Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-04 / 285. szám
1986. december 4., csütörtök Somogyi Néplap 5 —————— I ■1-1-1. I ■■ I I II .1 I. ■■ 1.11,11 II —— Óvodát avattak Kányán Összefogott a falu Ünnepelt tegnap a falu, a Tab melletti Kánya negyvenkét éve szabadult föl. Az ötszáznegyvenhét lelkes társközség az összefogásban példát mutatva óvodát avatott az évforduló tiszteletére. Somogy Lizenháromezer-hétszázhu- szonnyolc óvodása közül húsz apróság örülhetett az új otthonnak. Kánya a hetvenes évekig önálHó tanáccsal rendelkező település volt, hozzátartozott a kéit közeid község, Bedeg- kér és Somagyegres. A köz- igaizgatásd átszervezés óta társiközséggé vál|t, de a helyiek a megmondhatód, nem vallatták kárát. A település lélékszáma ugyan ingadozott néhány esztendőin át, ezt az iskolába beiratkozott gyerekek száma .s mutatta. Az utóbbi években újra emelkedik a számuk. Szívesen telepednek le a községben a fiatalok. A község tanácstagja, a hélyi tanító,' Schmuck Fe- renc, aki egyébként biológia szakos tanár, a tegnap föl- avadodít óvoda építéséről beszélt. Egyike volt az összefogás szervezőinek. — Községünkben az elmúlt évtizedekben átmeneti óvoda működött, többnyire nyáron, dologidőben, amikor a szülők a földeken dolgoztak. Az elmúlt napokig.Ten- gődre utaztak az óvodába a gyerékek. Kerestük annak a lehelt őségét, hogy helyben oldjuk meg a& elhelyezésükéit. A helyi pántszervezet irodáját áthelyeztük a megüresedett tanácsházba, a védőnő 'is kiköltözött az épületből, ezután birtokba vettük, s a nyáron megkezdődött az a hatalmas munka, minek eredményeképpen egy százhetven négyzetméternyi területen berendezkedett az óvoda. Takács Gyula társadalmi munkában készítette el az épület tervét, a tahi tanács gondoskodott az anyagokról, segített a tsz is, a többi a kányaiak önzetlen munkájának az eredménye. A helyi festők mintegy hatvanezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá, hogy az épületet mielőbb átadhassuk, ugyanígy dolgoztak a kőművesek, a villanyszerelők, a fuvarosok, is. Mintegy egymillió forintot ér mindannyiük munkája. Szegeden tegnap véget ért a számítástechnika orvostudományi, biológiai alkalmazásáról rendezett nemzetközi tanácskozás. A négynapos kollokviumon mintegy 300 magyar és 50 külföldi szakember vett részt. Az előadások jórészt azzal foglalkoztak, hogy milyen eredményéket értek el a száVargáné Komáromi Ágnes az óvoda vezetője együtt örül az apróságokkal az új otthonnak és annak, hogy neki sem kéll többé Tengődre utaznia, naponta, munkába. A község felszabadulásának évfordulójáról Németh Lajos, a helyi termelőszövetkezeit párltvezetőségének titkára emlékezett meg, az új létesítményt dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese adta át. Dr. Novak Ferenc, a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottságának titkára oklevelét, illetve Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést adott át az élenjáróknak: Angyal Istvánnak, Matyék Lászlónak és Schmuck Ferencnek. Tizennyolcán érdemes társadalmi munkás elismerést kaptak. Farkas István, a tahi tanács elnöke dr. Balassa Tibornak Tab fejlesztéséért végzett eredményes munkájáért em- lókplakettet adományozott. az egészségügyi szervezésben, a diagnosztikában, a gyógyításban, a gyógyszerkutatásokban és az egészségügy! oktatásban. Külön szekcióban tárgyaltak a gyógyintézeti információs rendszerekről. Felhasználásukkal kezdő orvos is tökéletes diagnózist készíthet. Horányi Barna SZÁMÍTÁSTECHNIKA AZ ORVOSTUDOMÁNYBAN mítástedhnika segítségével Történelmi érmek gyűjtője — Gyermekkoromban egy balul sikerült cukorkavásárláskor, pontosabban: a vásárlási kísérletnél, a zsebemben csörgő aprópénz közé egy régi ötpengős keveredett. Persze nem kaptam érte cukrot, A régi pénzt megtartottam, ma sem tudom, hogy miért — meséli Berta Gyula. S amikor az utcán a párját is megtalálta, elhatározta: gyűjteni fogja a régi pénzeket. Szenvedély lett ebből az elhatározásból. — Felső tagozatos koromban kezdtem a háborús kitüntetéseket, érméket gyűjteni. — Miért éppen a háborús kitüntetéseket ? — Akaratlanul is rengeteg ismeret birtokába kerül így a gyűjtő. Itt van például a Szent Szövetség Ágyúkeresztje: a Waterlooi ütközet után öntötték Ausztriában zsákmányolt francia ágyúkból. Rajta a felirat: Europe Libertate, s a másik oldalán évszám: 1815. Vagy itt van a königrätzi csatában győztes poroszok kitüntetése 1866- ból és a Lincoln elnök arcképével díszített, színarany- bói készült Bíbor Szív. 1944- ben a partraszállás után adományozták az amerikaiak franciáknak, angoloknak, a lengyel légió főtisztjeinek. Csak főtiszteknek, de amerikai nem kaphatta meg. Ez pedig a Wirtuty Military, a legnagyobb lengyel kitüntetés; Angliában adta ki az emigráns lengyel kormány, ugyancsak 1944-ban. — Hol jut hozzá a gyűjtő a ritkaságokhoz? — Árveréseken.. Pécsen hetenként .van klub össze jövetel. Kaposváron hetente kétszer is. Általában százan, százötvenen csereberélünk. — Milyen ember a gyűjtő? — Talán a megszállottság miatt egy kicsit más, egyébként ugyanolyan, mint a többi ember. Két érdekes példát mégis kiragadok. A gyűjtősaenvedély, a kutatás vágya kalauzolt el Horthy volt testőrparancsnokához. (1944-ben ő adta le az első lövésit a budai vár elfoglalására felvonuló német páncélosokra. A németek koncentrációs táborba vitték ezért.) Vitéz Hegyesy Géza altábornagy — a demokratikus érzelmű Kiss János altábornagy barátja — egyedül viselhette a kormányzó kitüntetéseinek teljes sorát, ter- mészetesen harmadosztályú szinten. Találkoztam a volt Királyi Katonai Térképészeti Hivatal grafikusává!, Horthy éremtervezőjével is; tőle tudom, hogy a lovasténgerész — német győzelem esetére — már terveztette a kitüntetéseket. Talán a tenger iránt érzett oMhatátlani nosztalgia diktálta a döntését: minden medálnak kék szalagon kellett volna f üggeni... — A szalagok elkészültek, de éremöntésre nem került sor. Természetesen „békésebb” darabokat is gyűjt Berta Gyula. Például vatikáni, pápai kitüntetésit. Tulajdonában van a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság legmagasabb állami kitüntetésének hiánytalan sora. — Gyűjtök mindent, ami tetszik, főként ha érdekes társadalmi mozgásról, feltáratlan történelmi eseményről vallanak ezek a számomra nagyon beszédes fémek és szalagok. V. G. Ajándékkönyvek A téli könyvvásár síé 80 esztendős a Szépművészeti Múzeum — Nyolcvan esztendeje, 1906 decemberében nyitotta meg kapuit az egyik legnagyobb hazai közgyűjtemény, a Szépművészeti Múzeum. A milleniumi ünnepségek idején megszületett elhatározás alapján, majd Schickedamz Albert és Herzog Fülöp tervei szerint kialakított klasz- szioisltta homlokzatú épületkomplexumban az elmúlt évtizedekben nemcsak hazánk, hanem Európa egyik legjelentősebb gyűjteménye jött létre. Az intézmény a nagy ókori kultúrák emlékanyaigá- tól kezdve az európai művészet kiemelkedő mesteréinek, képzőművészeinek alkotásait gyűjti, őrzi, s a tudományos feldolgozást követően tárja a közönség elé. A Szépművészeti Múzeum legelső műtárgyad a Magyar Nemzeti Múzeumból, illetve az ebben iétrejött országos képtárból kerültek az intézménybe. A Széchenyi Ferenc alapította Nemzeti Múzeum festményeit hamarosan olyan jelentős anyag gazdagította, minit például Pyrker János László érsek 190 darabos festmény-, illetve Ipolyi Arnold 64 darabos régi képadománya. Az MTA épületében ideiglenesen, elhelyezett Esfterházy-gyű j.töménnyel ösz- szeolvadva jött létre a múzeum gerincét alkotó régi képtár és grafikai osztály. Az évtizedek során számos vásárlással, adománnyal, vaKarmot más közgyűjtemények anyagával bővült a Régi Képtár, s mára Európa-hírű gyűjteményt mondhat magáénak. Ugyanígy a grafikai osztály is, amelyben a XV— XX. század csaknem minden jelentős iskolája és mesterei megtalálhatók: egyik legértékesebb része a XVI—XIX. századi olasz, német és németalföldi anyag. A múzeum más gyűjteményeivel — így például a század elején kialakult antik, majd az abból, kiváló egyiptomi, valami.nt az 1955-ben önállósult régi szoborosztály anyagával — együtt ma több mint 120 ezer a múzeumi műtárgyak száma. Ezek nemesük az állandó és az időszaki kiállításokon szerepelnek, hanem gyakran külföldi vendógtárlatokon is láthatóak. Évente átlagosan mintegy 400 ezren keresik fel az. intézmény kiállításait, amelyeket a saját anyagon kívül külföldi bemutatók Is gazdagítanak. Az örvendetesen megnőtt állomány feldolgozásának és raktározásának immár évtized ék óta legnagyobb gondja a helyhiány: ennek megoldására, valamint a nyolc évtizedet megéli, erősen elöregedett épület teljes felújítására a jövő évben megkezdődő átfogó rekanstrükció ad lehetőséget. Ezekben a napokban, hetekben, az ünnepek közeledtével, mindnyájunknak sok fejtörést, töprengést okoznak az ajándékozási előkészületek: kinek mit vegyünk, hogyan osszuk be pénztárcánk tartalmát úgy, hogy mindenkit, akit szeretnénk, meg tudjunk lepni valamivel. Mi mindent lehet ajándékozni? Az ötletnek és a szándékoknak az anyagi lehetőségek szabnak határt. Vagyunk egynéhányan, akik — noha elismerjük a használati és dísztárgyak, ruhák és műszaki cikkek ajándékozásának hasznos voltát — könyvekkel szoktunk köszönteni, meglepetést szerezni. S hogy eme szokásunkkal nem kevesen élünk, azt bizonyítja a könyvesboltok és ünnepi pavilonok karácsony előtti zsúfolt forgalma, magnőtt látogatottsága. A könyvkereskedelem is készül erre: hagyományos ajándékozási akciója, a téli könyvvásár számos újdonságot, drágább és szebb könyvet is a polcokra varázsol. Nincs az a jól felszerelt és szorgalmas gyűjtőszenvedéllyel összeválogatott könyvtár, amelyet ne lehetne egy-iegy új darabbal bővíteni. Sokszor épp az ajándékba kapott kötet kelti föl az olvasás vágyát, egy házi könyvtár kialakításának igényét. Az előnyök között említendő még az is, hogy a könyv mindenkinek ajándékozható : mesegyű j temény a kicsiknek, ifjúsági művek a gyerekeknek, szépirodalom és képzőművészeti album felnőtteknek, szakmai munkák a kollégáknak, ritkaságok a gyűjtőknek — és folytathatnánk a sort. Csakhogy a felosztás korántsem ilyen egyszerű. Mert honnan tudhatja a könyvesboltok kirakata előtt tanakodó vásárló, hogy a kiszemelt kötet megvan-e már annak a könyvtárában, akit meg akar lepni vele. Családon belül ez sem gond, hiszen a családtagok ismerik az otthoni könyveket, sőt könnyű a választásúik is, mert tisztában vannak egymás érdeklődési területével, olvasási ízlésével. De törhetjük a fejünket akkor, ha családon kívüli rokonnak, jó ismerősnek vagy barátnak szeretnénk kedveskedni. Ha Jó vásárit csinált a londoni Sotheby's műkereskedő cég: árverésen rekord értékben, majd 58 millió dollárért adott el különféle műremekeket. A nap legjobb „boltja” Braque „Olvasó nő” könyveit nem ismerjük, illik tudnunk legalább azt, hogy mi a kedvtelése, mi iránt érdeklődik különösebben. S ezt általában tudjuk is, hiszen azok, akiket ajándékkönyvvel köszöntünk, közel állnak hozzánk. Gyakran kínálkozik tehát alkalom arra, hogy az olvasásra tereljük a beszélgetés menetét. „A könyvre kidobott pénz — írta Gárdonyi Géza — csak látszólag eldobott pénz. Olyan, mint a vetőmag ...” A könyv a legszebb ajándék — hirdetik a reklám- szövegek. Arra vonatkozólag azonban nem adnak felvilágosítást, hogy milyen olvasmány szerezhet igazán örömet leendő tulajdonosának. Sokan — tévesen — úgy vélik, minél drágább az ajándék, annál jobban megörvendeztethetik vele ünne- peltjüket. Nos, nem biztos, hogy így van. Bár a könyvek is egyre drágábbak, nem az ár dönti el a kérdésit, hanem az az érték, amit a könyv a megajándékozottnak jelent. Aki esetleg örül egy olcsóbb kötetnek is, mert már vágyott rá, vagy mert az olyan sorozatba tartozik, amelynek korábban meg jelen darabjai már könyvespolcán sorakoznak. Tévhit az is, hogy használt könyvet nem illik ajándékozni, hiszen megbecsülésünket, tiszteletünket fejezzük ki, ha valakinek olyan olvasnivalóval kedveskedünk, amely kuriózum a piacon, vagy amelyet már mi is élvez- tünk, értékes voltáról magunk is meggyőződtünk. Még nemesébb gesztus az, ha ajándékunk könyvkereskedelmi forgalomban már nem kapható bibliofil kiadvány, régi darab vagy könyvritkaság. S végül — mivel nemcsak adunk, hanem magunk is kapunk ajándékot — illik tudnunk, hogy a köszönetén kívül mivel tartozunk meg- a jándékozóinknafc: azzal, hogy a meglepetést szerző köteteket nem rejtjük el pefteunk mélyére, kitéve őket az időtlen feledés veszélyének, hanem használjuk, forgatjuk, mielőbb elolvassuk őket. Mert hiszen ez a fajta palléroz6dás a könyvajándékozás végső célja, legszebb értelme... J. N. J. című kubista képének eladása volt: az 1911-ben készült alkotásért egy gyűjtő 9,5 millió dollárt fizetett. Ekkora összeget XX. századi festményért még nem adtak. Olvasó nő — rekordáron A trampli Az asszony végre erőt vett magán. Fáradtságtól zsibbadó lábát vékonyka cipőbe bújtatta, és elindult a szitáló esőben. Október vége felé járt az idő, s a cipész azt ígérte, .mám elkészül agyonhordott, de kényelmes. csizmájának sar- kalásával. Igaz, hogy már vagy tíz éve vásárolta, de a puha bőrből készült lábbelitől nem akart és nem is tudott megválni. A mestert nem találta kaptafájánál. Benyitott hát a párás, ételszagot árasztó kis konyhába, ahol a ház asszonya vacsorát készített népes családjának. — Mindjárt jön a férjem, a fürdőszobában van — szólt kedvesen a vendégnek, és keverte tovább a rántást. — Jó estét! — hajolt meg méltóságteljesen a férj, s közben mit sem zavartatva magát, törölgette vizes haját, meztelen felsőtestét. Közelebb lépett a tébláboló asszonyhoz, a füléhez hajolt, és borpárás lehelettel suttogta. — Hölgyem! Mondanék én önnek valamit, ha nem sértődik meg. — Jó — válaszolt tömören az asszony, és felkészült a nem várt mondandóra. — De nem sértődik meg... — Nem. — Hölgyem, maga egy trampli. Az asszony elfehéredett, s egy pillanatra elállt a lélegzete. Aztán nyelt egy nagyot. Mindenre számított, de erre nem... — Trampli... — ízlelgette magában a szót. De hát ez szörnyű! Ilyen jelzővel még sosem illették. Erőt vett magán, és merev mosollyal a mester felé fordult. Dadogva kérdezte: — Mit jelent cipésznyelven, hogy trampli? Ettől a kérdéstől párta a vigasztaló megoldást. A magas, dülöngélő, őszes férfi akkurátusán magyarázott. — Magának túl erős, a cipőt kifelé koptató járása van. De nem tehet róla. örökölte. Biztosan van a családban az ősök között valaki... De — folytatta — máskor ne várja meg, míg így tönkremegy a cipő sarka. Időben hozza el! Az asszony még magyarázkodott volna, hogy ő ebben az egy csizmában járta ki tíz év telét, és ha leveti nincs váltás, és amúgy is szalad reggeltől estig, ám meggondolta magát. Égő arccal fizette ki a javítás költségét. Borravalót is adott a gondos mesternek. Hazaérve magának sem merte bevallani, hogy élete első „igazi” bókját egy cipészmestertől kapta. Várnai Ágnes
