Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-13 / 267. szám
1986. november 13., csütörtök Somogyi Néplap HIRHATTER Murányi Mihály és Román Péter, a televízió belpolitikai főszerkesztőségének foszer- kesztő-ihelyettesei. Egyik népszerű műsorukról kérdeztem őket. — Hogyan alakult ki a Hírháttér című műsor? — 1981 vége felé Kígyós Sándort, a főszerkesztőség akkori vezetőjét megbízták: többféle javaslat alapján dolgozza ki egy elemző, az események hátterét feltáró belpolitikái műsor tervét. Kígyós „föltérképezte” a számításba jöhető belső és külső munkatársakat. Megszületett a Hírháttér, amely először évi húsz alkalommal jelentkezett, utóbb minden második héten. A televízió belső munkatársai közül kezdetben Baló György, Wisinger István vezették a Vértes Csaba, Benedek látván Gábor szerkesztette műsorokat. Az időik folyamán a személyek cserélődtek. ma már nem szerepel a Hírháttérben Wisinger. ritkábban Baló, de többször találkozunk Győrffy Miklóssal, Mester Ákossal, Déry Jánossal. — Miként áll össze egy- egy adás? — Hétfő reggelenként ösz- szeülnek a szerkesztőség munkatársai. Ki-ki hozza az ötletet, amelyről Hírháttért szeretne csinálni. Ennek a műsornak legfőbb értéke az aktualitása, hiszen mindig egy-egy időszerű eseménynek, rendelkezésnek a hátterét világítja meg. A következő feladat: megtalálni az illetékest, aki a műsorvezetőszerkesztő beszélgetőpartnere lesz. A gyorsaságra, friss reagálásra jellemző példa: amikor kiderült, hogy a Szabadság híd rekonstrukciójához terven kívül hozzá kell kezdeni, este már a kormánybiztos válaszolt a Hírháttérben az ezzel kapcsolatos kérdésekre. — Hogyan készülnek fel az adásra? — A műsor népszerűsége nyilvánvalóan, abból adódik, hogy' mind a műsorvezető, mind a partner nyíltan beszél „kényes” kérdésekről is. A válaszadásra fölkértek közül a legtöbben szívesen beszélnek két- két és félmillió néző előtt fontos dolgokról. Csak néha kérdeznek vissza: miért aktuális ez éppen most? Ez a felkérés előli kitérést Fejlesztik az iskolai könyvtárakat A hazai iskolai könyvtárak fejlesztésére, s az irányításban és a fenntartásban érdekelt intézmények és szakemberek munkájának koordinálására a közelmúltban megalakult az Iskolai Könyvtári Kollégium. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum új szaktanácsadó és irányító testületé — amelynek tagjai egyebek között a Művelődési Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet, az Országos Oktatástechnikai Központ és a megyei pedagógiai intézetek képviselői, valamint gyakorló könyvtárosok — a jövőben rendszeresen áttekinti majd e terület fejlesztési feladatait, s tartalmi és módszertani segítséget nyújt e könyvtáraknak. A könyvtári kollégium céljáról és az iskolai könyvtárak helyzetéről a Művelődési Minisztériumban tájékoztatták az MTI munkatársát. Mint elmondták, az általános és a középiskolai könyvtári hálózat korszerűsítése szerves része a közoktatás átfogó fejlesztési programjának. Az egyéni arculatú, alkotó szellemű iskolai élet, a tanulói öntevékenység, s az önálló ismeretszerzési képesség kialakításának egyik elengedhetetlen feltétele, hogy minden iskolában működjön olyan helyi könyvtár, amely nemcsak a pedagógusok és a tanulók alapvető szakirodalmi és információs igényeit elégíti ki, hanem segíti a tananyag feldolgozását és a diákok kívánatos olvasási szokásainak kifejlesztését. Bár az elmúlt másfél évtizedben hazánkban jónéhány korszerű iskolai könyvtár jött létre, e tekintetben azonban redkívül nagy még az aránytalanság az egyes iskolák között. A mai iskolakönyvtárak tárgyi, személyi ellátottsága és szervezeti rendszere még igen távol áll a kívánalmaktól. A tapasztalatok szerint főként az általános iskolákban sok az elavult kiadvány, hiányoznak az alapvető segéd- és kézikönyvek, s nincsenek meg a