tíz — köztük a galántai magyar tannyelvű gimnázium leánykara — együttes mutatta be műsorát szombaton délután, vasárnap négy kórus szerepelt a gálán, melyen Vidák Gizella, a városi tanács elnök- helyettese a vándors erleget a kecskeméti Kodály Zoltán érfek-zened gimnázium leánykarának nyújtotta át elismerésül a kiemelkedő művészi teljesítményért. Szombaton vendégként a kaposvári Munkácsy gimnázium és a Tóth Lajos Általános Iskola kórusa is bemutatkozott. A kórusok éveken át engedve a divatnak, állították össze műsorukat. A kétnapos kaposvári kórustalálkozó egyik fő tapasztalata: a szép kórushangzás, a művek igényes megszólaltatása, azaz a magas zenei követelmény lett a divat. A kórusirodalom valódi értékeinek megszólaltatására vállalkoztak az együttesek. Kodály műveit továbbra is szívesen énekelik. Mellette a fiatal hazai és külföldi szerzők művei is helyet kaptak a műsorban. Tillai Ernő, Liszt-díjas pécsi karnagy, a zsűri elnöke értékelésében kiemelte: a találkozón részt vett kórusok élén kitűnő szakemberek állnak, akik a „diák hangból” szépen hangzó együtteseket kovácsoltak. A zenei szakközépiskolák az énekzené tagozatos általános iskolákból már jól képzett kóristákat, énekeseket kapnak. Szerencsés az a szakközépiskola, ahol helyben ilyen általános iskola működik. Kaposvárnak ugyanis nincs zeneművészeti szakközépiskolája, de az általános és középiskolai kórusok magas színvonalúak. Megteremtődhet minden feltétel ahhoz, hogy a somogyi megyeszékhelyen is megszülessen a zeneművészeti szak- középiskola. A szombat este legkiemelkedőbb élményét a kecskeméti együttes, a vándorserleg újabb birtokosa nyújtotta. Vasárnap délélőtt a gálán öt kórust hallottunk: a békéscsabai Bartók zeneiskola és zeneművészeti szakközép- iskola leánykarát, a kecskeméti győzteseket, a pécsi Kodály gimnázium leánykarát, a budapesti Szilágyi gimnázium kórusét, valamint a vendégként hazánkban tartózkodó galántaiakat. Mernyén is dalosünnep -volt szombaton. Néhány éve a gyékényes! kórus kezdeményezte a somogyi kórustalálkozót. Meghallgatásra talált az ötlet, Látrány után most Mernye vállalta a házigazda szerepét. A legrégebbi kisgyaláni kórus mellett sok új falusi kórussal; pávakörrel ismerkedhettünk meg. 1982-!ben alakult a nagybajom! kórus, kétéves a mernyeieké, egy éve működik a homokszentgyörgyi, három éve a lájtrányi. Nemcsak a kórusok száma gyarapodott, a meglévő együttesek is egyre vonzóbbak a falusiak számára. Műsoraik — mint ezt a szombat esti találkozó is bizonyította — egyre színvonalasabbak. Sokan féltették a bedrehelyi kórust, amikor kiváltak együttesből a hencseiek. Az egészséges .kórusversenyből” két remek együttes született. A somogyi kórus- találkozó is folytatást ígér, a barcsiak szeretnék jövőre vendégül látni az együtteseket. (A fenti képen a galántai leánykórus.) Horányi Barna KUFAROK NYARA ti. „Sokat talpaltaim életemben”, sóhajtott, és — ki tudja hányadszor — felhúzta a nadrágja szárát, hogy megmutassa a doktornak a lábára tekaredett földiszeder színű indákat. Az orvos szórakozottan bólintott, s ki tudja, hányadszor — kímélő életmódot, .kevesebb mipalást” (,jhiisizen többszörös milliomos, mit akar még!”) és gyógyfürdőt javasolt, majd az „eszeveszett” időjárásról beszélgettek, a szörnyű melegről^ amely az üdülőknek kedvező ugyan, de a mező- gazdaság nagyon megsínyli.Ráfi bácsi, akár csak a legtöbb helyibeli, tisztelte és szerette az orvost. Lelkifurdalást is érzett vele kapcsolatban, mert 49-foen tagja volt annak a bizottságnak, amely a kúriájukat államosította. Ha erről esett szó, gyöngyöző homlokkal mentegetőzött („zöldfülű káderjelölt voltam akkor”), az orvos pedig elnézően legyintett, mondván: „nem tehet maga arról”, és hozzátette: „még szerencse, hogy ennyivel megúsztam. Mint osztályidegent, kirúghattak volna az egyetemről, de valami csoda révén ott felejtették. Továbbá kifejtette, hogy neki is van szeme, látja, hogy ama bizottság tagjainak, mindegyiknek nagyabb kúriája van ma, mint az ő megboldogult apjáé volt („akárcsak önnek, Rá- fáel”), de őt ez nem irritálja, szerencsére nem irigy természetű, és akár hiszi a vendéglős, akár nem, elégedett a sorsával. Neki és a családjának megfelel a'kétszobás tanácsi lakás, sosem törekedett arra, hogy többje legyen, mint egy áltlag magyarnak („ha a szerzésvágynak csak egy szikrája él bennem vajon kórboncnoknak; megyek?! A fenét.”). Bár, ami azt a kúriát illeti, szóval, hazudna, ha azt mondaná hogy közömbös az emléke iránt, ő ugyanis abban az öreg házban született, gyermekeskedett, s ott szépség és szeretet vette körül; a kúriának paradicsomi környezete volt, ősi park pompás virágágyásokkal, vastag törzsű platánokkal, fenyőkkel, tágas, gondozott kert rengeteg gyümölcsfával, és az a feneség, hogy mindezt tönkretették az államosítás után („égy szót sem szólnék, ha megóvták, megbecsülték volna”) kivágták, fölprédállták a fákat, a kert elpusztult, ma áthatolhatatlan bozótos borítja; volt egy kis tó is a parkban, most szemétgödör, a ház romos, mert amíg használták sem tatarozták soha, egyszóval ő csak azt nehezményezi, hogy a gyerekkori paradicsom nem a köz javát szolgálja, hanem ebek harmincadj ára kerülít. („Van még ott egy fenyő, nagyon öreg lehet, messziről látni a tetejét, Ez az egy fa élte túl a pusztítást. A több százból egy.”) Ráfi bácsi erre tiszteletteljes hangnemben bár, dé határozottan tudtára ad- a, hogy nézetei „nem e világba valók” (legszívesebben balfácánnak nevezte volna), hiszen ma már mindenki igenis arra törekszik, hogy többje legyen az „átlag ma- gyair”-nál (az átlag magyar is arra törekszik), a doktor úrnak meg igazán nem volna nehéz összeszedni néhány milcsit, hiszen a legjobb diagnoszta hírében áll a városiban és a környéken. Csak meg kellene nyitnia a magánrendelőjét (isten- bizony, kölcsönadnám az induláshoz szükséges „lo- véttát”), és máris özönölnének a páciensek, dőlne a pénz. (Folytatjuk.) Jótékonysági est Kaposváron Hét együttes a színpadon öt néptánc- és két népzenei együttes részvételével jótékonysági estet rendezett a Latinca Sándor Művelődési Központ a tanítóképző főiskola segítségével. A bevételt a battonyad SOS gyermekfalu javára ajánlották fel a szervezők. Dr. Gyenesei István, a Somogy Megyei Tanács elnöke megnyitójában kiemelte, hogy a gyermekfalu pótolni igyekszik a családi környezetet, fontos szerepet vállal a felnövekvő nemzedék társadalmi beilleszkedésének elősegítéséért. Elsőként a Tóth Lajos Általános Iskola és a Latinca Sándor Művelődési Központ közös irányítása alatt működő Somogyi Aprók táncegyüttes lépett színpadra. Műsoruk színessége, az előadásmód lendületessége megalapozta az est jó hangulatát. Utánuk üvegestáncot láthattunk a Kaláka együttestől, majd a Surján néptánccsoport mutatkozott be ugróstánccal. Mindkét produkció nagy tapsot kapott, de kijutott az elismerésből az „apróknak” is, akik Legénykék című kompozíciójukkal léptek másodszorra a közönség elé. A műsor első része Szatmári táncokkal zárult a Kaláka és Surján közös előadásában. A táncosokat a Kerékkötő és a Zengő népzenei együttes kísérte akik önálló műsorral is bemutatkoztak. Sokan várták a BM Kaposvár együttes fellépését, akik széki táncokat, kariká- zót és ugróst, verbunkos, csárdást valamint méhkeréki táncokat adtak elő. Megfelelve az előzetes várakozásnak, pontosan kidolgozott, egységes táncokat láthattunk. Az est kiemelkedő sikere a Somogy Táncegyüttes nevéhez fűződik. Nagy fegyelemmel, mégis könnyedén, helyenként pajkos vidámsággal táncoltak. Náluk lehetett érezni igazán, hogy a zene és a tánc elválaszthatatlan kapcsolatban van egymással. Szinte tökéletes pontosságú műsoruk méltán vívta ki a közönség elismerését. Felcsattant a taps akkor is, amikor /a műsorvezető a Battonyáról érkezett köszöntő távirat szövegét olvasta fel, vagy amikor az est bevételét jelntősen növelő vállalatok nevét ismertette. Balogh Ferenc
