Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

1986. november 1., szombat 5 RÁDIÓSZEMLE Önállóság és felelősség Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Nemzetközi pedagógiai tanácskozás volt Magyarországon Űj kihívások előtt az oktatás Negyedik alkalommal ül­tek össze eszmecserére az európai pedagógiai intézetek igazgatói — ezúttal Magyar- országon, Felsőtárkányban. Az október 13—16-ig tartó konferenciára 29 ország küldte el képviselőit, szám szerint 61-et. A szocialista országokból hazánk delegá­tusain kívül részt vettek Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, az NDK és a Szovjetunió küldöttei, továb­bá képviseltette magát ki­lenc nemzetközi szervezet is, többek között az UNESCO, a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet, az Európai Parlament és a Pedagógus Szakszerve­zetek Világszövetsége. Ma­gyarország 19 szakembert de­legált a nagyszabású tanács­kozásra, amelyet a hambur­gi Oktatáskutató Intézettel, az Európa Tanács Kulturális Együttműködési Tanácsával közösen az Országos Peda­gógiai Intézet rendezett meg. A tapasztalatokról az OPI főigazgató-helyettesével, Vajó Péterrel beszélgettünk, aki a tanácskozásnak fő szervezője volt.- Milyen céllal, s mikor hozták létre ezt a legmaga­sabb szintű európai pedagó­giai fórumot? — Még nem áll nagy múlt ezek mögött a konferenciák mögött, hiszen alig tíz éve, hogy az elsőt összehívták, azzal a céllal, hogy a szak­emberek összevessék, milyen időszerű témákkal foglal­koznak egy-egy ország ne­velési kutatói. A kutatási eredmények összegezésével az európai művelődési mi­niszterek értekezletének si­keréhez kívántak hozzájárul­ni. démikus, az OPI főigazgatója látta el, Köpeczi Béla műve­lődési miniszter pedig olyan elemző üdvözlő beszédet mondott, amelyből a külföl­di résztvevők közoktatásunk jelenlegi helyzetének és to­vábbfejlesztési törekvése­inknek minden lényeges kérdését megismerhették. A magyar nevelési szakembe­rek közül Mihály Ottó és Fábián Zoltán .tartott nagy sikerű előadást a neveléstu­domány előtt álló új kihívá­sokról. A magyar kutatók minden egyes szekció mun­kájában részt vettek, sport­nyelven szólva: eredménye­sen képviselték színeinket. — Melyek a pedagógiai kutatások legnépszerűbb té­mái Európában? — Hosszadalmas volna va­lamennyit fölsorolni, csupán néhányat említek meg a gaz­dag választékból. Mindenütt rengeteget foglalkoznak a számítástechnika iskolai tér­hódításával, egyrészt azt vizsgálva, hogy a számítógép milyen segítséget nyújt egy- egy tantárgy tanításában, másrészt azt, hogy mikép­pen hat a személyes kapcso­latok alakulására. Hasonlóan sláger téma minden ország­ban a videotechnika bevo­nulása az oktatási-nevelési folyamatba; hívei és ellen­zői egyaránt akadnak. Har­madik helyre az összeha­sonlító pedagógiai kutatások kívánkoznak, vagyis azok az elemzések, amelyek egy-egy ország egyező, illetve eltérő oktatásügyi problémáit ve­tik össze. Európa-szerte divatosak az úgynevezett hatékonysági vizsgálatok is, ezek arra ke­resnek választ, hogy miért sikeres egy oktatási rend­szer, illetve az egyes tanár vagy egyik-másik iskola munkája, vagy miért nem az. Földrészünkön minden­felé roppant kedveltek a kétnyelvű iskolák, most eze­ket keresik fel a kutatók előszeretettel. Talán ebből a vázlatos ismertetésből is ki­tetszik, hogy a magyar pe­dagógia nincs elszigetelve, szinte azonos vagy hasonló gondokkal, problémákkal küszködik, foglalkozik Euró­pa. — Mit állapítottak meg az összesereglett szakemberek a tanár és az oktatógépek sze­repéről a tanítás folyamatá­ban? — Véleményük szerint mindennemű új kihívás el­lenére is a tanár marad a nevelés legfontosabb, semmi­vel sem pótolható tényezője. A nevelő személyiségét sem­miféle technikai csoda sem helyettesítheti. Az viszont korunknak új sajátossága, hogy mind több terhet sze­retne áthárítani a társada­lom az iskolára, a pedagó­gusokra. Számos országban tapasztalják, hogy olyan te­endőket is a pedagógusokra hárítanak át, amelyek a csa­lád kötelességei közé tartoz­nak. Ez a méltánytalan munkamegosztás nem folyta­tódhat a végtelenségig, mi­nél előbb világosan tisztáz­ni kell, hogy milyen neve­lési feladatok tartoznak az iskola illetékességi körébe, milyenek a családéba. A jö­vőben más tekintetben is a mostaninál nagyobb védel­met kell kapniuk a pedagó­gusoknak. — Mit profitálhat a ma­gyar - s az európai - ok­tatásügy ebből a tanácsko­zásból? — Tudom, sokan kételked­nek a tudományos konferen­ciák hasznát illetően, én azonban nem vagyok szkep­tikus, mert jól látható hasz­na van ennek a mostani esz­mecserének is. Az igaz, hogy az oktatásügy gondjai nem szűnnek meg olyan gyorsan, mint ahogyan — mondjuk — egy fájdalomcsillapító injek­ció hat. De azért az okos szó mindenképpen anyagi erővé válik. Ezúttal például rengeteg új információhoz jutott a magyar közoktatás. Olyan kutatási anyagok ke­rültek a birtokunkba, ame­lyekhez másképpen nem jut­hattunk volna hozzá. Ezen­kívül sok neves külföldi szakemberrel folytathattunk eszmecserét — a konferen­ciatermen kívül is. Több két­oldalú megállapodást is kö­töttünk. Videóra vettük a négynapos megbeszélés min­den egyes szakmai mozzana­tát, és a felvételeket az UNESCO a világ valamennyi országába eljuttatja, ami nagymértékben hozzájárul hazánk hírnevének öregbíté­séhez. Nagy segítség az is, hogy a korábbinál tisztábban láthatjuk, hol áll a magyar oktatásügy Európában. Nem volt kidobott pénz, amit erre a konferenciára költöttünk. P. Kovács Imre Számomra meglehetősen bűvös szó a háttérinformá­ció. Azt sugallja ugyanis, hogy van egy hír mögött még több olyan mozzanat is, amit nem a szélesebb tömegek fü­lének szánnak, hanem csak azoknak, akik ezekkel az is­meretekkel megfelelően tud­nak bánni, megfelelően tud­ják értékelni. A rádió csü­törtöki adása után azonban arról győződhettem meg, hogy elfogadható, „létjogo- sulf” kicsengése is lehet en­nek a szónak. Az ember autonómiája és felelőssége című harminc perces műsor­ban Ancsel Éva filozófus ült a mikrofon elé. A szerkesztő­riporter Zeley László vodt. A beszélgetés tárgyát már a Rádió- és televízió újságból megtudhattuk. Alapját az a közelmúltban élénk érdeklő­dést keltő előadás adta, ame­lyet Ancsel Éva tartott a marxista—katolikus párbe­széd alkáliméval. Mik voltak ennek azok a főbb vázlatpontjad, ' amelyek az előadás gerincét adták? Az autonómia és meghatáro­zottság, az erkölcsi ’megítélés és önííélfcezés, a „névtelen” bűnösség és egyéni bűn, az irgalom, szeretet és a megbo­csátás. Látszatra ezek gyakran használt fogalmak. Filozófiai értelemben azonban csak na­gyon ritkán alkalmazzák őket. A filozófia tudománya is megköveteli, hogy ezeket a kategóriákat koronként át­vizsgálják, szűkítsék, bővít­sék jelentését, átértelmezzék az újabb kutatások tükrében. A csütörtöki műsor azért volt élvezetes — hadd írjuk le ezt a szót anélkül, hogy bármilyen mélyébb filozófiai ismerettel rendelkeznénk —, mert nagyon világosan, a nem szakemberek számára is érthetően tudott meghatá­rozni etikai kategóriákat. Olyan kérdésékr 3 keresett választ, amelyek a szinte minden emberben meglevő igényt a filozófiai gondolko­dásra fel tudták kelteni. A rádióműsor sajátosságai­ból adódóan így nagy hang­súlyt kaphattak azok a ré­szek, amelyek az említett előadásban esetleg homályo­sabbak maradtak. Tág tere nyílt az előadónak arra is, hogy ahol szükségét látta, továbbvigye gondolatmene­tét. Mindezt úgy, hogy a laikus érdeklődő mindvégig képes volt követni a beszél­getést. Még akkor, is, ha ese­tenként Ancsel Éva régebben megjelenő munkájára utalt válaszaiban. Milyen tények támasztják alá azt, hogy az ilyen jellegű műsorok is hát­térinformációnak nevezhetők — kérdezhetjük. Egyszerű és kézenfekvő a válasz, ha arra gondolunk, hogy Ancsel Éva előadását jelen esetben csak nagyon kevesen hallhatták. Igaz vi­szont, hogy a sajtómegjele­nés után ez a szám jócskán megnövekedőit, ám a rádió népszerűségével egyetlen fo­lyóirat sem vetekedhet. Ez ugyanis -a legnagyobb napi­lapunk, ahogy Németh Lász­ló szerette mondani. Még akkor is sók hallgatót tud­hat magáénak, ha meglehe­tősen késő este van a műsor. Más fontos és jó adásoknál ezt rendszerint kifogásolni szoktuk, ám ebben az eset­ben nem róható föl a műsor- szerkesztők hibájául. Hiszen be kell látnunk, hogy a rá­diónak is rétegek igényeit kell kielégíteni. Arról, hogy minden műsorral mindenki­hez szóljanak, eleve lé kell mondaniuk. A teljesség igé­nyéről lemondva a minősé­get kell a legmagasabb igényként állítani. Ebbe a2 elképzelésbe illett jól ez a műsor. Varga István- Eddig milyen témák sze­repeltek a tanácskozások na­pirendjén? — Magyarország csak a második konferencián, az 1979-es madridi összejövete­len kapcsolódott be a mun­kába, ekkor a megbeszélések fő témája a nevelés és a munka kölcsönhatásának vizsgálata volt, különös te­kintettel a megváltozott tár­sadalmi-gazdasági körülmé­nyekre. A harmadik tanács­kozás résztvevőinek Ausztria volt a vendéglátója, ekkor a gyerekek iskolai és iskolán kívüli helyzetének változá­sairól folyt az eszmecsere.- A mostani tanácskozás­nak milyen pedagógiai gon­dolat állt a középpontjában? — Azokat az új társadal­mi kihívásokat elemeztük, amelyekkel Európa minden országában szemben találják magukat az iskolák és a ta­nárok. Ennek a témának százféle ága-boga van, íme, néhány ide tartozó kérdés: Hogyan lehet hatékonyan ok­tatni az olyan globális tan­anyagot, mint a környezet- védelmi ismeretek, vagy mi­lyen teendők hárulnak az is­kolára, a békére és a nem­zetközi megértésre nevelés­ben? Hogyan változnak a modern iskola céljai, funk­ciói ? Hogyan lehetne az iga­zán tehetséges fiatalokat megnyerni a tanári pályá­nak és ott tartani őket? (Mert napjainkban más or­szágokban is számottevően csökkent a pedagógusi pá­lya vonzereje.) Mi a tanár szerepe az Információhordo­zók elterjedésének korában? Milyen új feladatok előtt áll a tanárképzés Európában? Miként lehetne beépíteni a kutatási eredményeket a mindennapi oktató-nevelő munkába? Általában köz­ponti kérdés volt: Milyen se­gítséget vár a gyakorló ne­velő a pedagógia elméleté­től?- A magyar szakemberek milyen szerepet töltöttek be a felsőtárkányi rendezvé­nyen? — Az elnöki tisztet mind­végig Szabolcsi Miklós aka­Balatoni helytörténet A 13-dik Szántódii füzet dr. Marosi Sándor és dr. Szilárd Jenő munkáját adja közre Szántód-puszta ás kör­nyéke terfnészetföldrajza címmel. A Siotour, dllétve a Panoráma (kiadványának elő­szavában dr. Fodor János, a megyei idegenforgalmi hiva­tal vezetője a töbtod között arra hívja fel az olvasó fi­gyelmét, hogy noha a Bala­ton térségéről számos geog­ráfiai munka jelent meg, Szántód környékét földraj­zi ismertetés még nem mu­tatta be. A nevezetes Iturzás- háromszög és mögöttes ré­szének földtörténeti kialaku­lása pedig — sajátos jellege miatt — érdemes az alaposabb tanulmányozásra. A füzet szerzői az utóbbi évek ku­tatási eredményeinek fényé­ben végezték munkájukat, de Oholnoky Jenő egykori fon­tos megállapításait is figye­lembe vették. A Balatoniöldvári Községi Közös Tanács is érdekes és szép formátumú helytörténe­ti kiadványt jelentetett meg, mélynek Reöthy Ferenc a szerzője. Földvár keletkezés­története, mint ismeretes, egyetlen Balaton-parti tele­püléshez- sem hasonlítható. A kelta földvár területén, környékén, illetve az egykori Földvár-puszta helyén épült fel egy hatalmas őspark kö­zepén mérnöki tervék alap­ján. A fürdőtalep -gyorsan fejlődött: impozáns villák, szállodák épültek, sporttele­pet, kikötőit létesítették, s még a második világháború előtt elkezdték a közmű (kiépítését is. Kezdetben köz­igazgatásilag Kőröshegyhez tartozott, s ma Kőröshegy tartozik Földvárhoz. 45 óta a .parltmenlti sáv összefüggő üdülőterületté alakult. Az utóbbi évtizediben épült a Neptun, a Juventus és a Fesztivál Szálló. Jelenleg 75 vállalati, 16 SZOT-üdülő és 1030 magánnyaraló vaji a nagyközségben. A fényké­pekkel gazdagon illusztrált kiadvány a település múlt­ján, jelenén kívül a jövőjét is felvázolja a lehetőségek, elképzelések ismertetése ré­vén. Pécs nevezetes múzeumutcájában, a Káptalan utcában ok­tóber 10-én megnyílt a Martyn Ferenc festőművész alkotán sainak szentelt múzeum. Az idén tavasszal, 87 éves korában elhunyt Kossuthrldíjas Kiváló Művész a magyar és az euró­pai kortárs képzőművészet kiemelkedő alakjának válogatott alkotásai — festmények, szobrok, grafikák és rajzok — volt otthonában, műtermében nyertek elhelyezést Az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat évente mintegy egy milliárd forint értékben for­galmaz orvosi műszereket. A Népköztársaság úti kiállító teremben október 14-jén Új­donságok címmel nyílt bemutató, ahol a Medicor, az Orvosi Műszer Szövetkezet, vala­mint NDK és különböző gmk-jk termékeit láthatják a szakemberek és az érdeklődők Á Magyar Nemzeti Galéria kiállításai Űj külföldi vendégkiállí- tásnak ad otthont december­től a Magyar Nemzeti Ga­léria. A korai avamtgarde művészetét és jeles képvise­lőit bemutató összeállítások — így a nagy sikerű Huszár Vilmos kiállítás, valamint a jelenleg is látható De Stijl tartat — újabb darabja az 1920-as évek belgrádi mű­vészeti folyóiratának a Ze­nitnek, és a lappal kapcsom latban álló képzőművészek­nek a tevékenységét elevení­ti fel. A szerb avantgárddal, valamint a Ljubomi/ Micic — a Zenit főszerkesztője — sajátos művészeteiméi éti munkásságával megismertető tárlat — a belgrádi Nemzeti Múzeum anyaiga — a nyu­gat-európai, valamint krak­kói bemutatókat követően kap helyet a budavári intéz­ményben. / Ugyancsak az avantgarde művészet a témája annak a bemutatónak, amely no­vemberben Kassellben nyitja meg kapuit, s amely a Ga­léria és a kasseli társintéz­mény közös tudományos munkája eredményéként jön létre. A magyar avantgarde a Weimari Köztársaságban című tárlat azoknak a' ma­gyar művészeknek az alkotá­sait vonultatja fel, akik 1919. és 1933. között külön­böző német művészeti moz­galmakkal kapcsolatban áll­tak. A budapesti és a kasse­li galéria, valamint hol­land, svájci és amerikai mú­zeumok és magángyűjtemé­nyek anyaigából összeállított tárlat több mint félezer mű­alkotással, építészeti, szín­ház-, fotó- és könyvművé- szelti emlékkel reprezentálja majd e művészeti irányzat sokszínűségét, köztük az ex­presszionista és konstrukti­vista törekvéseket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents