Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

1986. december 16., kedd Somogyi Néplap 5 Társastáncverseny Országos szintű tár sas tán c versen y t tartottak vasárnap délelőtt a Kilián György Városi {Művelődési 'Központban. A hetvennégy résztvevő D 2 lés C osztályokban verseny­zett. Mindkét kategóriában az első három helyezettet díjazták. A közlekedésre nevelés a családban Van, aki már tudja, mi lesz a menü karácsonykor. A szakácskönyvek külön fe­jezettet szentelnek az ünne- pd asztalira valókrai, nemze­ti, családi hagyományok „elevenednek” föd ilyen ese­tekben. A reformkoriylha, a biotáplálkozás új kifejezés­ként keirtülit a köztudatba, ezeknek a korszerű ételek­nek az apostolai {mind gyak­rabban hallatják hangjukat. Míg a reformkonyha igyek­szik kivívni helyét, divat­ként ismét megjelennék az étlapokon, és otthon azok a népi éltelek, amelyek sajátos izékkel gazdagítják a kony­haművészeteti Hol az igaz­ság? A reformkonyha legel­vetemültebb harcosai sem hihetik — egyébként nem is hiszik, ezt bebizonyították a televízió vasárnap délutáni Életmódunk értékei című családi magazinműsorban —, hogy a svájci müzli vá­lik egyeduralkodó regge­linkké, és nem eszünk töb­bét töltöittkáposztát, hiába kérünk c&ülökpörkőltet, csak a megvetés! jut a kü­lönös vendégnek osztályré­szül. A Családi vasárnapokat rendszeresen nézem, egyrészt mert szórakoztató, másrészt mindig van mit tanulni egy­mástól. A családokhoz el­látogató kamerák bepillan­tanak a felnőtték és a gye­rekek világaiba, kitárulkoz­nak, a szakemberek pedig a véleményalkotásban segíte­nek. Így történt ez vasárnap is. A káros szenvedélyek el­len lígy is lehet harcolni. Jó példákkal, figyelmeztető szavakkal, melyek mögött nemcsak az intelem, de az értelemre ható meggyőzés 'is ott húzódik. (Mennyivel töb­bet érnék ezek a szavak, minit a pariba hulló kam­pány és reklámszövegék. A dohányzás elleni küzdelem is mintha kezdene megújul­ni, más lett a „hanemód”. Bízva bízom benne, hogy egyben eredményesebb is. A gyerekekre hatva — egy­részt pízért, hogy ne vegyék kezükbe felelőtlenül a füs­tödön valót — próbált át­tételesen a felnőttekhez szól­ni az a műsor, amely a di­ákokat szólította föl szüleik lalmi tábla. Minden új sza­bályt meg kell ismernie idő­bén mindenkinek és alkal­mazkodni hozzájuk. Azt is el kell fogadnunk, hogy a változtatások többnyire biz­tonságosabbá teszik a közle­kedést, mint pl. az a nem is olyan új szabály, hogy gyermek, illetve fiatal ke­rékpáron nem viheti társát, de a felnőtt is csak egy kisgyermeket vihet kerékpár­ján, ha van megfelelő ülés azén, s nem veszélyezteti a kormányzást. Abban feltétlenül egyet kell értenünk szülőknek, fel­nőtteknek és pedagógusok­nak, hogy közös erővel segí­tenünk kell gyermekeink, fiataljaink biztonságos köz­lekedését, az erre való neve­lést, szoktatást. Valljuk, hogy ebben a közös munkában a szabályok ismerete mellett ugyanolyan fontos eszköz a szülő, a felnőtt személyes példamutatása a közlekedés­ben. Dr. Szeléndi Gábor Szenes Sándor BEFEJEZETLEN MÜLT Keresztények és zsidók, sorsok eseményékkel összefüggés­ben. Az interjúkban megszólal­nak Éliás József nyugdíjas református lelkész, majd dr. Küllői-Rhorer Lászióné. Székely Mária, a Jó Pásztor vollt munkatársa, fordító, tol­mács. Az első lehetett, aki az Auschwitzi Jegyzőköny­vet magyarrá átültette: a beszélgetésben ennék a meg­rázó, páratlan munkának az emlékeit idézi. Dr. Zakar András nyugdíjas katolikus lelkész, Serédii Juszitinián, majd Mdndszenty József bí­boros, prímás egykori titká­ra, a katolikus egyházveze- tésnék a zsidó (tragédiához való viszonyát ismerteti . és magyarázza. Török Sándor író egy saijátos testületnek, a Magyar Keresztény Zsi­dók Szövetségének ügyveze­tő alelnöke volt 1944 nya­Ezzél a címmel jelent meg Szenes Sándor újságíró könyve. Tartalma: hang­szalagra rögzített ibeszéQgété- sek szövege, jiait interjú és a hozzájuk kapcsolódó do­kumentáció, amelyet a szer­ző háttér-információnak szárit a ibeszéligetésék alap­témájához. Ez pedig nem más, mint a keresztány-zsi- dó viszony múltja és közel­múltja: egyházi emberek és intézményiek — katolikusok, protestánsok — viszonya a fa­siszta fajelmélet liegdraszti- kusabfo önkifejezésiéhez, p népirtó antiszemitizmus­hoz: az egyházi antifasiszta ellenállás és az embermen­tés az 1944-es izsidóüldözé- sek idején: tettek és mu­lasztások a keresztény-zsidó viszonyban: a párbeszéd és megbékélés — Auschwitz tanulságaiból keletkézéit — igénye, lehetősége és jelene. A könyvhöz dr. Nyíri Ta­más, a Katolikus Hittudo­mányi Akadémia (teológus professzora írt előszót. A hazai katolikus Irodalomban ez idáig páratlan tartalmú, 24 oldalas exkluzív írás, nagyivű, érdekfeszátő törté­neti áttekintést ad a bibliai ősidőkig visszanyúló vallási, teológiai ihletésű keresztény antijudaizimus és a legújabb kori szekuláris, politikai, fa­ji indoklású antiszemitizmus súlyos érintkezési pontjairól, a II. vatikáni zsinat ezzel kapcsolatos önkritikus meg­nyilatkozásairól. Ezt a témát különböző aspektusokból az interjúk is tárgyalják a konkrét magyar történeti TV-NÉZÓ Káros szokások ellen káros szokásának megvál­toztatására. És szó volt a Qsaládi vasárnap magazin­műsorban az ivási szokások­ról is, annak káros voltáról, az alkoholizmus veszélyeiről. És láttuk a neves énekes­nőt, aki a testkultúrát pro­pagálta ügyesen bemutatott gyakorlataival. Erről jutott eszembe, hogy Amerikában már korábban „bevetették” ezt a csodafegyvert a káros szokások ellen. (Neves mű­vészek, sportolók propagál­ják az egészséges életmódot. Persze, nem szerepszerűen, hanem a valóságnak megfe­lelően. Szomorú aktualitása is volt két vasárnapi műsor­nak. Délután láttuk a Bán Firtgyes-tsorozaitban a Felme­gyek a miniszterhez éímű 1961-ben készült filmet. Én akkor még nem hallottam, a főszerepben látott kitűnő színészünk, Páger Antal örökre itthagyott ibennüket. Este az Egy kis romantika című francia—amerikai filmben Laurence Olivier az ő hangján szólalt meg. Gon­dolom, minden tévénéző szí­ve elszorult az egyébként fiataloknak való, romantikus történet alatt — a magyar és az egyetemes szánházkul- túrát ért súlyos veszteség. Páger halála miatt. Szinte hihetetlen, hogy közelebb volt már a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz. Korta­lanná vált pályája csúcsán. Láttuk egyre szeplősebb ar­cát az új és mégújább tele­víziós filmekben, de annyi­ra lenyűgözött bennünket, hogy észre sem vettük, mi­lyen öreg már. Még az oly jellegzetes hangjának válto­zására sem ügyelhettünk, hi­szen szerettük ezt a hangot. Az egyik legkedvesebb dala, melyet Tolnay Klárival együtt énékel, a Lila orchi­deák — jutott eszembe ha­lálhírére. Nemcsak ez a ked­vesen szomorkás dal idézi bennteni attakját, művészetét, hanem számos színházi ala­kítása és filmszerepe á6. Az csupán véletlen volt, hogy most vasárnap, halála napján két tévéműsorban is jelen volt számunkra. Horányi Barna KÖNYVESPOLC rának tragikus hónapjaiban. Különös kapcsolatok lánco­latán át kiszabadult az in­ternálásból és (bejáratos lehe­tett a kormányzói Várpalo­tába. Az Auschwitzi Jegyző­könyvet — elsőként — ő juttatta ed Horthy kormány­zóhoz. Hetényi Varga Ká­roly tanár, egyházi történet­író (tíz évi gondos munká­val, hazai és külföldi kuta­tásokkal feltárta az alsó- papság, a szerzetesrendek, az egyházi Intézmények és em­berek részvétedét az üldö­zöttek mentésében, az anti­fasiszta népfrontban. Dr. Kiss György esperes plébánossal azért készült in­terjú, mert ez az Idős pap a hazai katolikus irodalom­ban egyedülálló könyvet írt, atmélyben .történeti és teoló­giai áttekintést ad személye­sen is éltéit tapasztalatok alapján a katolikus (hierar­chiáiban mélyen beivódott antisizemitizmusról. Zakar András )és Tötök Sándor sajnos nem érhették meg a könyv megjelenését. A vá­zolt (témákról a megszólalók 1944 eseményeivel összefüg­gésben személyes emlékeik, ismereteik alapján olyan ke­resztmetszeteket mutatnak ibe, amelyék a kormányzói Várpalotáitól a hercegprí­mása rezidencián át a get­tókig, a 'gázkamrákig réteg­ződnek. A könyvet Ormos Mária történész és . Juhász Gyula történész, akadémikus lekto­rálta. A 330 oldalas könyv 83 képpel, dokumentumok­kal jelent meg. NEVELÉSRŐL Befejezetlen múlt A minap különös élmény­ben volt részem a 'balatoni és nagykanizsai út találko­zásánál, az egyik legforgal­masabb csomópontban. Nagy­mama és unokája — úgy tű­nik — áll a járdaszigeten, már zöld a lámpa, ők állnak rendületlenül. Visszanézek a művelődési központ előd, lá­tom, pirosra vált a lámpa- a néni és a kislány ekkor nókiindul az úttestnek, s ha­lált megvető bátorsággal mennek, az induló és kanya­rodó autók várnak, végül nem történt baleset. Utána felíkiiismeret-furdiaiLásam tá­mad, miért nem szóltam a néninek, induljon, hiszen zöld a lámpa. De arra is gondoltam, tán színvak a nagymama, vagy tán nem is­meri a legelemibb szabályt a lámpákkal kapcsolatban. De akkor hogyan merik rá­bízni a szülők a féltett uno­kát? Azóta sem tudok nyu­godni a kérdés miatt: hány ilyen felnőtt tanítja így az unokáját, gyermekét közle­kedni, hány vak vezeti a világtalant. Hangsúlyozni kell, hogy más dolog a szabály isme­rete és annak betartása, de a szabályok ismerete nélkül nem megy azok betartása. Sajnos előfordul, hogy elég­gé nehéz betartani, tisztelni a szabályt. Így például a öl­es úton a városi könyvtár­nál a gyalogátkelőhelyen, ahol 15 másodperc az átkelé­si idő, de már 12-nél villog a lámpa. Ügy tűnik, „átok ül” a már említett balatoni—nagy- kanizsai kereszteződésen. Ugyanis amíg a Petőfi utcá­nál, a Zselicnél szabályosan zöld, sárga, piros váltakozik, addig itt a „megengedhető­nél” többször a villogó sár­ga uralkodik. Mivel a kevés jelzőlámpa mellett sok kijelölt gyalogát­kelőhely, zebra biztosítja a közlekedés biztonságát, szó­lunk ezek tiszteletéről, meg a véle kapcsolatos ítéves né­zeteikről. A zebra kölcsönös tószteűlete — autós részről is — többnyi iné jámbor óhaj,. Jelenleg az a tipikus, hogy nem a gépkocsivezetők ad­nak elsőbbséget a gyalogos­nak, hanem ezek figyelik 'ki, hogy mikor lehet életveszély nélkül, lehetőleg tömegesen átvonulni a zebránál — rit­ka a kivétel e téren, a sza­bályosan közlekedő autós. Tanítaná kell (kellene) a gyermeket, fiatalt arra is, hqgy a zebrán sincs a gya^ Logos feltétlen biztonságban, hogy nem lehet bármikor éükezdieni az áthaladást a zebrán sem. Tudom, hogy egyik legnehezebb problé­ma: a kisebb gyermeknek, de különösen a nagyma­máknak magyarázni, hogy mikor biztonságos az átke­lés a zebrán, hogy van a járműveknél fék távolság, a vezetőnél reakcióidő. A kér­dés, hogyan lehetne ezt egé­szen egyszerűen megtenni. Saját megfogalmazásom sze­rint: a gyermek, a felnőtt akkor lépjen le a járdáról, ha a közeledő autó még elég- messze van tőle, ha még kb. 40—50 méterre van tőle, ha kb. olyan messze van még, mint két villanyoszlop köz­ti távolság. De Iha elindul a gyalogos az úton keresztül, akkor meg folyamatosan, tempósan lépkedjen, ne tor­panjon meg közben. Elég sok gondot okoz a járdán váló kerékpározás, kismotorozás — s a kérdés: mit tehet e téren a szülő. Saját kerékpározó, motorozó gyermekeit szoktassa rá, hiogy a járda mem út, s fő­leg nem {versenypálya. Ott gyerekek, fiatalok, öregek közlekednek, akiket nemcsak nem illik, de nem szabad hirtelen megriasztani, mert ijedtükben félreléphetnek, és kész az összeütközés, a bal­eset. A lakótelepeken is gond az egyes alapvető sza­bályok be nem tartása, így pl. az egy irányban való ha­ladás. Hiába vannak ott a megfelelő jelzőtáblák, ha gyermek, fiatal ezekre fity- tyet hány, s nyugodtan szá­guldozik, versenyezik a for­galommal szemben, saját éle­tét is veszélyeztetve. Külön problémát jelent az is, hogy olykor változik a közlekedés rendje, vagy a szabály, vagy a kirakott ti­Ha egyszer menni kell... Ha menned kell, hát eredj — idézem Aladár (további­akban Ali) szavait. — Nem tartalak vissza . A tizenöt évet én bírtam ki veled, te most felmondtál. Menj! Az ajtó nyitva van, ami kell, viheted, kapsz pénzt taxira is, ha nincs nálad. Egyszer, de csak egyszer még vissza­jöhetsz, hátha itt felejtesz valamit. Aztán felejts el. Végleg nélkülözz engem is, a fiadat is. Tartásdíjat nem fizetsz. Nagylelkű leszek: a válópert is én fizetem. Ez a nászajándékod. Megvilágítom a dolgokat: Alitól néhány kemény éj­szakai vita után elköltözött Szomorú Ili, hátrahagyva férjet, gimnazista fiát, s a konyha rántott szeletektől, töltött káposztáktól meleg légkörét. A végső búcsún magam id ott voltam (tíz­éves szomszédság befejezé­seként), ahol kiürítettük a békepoharat, s Ili (míg le­zárta a fél Magyarországot megjárt két utazókoffert), kedvesen hamis hangján el­énekelte, dudorászta: „Min­den asszony életében van egy pillanat..Hát az övé akkor jött el. Aztán elnyel­te a süllyesztő, vagyis a lift. Integetés nem volt, úgy se látta volna. No, ide térjünk vissza Szo­morú Ilihez. Becsületére mondom: egszer sem jött vissza, nem felejtett itt sem­mit. Ami mégis maradna, mondta, azt dobjátok ki. Azt is becsületére mondom Szo­morú Ilinek, hogy a válás után azonnal férjhez ment, aztán gyorsan el is vált, majd még gyorsabban visz- szaférjezett a másodikhoz. Onnan tudjuk, hogy Ali azért figyelemmel követi e kis mellékbolygó sorsát: „na, ugye — megmondtam" fejcsóváléidsal. Ali egyébként bohém, jó lelkű, házias. Miután eljárt közben az idő, átvészelte fia házasságát (ez is válással végződött), az unokát szé­pen neveli, főz, mos, ha kell, Vasal is, és slakkozik. Azért aztán egy szót se, hogy he­tente kétszer kell fordulnia az üvegvisszaváltóba a bo­rosüvegekkel! Elvégre Szo­morú Ili távoztávál valami vígságot kellett hozni a la­kásba. A visszatérés határideje már régen letelt, így Ali hozzálátott az emlékek vég­leges eltüntetéséhez, a lakás átalakításához. Evekig a fa­lon lógott az esküvői kép. Szomorú Ili helyére egy ép­pen oda illő Marylin Mon­roe került az üveg alá. Az újdonsült barátok nem győz­ték dicsérni a hajdanvolt feleséget, és szidni Ali sü­ketségét: ilyen nőtől elvál­ni? ... Aztán bútorcsere ... közben két szekrény alól előkerült Szomorú Ili vagy tucatnyi cipője, még bárki hordhatná. A héten mesélte, hogy Ili vasárnap tiszteletét tette. Természetesen becsöngetett. No, ki vagyok? ... Unokát jött látni, amit eddig mellő­zött; meg beszimatolni az átalakuló hajdani otthon régvolt melegébe. Leült, fel­ugrott, ajtókat nyitogatott. Így lelt a cipőire a gardrób­ban. — Képzeld — mesélte AU —, csak balos cipőket talált! Két hete az egészet levittem a lomtalanításkor az utcára. Aztán a litfben eszembe ju­tott: nekem sem volt semmi örömöm Iliben, hát másnak se legyen. Így aztán csak a jobbosokat raktam ki a sza­tyorból. Láttam is a guberá­lókat, ahogy egymás kezé­ből kapkodták ki a cipőket; párosítani akarták... Mond­tam a Szomorúnak: ez van, ezt viheted. Űgyis mindig egy lábon álltái a házasság­ban ... Benkő Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents