Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-22 / 300. szám

Somogyi Néplap 1986. december 22., hétfő SSPORT El Teremlabdarúgó-torna '86 A 14. helyen zárt a Bányász A PMSC A TEREMBAJNOK A múlt heti csoportmérkő­zések után — mint egyik 4. helyezett — a százhalombat­tai csoportban folytathatta a Siófoki Bányász NB I-es lab­darúgócsapata a küzdelmet az MLSZ által rendezett te­remlabdarúgó-tornán. Annak ellenére, hogy. itt a mérkő­zések a 13.—16. helyért foly­tak, előkelő társaságban fut­balloztak a siófokiak, mivel a csoport másik három tag­ja a Duanújváros, az Újpes­ti Dózsa és a Ferencváros volt. Az első körben: Siófok—Dunaújváros 9-6 (2-3) 200 néző. Vezette: Hamar (Szabó P., Fekete M.). Siófok: Horváth Gy. — Árky, Kolovics, Boda, Quiri- kó. Csere: Nagy T., Olajos, Horváth L., Zsadányij Csa- los, Tóth. A találkozón nehezen len­dült játékba a siófoki együt­tes, a második félidőben már csak technikás, jól képzett, mozgékony emberek voltak a pályán, és ők szinte tetszés szerint érték el góljaikat. Góllövők: Olajos (3), Kolo- vics (2), Zsadányi (2), Csa- los, Quirikó, illetve Düpai (2), Gróf, -Mickovicz, Nagy, Bécs. A másik mérkőzésen: Újpesti Dózsa—Ferencváros 9-3 (7-1) Az enerváltan játszó Fe­rencváros ellen a Dózsa ilyen arányban is megérde­melten nyert. A második körben: Siófok—Újpesti Dózsa 7-7 (5-5) 200 néző: Vezette: Szabó Béla (Eőry, Fekete M.). Siófok: Horváth Gy. — Olajos, Kolovics, Csalos, Qui­rikó. Csere: Árky, Horváth L., Zsadányi, Takács, Tóth. Az első körben mindkét csapat győzelemmel mutat­kozott be, így jó mérkőzésre volt kilátás. A változatos összecsapáson tíz másodperc­cel a vége előtt a Dózsa ka­puvédője, Szendrei elvétette a labdát, Csalos megszerezte, laposan kapura gurította, de a gyenge labdát Kardos a gólvonal előtt utolérte. így maradt a döntetlen, s kö­vetkezek a hétméteresek. ■ Csalos, Olajos, Quirikó, Zsadányi és Horváth Győző is belőtte a büntetőt, míg a másik oldalon Kardos, Steidl és Szabó gólja után Rostás lövésénél Horváth Gy. meg­fogta a labdát. így az utolsó hét méterest a Dózsának már el sem kellett végeznie. A rendes játékidő gólszerzői: Kolovics (2), Quirikó, Árky, Tóth, Zsadányi, Olajos, illet­ve Steidl (2), Szabó (2), Schróth, Kovács E., Rostás. A győzelemért a Siófok 2, a Dózsa pedig 1 pontot ka­pott. A másik mérkőzésen: Ferencváros—Dunaújváros 3-3 (0-1) A rendkívül bizonytalanul és rosszul játszó Ferencvá­ros örülhetett a végén a döntetlennek. Játékukra jel­lemző, hogy első góljukat a 41. percben szerezték. A harmadik körben: Ferencváros—Siófok 13-10 (3-5) 400 néző. Vezette: Fekete M. (Eőry, Hamar). Siófok: Horváth Gy. — Kolovics, Olajos, Zsadányi, Quirikó. Csere: Árky, Hor­váth L., Nagy T., Csalos, Bo- da. Fergeteges rohamokkal kezdett a Siófok, egymás után alakította ki helyzeteit. Különösen Zsadányi volt ele­mében, s az együttes 4-0-ra elhúzott. Ezután erősített a Fradi, s a második félidő­ben kiegyenlített. A siófoki­ak nem adták fel, sőt ma­gukhoz ragadták a kezdemé­nyezést, és Kolovics, majd Olajos góljával a vezetést is megszerezték. 5-7. Ekkor Ko- Jovicsot durva játékért kiál­lították, s ezt kihasználva Strausz távolról bombázott a kapuba. 6-7. A kiállítás le­telte után szintje azonnal jött a másik, most Olajost -küld­ték ki 2 percre, és mint ké­sőbb kiderült, ez már dön­tőnek bizonyult. Elhúzott az FTC, s előnyét végig megtar­totta. A Ferencváros elsősorban jól védő kapusának, Zsibo- rásnak köszönheti győzel­mét, aki több esetben is biz­tos gólnak látszó lövést há­rított. A mérkőzés végered­ményét tekintve döntőnek bi­zonyult, hogy a siófokiak a két kiállítás miatt 4 percig emberhátrányban játszot­tak. Góllövők: Dzurják (4), Strausz, Zsivótczky, Keller (2—2), Simon, Bús, Linper- ger, illetve Csalos (3), Zsadá­nyi, Olajos, Quirikó (2—2), Kolovics. A másik mérkőzésen: Újpesti Dózsa—Dunaújváros 9-7 (4-3) A találkozó élvezetes küz­delmet hozott, de az újpesti­ek végig vezetve mégis biz­tosan nyertek. A csoport végeredménye: 13. Újpesti Dózsa 3 2 1 25-17 7 14. Siófoki Bányász 3 2 1 26-26 5 15. Ferencváros 3 12 19-22 4 16. Dunaújváros 3 12 16-21 2 A legtechnikásabb játékos­nak járó különdíjat a közön­ség szavazatai alapján az Újpesti Dózsa játékosa, Ros­tás kapta. A csoportmérkő­zésen a legtöbb gólt Rostás, Steidl és Olajos szerezte, mindhárman 6-szor voltak eredményesek. Juhász Gyula A vasárnap Zalagerszegen és Szolnokon rendezett mér­kőzésekkel befejeződött az MLSZ IV. .teremlabdarúgó­tornája. A 16 NB I-es klub küzdelméből a Pécsi MSC került ki győztesen. A Bara­nya megyeiek remekül sze­repeltek a teremben, a ko­rábbi mérkőzéseken a Duna­újváros, a Videoton és a Haladás ellen győztek, majd a csoportelsők küzdelmében is megverték valamennyi el­lenfelüket, a ZTE-t, a Va­sast és a Debrecent is. Vég­eredményben a Pécsi MSC hat nyert mérkőzéssel, pont­vesztés nélkül lett terembaj­nok, összesen 39 gólt lőtt és 31-et kapott. Az MLSZ 1986. évi IV. te- rembajnakságának végered­ménye (zárójelben a csapa­tok helyezése az NB I-ben az őszi idény után): 1. Pécsi MSC (3), 2. Deb­recen (10), 3. Vasas (9), 4. Zalaegerszeg (14), 5. Rába ETO (13), 6. Bp. Honvéd (7), 7. Videoton (8), 8. Eger (12), 9. Haladás (4), 10. Békéscsa­ba (11), 11. MTK-VM (1), 12. Tatabánya (5), 13. Újpesti Dózsa (2), 14. Siófok (15), 15. Ferencváros (6), 16. Dunaúj­város (16). Az NDK legjobb sportolói Az esztendő végén csak­nem minden országban megválasztják az év sporto­lóit. Az NDK-ban a „Junge Welt” című lap szavazgatja meg 34 esztendeje olvasóit: kit tartanak a legjobb férfi és női sportolónak, illetve a legeredményesebb csapat­nak. Idén 2 051 478 olvasó szavazott. Voksaik alapján mindhárom kategóriában újoncok végeztek az élen. A férfiaknál két kerékpáros, a nőknél pedig két atléta kap­ta a legtöbb szavazatot. A csapatok küzdelmében 10 év szünet után végeztek is­mét labdarúgók az élen, a 19 éven aluliak Európa-baj- nokságán aranyat nyert ju­nior válogatott révén. Férfiak: Olaf Ludwig (ke­rékpáros) 201 665 szavazat, nők Heike Drechsler (atléti­ka) 324 281, csapat: junior labdarúgó-válogatott 200 343. TOTO A totó 51. heti játékszel­vényén szereplő mérkőzések: elmaradt, elmaradt, elma­radt, x, x, 2, 1, 2, 1, 1, x, x, x, + 1, 2, 1. Országos lábtenisz-premier Kaposváron Nyolcvankét indulóf remek hangulat Sorra gördültek be az autók Szegedről, Pécsről, Bajáról, Ercsiből, Fótról, Szolnokról, Vácról, Duna­újvárosból, Herendről, Bu­dapestről — és természete­sen Kaposvárról — vasár­nap reggel a kaposvári vá­rosi sportcsarnok parkolójá­ba. Premierre készült a lé­tesítmény; erre készültek a rendezők és a résztvevők is. A jó néhány éve hazánkban már polgárjogot nyert láb­teniszversenyek — a legna- gyobbszabásúnak számító nyári siófoki erőpróbával — új állomásához érkeztek. A sportág mindeddig szabad­téren hódított, s az ország­ban most először rendeztek, teremben ilyen eseményt. Az SZMT, a KISZ, a ta­nácsi .sportosztály és a K. Építők aktivistái mint fő­rendezők maguk sem szá­mítottak ilyen sikerre, ilyen nagy fokú érdeklődésre. Az ünnepélyes megnyitóhoz nyolcvankét sportoló sora­kozott föl, hallgatta Svajda József SZMT-titkár szavait. A sporttörtónetinek számí­tó eseményen megjelént az ÁISH szabadidő- és egész­ségügyi főosztálya részéről Kiss Tamás, valamint Klen- csár Kábor, a Somogy Me­gyei Tanács sportosztályá­nak vezetője. Amikor az öt pályán a 41 pár megkezdte a selejtező küzdelmeket, a lelátón már mintegy négyszáz érdeklődő figyelte a pályán levők egy­KOSÁRLABDA NB I Kecskeméti SC — H. Táncsics SE 78:77 (34:40) Kecskemét, 200 néző. V.: Hajniiss, Farkas. HTM SE: Simon (11), Lendvai (—), Kárpáti (16), Rakolczai (11), Stickel (7). Csere: Onhausz (—), Szabó (2), Gosztonyi (19), Bokor (4). Edző: Magyar András. Az első percekben fej-fej mellett haladt a két csapat, majd a jó támadójátékot nyújtó vendégek a tizenne­gyedik percben már tizen- négypontos előnyüknek örül­hettek. 34:20-ra vezetett ekkor a Táncsics. Az első félidő hajrája, azonban a KSC-nek sikerült jobban, s halt pontra felzárkóztak. A második játékrész ele­jén Kárpáti kipontozódott, a hazaiak pedig Király ré­vén sorban érték el a kosa­rakat, s átvették a vezetést 52:44-re. A Táncsics nem adta fel, s a tizenötödik percben már ismét ők ve­zettek egy ponittal. A tizen­kilencedik percben újra a KSC állt jobban, s 74:76-nál kimaradt egy Táncsics-zic- cer. Király nem hibázott, s Rakolczai triplája már csak a szépítést jelentette, a hát­ralévő időt a hazaiak ruti­nosan ki játszották. A vendégcsapat nem ér­demelt vereséget Kecske­méten, hiszen olyan mérkő­zést játszott, amelynek vég­eredményét az indiszponált játékvezetői kettős műkö­dése nagyban befolyásolta. Rakolczai, Kárpáti és Gosz- tonyi játéka dicsérhető, míg a hazaiak legjobbja Király (20) vollt. Berzeviczy Zsolt Alföldi Olajbányász — Sáév SC 108:93 (50:40) Szolnok, 1200 néző. V.: Weidinger, Faidt. Sáév: Kostencki (36), Mo­nok (12), Basics (12), Pesta- lity (10), Lesltár (12). Csere: Durkó (6), Tóth Z. (3), Nagy (2), Magyarfi. Edző: Jerzy Frolow. Feszült légkörben, idege­sen kezdett mindkét csapat. Sok hiba csúszott az átadá­sokba, és kezdetben pontat­lanok voltak a dobások is. Az első percekben fej-fej mellett haladták az együtte­sek a pontszerzésben, majd az Olajbányász a 8. percben 4—6 pontnyira elhúzott. A 14. perctől felgyorsult a ha­zaiak játéka, s tízpontos ve­zetésre tettek szert. A második félidőben is ki­maradt ziccerek sorával kez­dett a Sáév, s nem találta meg a jól védekező Olajbá­nyász ellen a hatásos takti­kát sem. A saját palánk alatt megszerzett labdákkal a szolnokiak gyors támadáso­kat vezettek, és ezeket rend­re értékesítették. A hazaiak előnye fokozatosan nőtt, s ez­zel a Sáév játékosai nem tudtak lépést tartani. Egye­dül Kostencki játszott ki­emelkedően — őt a szolno­kiak képtelenek voltak tar­tani. A második félidő köze­pén az Olajbányász már 22 ponttal vezetett, aztán min­denki a 100. kosár elérésére törekedett. Ezt kihasználva a Kaposvár csökkentette hát­rányát. A Sáév elmaradt attól a játéktól, amit a táblázaton elfoglalt helyezése alapján várni lehetett tőle. A Szol­nok őszi legjobb teljesítmé­nyét nyújtva megérdemelten nyert. A hazaiak legjobb dobói: Mikola (25), Vida (22), Kné- zics (16). Pataki István szerű vagy olykor látványo­san ötletes megoldásait. A csapatok négy 8 és egy 9 fős csoportban harcoltak, körmérkőzéses rendszerben, az 1—2. helyért. Az öt cso­port legjobbjai így alkothat­ták a tízcsapatos dönitő me­zőnyét. Közöttük jó néhány ismerős is feltűnt. Ott volt például Rapp Imre, az egy­kori nagyszerű labdarúgó- kapus' vagy a' Fradi színei­ben hírnevet szerző Koch Róbert. A távolról érkezet­tek között sokan voltak olyanok, akik a hazai láb­teniszversenyek állandó résztvevői. Természetesen rajthoz álltak a kaposváriak is. Például a számtalan ver­seny győzteseként megis­mert Farkas—Földi 'vagy a Horváth J.—Éry páros. A somogyi hivatásos labdarú­gókat a Rákóczi két sporto­lója képviselte: Horváth La­jos és Deákvári Antal. A máskor „nagy neved­nek számító indulók azon­ban nem élhettek meg ko­rábbi hírnevükből, sikereik­ből. Szinte minden összecsa­páson meg kellett izzadni a sikerért, a továbbjutásért. Nem véletlen, hogy a selej­tezők csak 16.30 órakor fe­jeződtek be. A még állva maradj tíz páros küzdelme előtt ren­dezték meg a tombolasorso­lást, ahol értékes nyeremé­nyek találtak gazdára. Má­sodik díjként egy szilveszte­ri vacsorajegy a kaposvári Dorottya éttermébe, első díjként pedig a Csepel Mű­vek kaposvári gyáregysége által felajánlott rádió. A nyertesek emellett fényké­pezőgéppel, ajándékcso­maggal lettek gazdagabbak. A döntőben a párosok már nem körmérkőzéses, ha­nem egyenes, kieséses rend­szerben küzdöttek. Itt még jobban kellett figyelni min­den poénra, hiszen egy eset­leges hibát a következő mérkőzésen már nem tud­tak korrigálni. Az idegfe­szültségre jellemző, hogy olykor vélt vagy valós iga­zuk védelmében néhányan emeltebb hangon is felszó­laltak. A versenybíróságot a megyei teniszszövetség biztosította, s a találkozókon közreműködő bírók tényke­dése ellen sem igen akadt kifogás. Így a találkozók összességükben rendkívül sportszerű légkörben zaj­lottak le. A játékosok és a résztve­vők a sportcsarnok előteré­ben tekinthették meg az ér­tékes díjakat és különdíja- kat, többek között a dobo­gós helyezetteknek szánt ha­bán vázákat — a kaposvári Ficzere Mátyás alkotásait. A szervező bizottság elnö­ke, Zóka Győri Ferenc öröm­mel nyugtázta a rendkívüli érdeklődést, s elmondta, hogy ezt a bajnokságot csak kezdeti lépésnek szán­ták. Az itteni apróbb hibák­ból szeretnének tanulni, s a jövőben hagyományossá kí­vánják tenni e rendezvényt úgy, hogy a testvérmegyei kapcsolatokra építve nemzet­közivé akarják szélesíteni a küzdelmeket. A közönség tá­jékoztatása hangosbemondón történt, de a jövőben talán nem ártana, ha a pályák mellett az asztaliteniszhez, teniszhez 'hasonló módszerrel jeleznék a pillanatnyi állá­sokat. Az esti órákban elcsigá­zott, kissé kimerült, de bol­dog emberek vették át az eredményhirdetéskor a díja­kat és a különdíjakat. A végeredmény: 1. Simon— Kopp (Fóth) 2. Szentesi (Miskolc)—Korányi (Kapos­vár), 3. Horváth J.—Éry (Kaposvár) és Dárdai—No- vák (Budapest). A legfiata­labb játékos: Szabó Gábor (Kaposvár), a legidősebb dr. Baka József (Kaposvár), a legtechnikásabb Horváth Já­nos (Kaposvár) lett. A leg­sportszerűbb párosnak az Érben—Rappai (Ercsi) kettős bizonyult.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents