Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-30 / 306. szám
1986. december 30., kedd Somogyi Néplap 5 Vizsgaidőszak a főiskolán Nehéz napok krónikája Az év utolsó napjaiban, illetve az új év első hónapjában Kaposvár két főiskoláján csaknem 1350 diák ad számot tudásáról. A folyosókat lámpalázas hallgatók lepik el, izgatottan lesik a vizsgatermek ajtaját, hiszen a várható eredmény féléves munkájuk gyümölcse. Az iskolákat örömtől csillogó szemek és a sikertelenségtől bánatos arcok uralják. Nehéz időszak ez a tanároknak is: naponta 15—20 diák áll eléjük bebizonyítani, hogy a tanári kar elmúlt néhány hónapi fáradozása nem volt hiábavaló. A kaposvári állattenyésztési karon december 15. és január 9. közötti vizsgaidő- szakban 257 nappali tagozatos hallgató vizsgázik. A másodévesek öt, a harmadévesek hat tantárgyból adnak számot tudásukról. Az első évfolyamos hallgatók vizsgaidőszaka — négy tantárgyból állnak bizottság elé — január 19-től február 13- ig tart. Ezeket az időszakokat megelőzi az aláírásért, illetve a gyakorlati jegyekért folytatott „küzdelem”. Az évfolyamok diákjai szinte minden évben ugyanattól a tárgytól tartanak, a „túl vagyok rajta” érzés már fél sikere a vizsgaidőszaknak. Ilyen rettegett tárgy az elsősöknél a kémia és az állat- tenyésztési biológia, a másodéveseknél a géptan, a harmadik évfolyamban pedig a vállalatgazdaságtan. A levelező tagozat 190 hallgatója közül az első és második évfolyamok december 12-re, a Helyreállítják Pécsen a római sírkamrákat Pécs európai jelentőségű harmad- és negyedéveseik pedig december 31-re végeznek vizsgáikkal. A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán több mint félezren készülnek a nappali, 340- en a levelező tagozaton félévi vizsgáikra. December 19- ével a nappali hallgatóknak befejeződött a szorgalmi időszak, megkezdhették vizsgáikat, melyeknek január 26-ig kell megfelelniük. A levelezősöknek december 1-től ‘kéthónapos kibővített vizsgaidőszak áll rendelkezésükre. A hatvan nap alatt 12—13 tantárgyból felelnek. A nappali tagozaton évfolya- fnonként általában 5—6, szakkollégiumtól függően esetleg 7—8 vizsga van. Míg a másodéveseknek január 27-én megkezdődik a második félév szorgalmi időszaka, az elsősök 26-tól háromnapos kutatás-metodikai tanfolyamon vesznek részt, amely a szakdolgozatuk megírásához, a tudományos diákköri munkában való részvételükhöz nyújt segítséget. A harmadik évfolyam hallgatói január 16-án vizsgázhatnak utoljára, majd 19- től megkezdik az egy hónapos szakmai gyakorlatukat. A tanítóképző főiskola a kimagasló félévi teljesítmények alapján megajánlott jeggyel menti fel azokat a hallgatókat, akik erre érdemesek. A szorgalmi időszak utolsó napjaiban a másodévesek például az anyanyelv tantárgypedagógia nevű tantárgyból felmérő dolgozatot írtak, s a jól sikerült felmérőnek megajánlott jegy volt az eredménye. A főiskola hallgatóinak a nyelvtan, a matematika és a természeti ismeretek jelentik az idei legnehezebb vizsgákat. Mindkét főiskola lehetőséget biztosít a sikertelen vizsgák megismétléséhez. Egy tantárgyból a két utóvizsgát a — tanulmányi idő alatt egyszer igényibevehető — rektori, illetve főigazgatói vizsga követheti. A MEGMÉRETÉS ISKOLÁJA Korunk tudományos-technikai ismereteinek szakszerű elsajátítása, az információcsere gyorsasága alapvető követelmény. Ezért különösen nagy gondot kell fordítanunk az ismeretek átadóinak, a pedagógusoknak a továbbképzésére. Az 1985-ben megindított intenzív továbbképzések tapasztalatait összegezte Kaposváron a Pedagógusok Szakszervezete Somogy Megyei Bizottsága. Dr. Kálmán András, a megyei pedagógiai intézet tudományos főmunkatársa előterjesztésében föltárta az elmúlt év eredményeit, gondjait. A második képzési évben abszolút mértékben növekedett, relatívan azonban csökkent az oktatásban résztvevők száma. Szaktárgyanként és az oktatási rendszerben elfoglalt pozíciókat tekintve nem volt egyenletes a jelentkezés, a beiskolázás. Ennek oka többrétű. A társadalmi, intézményi és egyéni igények, lehetőségek összehangolása nem könnyű feladat. A pálya elnőiesedése, a képesítés nélküli oktatók számának állandó emelkedése, a megmérettetéstől való félelem, és számos más tényező nehezíti az intenzív továbbképzést. Különösen akkor, ha a befektetett energia anyagi megtérülése jó, illetve kiváló eredmény elérése esetén várható csak. A megfelelt „érdemjegyet” szerzett pedagógusok anyagi támogatása elmarad. Indokolt lenne ez akkor, ha a diplomák érdemjegyei és a hétköznapok teljesítményei is a valós értékrend alapján kapnának elismerést. A képzés iránti bizalmatlanságot növeli az is, hogy a végzett pedagógusok nem mindig tapasztalják a megszerzett ismeretek gyakorlati hasznosításának lehetőségét. A tanulás során megadott szakirodalom nem mindenütt hozzáférhető és tanulmányi szabadság sem jár a vizsgára készülőknek. A tartalmi munka mindezek ellenére eredményesnek mondható. Az új ismeretek megismerése, alkalmazása és felhasználása során a pedagógusok közelebb kerülnek egymáshoz. Szakmai ismereteik bővülnek. Magyar opera ősbemutatója Szokolay Sándor Ecce homo Szokolay Sándor Ecce homo című új operáját mutatja be a Magyar Állami Operaház a színházi évad első felének végén, január 25-én, illetve 27-én. A kortárs magyar zeneművészet egyik legismertebb alkotójának ez a negyedik operája. Az elsőt, a Vérnászt, több mint két évtizeddel ezelőtt állították színpadra Budapesten és azóta tizennégy külföldi operaházban. Ezt követte a Hamlet, s egy évtizeddel ezelőtt a Sámson. Az Ecce homo, amelynek műfaját a zeneszerző passióoperaként jelöli meg, Niikosz Kazantzakisz Akinek meg kell halnia című regénye alapján készült. A művet Rubin Péter fordította magyarra, s ebből Szokolay Sándor írta meg az opera szövegkönyvét. Cselekménye a bibliából ismert passiójáték és a modernkori víziók ötvöződésére, zenéje az egyszerű dallamokra, a népzenére és a gregoriánra épül. Szokolay Sándor új dalművét a szokottnál népesebb szereplőgárda adja elő, Mikó András rendezésében. A zenei betanítást és a vezénylést a szerző vállalta. A főbb szerepeket párhuzamos szereposztásban Molnár András és Romhányi Attila, Kalmár Magda és Kukely Júlia, illetve Sólyom-Nagy Sándor és Tóth János énekli. Új magyar zenetörténet római műemlékei az ókeresztény festett sírkamrák helyreállítására, megóvására és bemutatására nagyszabású program kezdődött, amely átnyúlik a következő évszázadba. A rekonstrukció modellje a mauzóleumnak nevezett sírkamra, amely nemrég készült el, s az ország első klimatizált és sterilizált múzeuma lett. A székesegyház előtti Dóm téren 1780-ban bukkantak rá az első ókeresztény sírkamrára, közvetlenül a templom falai mellett. 1922-ben ! egy háromikaréjos kápolnát találtak. 1939-ben került napvilágra az úgynevezett korsós sírkaimra és a hétkaré- jos kápolna. Ez utóbbit visz- szatemették, a többi épületet feltárták és bemutathatóvá tették. 1975-ben találták meg a hajdani vízlépcső alatt az ötödik ókeresztény temetkező helyet: a mauzóleumot. Valamennyinél az okozott gondot, hogy a látogatók jelenléte megváltoztatta a sírkamrák klímáját, és a falfestmények rohamos pusztulásnak indultak. Emiatt be kellett zárni a műemlékeket. Bachman Zoltán építész, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanára és munkacsoportja eredeti megoldást talált az ókori emlékek megóvására. Az építményeket körülássák, s fémmel szigetelt kettős „betondobozba” zárják, így teljesen elszigetelik a 'külvilágtól. A belső teret sterilizálják légkondicionálással és mesterséges világítással látják el. A látogatók üvega'blakotkon át tekinthetnek be a sírkamrába. Ily módon a falfestmények nem károsodhatnak sem a hőmérséklet változásai, sem az emberi kipárolgás következtében. Ez a módszer kitűnően bevált a mauzóleumnál. A háború utáni magyarországi művel ődéstönténet egyik jellegzetes mozzanata, hogy csaknem teljességre törekvő, összefoglaló jellegű munkák születtek a különböző művészeti és tudományos ágazatokban. A magyar zene történetét összefoglaló tudományos igényű munka azonban mindmáig hiányzik ezeknek sorából. A hetvenes évek eleién Szabolcsi Bence kezdeményezésére azután megkezdték a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében az anyaggyűjtést a hatalmas munkához. Jó néhány magyar zenetörténeti kiadvány jelent meg már a korábbi években is, inkább csak a népszerűsítés, mint a tudományos teljességre törekvés igényével. Annál is inkább így volt ez, mivel a magyar- országi zenetörténetnek szinte a leguitóhbi évekig akadtak alig feltérképezett, vagy éppen téves megítélést elszenvedő területei. A készülő ötkötetes reprezentatív kiadvány mindezeket igyekszik felderíteni, póitolnl, illetve pontos, tudományos magyarázatot adni ott, ahol ez szükséges. A Magyarország zenetörténete című munka, amelynek első kötete várhatóan 1987. karácsonyára jelenik meg, öt zenetörténeti korszákra osztva tárgyalja majd a mindenkori Magyarország zenei életét. Az első kötet közel fél évezredet tekint át, megközelítően Buda elestéig, 1542-ig tárgyalja a hazánk területén született és hangzó zenei anyagot, rávilágít természetesen a muzsikálás igényének, lehetőségeinek társadat mi körülményeire. E korszak középpontjában a magyar gregorián zene áll, amely éppen a készülő hatalmas munkához végzett kutatások során nyert — főként Rajecz- ky Benjamin nagyértékű tudományos tevékenysége révén — a korábbitól eltérő, újfajta megvilágítást. Sokáig uralkodott ugyanis az a felfogás, hogy hazánkban a 16. századot megelőző időkben nem volt említésit érdemlő zenei élet. E felfogás elsősorban arra épült, hogy a középkoritól magyar nyelvű zenei emlékünk nincs, a gregorián pedig, amely latin nyelvű — vélték akkoriban — nemzetközi, s ezért nem tartozik a magyar zenetörténet vérkeringésébe. Jelentősek azok a tudományos eredmények is, amelyek a kiadvány következő köteteihez végzett kutatások során kerültek napvilágra. A második kötet, amely a 16. és 17. századi magyarországi ze- neműveLéssel foglalkozik, főleg a városok zenei életét, a fejedelmi, főúri zenét és az iskolai nevelést tárgyalja. A levéltári kutatások nyomán feltárult kép alapvetően átformálja a városi zenélésről eddig vallott felfogásunkat, hiszen a második kötet szerkesztője, Bárdos Kornél, számos szlovákiai, horvátországi, erdélyi levéltár anyagát dolgozta fel, amelyek mindeddig — miként a középkori levéltári anyag is — rejtve maradtak a kutatók és a nagyközönség előtt. Feltáratlan marad azonban még mindig az egykori török hódoltsági terület zenei élete. Annyi azonban bizonyos, hogy az akkori, részekre szakadt Magyarország területén soha nem szűnt meg a zenei élet folytonossága, s hogy hazánk zenetörténete a maga sajátos módján mindig része volt a nagy európai, történeti áramlatban zajló eseményeiknek. Ugyancsak a városi, valamint a főúri zeneélet a témája a harmadik kötetnek, amely a 18. századdal foglalkozik. Esterházy Pállal és persze Haydn korával eddig is sókat foglalkoztak, ám éppen ezek fénye homályo- sífotta el azoknak a kismestereknek a tevékenységét, akik a kor azonos zenei köznyelviét beszélték (ezt a zenetörténeti korszakot szokás gyűjtőnéven a bécsi klasz- szicizmus korának nevezni), s akiknek a vállán jutattak tovább még az olyan nagy egyéniségek is, amiilyen Mozart vol|L A legkevesebbet egyelőre a kiadvány negyedik, a romantikát feldolgozó kötetének anyagáról tudunk mondani, mivel itt is a nagy egyéniségek elhomályosító, de egyben ellentmondásosnak is bizonyult kisugárzása sokáig akadályozta a tisztánlátást. Elzárt várható, hogy ezt meg fogja előzni a Magyarország zenetörténete ötödik, 20. századdal foglalkozó kötete — amely szintén sok új, de — éppen mert mai zenéről van szó — még TV-NÉZŐ Karácsony hete A karácsony különösen próbára teszi a televíziósokat. A néző kíváncsisága ilyenkor hatványozott; milyen ajándékot tesz a fénylő, egyre több helyen már színes dobozba a Magyar Televízió. A vakációzó gyerekekre gondolva már 23-án., kedden megteremtődött az ünnepi hangulat a képernyő előtt. Igaz — halvány emlékek újraidézésével, Azaz: jlayarészt ismétlésekből állt az aznapi gyerekműsor. Az ajándékozás estéjén is hozzátartozik a családi szokásokhoz a tévénézés. Talán ez az este az egyik legkritikusabb a műsorszerkesztés szempontjából, hiszen milliónyian várják, hogy a képernyőn is megtörténjen a csoda. Az ünnepre terített asztalhoz is korábban ül ilyenkor a család, hogy az esti műsort végignézhesse. Az ünnepi készülődés aligha engedte sokaknak, hogy már kora délutántól a képernyő előtt üljenek, hiszen már három óra előtt elkezdődött a Karácsonyi capriccioóval, a Himnusszal záruló monstre tévéműsor. Liszt Missa so- lennis — Esztergomi mise — című orlaitóriumának megs zó- lalltaitálsa már jelt adhatott az ajándékozásra váróknak, hogy bevonuljanak a szépen földíszített karácsonyfához. Ezután kezdődött André Obey színdarabja, az Éjféli színjáték, melyet Mihályi! Sándor rendezett. Az ünnepi hangulathoz illő darab talán •meglepte a nézők egy részét; a jóságról, az emberi tisztességről szólva ez a játék tulajdonképpen az árulásból eredő kitaszítottságot mutatta be. A darab keretét egy falusi mesteremberek által bemutatásra váró színdarab előkészületei adják. Az ösz- szetartozást nem a mesteremberek színészet iránti tehetsége, vagy tehetségtelen- sége fejezte ki, hanem a tisztesség a tisztaság. A sajátos misztérium játék próbái alatt magatartásával vált alkalmatlanná a tiszntaság jelképét alakító Alice arra, hogy el- játszhassa végül is szerepét. A kovácsot alakító, a televízióban már rég látott Szabó Gyula, a misztériumjáték „rendezője”, ugyan nem mond vádbeszédet a lánynak, de súlyos szaval talán még jó útra téríthetik. Csütörtökön délelőtt ugyancsak ismét a gyerekek ülitek zömmel a képernyő élőitt, de felnőttnek is örömet szerezhetett a Jankó játékai című csehszlovák film. Talán nem gondoltak arra sem a kicsik, siem a nagyok, hogy a karácsonyfa alatt a már kibontott játékokat összehasonlítsák Jankó maga készítette falovacskáival, madaraival, a kis szekérrel, amit a vásáriba vitt, hogy beteg apja helyett maga keresse meg a családnak a kenyeret. A csoda megtörtént. Nem az, hogy elkeltek a játékok, hanem, hogy Janiké jósága az öregasszonytól kapott bűvös alma formájában talpraállította ágynak dőlt édesapját. Nemcsak érdemes, hogy megtartsuk emlékezetünkben ezt a filmet, hanem elr gondolkodva rajta, valamennyien megszerezhetjük Jankó bűvös almáját. A japán filmtermésből is jól választott a Televízió, amikor karácsony másnapján műsorra tűzte A medvevadász című filmet. A látszólag eseménytelen film ugyancsak úitnavlaiót adott becsületből, tisztességből. Charley ménje, Brandos Thomas sikeres színműve világsiker a színpadokon. Színészi bravúrra ad lehetőséget, Babberleyt, a jó pajtást arra kérik udvarló barátai, hogy lépjen Charley nénje szerepébe. A várt vendég ugyanis nem érkezeit! mag. Az ügyes parodista-színész. Gál völgyi János azonban a matróna ruhában mintha nem a megírt szerepet játszotta volna, hanem annak paródiáját. De nemcsak rajta múlott, hogy a tévéváltozat csupán ígéret maradt sokunk számára. Egy kissé fáradt előadást produkált a szereplőgárda, aminek a kiválasztásában tévedett leginkább a rendező, Málnay Levente. Horányi Barna kiforratlan tudományos anyaggal lesz gazdagabb az eddigi feldolgozásoknál. A készülő munkához hasonlatos, összefoglaló, nemzeti zenetörténet nem annyira elterjedt műfaj a zenetörténetírásban, ahol inkább a naigy lexikonokra helyezték a hangsúlyt. Nemzetközi viszonylatban tehát nem késtünk el a kiadvánnyal. És ha az említett más hazai kiadványaink sorában a Magyarország zenetörténete egyike lesz is az utolsóknak, végre betölti majd azt a pó- talhaitartfen űrt, amelyet a zene történetével foglalkozó tudományos szakemberek, főiskolai hallgatók, diákok, a mlaigyar zene iránt érdeklődő közönség mindmáig érzett. Szomory György
