Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
2 Somogyi Néplap 1986. december 20., szombat Tanácskozik az Országgyűlés téli ülésszaka Lázár György kormányfő beszéde A gazdálkodás minősége a vállalatokon múlik (Folytatás az 1. • oldalról.) sós évi nyugdíjemelésre, valamint a már említett kompenzációkra. A tanácsi szociális segélyeket is jelentősen bővítjük. Az eddigi kedvezmények fenntartása mellett 1987-től a vállalatoknak ^a megváltozott munkaképességű dolgozókra vonatkozó foglalkoztatási kvótát ír elő. Amelyik Vállalat ezt nem teljesíti, az meghatározott összeggel fog hozzájárulni egy most létrehozandó rehabilitációs alaphoz. A befolyt összeg további munkahelyek megteremtését szolgálja e réteg számára. A szakszervezetek kezdeményezésére a vállalatok 1987-től jóléti alapot képezhetnek ■ évi 300 forintos összegben a gyermekgondozási segélyen lévők és a gyermekgondozási díjat igénybe vevők után is. Az .intézményhálózatban nagy szerepet betöltő egészségügyi kiadások tervezésekor két/célt követtünk: egyfelől javítani szükséges az intézmények műszerellátottságát, Modernizálni kell azokat, még annak árán is, hogy jövőre az ideinél kevesebb, de azért 1100 új kórházi ágy létesül. Másfelől: a kiemelt orvosi programokra, biztosítunk -többletet. Az (oktatásban: enyhíteríi kívánjuk az általános iskolák felső tagozatában a zsúfoltságot és felkészülünk a következő években ugrásszerűen megnövekvő középiskolai tanulólétszám fogadására. (Ezért 1987-ben 800 általános iskolai tanteremmel, 500 középfokú osztályteremmel gyarapodik az iskolahálózat. A költségvetési feladatok színvonalas ellátásához pénz kell, de nemcsak az, hanem a Ifeladathoz mért ésszerű gazdálkodás is. 1987-ben célratörőbben kell vizsgálni az irányító-igazgatási tevékenység, a háttérintézmények, a költségviselés, a szervezeti-finanszírozási Bognár József (országos 1 lata), az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a törvénytervezet bizottsági előadója, először az 1985. december 20-i Országgyűlésen elhatározot- tak alapján létrehozott, az ex pont növelésének feltétel- rendszerével foglalkozó Ad Hoc Bizottság munkájáról számolt be a képviselőfenek. A bizottság részletesen foglalkozott a magyar export világpiaci pozícióival, strukturális problémáival, elemezte a devizabevételek növelésének lehetőségét, az exportösztönzés és a nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseit. A legfontosabb megállapításokat, következtetéseket és javaslatokat ismeretve kiemelte: az Ad Hoc Bizottság teljes határozottsággal a gazdaság szelektív alapon megvalósuló dinamizálása mellett tör lándzsát, elismerve és hangsúlyozva olyan korlátozó lépések elkerülhetetlenségét, mint a szanálás, a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetése, vagy az állami kiadások csökkentése. A magyar gazdaság mai helyzetében nem elsősorban mennyiségi dinamikára van szükség, hanem minőségi megújulásra, strukturális. váltásra, technikai fejlődésre és a ráfordítások csökkentésére. Az ilyen értelemben vett dinamizálás pedig új belső és külső erőforrásokat igényel. A bizottság meggyőződése szerint hazánk adottságai mellett a gazdaságpolitikát az exportorientációra kell összpontosítani, és az import helyettesítésének csak abban az esetben van értelme, ha az az áru piaci értékét nem csökkenti. rend é.sszerűsítését, és már gyakorlati .eredményeket is fel kell mutatni. Ezért is kívánjuk a minisztériumok, országos hatáskörű szervek támogatásának 3 százalékát, összesen 1,4* milliárd forintot, a tanácsok támogatásának 1 százalékát, 800 millió forintot zárolt tartaléknak minősíteni, amelyet — mérlegelésen alapuló differenciáltsággal — év közben csak külön kormányzati döntés esetén szabad felhasználni. Az Országgyűlés az elmúlt évben tárgyalt a terület- . és (településfejlesztés hosszú távú feladatairól. Ennek során foglalkozott elmaradott, hátrányos helyzetű kisebb összefüggő térségek gondjaival. E kedvezőtlen adottságú területek termelési szerkezetének átalakítására 1987. évre 360 millió forint támogatást biztosítunk. A tanácsok sokat tehetnek, hogy ezt a pénzt vállalati, társadalmi összefogással bővítsék. A /jövő évre megszabott célok megvalósításához igen kemény munkára, alapos gondolkodásra és rugalmas alkalmazkodásra, helyenként a súrlódások, feszültségek tudatosabb vállalására és azok előremutatóbb feloldására van szükség. Ehhez a költségvetés az előterjesztett módon késztetést és segítséget kíván adni — mondotta Végezetül Hetényi István. Bognár József beszámolt arról, hogy a bizottsági üléseken egyértelműen hangsúlyozták: a terv és a költségvetés teljesítéséhez fordulatra van szükség a gazdasági munkában. Hozzátette: elsősorban a gazdasági munka, s nem a gazdaságpolitika fordulatáról esett szó. A bizottságok tagjai egyetértettek abban, hogy a gazdasági reform folytatása nemcsak helyes, hanem szükséges is, mint a helyzet megjavításának előfeltétele. Az eredmények elismerése mellett is hangsúlyozni kell, hogy a világtempó felgyorsulása, az erőviszonyok drámai változásai, valamint a külgazdasági tényezőnek a nemzetgazdaságok jövőjét eldöntő jellege miatt a kormányzati munkában is új követelmények érlelődtek meg. Ez arra utal, hogy a kormányzat tevékenységében bizonyos szerkezeti, információs és cselekvési változásokra van szükség. Ugyanakkor nagyobb dinamikára, a reform által biztosított új lehetőségek jobb kiaknázására, értelmes kockázatvállalásra van és lesz szükség a vállalati szférában is. Végezetül az országgyűlési bizottságok egyhangú döntése alapján javasolta az 1987. évi költségvetés elfogadását és a kormánynak a kért felhatalmazások megadását. Bognár József után Gaj- dócsi István Bács-Kiskun megyei, Kovács Károly budapesti, Takács Imréné Csongrád megyei, Fodor István Pest megyei, Sütő Kálmán Vas megyei, Tóth Ká- rolyné Hajdú-Bihar megyei, Elek József Borsod megyei képviselő kapott szót. A vitában felszólalt Lázár György (országos lista), a Minisztertanács elnöke. Elöljáróban arról szólt, hogy közvéleményünk egy része a kormányt — és nemcsak a kormányt — olykor azzal a bírálattal illeti, hogy túl sokat foglalkozik a gazdasággal, s emiatt az irányító munkában háttérbe szorulnak más fontos társadalmi kérdések. A kormány elnöke utalt arra a meggyőző mindennapi tapasztalatra, amely szerint a társadalom igényeinek kielégítésében csak akkor és csak olyan ütemben tudunk előre lépni, amikor és amilyen mértékben megoldjuk a gazdasági feladatokat és ennek révén előteremtjük a szükséges anyagi alapokat. S mert éppen az anyagi alapok bővítésében egyre nagyobb szerepe van a hatékonyságnak, a műszaki fejlődésnek, a munkakultúrának, elemi érdekünk fűződik ahhoz, hogy növekvő figyelmet fordítsunk az emberi képességek kibontakozását, a tudás, a műveltség gyarapodását szolgáló feltételek biztosítására. Így kapcsolódnak egymásba, alkotnak szerves egységet a politikai, társadalmi, gazdasági érdekek-. Lázár György szólt azokról a nemzetközi és hazai viszonyokról, amelyek között a gazdasági munkát végezzük. Az objektív és a szubjektív okokat sorra véve megállapította, hogy a kedvezőtlen folyamatok kialakulásában felelősség terheli a kormányt is. A kritika jogosságát elismerve a magunk felelősségét elsősorban abban látjuk, hogy az irányítás eszközeit és a vállalati magatartást meghatározó közgazdasági feltételeket nem tudtuk kellő időben és a szükséges mértékben a XIII. kongresszuson elhatározott gazdaságpolitika szolgálatába állítani. Ez az egyik oka annak, hogy az egyensúly javításában elért pozíciók megszilárdításához szükséges hatékonyságjavulás és az erre épülő gondosan megalapozott gazdasági élénkülés elmaradt, ami önmagában is komoly gondokat okozott. Ezt még csak tetézte, hogy ugyanebben az időszakban a külpiaci változások és természeti okpk miatt is súlyos veszteségek értek bennünket. S miközben a források közel sem énték el a tervezett mértéket, az elosztás terén — minit korábban annyiszor — most is teljesítettük, sőt valamelyest túl is haladtuk az eredeti előirányzatokat. Ennek is része van abban, hogy az utóbbi két évben ismét egyensúlyi problémáink keletkeztek. Behlató és felelős elemzés állapján ismét kitűnt, hogy ebből a helyzetből egyetlen kivezető út van: a XIII. kongresszuson megfogalmazott gazdaságpolitika és a VII. ötéves tervben konkretizált követelmények következetes érvényesítése. A gazdaságpolitikai követelmények érvényre juttatásában, a VII,' ötéves terv végrehajtásához szükséges feltételek megteremtésében a kormánynak meghatározott felelőssége és tennivalói vannak. Erre nézve a Központi Bizottság határozata pontoá és világos eligazítást ad, amit a magunk részére természetesen kötelezőnek tartunk és azoft leszünk, hogy a követelményeknek megfeleljünk. Ennek szellemében — folytatva a már korábban elhatározott intézkedések végrehajtását — további konkrét lépéseket készítünk elő a testületi munka és a személyi felelősség erősítésére; a fő (folyamatok, valamint a napi és a távlati feladatok összehangolásának megjavítására; az átfogó — országos — feladatok konkrétabb meghatározására, végrehajtásának megszervezésére és ellenőrzésére; a szervezeti, a jogi és jaz intézményi rendszer egyszerűsítésére. Külön is nagy figyelmet fordítunk a termelési szerkezet javítását, a hatékonyság növelését, a ráfordítások csökkentését szolgáló — szám szerint hat — központi gazdaságfejlesztési program, köztük az elektronikai alkatrészek és részegységek i gyártásfejlesztésének, az energiagazdálkodási, az anyagtakarékósságot elősegítő technológiák elterjesztésének, a melléktermékek és hulladékok (hasznosításának programja végrehajtásának megszervezésére. Ugyancsak a legfontosabb feladatok között tartjuk (számon a gazdaságirányítási rendszer elhatározott továbbfejlesztésének meggyorsítását. Ügy gondolom, tisztában vagyunk vele, hogy a gazdaság eredményes működésének számos fontos feltételét, ide értve a Hetényi elvtárs álltai már említett, a jövedelmezőbb munkára serkentő ár, bér, pénzügyi viszonyokat i’s, elsősorban, a kormánynak kell biztosítani Ez nyilvánvaló. De tudatában kell lennünk — és most kérem senki ne értsen félre — nem a saját felélőbségünikét akalrom kisebbíteni vagy másra hárítani:, de az, hogy ténylegesen milyen a gazdálkodás minősége, eredményes-e vagy veszteséges, végsősoron a vállalatoknál dől el. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert tapasztalatom szerint jelentőségéhez képest többször esik szó arról, hogy mi az, ami nem a vállalatokon és kevesebbszer arról, ami a vállalatokon múlik. Pedig a gazdaság minden ágában, az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban — és sorolhatnám tovább — számos konkrét példa van arra, hogy azonos adottságú, azonos feltételek között gazdálkodó vállalat, szövetkezet közül az egyik nyereségesen dolgozik, prosperál, fejlesztésre- is képes, míg a másikat csák az állami támogatás tartja életben. Ez a hovatovább tarthatatlan helyzet, amelyet ráadásul mind az egyik, mind a másik csoportba tartozó vállalatok, szövetkezetek kifogásolnak — a jól dolgozók azért, mert a jövedelmükből sokat vonunk el, a gyengén gazdálkodók pedig azért. mert szerintük szűikmarkúan mérjük a támogatást — a kormány gazdaságirányító munkájának azt a gyengeségét fejezi ki, amely sók más bajunknak is a forrása. Véleményem szerint többek között ez az egyik — ha nem a legfőbb oka annak, hogy minden fogadkozásunk ellenére alig léptünk előre a jövedelmezőség és az egyéni teljesítmény szerinti differenciálásban, de ez az oka annak is, hogy a munkaerő, ha mozdul, nem azok felé az ágazatok, vállalatok felé veszi az irányt, amelyek fejlődőképesek, amelyek termelésének növeléséhez a legtöbb népgazdasági és végsősoron személyes érdek fűződik. A jelenlegi, sok teflcinlfet- ben következetlen, a gazdái- ságpolitikai törekvéseinkkel ellentétben álló helyzetéit — bármilyen kényelmetlenséggel is jár — azért kell felszámolni, ment ha konzerválódik a mai állapot, ha nem válnak láthatóvá és anyagilag is érzékelhetővé teljesítmény-különbségek, akkor mérsékelt marad a gazdálkodás javításában való vállalati érdekeltség és az arra irányuló készíség, s ami még rosszabb, rejtve marad az eredménytelen gazdálkodósért viselt felelősség. Szeretném megismételni: népgazdaságunk teljesítőké- ipeisségének növelése véleményem szerint döntően azon múlik, milyen gyorsain és milyen méretű változásit tudunk elérni a vállalati gazdálkodás minőségében. A kormány részéről is az erre való ösztönzés eredményesebb megoldását tartjuk egyik legsürgetőbb feladatunknak. Ugyanakkor számítunk rá, — és nélkül özhetetA Balaton vízvédelméről szólt először, kifejtve, hogy két alapvető gond megoldása (országos koordinációt igényelne. Az egyik az, hogy egy területen, egy időben összehangoltan végezze a tervből adódó feladatokat minden ágazat. A másik, hogy az üzemek számára olyan feltételeket kellene biztosítani, amelynek alapján érdekükben áll többet tenni a balatoni vízvédelemért. A szövetkezetek fejlesztési kérdéseiről szólva kifejtette: feltétlenül át kell gondolni a továbblépés lehetőségét az érdekeltség oldaláról is. Az új vállalkozási formák már a mezőgazdaságban beváltak. A szőlőművelő szakcsoportok a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinátnál is szaporodnak: a dolgozók szívesen vállalják a többlet- munkát és saját pénzük befektetését a közös ültetvényekbe, amelyeket a szocialista nagyüzem integrál. Ez- átlal biztos jövedelemhez jutnak. — A kormányzat foglalkozik a kertészeti ágazat fejlesztésének lehetőségével — mondta. — Egyetértek azzal, hogy olyan ültetvényeket kell létesíteni, amelyek hosszú távon versenyképes termékeket biztosítanak. A Balaton déli partján mi ennek az igénynek próbáltunk eddig is megfelelni: Sikeres megyei koncepció volt a somogyi szőlőtermelés fejlesztése, amely több termelőszövetkezet gazdasági helyzetét stabilizálta. Ma a szőlő- és bortermeléssel foglalkozó szakemberekben kialakult egy furcsa érzés: mintha szégyen lenne ezzel az ágazattal foglalkozni. Azért furcsa, hogy nálunk így jelenik meg, mert Európa szőlőtermelő népei, állami nemzeti kincsüknek tekintik és büszkék 'boraikra. Országunk is sokat áldozott és áldoz a szőlőültetvények létesítésére, de ha erről nem lehet beszélni, akkor hogyan várjuk el, hogy megismerjék termékeinket lennek tartjuk — hogy a vállalnátok, szövetkezeteik vezetői is alkotó módon járuljanak hozzá a megújulási folyamait meggyorsításához, az igényesség, a rend, a fegye- lem erősítéséhez, a munkakultúra fejlesztéséhez. A szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés elmélyítése mellett sem mondhatunk le, s nem is kívánunk lemondani arról, hogy az egyenjogúságra és a kölcsönös érdekekre alapozva a világ más országaival — köztük a fejlett tőkés országokkal — is bővítsük kapcsolatainkat. A Minisztertanács elnöke beszédében kitért a gazdasági munka megjavításának társadalmi feltételeire, az emberi tényezőnek a megújulásban betöltött növekvő szerepére, s egyebek között a következőket mondotta: — A magunk eszközeivel is* elő kell segíteni, hogy gazdaságunk fejlettségi szintjének magasabbra emelése, világpiaci rangjának növelése nemzeti ügy és minden egyes ember személyes ügye legyen. A történelmi tapasztalatokra, szocialista rendszerünk kimeríthetetlen tartalékaira, népünk szorgalmára és tehetségére építve erősíteni kell az önbizalmat, a hitet abban, hogy feladata-'* inkát képesek vagyunk megoldani, s az elszántságot abban, hogy meg is oldjuk — mondta végezetül Lázár György., A Minisztertanács elnökének beszéde után Várhegyiné Viski Ildikó Győr-Sop- ron megyei, majd Mészáros Győző Somogy megyei képviselő, a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója kapott szót. azok, akiknek el akarjuk adni? Az idegenforgalom növelése igen fontos népgazdasági érdek. Szükségesnek tartom hozzá a magyar gasztronómiai kultúra ' terjesztését, minőségének fokozását is és ebben elengedhetetlen a borok hozzáértő kínálata és legjobb borvidékein^ propagálása. A gazdaságilag elmaradott körzetek iparának fejlesztésével foglalkozva kifejtette: a nagyipar nem érdeklődik a térségek iránt és a térségek által biztosítható feltételek sem mindig megfelelőek. Kormányprogramban mondták ki: a budapesti ipar egy részét célszerű lenne vidékre telepíteni. Ezek nem hozzák meg a kívánt eredményt: legtöbbször elavult gépek, technológiák kerülnek vidékre. Ezért azt javaslom, hogy döntse el az ipari kormányzat, mi a korszerűtlen Budapesten, szüntesse azt meg és 'ha arra a technológiára szükség van, akkor vidéken egy teljesen; új, önálló kisvállalat vagy leányvállalatok létesítésével indítsa újra, korszerű körülmények között. Helyes lenne igen versenyképes iparágakat vidéken indítani. Ehhez adjon a kormányzat jállami támogatást és hitelpreferenciát, esetleg szerencsés lenne külföldi működő tőkével és szaktudással, kis- és közepes vegyes vállalatokat is létrehozni — fejezte be felszólalását Mészáros Győző. Sági Gáborné Fejér megyei, Farkas Lajos budapesti, Eck Tibor Komárom megyei, Konczos István Szabolcs megyei, Fábián Károly Győr-Sopron megyei, dr. Király Ferenc Szolnok megyei, Puskás Sándor Heyes megyei, Lép Ferenc Tolna megyei, Balogh Gábor Baranya megyei képviselő kapott felszólalási lehetőséget. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első napi tanácskozása befejeződött. Ma a költségvetési törvényjavaslat feletti vitával, folytatódik az ülésszak. Fordulatra van szükség a gazdasági munkában Legyünk büszkék értékeinkre Mészáros Győző hozzászólása
