Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-19 / 298. szám

2 Somogyi Néplap 1986. december 19., péntek Felavatták az atomerőmű harmadik blokkját (Folytatás az 1. oldalról.) paksi a legbiztonságosabban működők között van. A lé­nyeg természetesen az: ha az üzemeltetés terheiből az ember válláról sokat le is vesznek a gépek, a műsze­rek — az ember szerepe, felelőssége továbbra sem pótolható semmivel. A Paksi Atomerőmű ed­digi teljesítményével elége- detek lehetünk. Hazánkban itt állítják elő a legolcsóbb energiát. Ez is oka annak, hogy akárcsak a világ leg­több népe, mi magyarok se mondhatunk le az atom­energia békés célú felhasz­nálásáról. Népgazdaságunk­ban, az ország életében és fejlődésében mind nagyobb az energetika szerepe. Kö­zép- és hosszú távon ter­veink a villanyáram előál­lításában egyre nő az atom­energia részesedése. A Pak­si Atomerőmű az ország vil­lám osener.gia-termelésének csaknem egyharmadát adja. Ennyi áramat csak 2 millió 200 ezer tonna kőolaj vagy 10 és félmillió tonna — magyar erőművekben álta­lánosan használt minőségű — szén felhasználásával le­hetne előállítani. Ezzel kap­csolatban igen elgondolkod­tató adat, hogy hazánkban évente 2 millió tonna kő­olajat és körülbelül 24 mil­lió tonna szenet bányász­nak, s ráadásul ezeknek az ágazatoknak a lehetőségei végesek. Mindez azt jelenti, hogy Paksot már ma sem tudnánk semmivel se he­lyettesíteni, és szükség van a negyedik egység megépí­tését követően az atomerő­mű további bővítésére is. Energiahelyzetünkkel az ismert gondok ellenére nagyjából elégedettek lehe­tünk. A lakosság villamos- energia -f o gy as zt ás át nem kellett korlátozni. Ebben az ágazat dolgozóinak, köztük a paksiaknak kiemelkedő szerepük van. További erő­feszítések kellenek azért, hogy a kiegyensúlyozott energiaellátást biztosítani tudjuk. Ismeretes, hogy a párt Központi Bizottsága novem­beri ülésén számba vette, hol* tartunk a XIII. kong­resszus határozatainak meg­valósításában, s milyen te­endők várnak ránk. Azzal kell szembenéznünk, hogy bár több helyes intéz­kedés született, számotttevő eredményeket is elértünk, a kongresszusi határozatok megvalósításának üteme nem megfelelő. A gazdasági fejlődés megtorpant, s ez társadalmi feszültségeknek is forrása. A múlt évi és az idei népgazdasági terv sze­rény növekedést irányzott elő, de ezt sem sikerült tel­jesíteni, jpert a tartalékok feltárását szolgáló intézke­dések, erőfeszítések elma­radtak a szükséges és a le­hetséges mértéktől. Külső okok és hazai munkánk gyengeségei miatt kiéleződ­tek a népgazdaság koráb­ban is megvolt szerkezetei, hatékonysági és egyensúlyi problémái. A kiadások meg­haladták a bevételeket, töb­bet fogyasztottunk, mint amennyit megtermettünk. A különibözetet hitelből egyen­lítette ki az ország. A dolgok ilyen alakulá­sáért, a végrehajtás és az ellenőrzés következetlensé­geiért felelősség terheli a központi és a helyi szerve­ket is. A jogos kritikát mindenkinek, akit illet — beosztásra való tekintet nél­kül — el kell fogadnia. Ezt azonban nem elég csupán hangoztatni. Igazi hitele csakis a konkrét cselekvés­ben megnyilvánuló önkriti­kának lehet. Arra a közvé­leményünket foglalkoztató kérdésre, hogy képesek le­szünk-e megbirkózni a ne­hézségekkel, a Központi Bi­zottság egyértelmű választ adott. Kezdeményezést és helytállást egyaránt követe­lő feladatok megoldása vár ránk. Ha az irányításban és a végrehajtásban mindenki megteszi, ami tőle telik, ak­kor leküzdjük a gazdasági fejlődés élénkítésének útjá­ban álló nehézségeket, biz­tosan előrejutunk. A jóizan gondolkodású em­berek megértik: arról nem tehetünk, hogy mezőgazda­sági, élelmiszeripari és más termékeink világpiaci árai nagymértékben csökkentek', ami tetemes veszteséget oko­zott az országnak. Az se kí­ván magyarázatot, hogy az időjárás viszontagságainak is ki vagyunk téve. Ugyan­akkor jogos a kritika azért, hogy lassan alkalmazkodunk a hazai munkában a változó és egyre szigorúbb nemzet­közi feltételekhez. Elmarad­tunk fontos területeken a ter­melési szerkezet korszerűsí­tésével, a műszaki fejlesztés­sel, a tudomány eredményei­nek gyakorlati hasznosításá­val. Többet beszéltünk róla, mint amennyit tettünk a gaz­daságtalan termelés vissza­szorításáért, a gazdaságosan működtethető gépek, beren­dezések több műszakos ki­használásáért, a teljesítmé­nyen alapuló differenciálás következetes megvalósítá­sáért; az igazságosabb közte- her viselés ért. Hazánkban ugyan teljes a foglalkoz­tatottság. de egyszerre van munkaerő-felesileg és munka­erőhiány is. A felesleg legin­kább a veszteséges területe­ken található, a hiány pedig a termelés hatékony növelé­sére képes vállalatoknál mu­tatkozik. Ez megengedhetetlen! A közösségi és az egyéni érdek összehangolásával, megfele­dő ösztönzéssel él kell ér­nünk, hogy a munkaerő ott dolgozzon', ahol a legnagyobb hasznot hajtja az országnak, a közösségnek. Gazdaságta­lan termelésre ne pazaroljuk a munkaerőt, az anyagot és az energiát. Meggyőződésünk, hogy ha­zánk politikai stabilitását, nemzetközi megítélését, a fejlődés kívánatos élénkí­tését, az életkörülmények alakulását egyaránt jo irány­ban befolyásolja, ha közös akarattal, következetesen megvalósítjuk a Központi Bi­zottság határozatait. Nem másról: van szó, mint annak a politikának a to­vábbviteléről, amelyet az el­múlt három évtizedben pár­tunk és népünk együtt alakí­tott,. formáit, és nemzetünk szolgálatában megvalósí­tott. A szocialista nemzeti összefogásra napjainkban különösen nagy szükség van. Bizton ámíthatjuk: ha szoro­sabbra zárjuk sorainkat, ak­kor le tudjuk küzdeni a ne­hézségeket. A mostani, gon­dokkal terhes, feszültségeket hordozó időszakban különö­sen fontos, hogy a tömeglek aktívan vegyenek részit a közügyek eldöntésében és az ellenőrzésben. A szocialista demokrácia hatókörének bő­vítése. az együttgondolkodás az ország és a kisebb, közös­ségek dolgairól nélkülözhe­tetlen feltétele a meggyőző­désen alapuló összefogásnak és cselekvésnek. Kétségtelen, hogy napjainkban és hosz- szafob távon is legfontosabb feladat a . gazdaságpolitikai célok és a tervelőirányzatok megvalósítását szolgáló szemléleti és cselekvési egy­ség megteremtése, a társa­dalmi aktivitás kibontakoz­tatása. Mindenkelőtt abban kell cselekvő egységre jutnunk, hogy maximális ésszerűség­gel hasznosítsuk szellemi és anyagi erőforrásainkat. A dolgozók túlnyomó többsége becsülettel végzi feladatát, és sürgeti a lazaságok felszámo­lását. Erre a nagy erkölcsi erőre támaszkodva határo­zottan lépjünk fel a károkat okozó nemtörődömséggel, la­zaságokkal szemben. A fe­gyelem a munkahelyeken és az állampolgári magatartás­ban egyaránt elengedhetetlen feltétele a magunk elé tűzött célok elérésének, a jövő évi terv megvalósításának, ami­re erőinket összpontosíta­nunk kell. Kulcskérdés, hogy a vezető posztokon, az irányítás min­den szintjén hozzáértő, kez­deményező és az ésszerű kockázatot is vállaló veze­tőik álljanak. Az ilyen em­berek kapjanak maximális politikai, erkölcsi támoga­tást és védelmet is, amikor az újító, jobbító szándék fa­lakba ütközik. A Központi Bizottság no­vemberi határozata végrehaj­tásának legfontosabb terepe a munkahely. Feltételezve, hogy a központi irányító szervek megteszik a magu­két, döntően a vállalati, szö­vetkezeti, intézményi kol­lektíváktól függ, hogy a jö­vő évi tervet megvalósítsuk. Önöktől se kérek mást a Központi Bizottság nevében, mint amit az ország bárme­lyik üzemében kérnék: fe­gyelmezett, odaadó munkát, gazdaságos termelést. E nagy fontosságú vállalat gyűlésén ehhez hozzáteszem: érezzék azt a hatalmas és növekvő félelősséget, amely a villa­mosenergia-termelésben Önökre hárul, hiszen jelentős részben a munkájuktól függ az ország energiaszükségleté­nek a kielégítése. Azt ké­rem a jelenlevőktől, az itt dolgozó munkásoktól, tech­nikusoktól, mérnököktől, építőktől, mindenkitől, hogy a Pákson koncentrálódott szellemi energiát legjobb tu­dásuk szerint hasznosítsák a nemzeti programmá vált kongresszusi határozat vég­rehajtása érdekében. Mu­tassanak példát a kitűzött célok elérésében ebben az erőműben, amely nemcsak korunkat, hanem egy kicsit a jövő évszázadot is jelképe­zi. Szilárdan hiszem, hogy ha ebben a szellemben dol­gozunk, a rendelkezésükre ál­ló erőforrásokat jól haszno­sítjuk, akikor meggyorsíthat­juk a gazdasági előrehaladá­sunkat, biztos alapot teremt­hetünk az életszínvonal to­vábbi javításához, népünk boldogulásához. — Tudjuk,, hogy a Magyar Népköztársaság jó hírének, imiként eddig, a jövőben is országunk politikai stabilitá­sa; hazai feladataink sikeres megoldása teremtheti meg a fedezetét. Nemzeti érdekeink fűződnek ahhoz, hogy célja­inkat elérjük, saját fejlődé­sünkkel is bizonyítsuk a szo­cializmus életerejét, megúju­ló képességét. Van reális és jó munkaprogramunk, ame­lyet meg lehet, és meg kell valósítanunk. Most, még in­kább,, mint valaha, a, tette­ken a sor! — hangsúlyozta befejezésül Németh Károly, jó erőt, egészséget, kellemes ünnepeket és az új esztendő­ben is eredményes munkát kívánva a munkáskollektí­vának. Az ünnepi munkásgyűlés végéin Németh Károly kitün­tetéséket adott át azoknak, akik kiemelkedően magas teljesítménnyel vettek részt az atomerőmű építésében, szerelésében. Szovjet kormánynyilatkozat A NUKLEÁRIS KÍSÉRLETEK KÉRDÉSEIRŐL A TASZSZ szovjet hírügynökség tegnap közzétette a szovjet kormány nyilatkozatát a nukleáris kísérletek kér­déseiről. A nyilatkozat teljes szövege a következő: Csaknem másfél esztendő telt el azóta, hogy a Szov­jetunió — arra törekedve, hogy elősegítse a nukleáris fegyvertárak növelésében folyó veszélyes versengés beszüntetését, valamint jó példát kívánva mutatni más atomhatal makinak — egyol­dalú döntést hozott: beszün­tet mindenfajta nukleáris robbantást, s felszólította az Egyesült Államokat az akcióhoz való csatlakozásra. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió — rendre meg­hosszabbítva a nukleáris kí­sérletek moratóriumát — komoly áldozatokra kény­szerült saját biztonsága te­rén, ez az egyoldalú lépés rendkívüli jelentőségű sze­repet játszott a nemzetközi életben. Az intézkedés fel­vetette a nukleáris Jkásérle- tek beszüntetésének kérdé­sét, s emellett napirendre tűzte a gyakorlatban a nuk­leáris fegyverkezési hajsza megszüntetésének más kér­déseit is. A moratórium a gyakorlatban bizonyította, hogy lehetséges olyan lépé­sek megtétele, amelyekkel hatékonyan meg lehet aka­dályozni a nukleáris fegy­verkezési hajszát. Rendkívüli módon sajná­latra méltó, hogy az Egye­sült Államok jelenlegi kor­mányzata’ mégsem válaszolt kedvezően a Szovjetuniónak arra a felhívására, hogy csatlakozzék békekezdemé­nyezéséhez. Az Egyesült Államok következetesen folytatja nukleárisfegyver- kísérleti programjának meg­valósítását, teljesen figyel­men kívüli hagyva a világ- szervezet követeléseit, ame­lyeket az ENSZ-közgyűlés határozatai foglalnak ma­gukban, az el nem kötele­zetitek mozgalmának felhí­vásait, az „Űj-delhi Hatok” vezetőinek javaslatait, a parlamentek és a nemzet­közi közvélemény értékítéle­tét. Az Egyesült Államok a legkülönbözőbb „érvekkel” próbálta kendőzni azt, hogy nincs szándékában beszün­tetni a nukleáris kísérlete­ket. Egyebek között azt han­goztatta, hogy lehetetlen ha­tékonyan ellenőrizni az in­tézkedés végrehajtását. Tel­jesen nyilvánvaló azonban, hogy ez mondvacsinált ürügy. A Szovjetunió kész — s erről már többször is nyilatkoztak legmagasabb szinten — a lehető legszi­gorúbb ellenőrzésre ezen a téren. Egy ilyen ellenőrzés tel­jességgel biztosítható lenne mind nemzeti technikai esz­közökkel, mind pedig nem­zetközi eljárások — beleért­ve a helyszíni ellenőrzése­ket — segítségével. A Szov­jetunió kifejezte készségét, hogy élne azzal a segítség­gel, amelyet a nukleáris kí­sérletek beszüntetésének el­lenőrzésében az „Űj-delhi Hatok” országai ajánlottak fel. Ugyanakkor javasolta az Egyesült Államoknak azt is, hogy vitassák meg egy nemzetközi, nemzetek felet­ti ellenőrzési hálózat létre­hozásának kérdését. Az Egyesült Államok reakciója ezekre az építő jellegű szovjet lépésekre egyértelműen azt tanúsítja, hogy egyáltalában nem az ellenőrzésben rejlik a prob­léma. A valódi oka annak, hogy az amerikai fél eluta­sítja a csatlakozást a szov­jet moratóriumhoz — és ezt most már Washington­ban sem rejthetik véka alá — abban rejlik, hogy az Egyesült Államok nyíltan a katonai fölény megszerzésé­re épít a Szovjetunióval, a szocializmus országaival szemben, elvükben újszerű fegyverfajták és típusok ki­fejlesztésével. Az Egyesült Államok nukleáris kísérle­tei során nemcsak új atom-robbanótölteteket fej­lesztenek ki, hanem az SDI programnak megfelelően kozmikus telepítésű, csapás­mérő fegyverzetet hoznak látre: nukleáris energiafor- rású röntgenlézereket. Mun­kák folynak egy teljesen új típusú fegyver kifejlesztésé­re, amely űrbéli és földi célokat is képes leküzdeni. Természetes, hogy ha va­laki mind tökéletesebb nuk­leáris fegyverzetfajtákat akar megteremteni, meg akarja valósítani a „csillag­háborús” programot, új szfé­rákra kiterjesztve a fegy­verkezési hajszát, akkor semmi szüksége a morató­riumra. A Szovjetunió ja­vaslataihoz — miszerint kezdjenek teljes értékű tár­gyalásokat, amelyekkel örök­re betilthatnák a nukleáris kísérleteket — változatlanul negatív az Egyesült Államok kormányzatának hozzáállá­sa, s ez éppen azzal ma­gyarázható, hogy nem kíván lemondani a katonai erőfö­lény megszerzéséről a világ­űrön keresztül. Jelenleg vátozatlanul sem­mi jele annak, hogy az Egyesült Államok kész len­ne követni a Szovjetunió példáját és lemondana az atomkísérletek folytatásáról. Mi több, az amerikai nuk­leáris kísérleti programok megvalósításának üteme változatlanul magas szinten van. A moratórium érvé­nyességének ideje alatt, amíg a szovjet kísérleti te­repeken csend honolt, az Egyesült Államok 20 hiva­talosan bejelentett és 4 be nem jelentett atomfegyver­kísérletet hajtott végre. Ilyen körülmények között, amikor az Egyesült Államok makacsul folytatja nukleáris kísérleti programja megva­lósítását, azzal a céllal, hogy Véget ért a VKP kongresszusa Nguyen Van Linh a főtitkár Nguyen Van Linh-t vá­lasztották meg a Központi Bizottság főtitkárának a Vi­etnami Kommunista Párt csütörtökön véget ért VI. kongresszusán. Az elfogadott kongresszusi határozatból kitűnik: á VKP fordulatot hirdet meg a politika és a gazdaság szocialista megúju­lása érdekében. Következetes, eszköztárá­ban sokoldalúbb pártirányí­tással kell teljesíteni a há­rom fő feladatot: az élelmi­szerellátás kiegyensúlyozását, a fogyasztási cikkekből való ellátás jarvítását és az export bővítését. * * • Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára táviratban köszöntötte Nguyen Van Linh-t a Viet­nami Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságánák főtitká­rává történt megválasztása alkalmából. új nukleáris fegyverzetet hozzon létre és halmozzon fel, a Szovjetunió nem ta­núsíthat a végtelenségig egyoldalú önmegtartóztatást: Olyan helyzet jött létre, amelynek további ily módon való alkulása azzal fenye­get, hogy komoly károkat okoz a Szovejtunió és szö­vetségesei biztonságának. A kérdés elmélyült és sok­oldalú tanulmányozását kö­vetően a szovjet kormány a következőket tartja szüksé­gesnek bejelenteni. Először. A Szovjetunió ismételten javasolja, hogy haladéktalanul kezdjenek minden területre kiterjedő tárgyalásokat a nukleáris kísérletek teljes betiltásáról. A Szovjetunió kész az ilyen tárgyalásokra bármilyen ösz- szetótelben s bármilyen fó­rumon, természetesen az Egyesült Államok részvétele mellett. E tárgyalások so­rán meg kell oldani az el­lenőrzés kérdéseit is oly mó­don, hogy garantálják az erre vonatkozó megállapo­dás megbízható betartását. A nukleáris robbantások teljes betiltásáról való tár­gyalások folyamán a Szov­jetunió kész lenne megálla­podást kötni e probléma szakaszos megoldásáról is, az 1974-es és 1976-os szov­jet—amerikai szerződések ratifikációját értve ez alatt, valamint közbenső korláto­zások bevezetését a nukleá­ris robbantások számára és hatóerejére. Másodszor. A Szov­jetunió kész a jövőben is tartani magát moratóriumá­hoz. A Szovjetunió azonban felújítja a nukleáris kísérle­teket rögtön azt követően, amint az Egyesült Államok végrehajtja első nukleáris robbantását az új esztendő­ben. Harmadszor. Ameny- nyi'ben az Egyesült Államok beszünteti a nukleáris kí­sérleteket, a Szovjetunió kész lesz arra, hogy bár­mely hónap bármelyik nap­ján felfüggessze az ilyen kí­sérletek szovjet programjá­nak megvalósítását. A Szovjetunió azon dön­tése, hogy megszünteti a moratóriumot, amint az új esztendőben az Egyesült Ál­lamok végrehajtja első nuk­leáris robbantását — olyan kényszerű intézkedés, ame­lyet kizárólag biztonsági ér­dekek diktálnak. A Szovjet­unió változatlanul híve ma­rad mindenfajta nukleáris kísérlet teljes beszüntetésé­nek, ami a legfontosabb, el­sőrendű lépés a legfőbb cél — a nukleáris fegyverkezé­si hajsza megfékezése, s a nukleáris fegyverek ezt kö­vető teljes megsimmisítése — felé. A Szovjetunió, akár­csak a korábbiakban, ener­gikusan fog törekedni e cél elérésére. Meg van győződ­ve arról, hogy e kérdésben képviselt álláspontja megfe­lelő megértéssel találkozik és támogatásra talál minden békeszerető erő részéről. Rendzavarás Alma-Atában Szerdán este és csütörtö­kön Alma Aitában a naciona­lista elemek által felbujtott diákok egy csoportja az ut­cára vonult, hogy kifejezésre juttassa elégedetlenségét a Kazaih Kommunista Párt Központi Bizottságának a napokban tartott ülésén ho­zott határozatokkal. A rend­zavarás során egy élelmi- szeráruháizat és több sze­mélygépkocsit felgyújtottak, békés lakosokat zaklattak, és szembefordultak a közrendet helyreállítaná akaró szemé­lyekkel. Ezzel egyidőben a gyárak­ban, intézményekben gyűlé­seket tartottak. A résztvevők támogatták a Kazaih Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának határozatait, el­ítélték a diákcsoportok cse­lekményeit.

Next

/
Thumbnails
Contents