tervszerű állománygyarapítás anyagi feltételei. Kevés továbbá a könyvtári és pedagógiai szakértelemmel egyaránt rendelkező, a könyvtári szolgáltatásokat szakszerűen ellátni tudó könyvtáros. A három és félezer általános iskolában például mindössze 308 függetlenített könyvtáros dolgozik. A kívánatos az lenne, ha valamennyi tanár rendelkezne alapvető könyv- és könyvhasználati ismeretekkel, s már a pedagógusképző intézményekben elsajátíthatnák ezek tantárgyi-metodikai tudnivalóit. A könyvtárhasználatra épülő tanórák száma.nőtt — ma évente mintegy 75 ezer óra —, ám ezek csaknem felének nem a helyi iskola, hanem a közművelődési könyvtárak adnak helyet. Örvendetes ugyanakkor, hogy az egyenetlen fejlődés ellenére csaknem minden megyében létezik ma már olyan korszerű, a pedagógiai céloknak minden szempontból megfelelő iskolai könyvtár, amely követendő modellje lehet a fejlesztésnek. Ezek gyűjtőkörüket és szolgáltatásaikat kiterjesztik az audiovizuális dokumentumokra és számítógépes ismerethord o- zökra is. Az iskolai könyvtárak fejlesztésének egyik formája lehet a jövőben a kettős funkciójú — iskolai és közművelődési könyvtár — létrehozása. A hetvenes években, főként a kistelepüléseken és az új lakótelepeken már mintegy 400 ilyen jqjt létre: közülük 108 működik általános művelődési központ szervezeti egységeként. jelenti, ilyenkor el kell tekinteni a tervezett témától. — A témát természetesen megbeszélik, hisz anélkül készületlenül ülnének a kamerák el|é. De a műsort nem „játsszák le” előre, egyenes adásban kerül a nézők elé. Előfordul, hogy a partner vet fel olyan kérdéseket, amelyeket szükségesnek tart megvilágítani a közvélemény előtt. Ezt a fajta felkészülést nevezik „házi használatra” úgy, hogy háttérbeszélgetés a Hírháttér előtt. De természetesen nem ragaszkodnak mereven a megbeszéltekhez. — Milyen a Hírháttér fogadtatása? — A fölmérések szerint a Hírháttér nézőinek száma rendszeresen két és félmillió fölött van. A nézettséget természetesen befolyásolja az adás időpontja. A tetszési index általában 80 százalék fölött van. Hogy a műsor menynyire tetszik, abba belejátszik, hogy a megkérdezett egyetértett-e az elhangzottakkal, azonos-e a véleménye. De nem az a fontos hogy azonos legyen, hanem hogy legyen véleménye. A belpolitikai főszerkesztőség úgy látja, hogy a kormányszervek általában elégedettek a műsorokkal, hasznosnak tartják, hisz gyorsaságukkal, őszinteségükkel az ő munkájukat támogatják. S hogy a tv vezetőinek mi a véleményük? Az a tény, hogy a kezdés időpontja mintha újabban kedvezőbb volna, közelebb a 9 órához, meg a kéthetenkénti jelentkezés lehetősége azt bizonyítja, hogy hasznosnak találják ezt a programot. Befejezésül a Hírháttérrel kapcsolatos tervekről érdeklődtem. Ami a Hírháttér jövőjét illeti: alapelvein nem kívánnak változtatni. Legyen aktuális, élő adás, és szólaljanak meg az illetékesek, esetleg a legilletékesebbek. Vezérelvnek tekintik a műsor alcímét: Nézetelv, vélemények közérdekű ke-nY-v-kről. E. M. Élénk érdeklődét a 300. évfordulón Somogyi levéltári napok Emléktáblát avattak a megyeszékhelyen Tegnap délután a kaposvári városháza előtt kisebb csoport kezdte énekelni a Himnuszt A járókelők, mint a sietős emberek általában, csak odapislantottak. Volt, aki megállt nemzeti énekünk hallatán, s kalapját levéve az éneklésbe is bekapcsolódott. Arra, hogy pontosan megtudják milyen esemény okán gyűlt össze az ünnepélyes közönség, meg kellett várniuk, amíg Vidák Gizella, a Kaposvári Városi Tanács elnökhelyettese beszédében elmondja: november tizenkettedikén, éppen háromszáz esztendeje szabadította föl Bádeni Lajos táborszernagy csapatával a kaposújvári várat a törökök keze alól. Ebből az alkalomból, az eseményt megörökítendő emléktáblát helyeztek el a városháza falán. Nem ez volt azonban a városban az egyetlen rendezvény a tricentenárium napján. Erre az alkalomra esett — az idén tizedik alkalommal megrendezett — somogyi levéltári nap. A megyei párt- bizottság Oktatási Igazgatóságának nagytermében tegnap reggel dr. Kanyar József, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója köszöntötte a nagy számban megjelent hallgatóságot, s átadta a szót dr. Gye- nesei Istvánnak, a megye tanácselnökének. — Szülőhelyünk egész életünkben elkísér bennünket. Azokat is, akik távolabbi tájakra kerültek falujuktól, városuktól. Figyelemmel kísérik eredményeit, s büszkék rá. Joggal tartjuk nagy becsben a helytörténet-kutatást, mert segít abban, hogy az egyén érzelmi kötődése tudati kötődéssel párosuljon — mondta megnyitójában a tanácselnök. Ezt követően dr. Nagy László kandidátus, a Hadtörténeti Múzeum tudományos főmunkatársa A visszafoglaló háború értékelésének változásai a magyar történetírásban és hadtörténetírásban címmel tartott előadást. Ebben arra a — történészeket és a történelemmel foglalkozókat érdeklő — kérdésre keresett választ, hogy hogyan Fekete napra gyűjtött egyszer egy kislány. Ügy hitte, tanulta: egyszer az életben lesz egy fekete nap, s annak megváltására készülni kell. A fekete nap, — mondta egyszer egy orosz paraszt — eljő, sok-sok szürke percből duzzad szörnyű feketévé, olyan lesz, mint egy hatalmas felhő, gomolygó és testetlen erő; beborít, körbefon, gondosan és szelíden derék alá ágyaz, fölemel erős színében, tehetetlenné tesz; varázs ez és nincs ellene szó, lekenyerező mosoly. Fekete nap. Mondják, az élet nem múlhat el a fekete nap nélkül, és születéstől kezdve készül rá az ember. Pénzt, hitet, szerelmet, kedvességet, lágy mozdulatokat, tárgyakat és ki nem mondott szavakat gyűjt, mindent, amit el lehet lepni az átlagosan szürke vagy kirobbanóan vörös napokból. Mindent, ami még nem hiányzik, amit nélkülözni lehet. Az eszméléstől kezdve létezik a tükör. Kristály fényű és mélységében, ha bátorság adja a látást, hát ott van minden, amit az ész letagad, amit hinni sem, látni sem akarunk. Megmutatja a ráncokat, a gyűlölet sárga színe fellángol benne, a kegyetlenség lilán lobog. Elfordíthatjuk — és sokszor el is fordítjuk az arcunkat —, pedig egyszerűbb lenne minFekete nap dennap beletekinteni. A tükör mélyében ott a fekete nap lehetősége, ott az ígéret, hogy én sem, te sem szabadulhatsz. 'Színes-szivárványos köny- nyed napokat ígért anyám. Azt mondták, ha okos leszek és tisztességes, szép lesz az életem. Nem lesz válasz nélküli kérdés, a jó után jó következik, s a fájdalom hamar múlik. így mondták, s így is volt, sokáig. Nem fedeztem fel a tükröt, nem láttam az arcom, és nem tudtam, hogy eljön az idő, amikor felelős leszek a látványért, amit tükörbe nézve láthatok. Azt hittem, elég a tanítás után szerzett tudás, hogy az erőt, ha fáj, el lehet felejteni, az eredendő tisztesség megóv az erőfeszítésektől, s a csalódás nem fészkel be az idegekbe. Ügy mondták, az élet olyan lesz, mint egy tussal kihúzott vonal. Egyenes, és csak arra kell vigyázni, az ember betartsa az örök szabályt, a bal láb után a jobb jön és jobb után a bal, ez egy olyan rendszer, aminek életrevalóságát nem kérdőjelezheti meg senki. Miért is gondoltam volna arra, hogy megbotolhat a láb, és felcserélődik a szabály, miért hittem volna, hogy ilyenkor választ akarok a ki sem mondott kérdésre. Van-e hát kérdés, ami a tükörben fogalmazódik meg, van-e kérdés, aminek végén habozó az írásjel? ,, A fekete nap. Halálnak kellene kezdődnie hajnalán, de sohasem a halál festi feketévé. Az egészben az a félelmetes, hogy nem tudjuk, mikor következik el. Nem jelez lobogó zászlókkal, nincsenek harsonák. Egyszer csak elhomályosul a tükör, eltűnik mélysége, nincs fogódzó, mert elveszett a hit. Kétségbeesetten nyúlunk hátra a tudásért, és kezünk a levegőbe markol; lehet, hogy kiáltunk is, de a hang felcsúszik és sikoltássá gyengül, alig hallhatóvá, meg nem foghatóvá. És még mindig azt hisszük, elkerülhetjük, csak egy piciny királykék rémület figyelmeztet, amit lerázunk magunkról, mert színekben élünk, mert igazán nem hisszük, hogy elboríthat bennünket a fekete nap. Mit tettem én? — kérdezzük a kétségbeesés első szotongásával, és azonnal válaszolunk: semmit, semmit, amiért büntetni kellene. Még nem jut eszünkbe, hogy a kegyetlenség és erőszak lila palástjában tetszelgünk, még elfelejtjük, hogy megszegtük a parancsolatokat, még bízunk benne, hogyha mások is ugyanolyanok, mint mi vagyunk, akkor nem tűnnek fel a hibák, amiket felhalmozunk. Hogy is mondta édesanyám? Milyen furcsa ez a homály, ami plfed, nem emlékszem. Nekem mit is kellene mondanom a fiamnak? Milyen furcsa narancsszíne van a gondolatnak. Ha eljön a fekete nap, mit fogok vele kezdeni? Maradt még gyengédség, el nem mondott szó, simogatás? Egy lágy mosoly, az erőnek egy halvány megnyilvánulása? Miért nem mondták hát pontosan, hogy mindezt el kell tennem, s mint Aladdin csodalámpáját, egyszer fölvillantanom. Bölcsnek hisz- szük magunkat az évek tudásával, bölcsnek és igaznak. Hiba ha van, sosem a mi hibánk, a körülmények hatalma határoz meg. Elhitetjük magunkkal a piros varázsát, belenyugszunk a sárga fényébe, elfogadjuk — mert mit tehetünk? — a szürkét. De mit teszünk, ha eljő a fekete nap? Klie Ágnes értékeljük a nyugat-európai seregek felszabadító harcait a magyar seregek próbálkozásaival szemben. Történelmi tény, hogy a kivérzett, szegény ország hadserege támasz nélkül képtelen lett volna kiűzni a Kárpát-medencéből a törököket. Tudomásul kell vennünk, hogy bármilyen tiszteletreméltó Zrínyi Miklós munkáiban az önfelszabadulásról való ábrándozás, ez mégis csak a költői képzelet aranyigomfo-levágá- sos szintje maradhatott. Dr. Szakály Ferenc kandidátus, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára az emlékülés második előadásában a magyarországi török uralom dunántúli mérlegét vonta meg. Bevezetésül elmondta, hogy a százötven éves gyütt- élés sok vizsgálati szempontja közül el kell tekinteni a felszíni megfigyelésektől, és modellt kell adni. Ennek alapjául a török hódoltság következményeit a demográfia, a településszerkezet, a gazdasági élet, az etikai viszonyok színterein vizsgálta. A magyar nép a másfél évszázad alatt mindvégig szívósan ragaszkodott a nyugati kultúrához, s bár kölcsönhatásokat kimutathatunk az együttélés során, a törökök által épített néhány valóban szép épületért, fürdőért, az általuk meghonosított szép virágokért drága árat fizetett a magyarság. A két előadást két korref erátum egészítette ki. Dr. Miklós Endre, a Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanára azokról a tényezőkről beszélt, amelyek akadályozzák, hogy a történészek legújabb kutatási eredményeit alkalmazzák a történelemórákon. Tóth Péter levéltáros pedig az intézmény egyik hamarosan megjelenő kötetének' tartalmát ismertette. Hagyomány, hogy a megyei levéltári napra jelenik meg a levéltári étvkönyrv. Így volt ez most is. A sorozat tizenhetedik kötetét dr. Kanyar József ismertette a hallgatósággal. Hagyomány az , is, hogy ebből az alkalomból kitüntetik azokat a tanárokat, a honismereti munkában dolgozókat, akik sokat tettek azért, hogy szűkébb tájegységünk történelme hozzáférhető legyen, s .tanulhassanak, okulhassanak belőle a fiatalok, s az érdeklődő felnőttek is. MSZBTtagcsoporttalálkozó Találkozót szervezett a húskombinát MSZBT-tagcso- portja magyar és szovjet gyerekek részére tegnap délután az Édosz kaposvári művelődési házában. A Vörös Hadsereg úti iskola úttörői adtak műsort, a tanítóképző főiskola orosz szakkoOégiU' mos hallgatói segítették a tolmácsolásban.
