Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
Somogyi Néplap 1986. december 31., szerda IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS ÚJ MÚZEUM PÉCSETT Martyn Ferenc életműve a közönség előtt köztársaság bukása uitáin, mint annyi fiatal művész, ő is az emigrációt választotta: Párizsiba ment a progresszív képzőművészeti törekvések fővárosába. Akkoriban rendezték meg az absztraktak első nagy közös kiállításukat, s Martyn 'hamarosan 'bekapcsolódott az Éeole de Paris néven ismert csoport munkájába. Egyne absztraktabb képeket festett, de a szürrealizmussal nem került szoros kapcsolatba. Az ő szürrealizmusát a reálistól csupán a felhasznált tárgyak képeinek abszurd elrendezése különbözteti meg. Ugyanakkor sokat tanult a 'kubistáktól: ez a szerkesztés jól látható festményéin, szobrain. 1929-iben Budapesten rendezte első gyűjteményes tárlatát — Párizsból, s miközben párizsi kiállítását halogatta, az itthoni bemutatókra rendszeresen küldött képeket. 1940-ben a közelgő háború hírére tizenöt év munkáit hátrahagyva hazajött Párizsból. Itthon korábbi vázlatai, tervei alapján számos szobrot késizített, a két világháború közti élményei még évtizedek múlva is feltűnnek műveiben. Hazatérte utáin szervezte a dél- dunántúli képzőművészeti életet, s ebben csak az 1944 —45-ös esztendő akasztotta meg, amikor Budapesten bújt és bújtatta üldözött barátait. Az ötvenes évékben is rendszeresen dolgozott,, festett magának, megszokott stílusálban, és festett, rajzolt megrendelésre is. Kiválóan rajzolt, minden „műfajban”: A fasizmus szörnyetegei című sorozata éppúgy bizonyítja ezt, mint Petőfi-, Dózsa-, Táncsics-portréd, kunucV A 3. sz. ablak mögött reggel nyolctól délután fél ötig Szürke Elemér ült. Reggelente pontosan fél nyolcra érkezett a hivatlaba. Egy darabka szarvasbörrel gondosan megtisztogatta az ablakot, és a munkaidő végéig, nem számítva a harmincperces ebédszünetet, átvett-kere- sett-nyálazott- odatolt-aláíra- tott-kifizetett- eltett-összefű- zött- iktatott és leadott. És tette ezt immár hetedik esztendeje. Munka után hazament, megetette macskáját, végignézte a Televízió műsorát egészen a képújságig, és aludni tért. Szombatonként kitakarított, megfőzött két napra, hétfőtől pedig ismét szorgalmasan bejárt a hivatalba, de eközben sem hanyagolta el emberi kapcsolatait: köszönt a szomszédoknak, a házfelügyelőnek, a postásnak, a díjbeszedőnek, a kollégáinak, az ügyfeleknek, a macskájának, köszönt Űjabb múzeumot avattak Pécsett a Káptalan utcában, amelyet nevezetes látnivalóiról „múzeum utcának” nevez a hazai turisták serege: Martyn Ferenc életművéből nyílt kiállítás egy régi ka- monokházban. A Káptalan utca 6. számú ház — vagy ahogy a pécsiek nevezik: a Martyn-ház — eddlig is kínált látnivalót a képzőművészet iránt érdeklődőknek. Földszintjén időszáki ‘kiállításokat rendeztek a mester rajzaiból, festményeiből — mostantól kezdve azonban az egész épület megtekinthető lesz. Martyn Ferenc 1974-ben átadta életműve javát: 124 alkotását a Baranya Megyei Tanácsnak, a pécsi Janius Pannonius Múzeumnak, hogy annak a városnak a tulajdonában legyen, ahol élete java részét töltötte. A írnegye és a város pedig a művek bemutatására és Martyn Ferenc alkotó itevékenységénék segítésére resitauráltatta az említett műemlék épületet: az akkor már hetvenöt éves művész műtermét és lakását az emeleten rendezte be. Ott élt 1985-ben bekövetkezett haláláig, ezt a lakrészt és a jelentős műveket bemutató szobákat nyitották meg most a nagyközönség előtt, A magyar kulturális közvéleménynek csak a képzőművészeiben járatosabb része ismeri Martyn Ferenc nevét, mert annak a nonfiguratív festészetnek és szobrászatnak, amelyet Martyn műveit, alig vannak hagyományai a magyar ,gyakorlatban. Hosszú ideig dolgozott Párizsban, amikor pedig már itthon működött, bár élvei feladására nem kényszerült az ötvenes évökben sem, elég elszigetelten' élt, távol az országos divatoktól. Nemigen hatott a magyar festészet, szobrászat fejlődésére — de a Pécsről indult képzőművészek több generációja vallja őt mesterének. Kaposvárról indult, Rippl- Rónaii József Ráma-hegyi műterméből', ahová családtagként, félárva gyerekként került be. A fiatal Martyn Ferenc aiz első világháborúban ajz olasiz fronton szolgált, a képzőművészeti főiskolát Bécsfoen végezte. A TanáesMartyn Ferenc szobraiból Martyn Ferenc: Nő tehénnel (tusrajz) A Martyn Múzeum a Káptalan utcában A hangya emlékműve sorozata, kötetre menő Ulysses-rajzai. Az ötvenes évékban Journal ’50 címmel „Vizuális félj egy zéseket” vezetett: a rajzokon feltűnnek a pécsi hétköznapok eseményei. Képeivel 1957-ben lépett ismét a nagy nyilvánosság elé, s ettől kezdve egyre gyakrabban írtak róla úgy, mint a. magyar festészet korszakos jelentőségű alkotójáról. Magas kitüntetéseket kapott: Kossuth- és Mu-nká- csy-díjat, Pécs díszpolgárává választotta, s lakása- a város művészeti életének egyik központja lett. Szinte az utolsó percig dolgozott; elkezdett, de be nem fejezett szobra látható a műteremben. A látogatót a Martyn Múzeum ikapubejáratában Szabó Erzsébet gyönyörű ólomüveg ablaka fogadja, Martyn Ferenc tervei alapján készült néhány éve. Előtte a Hangyák emlékműve című Mar- tyn-szobrot — két szép szobrot ai kert is rejteget. A földszint az időszakos kiállítások helye: ezúttal olyan rajzókat látni, amelyek még nem szerepeltek a- nyilvánosság előtt. Az emeletre vezető folyosón azok a porcelán edények -és figurák vannak, amelyek a művész és a Zsol- nay gyár rövid együttműködése idején 'készülték. Megtekinthető természetesen a művész műterme is, amely egyúttal lakószobája volt. Személyes használati tárgyai, könyvei, fényképei idézik meg alakját. G. T. Győri László jjjgy Újév új hóval, új fehérrel hajolj rám, ne a tegnapi feketével, ne ocsmány saraknak hosszú idejével! Kívántunk boldog újesztendőt! szállt a kéz, sárban motyogtunk szép illendőt, hóesésszaporát, mocskot elijesztő!. És lap, lap, mennyi rengeteg lap utazott, érkezett, csöngetett mindennap: kopogott, koppant, a ládákba belobbant. És mennyi hó volt a lapokon! Friss csapás, egy lucfenyő szárnya, egy orom, egy bogáncs, mint szikrázva, fényesen borong! A lapok hát ezt hoztak: havat, nem halált, míg mi csak rímjét, a rossz sarat éltük át botolva, már magunk is latyak, Várunk : talán az újesztendö mégse köd. mégse sár, de millió zsebkendő - vég, csücsök integet egyre közelebbről. A fehér szösz - látom - a száraz erkélyen is átszáll, érkezik, eláraszt, s én mélyen hallgatok. Ez a vers a válasz. Csanády János |J Havason Ki van stzabva a poklom, is {megrajzolva magas országhatárai: aktom keríti a ihavas, Fagaras ,gerincén túl nem láthatni, kerengek nyájaimmal fennsíkról fennsíkra, (mindenünnen fiegyek, csak felnézve érzem a végtelent, s annál nagyobb kínom: csak láthatom, de csillagait nem érinthetem: ki van szabva poklom már ezen a földön — pásztorkodom, s fejem felett valami roppant pálca int; terelnek engem is. Szirmay Endre Kariatidák Létem csarnokában méltósággal tartják az idők ivét u kariatidák így tudom védeni mozdulataikkal az áhított rendet, a harmóniát szándékom szerint így vállalhatom csak a \rnagaméval is a fi sorsotokat hogy nem íbiszem mindig az elhihetőt s veletek ^kérdezek — ha kell — elég sokat; a Imozdíthatót mozdulatlannal állom mint feszes derékkal a görög leányok viharzik az idő — hunyorgó szememben fel-fellobognak a kékes tűzvirágok. Adamecz Kálmán A 3. SZ. és dolgozott, bevásárolt, takarított, evett, ivott és aludt, egyszóval tette azt, amit tennie kellett, hébe- hóba elmondott egy-egy kényes viccet a munkatársainak, havonta egyszer lement a térre sakkozni, azaz élt, ahogy élnie kellett... Egyik reggel különös embert vettek észre a 3. sz. ablak mögött a pénzükre várakozók. Tekintetében furcsa, ihletett fény lobogott, kopott zakóját megany- nyi színes papírszalag díszítette. Az egyre hosszabbodó sorban állók először durva szavakkal illették a karba tett kézzel, nyugodtan üldögélő embert, de amikor látták, ahelyett, hogy végezné ablak a dolgát, csillogó szemével a távolba néz, panaszt tettek a főnökénél. A főnök, kopaszodó, pocakos férfi, akinek ügyosztályán még nem fordult elő hasonló eset, tanácstalanul odalépett a 3. sz. ablak elé, és dadogva megszólalt: — No, de Szürke elvtárs ... Szürke elvtárs hisztérikusan felkacagott. KiVáncigál- ta a rekeszből a rendbe rakott utalványokat, és hatalmas gombóccá gyűrve őket a főnök arcába vágta a labdacsot: — Nesze, te piszok! A főnöknek a meglepetéstől nyitva maradt a szája, és az ablak előtt fenyegetően összetorlódott tömeggel együtt tehetetlenül nézte, amint Szürke Elemér, fején immár egy mókás szilveszteri kalappal, ripityára töri az üveget a kezében lévő kalapáccsal, és minden egyes ütésnél diadalmasan felkiált: — Nesze, te átkozott! Ezután előjött a kuckójából, és féktelen táncot járva apróra taposta az üvegcserepeket. Amikor végzett, egyenes derékkal, büszkén megindult a kijárat felé, és búcsúzásul hatalmasat fújt a trombitájába az elképedt gyülekezet felé ... Azóta senki sem látta Szürke Elemért. A betört ablakot, hála a gyors és hatékony intézkedésnek, még a délután folyamán beüvegezték, és a 3. sz. ablak mögött másnap reggeltől egy pattanásos arcú, szemüveges lány ült, aki az emberek legnagyobb megelégedésére kifejezéstelen, tekintettel végezte a dolgát...
