Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-29 / 305. szám

1986. december 29., hétfő Somogyi Néplap 5 750 ÉVE TÖRTÉNT Julianus Magna Hungáriában logoit tovább a Volga és a Káma folyók összefolyásáig, Volgái Bolgárországig, ahol találkozott egy magyar asz- szonmyal. A nő ott volt férjnél, s elmondta, hogy mindössze kétnapi járóföld- re kezdődik a magyarok or­szága. Ez új erőt adott a már-már reményt is feladó Julianus barátnak, s végre eljutott a Volga bal partján fekvő Magna Hungáriába. Mindenkivel tudott szót vál­tani, a keleten maradt ma­gyarok — kevés eltéréssel — ugyanazt a nyelvet beszél­ték, mint a Kárpát-meden­cében élők. Csakhogy — az öröm nem volt maradéktalan. Julianus megtudta, hogy a keleti ma­gyarok a mongolok fennha­tósága alatt élnek, részt kell venniük azok hadjárataiban. Találkozott egy tatár (mon­gol) követtel, akitől megtud­ta, hogy a mongolok Német­ország ellen készülődnek. Vagyis: küszöbön áll Európa leröhanása. Rakonszeretők voltak a keleti magyarok, akik éppen Julianus érkezéséből bizo­nyosodtak meg mondáik va­lóságáról, vagyis hogy az év­századokkal előbb elszakadt nyugati magyarok országa létezik. Ám bármennyire marasztalták a távolból jött rokont — a szerzetes igyeke­zett minél hamarabb útnak indulni. Vinnie kellett a hint Béla hercegnek: jönnek a tatárok, fel kell készülnie az országnak a védelemre. Visszafelé rövidebb volt az útja, 1236. június 21-én búcsúzott el a keleti magya­roktól, s ismét hol hajón, hol lóháton téve meg az utat — 1236. december 27-én lépett újra_ hazai földre. Az útjának költségeit vi­selő herceg akkor már IV. Béla néven Magyarország ki­rálya volt. Neki és egyházi fölötteseinek számolt be Magna Hungáriában tett út­járól Julianus barát 1237 el­ső napjaiban. Elmondta, hogy az eredeti terv — amely szerint mind a keleti magyarokat, mind a kunokat és más, azon a tájon élő né­peket meg kell téríteni a ke­resztény hitre — megvalósít­hatatlan, vagy legalábbis .ha­lasztást szenved. A legsürgő­sebb: a tatár betörés elleni védekezés. Rómába, IV. Ince pápához is elküldték jelen­téstételre Julianust, s rend- társa által leírt tapasztalata­it a legfontosabb pápai ak­ták gyűjteményébe is felvet-, ték. Szervezték a tatárok elleni kereszteshadjáratot, de előbb még új értesüléséket akar­tak szerezni. Ismét négy do­monkos barát indult el Ju- lianus nyomdokain, de már 1237 elején a tatárok elől menekülő keleti magyarok­kal találkoztak. A négy szer­zetes közül csak kettő jutott haza, társaiknak nyoma ve­szett. Julianust ez sem riasztotta vissza attól, hogy újra neki­vágjon az útnak. Most már nem térítem akart, csupán biztos értesüléseket szerezni a tatárok készülődéseiről. Száz napig ment kelet felé, s Oroszország akkori keleti határainál győződött meg a szomorú valóságról: a tatá­rak elpusztították Magna Hungáriát, magyarok, bolgá­rok és oroszok együtt mene­kültek a tatár hordák elől. Megtudta azt is, hogy a ta­tárok első célja Magyaror­szág, utána Rómát, majd egész Európát el akarják foglalni. Értesülései pontosak és helytállók voltaik. Még haza sem ért második útjáról Ju- lianus, amikor megindult a tatár támadás az orosz vá­rosok ellen, s alig három év­vel később, 1241-ben Ma­gyarország falvait és városa­it elpusztították Batu kán hordái. Várkonyi Endre Új szakok Veszprémben Üj szakokra lehet jelent­kezni a Veszprémi Vegyipa­ri Egyetemen: a jövő év szeptemberétől már vegyipa­ri és szilikátipari gépész üzemmérnököket, valamint műszer és automatizálási üzemmérnököket is képeznek itt. A gépész üzemmérnöki szakot a pécsi Pollack Mi­hály Műszaki Főiskolától, a műszer és automatizálási sza­kot pedig a kazincbarcikai műszáki főiskolától vették át. Mindkét területen a már meglévő oktatási és kutatá­si gyakorlatra, tapasztalat­ra alapoznák; segíti majd az oktatást az egyetem géptan tanszékének egyre bővülő tu­dományos munkája is. Gya­korlati tapasztalatokat az új szakok hallgatói is a környe­ző vegyipari üzemekben sze­rezhetnek. A Veszprémi Vegyipari Egyetem korábban is igye­kezett új kezdeményezések­kel lépést tartani az igé­nyekkel. Ilyen volt a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­temmel megszervezett agrár- kémikus-képzés, majd a szervező vegyészmérnökkép­zés. Két évvel ezelőtt a Bu­dapesti Műszáki Egyetem vil­lamosmérnöki karával együttműködve indították a vegyipari műszer és mérés­technikai szakot. Levelező tagozaton megkezdték az ál­talános iskolai kémia, fizika és technika szakos tanárok kiegészítő képzését; e tanul­mányok befejeztével a hall­gatók középiskolai tanári diplomát kapnak. Az egye­tem sajátosságai közé tarto­zik továbbá az emeltszintű nyelvi képzés, ' Egy művelődési ház építésének története Harminc évre borítottak tetőt Az anyag ,nem vész el, leg­följebb csak valakik számá­ra válhat semmivé. így tör­tént ez Kaposfőn (is, ahol a hatvanas évektől kezdődően kétszer is eltűnt a művelő­dés házához előteremtett épületanyag. — Most tűnt volna el har­madszor — mondja Bátorfi József, aki három éve látja el a falu tanácselnöki te­endőit. Az épület azonban már tető alatt van — foly­tatja nem kis büszkeséggel, ami a hallottak után érthe­tő is. — Mi történt 1960 óta Ka­posfőn? — A honvédség téglát és faanyagot hagyott ránk. Már akkor tervezték, hogy műve­lődési házat építenek belő­le. Egy részét felhasználták iskolabővítésre, a másik ré­szét szolgálati lakások fel­újítására, a többi anyag el­tűnt. A 70-es évek közepén vá­sárolt a tanács anyagot, ami ismét eltűnt. Ebben az időszakban a környéken sok művelődési ház épült. Nem csoda, hogy a falu lakóinak türelme el­fogyott, felháborodásuk bi­zalmatlansággal társult. Hosszú szünet után, 1981- ben elkészültek az első ter­vek, de nem beruházásként, hanem úgy, mint (a mozi, a könyvtár és a klub; re­konstrukciója. A jelenleg te­tő alatt álló épület nagysá­gának kétszeresét rajzolták ki a tervek. A tanács 6,5—7 millió forintot irányzott elő erre a célra, s ezt egy cso­dálatosan szép társadalmi összefogás is támogatott. A Ealu kisiparosai nagy len­dülettel láttak munkához. Elkövették azonban azt a súlyos hibát, hogy az épít­kezéshez nem jelöltek ki fe- elős műszaki vezetőt. így rztán kárba veszett i egy­millió forint értékű anyag és 2-300 munkanap, mert az dap ugyan elkészült, de a elkesedéssel együtt ijninden ;gyéb: pénz, anyag elfo­gyott és a Jelelősségrevonás s elmaradt. Súlyosbította a helyzetet íz akkori tanácselnök és vb- itkár személyes ellentéte, dég ugyanebben az évben i tanácselnököt fegyelmi iton leváltották, a titkár ;yesre ment. — Milyen fordulatot ho­zott az 1984-es év? — Februárban Jettem ta­nácselnök. Ebből a faluból származom, ismerem az em­bereket. Megpróbáltam a le­hetetlent: visszanyerni a többszörösen elvesztett bizal­mat. Felmérettem, hogy mennyi anyagi ráfordítással érhetnénk el a célt. 15 mil­lió forint volt az árkalku­láció. Ez rengeteg pénz. Ezért a régi terveket hatmillió forintra csökkentettük a Somogy terv vei. Nehezítette helyzetünket, bogy addigra már se a járás, se a megye anyagi támogatását nem él­vezhettük. Ugyanakkor rangsorolni kellett az elvég­zendő munkákat, a gázveze­ték-építés és az iskolare­konstrukció vált a legfonto­sabbá. Az addig felhúzott "60 cen­timéteres falat kellett bon­tani, mert statikailag nem felelt meg. Az előző évben felhalmozott épületanyag azonban a szabad ég alatt volt tárolva, tönkrement. Egymillió forint veszett is­mét kárba. A lakosság felháborodása a tetőre hágott. A tanács­tagokkal összefogva megpró­báltuk a lehetetlent. Házról házra járva ismertettük ter­veinket — a rangsorban harmadikként szerepelt a művelődési ház megépítése — és kértük a türelmüket, támogatásukat. Miután a (gázvezetéket le­fektettük, az iskolarekonst­rukció befejeződött, helyre­állt ismét a bizalom. Idén tanácsi támogatással, másfél millió befektetéssel, sok tár­sadalmi munkával és fele­lős műszaki vezető kijelölé­sével elértük, hogy végre tető alá került a művelődé­si ház. A virágzó közösségi élet megannyi új (kezdeményezés bizonyítja, hogy hozzáállás­ban, türelemben nincs hiány. S bár a megyei tanácsra benyújtott tervpályázatuk nem kapott tgmogatáfet, bíz­nak abban, hogy a tető alatt álló épületet jövő év novem­berére átadhatják a falu la­kosságának. Segíti őket a moziüzemi vállalat, a me­gyei könyvtár és a KISZ is. Csak az elúszott milliókra nincs orvosság ... Várnai Ágnes Tovább élő népművészet Szakkörök az Edoszban TEHETSÉGGONDOZÁS Már csak annyi ereje volt Ottó barátnak, hogy el­mondja: ezernyi viszontagsá­gon keresztül eljutott a messzi keleten maradt ma­gyarok földjének közelé­be. Három esztendeig bo­lyongott idegen országok­ban, sok emberrel találko­zott, kitől élőszóval, kitől csák amolyan jélbeszéddel tudta megkérdezni: jó úton jár-e? Negyedmagával in­dult, de csák egyedül érke­zett haza, a többieket útköz­ben elvitte az éhség meg mindenfele betegség, ö ki­tartott, új társakért fordult vissza, hogy ne hagyja be­fejezetlenül, amit megkez­dett: Magna Hungáriának, a mondákban szereplő másik Magyarországnak újra-«fel­fedezését. Béla herceg — II. Endre király és a Bánk bán tőré­től elpusztult Gertrudis ki­rályné fia — megrendültön állt távolra küldött követé­nek, Ottó barátnak halálos ágyánál, de azon nyomban el is határozta, hogy meg­újítja a követséget. Maga is érdeklődött a magyarok -ke­leten maradt testvérei iránt, de mint az „új hazában” élő magyarok leendő királya, el­sősorban saját hatalmának kiterjesztésére gondolt. Üjabb négy barát jelent­kezett az útra, a domonkos rendből. A több nyelven be­szélő Julianus látszott legal­kalmasabbnak a kis — mint ma mondanánk — delegáció vezetésére. 1235 tavaszán in­dulták el Konstantinápoly (a mai Isztambul) felé, jól ellátva aranyakkal, élelem­mel, minden földi jóval, aminek hasznát vehetik a hosszú úton. Hajón folytat­ták az utat a FCkete-tenge- ren át, majd gyalogszerrel, öszvénháton, mikor hogyan lehetett, egészen odáig, ahol a Don és a Volga megköze­líti egymást. Már csak ketten voltak: Julianus és Genhardus. A két másik szerzetes a Kaukázus hegyeinél visszafordult: nem vállalkoztak a kilátástalan­nak látszó, további, hosszú útra. Mégsem adta fel. Moha­medán pap szolgájaként gya­A tanulást segítik a kollégiumban Az Édossz művelődési ház­ban 1978 óta -működik a népművészem stúdió. Jelene leg bőrműves-, fazekas- és hímzőszakkörök dolgoznak mintegy 30—40 résztvevővel. Ugyancsak a házban kapott helyet a népi- díszítőművé­szet egyik legrégebbi ága is, a kéziszövőtanfolyam. A kö­zelmúltban vásárolt szövő­székeken elsősorban felnőt­tek tanulják a szövés fogó- sálit. A legrégebbi a népi hímző- szákfcön, -már 1971 óta tevé­kenykedik. Oélja az, hogy a -tagok magas színvonalú irá­nyítás mellett ismerkedjenek meg az egyes tájegységek motívumaival. Itt -tanulták meg többek között a ka-lotai szegi, az udvarhelyi és a pa­lóc hímzéseket A tagok ré­szére -néprajzi szabadegyete­met is szerveztek, a-hol a néphagyományiokat és a dí­szítőművészeti elemeket is­mertették. Az 1984-től mű­ködő szakkör több országos bemutatón is sikerrel szere­pelt. A csoport szakmailag segíti a Somogy Megyei Moz­gássérültek Egyesü let én-él működő hímzőszakkört is. A bőrművesszakkörnek négyéves -múltja van az Edoszban. A mostani októ­berben indult és -tagjai a Ki­nizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskola tanulóiból állnak. Azépt keresték meg ezt az iskolát, mert a koráb­bi szakkörökön vegyesen dol­goztak felnőttek és gyerekek, de az előbbiek más elfoglalt­ságuk miatt nem tudták rendszeresen látogatni a fog- laUkaaásctajt. M-Lvel az Édos-z az élelmiszeripari dolgozók háza, kézzelfoghatónak lát­szott, hogy ilyen irányban tanuló -gyerekekkel foglal­kozzanak. Hetenként egyszer ha|tan, sajátítják el a bőrmű­vesség alapjait A cél Itt is az, hogy a népművészet ha­gyományait -mai használati tárgyaikra vigyék át. A bőr- művesszakkört a művelődé­si ház a Delta Bőrkonfekció Szövetkezettel közösen mű­ködteti. A tehetséggondozás kap­csán általában az iskolák­ban folyó munkáról I hal­lunk. Kevesebb szó esik a kollégiumokról, ahol ugyan­csak nagy szerepe van az önművelésnek, a tehetség- gondozásnak. Marcaliban, a Lady János Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola kollégiuma sajátos helyzetben van. Di­ákjai két iskolatípusból ver­buválódtak — a i többség szakközépiskolás —, ugyan­akkor a kis létszámú diák- száláson jobban ismerik egymást a tanulók, és szin­te minden lakót a tanárok. — Ez inkább előnyére vá­lik intézményünknek — mondta Balázsi Jenöné, a kollégium vezetője. — Egy- egy rendezvényre nem kell összegyűjteni a gyerekeket, jobban együtt van az egész közösség. A másutt tapasz­talható közömbösséggel nem találkoztunk. Vannak olyan rendezvényeink, melyek nem érdekelhetnek mindenkit, de ez ’természetes. — Milyen segítséget ad­nak a tanuláshoz? — A tanulószoba nem mindenkinek, csak az első­söknek — az első félévben — kötelező. Hogy kiknek kell ezen részt venni, azt a tanulmányi munka dönti el. Nem ragaszkodunk merev átlagokhoz, inkább a képes­ség és az eredményesség dönt. Egyéni elbírálás alá esik, hogy kik kaphatnak szabad tanulási lehetőséget. Nem határozzuk meg azt sem, hogy csak a tanulóhe­lyiségben lehet felkészülni másnapra. Az iskola és a kollégium percnyi , járásra van egymástól. Ezt kihasz­nálva, az iskola tanárai is átjönnek, ha valakit korre­petálni kell, vagy segítségre szorul. Közel van a városi könyvtár is, ahol a könyv­tár használatához szükséges ismereteket sajátíthatják el a középiskolások. — Van egy ötezer köte­tes saját könyvtárunk. A te­hetséggondozást szem előtt tartva hoztuk létre az ol­vasókört. Tagjai közös mun­kával dolgozhatják fel akár a kötelező olvasmányokat, akár más műveket. Ennek keretében folyik az előké­szítő, s a közös felkészülés a felvételikre is. Hagyományossá vált a névadóról, Berzsenyi Dániel­ről elnevezett rendezvény- sorozat. Ekkor más kollégi­umokat is megvendégelve, szellemi vetélkedőket, szava­ló- és sportversenyeket tar­tunk. B. P. F.

Next

/
Thumbnails
Contents