Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-23 / 301. szám

1986. december 23., kedd Somogyi Néplap SPORTÉ 1987 az atlétika vilégévé MÚLTIDÉZŐ ŐSZ Várakozáson fölül szerepelt a Rákóczi Szívesen böngészgetik a labdarúgó NB II jelenlegi táblázatát a Kaposvári Rákó­czi szurkolói. Ilyen nagysze­rű szereplésre aligha számí­tottak. Az együttes, amely a kétszeri sikertelen nekifutás után végre kiharcolta a má- sodoszályú jogot, úgy vágott neki az évnek, hogy gond­mentes legyen a bentmara- dása, azaz az első tíz között foglaljon helyet. Végül is eddig mindez valóra vált, de sokkal eredményesebben, mint ahogy „ a szakvezetés gondolta. Érthetően derűs arcok fogadnak, amikor az őszi szereplés értékeléséhez fogunk Varga Gyulával, a labdarúgó-szakosztály elnö­kével és Csordás Istvánnal, az új szakvezetővel. Varga Gyula: — Már egy évvel korábban úgy erősítet­tünk, hogy a jöivőnkre te­kintve itt, az NB II-ben se legyenek gondjaink. Mindez összefüggésben van a szak­osztály távlati tervével, azaz 1990-re lehetőleg jusson fel az együttes az élvonalba. Csordás István: — Kapos­vár mellett azért döntöttem, mert szép futballmúltja mel­lett komoly célokat tűztek ki. Ismertem a játékosállományt, mindez biztosíték volt a jó szerepléshez. Igaz, ennyit én sem vártam, úgy terveztük, hogy húsz-huszonegy pontot gyűjtünk az első idényben. Ismeretes: az együttes hu­szonhat ponttal zárta az őszt, tehát hárapimal többet szer­zett, mint a tizenkét évvel ezelőtti nagy menetelés első szakaszában, amikor végül is NB I-es lett. Remekül sike­rült a rajt, mindjárt két győ­zelem született, s bár ezután idehaza a Csepel ellen kissé vitatható körülmények között veszített a gárda, lendülete mégsem tört meg. Követke­zett a nyíregyházi diadal, majd idehaza a Keszthely két vállra fektetése. Ezután két újabb rangadó két volt NB I-essel szemben (DVTK, Volán) döntetleneket hozott. Az együttes nagyszerű játé­kot nyújtott, különösen a lis­tavezető elleni hazai teljesít­mény maradt emlékezetes. A bajai, majd a szolnoki kisik­lás viszon azt sejtette, hogy túlságosan csak a nagy fel­adatokra összpontosít a gár­da. Valóban a későbbi ered­mények ezt igazolták. Már csak egy vereség következett — a legsúlyosabb Ózdon —, de pontot hozott a csapat Salgótarjánból, győzött Sze­geden, majd az év egyik leg­jobb teljesítményével Vácon nyerte a „szuperrangadót”. Egy héttel később ezt meg­ismételve verte a mezőny legnagyobb meglepetéscsa­Miovecz az ősszel beérett patát, a Veszprémet. Tizen­egy győzelem, négy döntet­len és ugyanennyi vereség az összesített mérleg, s ami még ennél is többet jelent: a sikerek többnyire nagysze­rű játékkal párosultak. A rangadókat rendre úgy nyer­te az együttes, hogy még az ellenfelek is elismerték an­nak reális voltát. ' Mi volt tulajdonképpen en­nek a nagyszerű menetelés­nek a titka, egyáltalán le­het-e „titokról” beszélni? Csordás István: — Megval­lom, az elején még álmom­ban sem gondoltam, hogy így zárul az első idény. A játékosok elég nehezen áll­tak át a nagyobb terhelésre, a magasabb osztályban ért­hetően védekezésünk haté­konyságát kellett növelnünk úgy, hogy közben támadójá­tékunk is eredményes legyen. A kétékes formációt válasz­tattuk, ez felel meg legin­kább a jelenlegi Rákóczinak, de' ezt úgy ötvöztük, hogy középről történő felzárkózás­sal támadásaink is átütő ere­jűek legyenek. Taktikánkat az ellenféltől függően variál­tuk, vendégként természete­sen nagyobb gondot fordítot­tunk a védekezésre. Varga Gyula: — Nagyon fontos volt, hogy ismét visz- szacsalogassuk nézőinket. Ügy érzem, sikerült. Ebben az osztályban sehol sem ját­szottak ekkora közönség előtt mint nálunk. Nyugodtam ki­jelenthetem, nagyszerű mér­kőzések egész sorát láthat­ták szurkolóink. Mindez a kölcsönösségen alapult, a já­Kraft megtalálta a helyét tékosokat „feldobta” a nagy nézőszám, s a szurkolókat a csapatjáték és az eredmé­nyesség. Miként értékeli az egyéni teljesítményeket az edző? — Elsősorban a csapatjá­tékot emelem ki, ez volt si­kereink alapja. Igaz, egyéni kiugró játékok nélkül ez megvalósíthatatlan. Minde­nekelőtt Deákvárit és Bírót emelem ki. Ők végig meg­határozói voltak játékunk­nak. Bíró szinte újjászületett a középpályán, igazi tudását itt talán mégimkább kama­toztatja. Fokozatosan lendült bele Kraft, Balogh, és a fia­tal Miovecz is meghálálta a bizalmat, ő végleg beépült a csapatba. A vége felé Kon­rad is igazolta, hogy lehet rá számítani. De ami az elmon­dottaknál is fontosabb, sen­ki sem okozott csalódást. Tu­dásunk alapján Muraitól és Meksztől a tavasszal az ed­diginél is többet várok. Mi várható a folytatásban, fordultunk Varga Gyulához. Célunk változatlan, a to­vábbi jó szereplés és az első hat hely egyike. Hogy meré­szebb terveket forgassunk a fejünkben, ahhoz kicsit több törődést igényel ez a gárda. Anyagi biztonságunkat kel! stabilizálni, a létesítmény- helyzetünket megoldani, mert az országos szinten is vissz­hangot kiváltó utánpótlás ne­velésünk ezt igényli. Az ala­pozás első szakaszát idehaza végezzük, hogy utána kül­földre utazunk-e, ma még csak terv. J. R. Női mérkőzés: Pécsi TÁSI—Kaposvári Tanítóképző 103-57 (47-32) Kaposvári TK: Kurdi (7), Luter (3), Czimbó (15), Schreck (16), Vígh (3). Cse­re: Mituk (6), Proics (6), Fe­kete (1), Varga. Edző: Ékes Tamás. A hazai környezet sem je­lentőit előnyt ezúttal a ka­posvári csapatnak, s a pécsi­ek különösen a második fél­időben játszottak nagy fö­lényben az esnervált tanító­képzősökkel szemben. Jók: Schreck, Proics. Férfimérkőzése k: Sió ÁG Mcdosz—Pécsi Postás 81-80 (44-40) Sió ÁG Medosz: Juhos (16), Kersák (7), Hajnal (19), Nagy L. (9), Györfi (26). Cse­re: Pomucz (2), Kerekes (2). Edző: Vojtkó Pál. Kurdi (sötét mezben) szerez kosarat a női mérkőzésen 1987-ben fennállásának 75. évét ünnepli a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF), a világ legnagyobb sportszövetsége, amelynek taglétszáma idén a 179-et is elérte. Több országot tömö­rít, mint az Egyesült Nem­zetek Szervezete. A szép év­forduló közeledtével interjú készült dr.' Primo. Nebioló- val, az IAAF olasz elnöké­vel. — Hogyan emlékezik meg az IAAF, az atlétika mind az öt kontinenst és lassan annak minden országát tö­mörítő nagy családja 1912. július 17-éről, arról a nap­ról, amikor — közvetlenül a stockholmi olimpia után — 17 ország képviselői megala­pították a Nemzetközi Atlé­tikai Szövetséget? — Mindenekelőtt azzal, hogy a 75. évforduló eszten­dejét, 1987-et az atlétika vi­lágévének nyilvánítjuk — hangzott Primo Nebiolo első válasza. — Jövőre Róma lát­ja vendégül a második sza­badtéri Világbajnokságot, és ebből az alkalomból kiállí­tást rendezünk ß Foro Ita- licán „A 75 esztendő 100 arany pillanata” címmel. Jubileumi kiadványt készí­tünk, s ennek szerkesztésére három Világhírű szakembert kértünk fel: a francia Ro­bert Parientét, az olasz Ro­berto Quercetanit és az an­gol Mel Watmant. Ajándék- csomag készül, s minden da­rabja — emblémás trikó, toll, naptár, mappa stb ‘— a 75 éves jubileumra emlékez- keztet; mintegy tízezret osztunk ki p jövő évi nagy versenyek résztvevői, tudó­sítói között, így az indiana- polisi fedett, pályás világbaj­nokságon, a varsói mezeifu- tó-vb-n, a szöuli maratoni világkupán,, a New York-i gyalogló-világkupán, a sza­badtéri vb-n, az IAAF Mo­bil Grand Prix brüsszeli döntőjén, majd Monte Carló- ban, a 15 kilométeres női országúti gyalogló-vb-n. — A jubileumi esztendő előestéjén Monte Carlóban rendezték meg a Nemzetközi Atlétikai Alapítvány első gá­láját, ahol megemlékeztek az 1986-os atlétikai esztendő legszebb pillanatairól. Mi az új alapítvány célja, miben segítheti a világ atlétikáját? — A világ legnagyobb sportszövetsége vagyunk — folytatta Primo Nebiolo —, de még mindig úgy érezzük, hogy sok a tennivalónk. Azt szeretnénk, ha kiegyenlítődé­si folyamat indulna meg az atlétikában élenjáró nemze­tek és a sor végén kullo­gok között, ha a fejlődő or­szágok isi megkapnának min­den lehetőséget a felzárkó­A Pécsen lejátszott mérkő­zésem a Síótfolk kezdetit job­ban, a negyedik percben nyolc, a tizenegyedSikiben még mindig három ponttal vezetett, majd erősítettek a hazaiak, s 32-29-ne átvették a vezetést. A félidő végére azonban újra fordítani tu­dott a somogyi együttes. A második játékrészben kiéle­zett küzdelem alakult ki, váltott vezetéssel. Az utolsó másodpercekben a lelkesen buzdító, kis számú siófoki szurkolósereg biztatása mel­lett sorozatban hét pontot dobott a csapat, s ezzel meg­nyerte a találkozót. Jó az egész siófoki együttes, külö­nösen Juhos, Györfi, Hajnal, Nagy L. Ü. PEAC—K. Gazdász 92-87 (45-53) K. Gazdász: Déri (20), Bo­dor (38), Heizer (6), Szabó T. (15), Zsohár (8). Csere: Sza­bó G. (2). Edző: Klenovics Endre. zásra. Az alapítvány megte­remti a lehetőséget edzői és versenybírói tanfolyamok, alapfokú és továbbképző szemináriumok, kongresszu­sok megszervezésére. Megte­remti az alapot mindenféle, azi atlétikát népszerűsítő, an­nak 'értékeit bemutató új ki­adványok létesítésére, kiállí­tások, bemutatók szervezésé­re. Támaszt jelent a nemze­ti szövetségeknek, támogatja azokat fiatal atléták útjá­nak egyengetésében, de se­gítséget ad új atlétikai léte­sítmények, pályák, edzőköz­pontok felépítéséhez is. Min­denféle olyan kezdeménye­zés, ami az atlétika ügyét szolgálja, egy-egy országban, kontinensen vagy világszerte kivívhatja az új alapítvány elismerését, támogatását. — Az első olyan: gálára, amelyet az alapítvány hir­detett meg, a világ legjobb atlétáit hívtuk meg, ponto­sabban azokat, akik 1986- ban a legtöbbre vitték — folytatta az IAAF elnöke —, s valamennyiüket az Atlétika Aranycsillaga kitüntetéssel jutalmaztuk. Ott volt a dí­jazottak között a kanadai Ben Johnson, az NDK kép­viseletében Udo Beyer, Jür­gen Schult, Heike Drechsler, Marita Koch, Marlies Göhr, Petrc* Felke, a Szovjetunió­ból Szergej Bubka, Jurij Szedih, Marina Sztyepanova, Bulgáriából Sztefka Koszta- dinova, Cvetanka Hrisztova, Jordanka Donkova, Romá­niából Maricica Puica, Ang­liából Fatima Whitbread, Ausztráliából Daren Clarke, Olaszországból Giuliana Sal- ce és Stefano Mei, a Kínai Népköztársaságból Li Szű­csié, valamint Kuan Ping, Norvégiából 'Ingrid Kristian­sen, Jamaikából Merlene Ottey-Page, Szudánból Omar Khalifa, pz NSZK-ból Tho­mas Wessinghage és Klaus Tafelmeier, végül az Egye­sült Államkoból a „legyőz­hetetlen” Edwin Moses. Ez volt az első alkalom, hogy a versenyzők együtt ünne­pelték meg az esztendő leg­szebb sikerit az IAAF veze­tőivel, a sportágat támoga­tó szponzorokkal, s azokkal az újságírókkal, televíziós és .rádiós riporterekkel, akik szemtanúi, egyben (króniká­sai voltak 1986 atlétikai „csúcspontjainak”. — Hogyan minősíti 1986-ot az IAAF első embere, s mit vár 1987-től, amikor a versenyprogram egy újabb nagyszerű eseménnyel, az el­ső fedett pályás világbajnok­sággal bővül? — Az első „világcsúcsot” az jelentette, hogy tagorszá­gaink száma egy híján 180- ra emelkedett, ami pedig a pályákon elért rekordokat Az első félidő közepéig felváltva estek a kosarak, majd pontos távoli dobások­kal elhúzoitt a házigazda Gazdász, s -ez nyolcpontos félidei vezeítést eredménye­zett. A szünet után felzárkó­zott a PEAC. Hatalmas do- bópánbaj alakult ki a két csapat között, s a találkozó végén sorozatos játékvezetői ítéletek borzolták a nézők idegeit. A véghajrát a ven­dégek bírták johban, és ez eredményezte sikerüket a ti­zenkét hárompontos kosarat elért hazaiakkal szemben. Jók: Bodor, Dóri, Zsohár. TOTÓ A Sportfogadási és Lottó- igazgatóság közlése szerint az 51. játékhéten 13+1 taüá- latos szelvény a mérkőzések törlése .miatt nem volt. A 13 találaitcsok 305 444, a 12-esek 4886, a 11-esek 324, a 10- esék 62 forintot érnek. illeti, azok minden képzele­tet fölülmúltak. A bolgár Kosztadinova a női magas­ugrásban 208 centiméterig jutott, amivel 1952-ben, te­hát nem is olyan régen olimpiai bajnok lehetett vol­na — a férfiak között! Hei­ke Drechsler a női távolug­rásban és a 200 méteren, a norvég Kristiansen a < 10 000 méteren, az amerikai Joyner a hétpróbában, a szovjet Bubka rúdugrásban, honfi­társa Szedih kalapácsvetés­ben káprázatos eredmény­nyeli tette emlékezetessé 1986- ot és akkor még nem is esett szó a brit gerelyha­jító Whitbreadről, a bolgár Donkováról, a nagyszerű kí­nai gyaloglókról, és a ,töb- biekről, akik csak megköze­lítették a rekordokat. A szakemberekkel egyetértés­ben mondom, a fejlődés 1987- ben sem áll meg, sőt az olimpia előtti esztendőben — jubileumi j esztendőnkben — a várható magas színvo­nal fokmérője lehet. — A versenyévad 1987-ben Európában és a tengeren­túlon már januárban meg­kezdődik, fedett pályás via-, dalokkal, s csaknem az év utolsó napjáig tart. Hogyan bírják ezt a tempót a ver­senyzők? — Csaknem minden sport­ágban az egész éves verse­nyeztetés a cél; így van ez a, teniszben, s ahogy látom, a labdarúgásban is. Az új programot a versenyzőkkel és az* edzőkkel egyetértésben alakítottuk ki. Kizárt, hogy minden élvonalbeli atléta minden rangos gálán rajt­hoz állhasson, de ez nem is baj. A nagy műsor csak vá­laszték, abból mindenki ked­ve és célkitűzése szerint vá­lasztja ki a neki legkedve­zőbbet. Eddig minden pre­mier sikert jelentett, legfő­képpen a Helsinkiben meg­rendezett első szabadtéri vb, s minden bizonnyal így lesz 1987 márciusában, Indiana- polásban a fedett pályás vb- vel Is. — A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség január­ban dönt arról, hogy 1989- ben melyik város rendezheti a második fedett pályás vb-t. Milyenek Budapest esélyei? — Jók, mert a Magyar Atlétikai Szövetség a közel­múltban sikeres versenyek egész sorával bizonyított, és eddig minden ígéretét pon­tosan, precízen teljesítette. Szakemberei nagy elismerés­nek örvendenek. Budapest­nek két vetélytárssal kell megküzdenie: az egyik Stutt­gart, a másik Athén. A „me­zőny” tehát nem könnyű, de a magyar főváros sem esély­telen — mondta befejezésül Primo Nebiolo. Németh Ferenc nyerte az atlétikai fotópályázatot A Magyar Atlétikai Szö­vetség és az MTI Foto idén áprilisban közös fotópályá­zatot hirdetett amatőrök és hivatásosak részére. A pá­lyázaton a magyar atlétikai életet bemutató felvételekkel lehetett részt venni, amelyek 1986-ban készültek. Az öttagú zsűri többszáz pályaművet tekintett meg, s ezek után úgy döntött, hogy első és harmadik díjat nem ad ki. A MASZ és az MTI Fotó pályázatának győztese, a 6000 forintos második díjat kiérdemlő Németh Ferenc lett, aki fekete-fehér és szí­nes felvételeiből álló kollek-' ciót küldött be. Az ezentúl évről évre ki­írásra kerülő fotópályázat első nyertese 34 esztendős, az MTI munkatársa. Idén már a második elismerés érte, miután a MUOSZ „év sajtófotója” pályázaton har­madik helyet érdemelt ki. Kosárlabda NB ff

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents