Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-22 / 300. szám

2 Somogyi Néplap 1986. december 22., hétfő Befejeződött az Országgyűlés téli ülésszaka Az Országgyűlés törvényerőre emelte szavazatával a jövő évi költségvetést (Folytatás az 1. oldalról.) A külügyminiszter a továb­biakban néhány, e politika gyakorlati megvalósítását jellemző tényt említett: a Szovjetunió döntését, mellyel 1985. augusztus 6-tól egyol­dalúan szünetelteti nukleáris kísérleti robbantásait; az 1986. január 15-én meghirde­tett átfogó programot, amely előirányozza a nukleáris és más tömegpusztító fegyverze- ök fokozatos felszámolását az évezred végéig; Mihail Gor­bacsov főtitkár reykjavíki javaslatait a nukleáris fegy­verek néhány éven belül tör­ténő radikális csökkentésére, majd teljes felszámolására, a fegyverkezési verseny világ­űrre való kiterjesztésének megakadályozására. Mint mondotta: támogatjuk a szovjet kormánynak a na­pokban közzétett felhívását arra, hogy haladéktalanul kezdjenek minden területre kiterjedő tárgyalásokat a nukleáris kísérletek teljes be­tiltásáról. Ez a széles biztonságpoli­tikai koncepció kifejezi az egész szocialista közösség ér­dekeit, következésképpen a benne foglalt elvek a Varsói Szerződés többi tagállamának konkrét külpolitikai kezde­ményezéseiben és lépéseiben is testet öltenek. Szövetsé­günk javaslatai kezdeménye- zőek, rugalmasak és messze­menően figyelembe veszik partnereink érdekeit, bizton­sági megfontolásait is. A katonai szembenállás nagyarányú csökkentése szempontjából például ki­emelkedő jelentőségű a Var­sói Szerződés tagállamai Po­litikai Tanácskozó Testületé­nek ez évi júnusi budapesti felhívása, amely az európai fegyveres erők és hagyomá­nyos fegyverzet csökkentésé­nek konkrét programját tar­talmazza. A Varsói Szerző­dés tagállamai tevékeny ré­szesei az atomfegyvermentes övezetek létrehozását, a ve­gyi fegyverek teljes, felszá­molását célzó kezdeményezé­seknek ds. Kiemelkedően fontos lé­pésként értékeljük, hogy az ENSZ határozattá emelte a Magyar Népköztársaság által tíz szocialista ország nevében beterjesztett, a béke és biz­tonság átfogó nemzetközi rendszerének megteremtésé­re vonatkozó javaslatot. Várkonyi Péter ezután ar­ról szólt, hogy a Varsói Szer­ződés, a Szovjetunió javasla­tai nyomán világszerte erő­södik az a felismerés, hogy áz emberiség fennmaradásá­nak biztosítása érdekében közös erővel meg lehet és meg kell fékezni a fegyver­kezési versenyt, minél ha­marabb érdemi fegyverzet- korlátozási és leszerelési megállapodásokat kell kidol­gozni és aláírni. Ezzel azok a nyugati tárgyalópartnere­ink is egyetértenek, akik ja­vaslatainkat kisebb-nagyobb fenntartásokkal fogadják. Sajnos, az események azt mutatják, hogy jelentős azok­nak az erőknek a befolyása is, különösen az Egyesült Államokban, amelyeknek nem érdekük érdemi megál­lapodások létrehozása, a nuk­leáris fegyverzetek felszámo­lása. Az amerikai katonai- Ifadiipari komplexum, a ka­tonai fölény megszerzésére törekvő erők a Reykjavíkban egyes kérdésekben körvona­lazódott megállapodások visz- szavonására, illetve a ko­rábbi évek eredményeinek felszámolására törekszenek. Erről tanúskodik többek kö­zött a SALT—II. megállapo­dás amerikai részről történi megsértése is. Mint ismeretes, a NATO brüsszeli miniszteri tanács­ülése nyilatkozatot adott; ki az Európában állomásozó hagyományos fegyveres erők és fegyverzetük korlátozásá­ról. Mi az állásfoglalást nyilvánvaló negatívumai el­lenére' is úgy értékeljük, hogy az — bár nem ad ér­demi választ a budapesti felhívásra — lehetőséget nyújt az abban felvetett ja­vaslatok megtárgyalására. A fő tendencia az, hogy a világban egyre inkább meg­erősödik az atomkor reali­tásait felismerő új politikai gondolkodásmód, a nukleáris katasztrófa elhárításában va­ló felelősségvállalás. Jelen­tős hozzájárulás a kedvezőbb légkör kialakulásához az európai bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencia első szakaszának sikere. Az ott elfogadott dokumentum ér­téke mindenekelőtt abban van, hogy a helsinki záró­okmány aláírása óta ez az első komoly nemzetközi lé­pés az európai biztonsági és együttműködési folyamat ka­tonai területre történő kiter­jesztése felé. Dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter expozéját mondja Mindez találkozik a ma­gyar külpolitika alapvető tö­rekvéseivel, hiszen _ mi is minden tőlünk, telhetőt meg­teszünk a fegyverkezési ver­seny1 megfékezéséért, a le­szerelésért, a nemzetközi békéért és biztonságért fo­lyó küzdelem elősegítéséért. Nemzeti érdekeinket fejezi ki aktív részvételünk a fegy­verektől mentes, békés világ megteremtésére irányuló kö­zös erőfeszítésekben. A beszámoló ezt követően azokkal a globális problé­mákkal foglalkozott, ame­lyek megoldása széles körű nemzetközi összefogást köve­tel. — Az elmúlt esztendő so­rán tovább szélesedett a ma­gyar külpolitika mozgástere, növekedett aktivitása. Tevé­kenységünkhöz a legutóbbi évtizedek gazdasági, társa­dalmi és politikai fejlődése, hazánk ennek nyomán meg­növekedett nemzetközi tekin­télye nyújt szilárd hátteret. Tapasztalataink szerint a ma­gas rangú államférfiak ha­zánkban tett látogatásai csak­úgy, mint hazánk képviselői­nek külföldön folytatott tár­gyalásai nyomán az illető or­szág politikai, gazdasági kö­reiben és közvéleményében fokozódik az érdeklődés és a rokonszenv Magyarország iránt. Az elmúlt év eseményei is megerősítették, hogy nagysá­gától függetlenül ma már minden állam cselekvőén hozzájárulhat a béke és a biztonság ügyéhez. E meg­győződéstől vezettetve törek­szünk arra, hogy — akár­csak korábban tettük — mi­nél aktívabban vegyünk részt a nemzetek közötti párbe­szédben. Az elmúlt időszak­ra visszatekintve joggal mondhatjuk, hogy szavunk­nak van hitele, állásfoglalá­sainkra, lépéseinkre figyel­nek partnereink. Külpolitikai tevékenysé­günk számára meghatározó jelentősége van annak, hogy hazánk tagja a Varsói Szer­ződésnek és a KGST-nek. Az elmúlt időszakban is tevéke­nyen segítettük a Varsói Szerződés tagállamai külpo­litikájának összehangolását, a közös javaslatok kimunká­lását, az egyeztetett kezde­ményezések megvalósítását. Megelégedésünkre szolgál, hogy a Varsói Szerződés tag­államainak Politikai Tanács­kozó Testületé júniusi buda­pesti ülése az együttműködés korszerűsítésének szellemé­ben végezte munkáját. A szocialista országok áttérése a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszára, a sajátosságokkal összhangban megindult gaz­daságirányítási reformok megkövetelik a KGST-n be­lül a tagállamok közötti ér­dekeltségi viszonyok fejlesz­tését. E törekvések és szán­dékok jutottak kifejezésre a KGST tagállamok testvér­pártjai vezetőinek november 10—11-i moszkvai munkata­lálkozóján, valamint a KGST Tanácsának 42., bukaresti ülésszakán. Várkonyi Péter kiemelte: kapcsolatépítésünk elvei, fő irányai változatlanok. Leg­fontosabbnak a Szovjetunió­val, a szocialista országokkal fenntartott baráti, szövetsé- gesi kapcsolatok erősítését, az országaink közötti együtt­működés elmélyítését, közös társadalmi céljaink megvaló­sítását tartjuk. A harmoni­kusan fejlődő magyar—szov­jet kapcsolatok kiemelkedő állomása volt Kádár János és Mihail Gorbacsov buda­pesti és moszkvai találkozá­sa. Nagy gondot fordítunk az együttműködés fejlesztésére az Európán kívüli szocialista országokkal. Megelégedé­sünkre szolgál, hogy állam­közi kapcsolataink a Kínai Népköztársasággal rende­zettek és folyamatosan bővül gazdasági, műszaki-tudomá­nyos, valamint kulturális együttműködésünk. Kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal a kölcsö­nös előnyök és a béke meg­őrzésében meglévő közös ér­dekeltség alapján fejlesztet­tük. Ma mérhető le igazán annak jelentősége, hogy a nyolcvanas évek első felében a nehezebb körülmények között is fenntartottuk a po­litikai párbeszédet ezekkel az országokkal. A fejlett tőkés országokkal meglévő együtt­működésünk fejlesztése, új formáinak kialakítása, az ezt akadályozó tényezők elhárí­tása fontos érdekünk. Politikai és gazdasági ér­dekeinknek megfelelő figyel­met fordítunk az afrikai, valamint a közel- és közép­keleti térség országaihoz fű­ződő kapcsolataink fenntar­tására és a lehetőségek sze­rinti bővítésére. Az európai enyhülés továb­bi kiteljesedéséhez jó lehető­séget nyújt az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Értekezlet bécsi utótalálkozó­ja. A Magyar Népköztársa­ság alapvetően érdekelt a bécsi találkozó sikerében, hi­szen népünket, hazánkat a politikai, gazdasági, kulturá­lis és az emberi kapcsolatok történelmileg kialakult igen erős kötelékeinek ezernyi szála fűzi az európai föld­részhez. A bécsi találkozón kül­döttségünk a helsinki záró­okmány ajánlásai kiegyen­súlyozott végrehajtásának elősegítésén fáradozik. A magunk részéről a gazdasá­gi, műszaki-itudományos együttműködés kérdéseire kívánunk nagy súlyt fektet­ni. Természetesen ez nem csökkentheti a politikai-biz­tonsági témakör, valamint a humanitárius együttműkö­dés jelentőségét. A magunk részéről fon­tosnak tartjuk és támogat­juk, hogy a bécsi utótalál­kozó befejezését követően mielőbb elkezdje munkáját az európai bizalomerősítő és leszerelési konferencia má­sodik szakasza. Várkonyi Péter visszate­kintett arra, hogy egy év­vel ezelőtt adott számat az Országgyűlésnek a Budapes­ten tartott Európai Kulturá­lis Fórum megrendezésére kapott megtisztelő megbíza­tásunk teljesítéséről és an­nak eredményeiről. — Meg­elégedésünkre szolgálhat — mondotta —, hogy a bécsi találkozón részt vevő álla­mok ismételten nagyra ér­tékelték a 35 ország képvi­selőinek közös erőfeszítéseit az európai kulturális együtt­működés ügyének előmozdí­tásáért és elismeréssel emlé­keztek meg házigazdái sze­repünkről. Várkonyi Péter befejezé­sül kiemelte: — Meggyőző­désem, hogy szándékunknak megfelelően a magyar kor­mány külpolitikája a maga eszközeivel hozzájárult szo­cialista társadalmunk építé­séhez, nemzeti céljaink meg­valósításához szükséges ked­Felszólalások Barcs Sándor (országos lista), az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke egyebek között az Interparlamentáris Unió munkájáról szólt. Emlékez­tetett arra, hogy ez az egyetlen olyan nemzetközi társadalmi szervezet, amely felvállalta a világpolitika és az emberi élet minden gond­jának megtárgyalását, a kiút keresését. Tájékoztatta az Ország- gyűlést, hogy 1989-ben ha­zánk — amely az IPU egyik alapítója — rendezi meg az Interparlamentáris Unió centenáriumi konferenciá­ját. Ez a megtisztelő meg­bízatás egyben hazánk kül­politikai tevékenységének elismerését is jelzi. Fekete János (Békés m., 11. vk.), a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese elmondotta: a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének fontos tényezője az ország gazdaságának fejlődése, sta­bilitása. Éppen ezért a je­lenlegi- helyzet — amikor nem teljesülitek terveink, a konvertibilis külkereskedel­mi mérleg passzív, s nem sikerült elérni a tervezett növekedést — bizonyos mér­tékben aggodalomra ad okot. Annak ellenére, hogy a mérleghiány pótlására kül­földi hiteleket kell felven­ni, e téren vannak olyan té­nyezők is, amelyek remény­re jogosítanak. Természetesen továbbra is gondot jelent, hogy nem minden hitelt fordítottunk helyes célokra, egy részüket a fogyasztás finanszírozásá­ra használtuk fel. Ezt a gya­korlatot nem lehet hosszú távon folytatni. Boldizsár Iván (országos lista), a The New Hungarian Quarterly főszerkesztője a külügyminiszteri bészámoló- hoz kapcsolódva rámutatott: a magyar kormány külpoliti­kai tevékenysége mindenkor a béke megrőzésének politi­káját követi. A továbbiakban megjegyezte: fontos az a sze­rep, amit a különböző euró­pai országokban élő nemze­tiségek játszhatnak a jószom­szédi viszony megteremté­sében, erősítésében, gazdagí­tásában. A magyar társada­lom keserű történelmi ta­pasztalatokon és keserves ta­nulságokon okulva alakította ki és az alkotmányban is rögzítette a hazánkban élő nemzetiségek sajátos jogait. Így jöhetett létre az össze­kötő szerep, amelyet a Ma­gyarországon élő kisebbségek vező nemzetközi körülmé­nyek megteremtéséhez. A jövő esztendőben is az eddi­gi eredményekre alapozva, a jól bevált külpolitikai el­veink és gyakorlatunk sze­rint kívánjuk folytatni nem­zetközi tevékenységünket. Boldizsár Iván nemzetiségi jogaik, kulturális fejlődésük, oktatási körülmé­nyeik, anyanyelvi használa­E napirendhez több hozzá­szóló nem jelentkezett, a szó ismét Várkonyi Pétert illet­te. A külügyminiszter meg­köszönte a képviselők érté­kes, a kormány külpolitiká­járól szóló beszámolóval egyetértő gondolatait, majd így folytatta: mindaz, amit képviselőtársaink elmondtak — a szovjet parlament felhí­vásáról, a Magyarok Világ- szövetségének tevékenységé­ről, az Interparlamentáris Unió munkájáról, a nemze­tiségiek helyzetéről, a szom­szédos országokkal Való kap­csolataink javításáról és fej­lesztéséről — alátámasztja a beszámolóban is elhangzot­takat, azt, hogy hazánk kül­politikájának az egész ma­gyar társadalom részese, ala­kítója, rendkívül nagy akti­vitással segítve közös ügyünk sikerrevi telét. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés a kül­ügyminiszter beszámolóját és a felszólalásokra adott vála­szát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután Morvay László (Bu­dapest, 33. vk.), képviselő kérdésére — tervez-e a Bel­ügyminisztérium intézkedést a lakónyilvántartás illetve a ki-bejelentkezés jelenlegi, visszaélésekre lehetőséget adó rendszerének módosítására — Földesi Jenő belügymi­nisztériumi államtitkár vála­szolt. Bevezetőül utalt arra, hogy több éve folyamatban van a tűk birtokában jól betölte­nek. Ez az a híd-szerep, amelyről már a 30-as évek­ben álmodozott a magyar progresszió — mondotta a képviselő. Boldizsár Iván felidézett egy, a bécsi utótalálkozón el­hangzott magyar felszólalást. Mint 'mondotta,, a magyar de­legátus rámutatott: a hatá­rainkon túl élő magyarok sorsának alakulása nem csu­pán külpolitikai kérdés, ha­nem belső életünkre is ha­tással van. Mándity Marin (országos lista), a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szö­vetségének főtitkára saját ta­pasztalatai alapján képet adott arról, hogy a hazánk­ban élő délszlávok — szer- bek, Jiorvátok, szlovének — milyen szerepet vállalnak a Magyarország és Jugoszlávia közötti jószomszédi viszony fenntartásában, erősítésében. Mint elmondta, az utóbbi években különösen szorossá váltak a testvérmegyei, test­vérvárosi kapcsolatok. Ugyancsak jelentős szere­pet töltenek be a délszláv nemzetiségűek a magyar— jugoszláv államközi egyezmé­nyek valóraváltásában. Ered­ményesen fejlődnek a test- vériskolai és -egyetemi kap­csolatok. lakcímbejelentés és -nyilván­tartás korszerűsítése. Az ál­lami népességnyilvántartós rendszerének 1974-ben létre­hozott rendszerével megkez­dődött a lakosság személyi számára épülő korszerű, egy­séges nyilvántartás kialakí­tása. Ehhez kapcsolódott 1984-ben a lakcímbejelentés és -nyilvántartás új rendjé­nek bevezetése, amely után kiépült a központi, egységes, számítógépre szervezett lak­címnyilvántartás és a terüle­ti tanácsi szerveknél a gépi kartonnyilvántartás. A beje­lentkezések új rendszere azonban jelenleg még nem tudja teljesen megakadályoz­ni a visszaéléseket. A leggya­koribb hiba, hogy nem a valóságnak megfelelően töl­tik ki a bejelentőlapot, a ta­nácsi ügyintézők pedig nem tudják azonnal ellenőrizni ezeket. A fiktív bejelentések jogsértések előidézőivé vál­hatnak. Ugyancsak az említett problémák megoldását szol­gálja az ingatlan-, a lakás- és a lakcímnyilvántartás komplex számítógépes rend­szerének kiépítése. Az adatok integrált hasznosítása hozzá­járul majd a bejelentésekkel kapcsolatos visszaélések meg­előzéséhez, feltárásához — mondotta az államtitkár. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszaka, amelyen Cserven- ka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt, befejezte munkáját. Á külügyminiszter válasza

Next

/
Thumbnails
Contents