Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-17 / 296. szám
1986. december 17., szerda Somogyi Néplap 5 Vadnyugati operett gésnaik olyan sú'lyegyenét teremti meg, amely mindvégig jellemzi az előadást. Úgy látszik ugyanis, hogy csak azzal az alázattal szabad nyúlni a Leányivásárhoz és a hasonló könnyednek elkönyvelt darabokhoz, amelyet színházunk művészeitől láthattunk a mostani bemutatóin. Nyoma sem volt a feladat lebecsülésének, sőt éppen a társulat vezető színészeinek teljesítményéből következtethetünk arra: keményen dolgoztak a darabon. Egyetlen dolgot azonban nem szabad elífelednünk, azt, hogy a Csiky Gergely Színház társulata nem operett-előadásókra állt össze. így hiába minden rendezői jószándék, megannyi befektetett színészi munka, hiába ülnék megbízható muzsikusok a zenekari árokban, az alkotók is csák ,(hozott anyagból” tudnak gazdálkodni. így történhetett aztán, hogy az előadás végén igazán jóhangú szereplőre nem nagyon emlékezhetünk. Enélfcül pedig — ki merné tagadni? — szegényebb a darab. Talán éppen ebből következik az is, hogy bizonyos dalbetétek elhagyásai csak gördítene a lassan hömpölygő cselekményen. Minden bizonnyal el- kényelmesedtünk már ugyanis ama' békeévekhez képest, s ennek egyenes következménye, hogy gyorsabb lefolyású cselekményeket szívesebben kísérünk figyelemmel, mint a vontatott, ráérős párbeszédék szemlélését. Így van ez még akkor is, ha éppen ezek, a dairaib szempontjából! üresjáratok, lehetőséget adtak nagyszerű színészi teljiesít- mónyékre. Máté Gábor milliomos-kinézetű Harrisonja gondos, kimunkált alakítás például. Nem sikerül azonban egyértelműen a rettenthetetlen, ugyanakkor érzelmes vadnyugati hőst elhitetni Kulka Jánosnak. Mindent megtesz bár, de ez a szerep nem neki íródott. A fiatal Réti Andreának is nagy a primadonnái feladat, Németh Judit játéka viszont kellemes meglepetés. Epizódszerepekben emlékezetes maradt Dunai Károly, Dánffy Sándor és Gőz István is. A két legnagyszerűbb alakítást azonban Jordán Tamás és Bezerédy Zoltán nyújtja. Párosuk játéka egyesíti mindazokat az elemeket, amelyeket századunkban már a lüke-gröfok szerepében eredményesen eljátszottak. Ám mindezt úgy tetszik, hogy Bezerédyt például soha nem tehet rajtakapni, mikor Chaplin, mikor Latabár. A színiházkedvelők csak örülhetnek annak a csemegének, amit a darab színiapja kínál. A második szereposztásban ugyanis e két szerepet Koltai Róbert és Spindler Béla alakítja majd. Varga István Könyves világban nőnek fel Amíg a közönség izgés- mozgásra mindig hajlamos fele azt a pozíciót kutatja, amelyből a több mint háromórás operettet a legkényelmesebben nézheti végig, a zenékar az andalító nyitányt játssza. Könnyed futamok, semmi mesterkéltség, nyoma sincs azon gör- csösségnek, amelynek egyetlen magyarázata: mér az első taktusoknál meg kell fogni a közönséget, valami behízelgő, idegesítően fülbemászó daliáimmal. A nyitány ez, mindennek a kezdete, s bár tud juk, hamarosan felgyorsulnak a színpadi események, azért még marad időnk, hogy megelégedéssel nyugtázzuk: lehet hibban valami, hogy a Leányvásárról szóló írások egyike sem mulasztja el megemlíteni: Jakobi Viktor darabja mrási mint a többi. Szerzője azon finomtelkű úrifiúk közé tartozott, akik bizton számíthattak volna sikerre komolyabb műfajban is, ám valamiféle megmagyarázhatatlan imtésniek engedelmeskedve örök hűséget fogadtak az operettnek. Talán eddig juthatunk gondolatmenetünkkel, amikor a karmester _ kezében pisztoly dörren, összerezzenünk, de eszünkbe jut: hiszen a Jeányvásár, vagy hölgybörze, ahogy Rottenberg gróf úr szereti mondani — sajátos szokása vadnyugati lelemény. Ennél a pontnál meg is állhiatnánk, hiszen minden együtt ^van a kézenfekvő sikerhez. Jó muzsikájú darab a mindig izgalmas vadnyugaton, amely olyan színtere lelhet az írói fantáziának, mint semmi más. Ács János rendező azonban érzékeli az effajta eleve sikerre kárhoztatott darabok minden nehézségét. Csábító, ám korántsem üdvözítő megoldásként kínálkozik például — s éhhez a fentebb említett pisztolylövés jó startot jelezhetne — az eredeti darabot parodiisztikus alapnak tekinteni. Ebből adódhatnának aztán azok a szituációk, amelyeken oly nagy előszeretettel mulat a közönség egyik résize, míg a hagyományos színházhoz szoktatott marad ék dühtől fúldoklik. Újfent lehetőségként nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy végtére is eljátszható a darab úgy is, ahogy megíró- dotít. Igen ám, de mégiscsak háromnegyed évszázada vetette a jeleneteket papírra a derék Martos Ferenc ét Bródy Miksa, s hiába DarvaSj Szilárd időközbeni átdolgozása, azért az „utolsó előtti békeévhez” képest egy-két dolog változott, többek közt az ízlés is (ha nem is mindig érzékelhetően). Nagy érdeme a rendezésnek, hogy a leselkedő zsákutcákat elkerülve a hagyományos és a saját felfoTudományos ösztöndíjak A liliputi út „A könyvtárnak nevezett helyiség körülbelül 2,5* z,5 méterfis. Még könyv tárolására sem alkalmas, de alkalmatlan az epiberek nevelését, esztétikai Ízlését, irodalmi ismereteinek gyarapítását szolgáló intézménynek. A padlótól a mennyezetig fapolcokon tíz sorban összezsúfolt könyvhalmaz hivatott a falu lakosságának olvasóvá nevelését ellátni. . . Leszedésükhöz egy vascsőből készült létra szolgál, de az idős könyvtáros nem szívesen vállalkozik a felső polcok könyveinek kölcsönzésére.” (Szakfelügyeleti jelentés egy liliputi könyvtárról. Somogyi könyvtárak, 1973/2) Hol lehet ma ez a létra? Hova kallódhatott ez a szomorú korszakra emlékeztető ereklye? Melyik darányi ház padlására visz? Vagy egyszerűen ott porosodik egy raktárban? Ezekre gondoltam, amikor először elolvastam ennek a régi könyvtáros újságnak rövid, de kiáltó cikkét. Az írás statisztikai pontosságokkal megtűzdelt tartalma miatt hangzott olyan korszakosán dramatikusan. Katalógus nincs, állományellenőr- zés nincs, selejtezés, törlés nincs, a kézikönyveket nem használják. A darányi könyvtár és a hozzá tartozó három kisközségi könyvtár akkor — 1972—73-ban — öt-ötezer forintot használhatott beszerzésre. Ez a lehetetlen helyzet szinte elveri a kiskönyvtárból az olvasókat. Az akkor 1200 lelkes faluban mindössze 118-an iratkoztak be a könyvtárba. Az olvasóknak fele tizennégy év alatti volt. Nem volt mit tenni. Abban az épületben és felfogásban már nem lehetett tovább a könyvtári, olvasási, kulturálódási ügyet szolgálni. Így egyetlen járható út maradt, a fejlődő iskolaügy hajójára szállni, ugyanis a következő őszön új, korszerű iskolát építettek a községben. Összevonták hát a falu és az iskolakönyvtárat és köz- művelődési feladatokkal felruházva új korszak kezdődött. — Ekkor kerültem Barcsról Darányba, $ egyúttal belecsöppentem egy feszültséggel teli időszakba. Óriási munka kezdődött, sok leltározással, adminisztrációval, de fizikai munkával is. 1980- tól hivatalosan a faluművelődés is a mi dolgunk. — Az új ruhához tudtak-e új embert találni? „Olvasóbbá váitak-e a darányiak? — Mindenképpen. Az ötezerötszáz könyv, amivel akkor indultunk, ma már csak egyharmada az állományunknak. Az olvasói létszám megnégyszereződött. Ma negyvenezer forintunk van könyvbeszerzésre, ez természetesen nem elégíti ki az összes szakmai, hobbi és minden olvasó követelményt, de a legfontosabb könyveket, az elérhető-megvehető silker- regényeket és versesköteteket, a legfrissebb szakkönyveket a darányiak kikölcsönözhetik tőlünk. Ott jártunkkor éppen óra volt az iskolakönyvtárban. Két tucat gyerek írt-olvasott a könyvbirodalomban. Tanteremszűkében itt is tanítanak. Vértes Gábor hisz abban, hogy jó kotlós az iskolakönyvtár. A 268 tojásból, ami alatta van, olvasó-felnőtt bújik majd elő. Békés József Felavatták Párizsban a Magyar Intézet új épületét Most Vértes Gábor Da- rányban a „könyvesember”. Nem tud a régi létráról. Tizenegy éve könyvtáros a faluban, s kezdettől úgy tárolta a könyveket, hogy kézzel is könnyen elérhetők legyenek. Azt tartja, a hetvenes évek elején voltak ennél siralmasabb állapotban lévő bagolyvárak is. — Az akkori fölmérés sakk-matt helyzetet talált. Köpéczi Béla művelődési miniszter ünnepélyes keretek között nyitotta meg a párizsi magyar intézet új épületét. Az avatáson megjelent Francois Léotard francia kulturális miniszter, ott volt Palotás Rezső, magyar nagyikövet és Berényi Pál, az intézet igazgatója. Eljött az ünnepi megnyitóra a francia kulturális közélet számos személyisége, köztük Maurice Druon, a francia akadémia örökös titkára és több ismert művész, köztük Cziffra György zongoraművész, Pierre Székely szobrászművész, Pierre Vago építész és Paul Arma zeneszer SZÍNHÁZI BEMUTATÓ Gyógyszerészek az egészségnevelésért A Tudományos Minősítő Bizottság jövő évi belföldi és 1988. évi külföldi tudományos továbbképzési ösztöndíjairól tartottak sajtó- tájékoztatót tegnap a Magyar Tudományos Akadémia Tudós'klubjában. Szabó János akadémikus, a TMB elnöke az 1982-ben bevezetett tudományos továbbképzési rendszerrel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy annak elsősorban a tehetséges fiatalok kutatómunkájának irányítása, a módszerbeli tudnivalók el- •sajátíttatása a célja, s nem egy adott tudományos fokozat megszerzése. A tapasztalatok szerint bevált az új továbbképzési forma, amely eddig négyszáz fiatal kutató szakmai fejlődését tette lehetővé. Az eredmények ellenére a felvétel kritérium- rendszerét tovább kell finomítani, a pályázati kiírásban erőteljesebb hangsúlyt szükséges helyezni a nép- gazdaságiiag fontos kutatási irányokra. A Tudományos Minősítő Bizottság pályázati felhívása szerint a továbbképzés belföldön központi, valamint intézményi ösztöndíjas, továbbá levelező; külföldön központi ösztöndíjas és levelező formában történik. Időtartama három év, a külföldi levelezőé négy év. Belföldi továbbképzésre pályázni lehet azokra a kutatóhelyekre, amelyeket az MTA elnöksége tudományos képzésre kijelölt. Külföldi továbbképzésre: a Bolgár Népköztársaságba, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, a Kubai Köztársaságba, a Lengyel Népköz- társaságba, az NDK-ba, a Román Szocialista Köztársaságba és a Szovjetunióba. — Miilyen szerep jut a gyószerészeknek az egészségünk védelméért folytatott küzdelemben? — kérdeztük Jakab Pál megyei főgyógyszerésztől. — Jelentős szerepünket tükrözi az őszi-téli egészség- nevelési és védelmi program is. Nemrég egy kerékasztal- vitafórumot tartottunk a gyógyszertári egészségnevelés időszerű kérdéseiről; értékeltük a múlt évi munkát, meghatároztuk a következő év feladatait, az egészség- nevelési munka új irányait. Megyénkben előadásokat tartanak a gyógyszerek helyes használatáról, az egészséges é’etmódról, az egészségkárosodást Okozó tényezők elleni küzdelemről. Gyakori téma a kémiai anyagok és a növényvédő ' szerek egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatása, illetve a káros szenvedélyek, valamint a terjedő kábítószerek okozta gondok elleni küzdelem is. Egészség- nevelő tevékenységünk legfontosabb színtere természetesen a patika. Fontos szerepünk van ■ az egészségügyi kiadványok terjesztésében és forgalmazásában. Szinte valamennyi gyógyszertár falán láthatók az egészséges életmóddal, higiénés problémákkal foglalkozó tablók, plakátok. — Minden lehetséges fórumon felhívjuk a figyelmet a túlzott, az orvosi ellenőrzés nélküli gyógyszerfogyasztás veszélyeire. Bele kell súlyikolnunk az emberek tudatába, hogy gyógyszert, bár,milyen ártalmatlannak látszik is, kizárólag orvosi felügyelet mellett szedjenek. Ártalmatlan gyógyszer ugyanis.nincs. Az egészségvédelemben a gyógyszerészek munkája nem kampányszerű. Folyamatosan küzdenek azért, hogy a betegségeket jelző grafikonok görbéi végre csökkenést mutassanak. T. R. zo. * A megnyitási ünnepség’ előtt Köpeczi Béla megbeszélést folytatott Bertrand Saint-Severinnel, a francia közoktatási minisztérium kabinetfőnökével a magyar— francia Oktatási és tudományos kapcsolatokról, majd az új magyar intézetben sajtótájékoztatót tartott. Elmondotta, hogy az intézet 1947 óta folyamatosan működik Párizsban és régi törekvésünket váltottuk valóra, amikor most _először saját, nem bérelt otthonába költözhet. Hangoztatta, hogy az intézet hivatása a magyar kultúra franciaországi megismertetése, terjesztése. A magyar irodalom, a képzőművészet, a zene, a film, a népművészet egyaránt ottho- honra fog találni az új intézetben.
