Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-06 / 262. szám

1986. november 6., csütörtök Somogyi Néplap Régészeti emlékek Nicaraguában Bár Kolumbus 1502-ben végighajózott a mai Nicara­gua partvidékén, áz ország spanyol megszállására csak a Nicarao tölrzsfőnök (innen kapta az ország a nevét) ál­tal vezetett indián törzsek leverése után került sor, 1523-ban. 1821-ben szabadult föl a spanyol gyarmati ura­lom alól. Az Észak- és Dél- Amerikát összekötő keskeny földszoros közelében Nicara­gua a 3JX. század elején stra­tégiai jelentőségű területté vált. • A Panama-csatorna megépítése előtt fölvetődött az a gondolat is, hogy a csatornát Nicaraguában épít­sék nieg, a Nicaragua-tó érintésével. A Nicaragua területén élt indián törzsek nem hoztak létre jelentős kultúrát, az utóbbi években a régészek­nek mégis sok örömet oko­zott a Nicaragua-tó és a Csendes-óceán közötti föld­csík. Itt található Rivas ne­vű városka, amely i. e. 50- től i. sz. 1300-ig kulturális szempontból fontos város volt. Hasonlóan nagyon ér­tékes régészeti szempontból a Nicaragua-tó Ojnetepe ne­vű szigete. A vízzel körül­vett terület megőrizte a ré­gi kerámiatárgyakat. A felső képen: Sziklarajz- csoport a Nicaragua-tó Ome- tepe szigetén. Az arcon kí­vül kivehető egy emberi alak, aki majmot visz a há­tán. Lent: Termékenységet ábrázoló szobrocska, vallási rítusoknál használták. KÖNYVESPOLC Tatay Sándor: Palacsinta apróban Tatay Sándor legrangosabb prózaíróink egyike. E kije­lentés evidenciának hangzik, mégis szükséges, mert alig- alig lehet hallani-olvasni. A szerénység csendjében olyan életmű épült és épül tovább ma is, a nyolcadik évtized sűrűjében járva, amelynek hivalkodás nélküli értékei megérdemelnék a nagyobb figyelmet. A szakmától és az olvasóktól egyaránt. Manap­ság hovatovább ott tartunk, hogy az író vagy a szakmá­nak, vagy az olvasóknak ír; Tatay Sándor nem hajlandó beállni azok közé, akik e tudathasadásos állapotot he­lyénvalónak tartják — ő ma is a közönségnek ír. E fo­galmat mostr csupa nagy be­tűvel kellene írnom, hogy je­lezzem azt a reformkorias ízt, amelyet egyúttal a XX. század végének atmoszférája is áthat benne. „Hagyomá­nyos” író Tatay Sándor, de oly módon, ahogy a hagyo­mánytiszteletnek értelme egyáltalán lehetséges: a je­lennek nyújtja át az általa ismert hagyományokat, azo­kat, amelyek benne élnek s így eleve részei a jelennek. A Palacsinta apróban új elbeszélések gyűjteménye. Olyan műveké, amelyek va­lóban elbeszélnek. A törté­netek itt és most játszódnak, a mai Magyarországon, s ha néha a régebbi időbe ka­landoznak vissza, akkor is egy mai író idézi fel a múl­tat. Az egész kötet világát — tehát az írói világot — nagy­fokú személyesség lengi be. Ez azonban nem a lírikus, hanem az epikus szemé­lyessége. Hol áttételesebb, hol közvetlenebb önéletrajzi- ság. Néhol maga az elbeszé­lő is megjelenik mint mel­lékszereplő, mint tanú, aki meghallgatja mások történe­tét. sőt egyszer főszereplővé is előlép (Harc egy csipke­bokorért). ^Általánosabb és egyúttal átbételésebb jegye a szemé­lyességnek az a tény,' hogy az elbeszélések hősei több­nyire öregemberek. Ezek az öiregek általában határozott világszemléletűek, akiknek véleményük van a világ dol­gai felől. Vélhetnénk, hogy az öregség lélektanának megfelelően harcban állnak a világ változásaival, hogy mogorvák, értetlenek. Két­ségtelen, ez a vonás is je­len van bennük, de koránt­sem ez a meghatározó. Nyi­tott szemmel járnak-kelnek a mai világban. Sok mindent elutasítanak, elítélnek, de nem öregségük miatt, hanem azért, mert az általuk képvi­selt életeszmények — ame­lyeknek lényegi jegye nem a nemzedéki jelleg — erre késztetik őket. Nem prófétai dühvei élnek, a megértés és a megértetés a céljuk. Al­kalmazkodnak a világ válto­zásaihoz, de e változásokat szeretnék a józanság kereté­ben megtartani. Itt van pél­dául az ember és a munka. Az írói világban a munka központi érték, az ember lényegi jegye. Aki képes ar­ra, hogy a munka öröméért dolgozzon, nem él hiába. Ugyanakkor a munkavégzés az anyagi javak forrása, az önkizsákmányoló munka­hajszolás pedig a meggazda­godás lehetőségét hozza ma­gával. De ez már nem öröm, ez már egy kor tor­zulása. Elődeink bölcsességének tisztelete és megfontolásra ajánlása, az élet tisztele és szeretete vonzó stílusban és gazdag formában szólal meg. Tatay Sándor az a „nagy­apó”, aki elé bárki unoka odaülhet hallgatni a .„me­sét”. S ha eleinte talán vo­nakodna is televízión nö­vekvő lelke, egy idő múlva azt veszi észre, hogy az el­beszélés sodra, a nyelv csil­logó varázsa magával ragad­ja, s viszi, viszi — nem a mesék, hanem az emberiség önismeretének világába. Vasy Géza Több közvetlen kapcsolatot Kiállítások a Szovjetunióról HÍD AZ OROSZ NYELV Egyre gazdagabb progra­mot állít össze Kaposvár huszonhat MSZBT-tagcso- portja. A hagyományoknak és az eredményeknek is kö­szönhető, hogy nő e közössé­gek hatása. Lemérhető ez azon,'hogy az emberek még többet tudnak a Szovjetunió fejlődéséről, a szovjet nép életéről, tudományos és mű­szaki eredményeiről, jobban becsülik erőfeszítéseit a béke megőrzése érdekében. Sok az önálló rendezvény és kezdeményezés a kiállítá­soktól a vetélkedőkig. Ez el­mondható a cukorgyár, a húskombinát, a textilművek tagcsoportjáról. Hatásuk azért nagy, mert mindig nyi­tott a gyárkapu, a rendezvé­nyekre meghívják a többi MSZBT-tagcsoport képvi­selőit is. Sokan vesznek részt, ver­senyzőként vagy nézőként az olyan központi vetélkedő­kön, mint a Ki tud többet a Szovjetunióról? és mások. A szocialista brigádok kedvelik ezt az ismeretszerzési for­mát. Az is vonzó, hogy a ju­talom általában szovjetunió­beli utazás. Az onnan hozott képeket, könyveket, népmű­vészeti tárgyakat -felhasznál­ják a házi kiállításokhoz is. Akik fényképezni tudnak, még érdekesebb dokuAen- tumanyaggal gyarapíthatják az anyagot. A megyei könyv­tár MSZBT-tagcsoportja hasznos szolgálatot tesz az­zal, hogy kérésre másoknak is öszeállít egy-egy kiállí­tást. Persze még sok a ki­aknázatlan lehetőség, példá­ul a központi vándorkiállítá­sok nem jutnak el minden­hova. Az MTI képanyagából, a központi MSZBT-kiadvá- nyokból még több önálló tár­latot lehetne összeállítani. Máshol is érdemes alkalmaz­ni a Kaposplast MSZBT- tagcsoport jának bevált mód­szerét: ők faliújságversenyt hirdetnek minden évben a brigádoknak. Kitűnő és tar­talmas összeállítások készül­nek így a Szovjetunióról. Csák a közvetlen találko­zások, az így kialakuló vagy megerősödő kapcsolatok te­szik lehetővé, hogy még job­ban megismerjük a szovjet emberek életét, törekvéseit. A kaposváriak közül egyre többen jutnak el Moszkvá­ba, Leningrádba, Kalinyin- ba, a Szovjetunió más tájai­ra. A testvérvárosok vállala­tainak közvetlen kapcsolatai szintén hasznosak, különösen a textilműveké gyümölcsöző. Erről most egy kiállítási .. anyag is összeállt. A villa­mossági gyár, a Kaposplast a közelmúltban kapott part­nert a kalinyiniek segítségé­vel. Több kaposvári vállalat most keresi a testvérüzemet. Elsősorban a termelésben, az együttműködésben, egy­más technológiájának megis­merésében várnak ered­ményt ettől. A húskombinát brigádjai védnökséget vál­lalnak a Szovjetunióba ex­portált áruk minősége fö­lött. A megyébe látogató szov­jet turistacsoportok prog­ramjában mindig szerepel gyár- vagy tsz-látogatás. Ezek akkor eredményesek, ha a látogatás színhelye megfelel a csoport összetéte­lének. Itt még van mit javí­tani az irányításon. Jó len­ne az is, ha a városról újra lennének orosz nyelvű pros­pektusok. Gyümölcsöző az MSZBT- tagcsoportok együttműködése Kaposváron, — állapította meg a közelmúltban — a vá­rosi pártbizottság agitációs és propaganda-munkabizott­sága. Nő a magyar nyelvű szovjet folyóiratok olvasott­sága, s van előrehaladás az orosz nyelv tanulásában is. Ennek ismerete szinte nél­külözhetetlen a kapcsolatok elmélyítésében. Még sok lehetőség van a programok színesebbé téte­lében, az együttműködés fej­lesztésében, Az MSZBT vá­rosi koordinációs munkacso­portja vállalta, hogy a jó ta­pasztalatok terjesztésével is elősegíti ezt. Lajos Géza Herend Tokióban Nagyszabású, exkluzív he­rendi kiállítás nyílt kedden Tokió legelőkelőbb áruházá­ban, a Wakótoan. Ez az el­ső alkalom, hogy magyar árubemutatónak helyet ad a presztízsére méltán büszke Wako, amelynek gyakori vendége a császári család. A november 8-ig tartó ki­állításra adott 600 da­rabból álló kollekciót, ben­ne számos értékes készletet szállított ki a herendi por­celángyár. A kiállítás érde­kessége az az egyedi étkész­let, amelyre a Széchényi könyvtárban őrzött flamand naptár képeit festették a gyár iparművészei, japán megrendelésre. November 7. ünnepe előzi meg e hétvégét, a szombat­vasárnapot, ezért került egy nappal korábbra program­ajánlatunk. A háromnapos pihenés még nagyobb figyel­met követel, hogy igazán hasznosan teljék a meghosz- szabbodoitt hétvége. A hét elején beköszöntött a regge­li fagy, délelőtt azonban már kellemes, napos az idő. Kel­lemes kirándulásokat tehe­tünk még az őszi színekben pompázó erdőkben, parker­dőkben ; a kiskertekben is van még! tennivaló. A battonyai gyermekfalu fenntartásához különféle ak­ciókat szerveznek — ezek sorába tartozik az a rendez­vény is, amelyre szombaton délután kerül sor a kapós- füredi művelődési otthonban. Kilenc zenekar közreműkö­désével rendeznek műsort a füredi művelődési otthonban, tizenhat órától. Föllép a sió­foki Üj Centrál, a barcsi De- tanic, a nagyatádi Dinasztia, a marcali World, az igalá Katapult, a magyaregresi Do­minó, a kaposvári GMK Frakció, a Mozaik és a De- tonátor együttes. Barcson pedig vasárnap rendeznek if­júsági táncestet a Spirál együttes közreműködésével. Pénteken isimét diákok foga­dására készülnek a barcsi művelődési központban. A- diáktanyába délután 3rtól 6 óráig az általános iskoláso­kat várják, ezt követően 21 óráig a középiskolások érdek­lődésére számítanak. A prog­ram nem újdonság a fiata­lok előtt, lesz videofilmvetí­tés és diszkó. Szombaton és vasárnap galamb- és dísz- madárkiáUítást rendez a ga­lambtenyésztők barcsi egye­sülete. Péntektől egy hétig a bar­csi Dráva múzeumban a Képcsarnok rendez kiállítást. Marcaliban a helyőrségi művelődési otthon Együtt a család címmel egá&znapos programot szervez pénteken a helyi MHSZ-lőtéren és a művelődési otthonban. A dél­előtti lóversenyre a hölgyek jelentkezését várják, majd kerékpáros ügyességi ver­senyre kgrül sor a gyerekek számára. A hát elején nyílt meg a marcali Helyőrségi Művelődési Otthonban a he­lyi bélyeggyűjtő-szakkör ki­állítása, amely hétfőn zárul. A csurgói Nagyváthy Já­nos kollégium Szivárvány if­júsági klubja ma este, 19.30- kor kerekasztál-beszélgetést tart. A téma a szocialista ha- zafiság és a proletár inter­nacionalizmus. x A Siófokon üzemelő Sio- tour-szabadidőklubban zenés, táncos gimnasztikára nyílik lehetőségük a felnőtteknek. Pénteken 19.30-kor kezdődik a szórakoztató sportrendez­vény, a gyerekekről sem fe­ledkeztek meg — őket 18 órától várják a szabadidő klubban. Forró éjszakák — ez a cí­me Korda György és Balázs Klári új nagylemezének, il­letve a kaposvári koncertjé- nék, amelyet vasárnap dél-' után 5, illetve 8 órákor ren­deznek meg a iLatinca mű­velődési központban. A köz­reműködők: Délhúsa Gjon, Farkasházi Tivadar, Molnár Margit, Zalatnay Sarolta, Matus Imre; kísér Kékesi János és együttese. A szovjet filmek fesztivál­ja program keretében Ka­posváron a Vörös Csillag filmszínházban a hét végéig játsszák Aíekszej Gairman filmjét, az Ellenőrzés az uta­kon című alkotást, a Szabad Ifjúság Filmszínházban a népszerű Maxirrtka kerül bemutatásra, vasárnap a Mo­zimúzeumban Az elveszett kutya című szovjet filmet vetítik. Barna Árpád kéthelyi pe­dagógus festő alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap Kapos­váron a Damjanich utcai kollégiumban. (Képünkön.) -------------------------------.— H eil Busse Mennyit érnek az elveim? Engedjék meg, hogy bemu­tatkozzam: Schulze mérnök vagyok, a helyi gyárban dol­gozom. Keresetem 800 már­ka, s ehhez jön még a ne­gyedéves prémium. A sza­badságomat mindig augusz­tusban .veszem ki. A nyári termelési tanács­kozáson élesen megbíráltam az igazgató elvtársat a gyár­ban tapasztalható hiányossá­gok miatt. Erre az ez évi szabadságomat csak decem­berre adták ki. — Nem kellene annyit já­ratni a szádat — mondta a szakszervezeti bizalmi, ami­kor átadta a tengerhez szóló beutalót. — Semmi baj — válaszol­tani — még jobb is, hogy télen utazhatok üdülni. Egy­részt olcsóbb, másrészt nincs akkora tömeg. A lényeg: ne­kem az elv fontosabb, mint az üdülés. Egy idő múlva, sajnos, megint összetűzésbe kerül­tem az igazgatómmal. Sze­mére vetettem ugyanis, hogy milyen rosszul szervezik meg nálunk az anyagellá­tást. Erre egy másik osz­tályra helyeztek. A fizetése­met 600 márkára csökkentet­ték, s a prémiumokat ter­mészetesen megvonták. — Miért kell neked min­dennel foglalkozni? — kér­dezték sokan. — Nem baj — válaszol­tam —, legalább kevesebb nyugdíjjárulékot kell fizet­nem. A prémiumnál pedig többet érnek az elveim. A gyárban minden visz- szásságra felfigyeltem. Ez persze azzal járt, hogy új­ból többször megbíráltam „szeretett” igazgatóm vezeté­si stílusát. A vállalati rang­létrán egyre lejjebb kerül­tem, a fizetésemet mos már a minimumra csökkentették. Az utolsó bírálatom után éjszakai portás lettem. — Most megnézheted ma­gad — korholtak ismerőseim. — Ha ezt akartad, hát meg­kaptad. — Nem baj — válaszol­tam nekik —, most legalább éjszaka kipihenhetem ma­gam, nappal lesz elég időm; moziba járhatok, s azt csiná­lok, ami nekem tetszik. Ne­kem mindennél fontosabbak az elveim! De még ebben a beosztás­ban sem tudtam nyugton maradni. Már odáig jutot­tam, hogy a helyi lapnak is megírtam észrevételeimet. Beszámolómban az igazgató elvtárs természetesen köz­ponti helyet kapott. Ezek után más beosztásba már nem helyezhettek, s elbocsá­tani sem tudtak,* mert nem járult hozzá a szakszervezet. Egy szép napon hivatott az igazgató. — Tulajdonképpen miért bírálsz engem mindig? — kérdezte. Mit akarsz tőlem? Mi hasznod van ezekből az állandó összetűzésekből? — Itt az elveimről vein szó — mondtam —, és azokból sajnos senki és semmi ked­véért nem engedek. Nem hagyhatom csak úgy, szó nélkül mindazokat a hiányos­ságokat, amiket észreveszek a gyárban. — Mégis: mennyit érnek meg neked az elveid? — kérdezte kicsit hunyorogva az igazgató. — Hát ezer márkát bizto­san — válaszoltam szemreb­benés nélkül. Azóta kineveztek igazgató­helyettessé. A fizetésem 1200 márka, természetesen a pré­miumok nélkül. A fontos az, hogy az em­ber a végsőkig ragaszkodjon az elveihez. Fordította: Szabó Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents