Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 261. szám Ara: 1,80 Ft 1986. november 5., szerda Megtartó rr erő Mind több vállalati vezetőnek okoz ismétlődő tejtörést, hogyan tarthatja meg biztosabban a munkaerőt, hogyan lehet a tma belépő pályakezdő mérnököt, az új- felvételest vagy a végző ipari tanulót a vállalathoz kötni. Nyilvánvaló, ezt a törekvést csak akkor koronázza siker, ha a vállalat és a dolgozó érdekei nagyjából fedik egymást. Ha a munkakörülmény, az (érdekeltség, ía légkör és az elvégzendő feladat egyaránt vonzó, továbbá a juttatások és a teljesítmény, illetve <a jogkör és a felelősség mértéke is összhangban áll egymással. Általánosságban könnyű ezt megállapítani, elvárni, a gyakorlatban érvényesíteni azonban annál nehezebb. A magas kereseti lehetőséggel csábító álláshirdetéseket olvasva — és tudva, hogy az effajta toborzás hatékonysága csekély i— köztudott; nem csupán (bérkérdésről van szó. Jól tükrözik a helyzet ösz- szetettségét azok a vállalati felmérések, amelyeket akilépő dolgozók (megkérdezésével, az ő indokaikból állítanak össze. Az állásváltoztatás fő okai között — mindjárt a bérezés elégtelensége után — a munkahelyi bánásmódot, a szervezetlenséget vagy a kedvezőtlen műszakbeosztást, az érvényesülés, az egyéni értékelés anomáliáit jelölik meg a távozók. A hangnem, a törődés, a dolgozók véleményének figyelembevétele i— a csoportvezetőtől a vezérigazgatóig — alapvető vezetői követelmény, a valóságban mégis a kelleténél kevesebbet gyakorolják. Pedig köztudott az is, hogy a dolgozó nemcsak a jövedelmével, hanem a munkájával, annak hasznosságával is lehet elégedetlen- Mit szóljon az a fiatal kőműves például, akit a brigád lényegében segédmunkásként foglalkoztat? Ha a (csoportnorma jóvotából vastag is a fizetési borítéka, csak ideig-őráig viseli el a méltatlan helyzetet, lekezelő bánásmódot, $ az első adandó alkalommal törvényszerűen más beosztást vagy vállalatot keres magának. Olyat, ahol alkotómunkáját és a szaktudását veszik igénybe és fizetik meg. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a munkahelyi vezető, időnként kényszeredetten érdeklődjön emberei hogyléte felől s megértéssel kezelje magánéleti gondjaikat, hanem olyan vállalati légkör kialakításáról, ahol minden alkalmazott a szó teljes értelmiében munkatársnak érezheti magát. Vagyis olyan kapcsolatok alakulhassanak ki műhelyekben, irodákban, építkezéseken, hogy a vezető szakmunkásoktól a kisegítőkig mindenki részesülhessen a jól végzett munka örömében, s a hangnemtől a bérezésig kézzelfoghatóan tapasztalja: itt számítanak rá, meghallgatják észrevételeit ÍS’. A fentieket bizonyítja az a közismert tény, hogy a vállalatok legrégibb, legáldozatosabb dolgozói, a törzsgárda zöme az összeszokott, egymásra is figyelő közösségekben találhatók. Ahol a munkaközi, szakmai kapcsolatokon kívül igen gyakran baráti szálak, közös élmények is összefűzik az embereket. S ezeket az összetartó közösségeket többnyire úgy hívják: szocialista brigád. Zsiday Csaba HARMINC ESZTENDEJE ALAKULT MEG A FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNY Ünnepi tanácsülés Szolnokon Harminc esztendeje, 1956. november 4-én adta hírű! az akkor Szolnokról sugárzó Kossuth Rádió: megalakult, s a szocializmus minden hívét harcba hívja a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány. Az évfordulóra emlékezve ünnepi ülést tartott kedden Szolnokon a megyei tanács. Az elnökségben foglalt helyet Apró Antal, aki részt vett az akkori kormány megalakításában, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. Őket, s a meghívottakat — a megye országgyűlési képviselőit, a helyi párt- és állami szervek, társadalmi és tömegszervezetek vezetőit, a mun« kásmozgalom régi harcosait — a Himnusz hangjait követően Mohácsi Ottó, a Szolnok Megyei Tanács elnöke köszöntötte, majd átadta a szót Berecz Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében köszöntötte az ünnepi ülés résztvevőit és rajtuk keresztül szocializmust építő hazánk minden dolgozóját, majd így folytatta: — Mai ülésünk a tisztelet- adásé. Történelmi tény, hogy három évtizeddel ezelőtt, 1956. november 4-én ebben a városban, Szolnokon alakult meg, innen hirdetett programot a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány. Tisztelettel köszöntjük mindazokat, akik harminc évvel ezelőtt bátran kiálltak a haladásért, fegyvert fogtak a szocialista rendszer védelmében, tettekkel segítették a kibontakozást, a konszolidációt. Megbecsüléssel és hálával ápoljuk azoknak a magyar hazafiaknak és szovjet internacionalista harcosoknak az emlékét, akik három évtizeddel ezelőtt vérüket hullatták, életüket adták a magyar nép hatalmáért és szocialista jövőjéért. — A hősök és a mártírok előtt is tisztelgünk, de a következő nemzedékek tisztánlátását is erősítjük azzal, hogy ismételten kinyilvánítjuk álláspontunkat arról, ami hazánkban három évtizeddel ezelőtt és azóta történt. A megtett út a bizonysága, hogy nem voltak hiábavalók a szocializmus híveinek erőfeszítései és áldozatvállalásai. Helyrehoztuk a korábbi hibákat és tanultunk belőlük. Értékeink megőrzésével megújultunk, a szocialista országok testvéri közösségében, a magunk választotta úton haladva dolgozunk hazánk felvirágoztatásáért, népünk boldogulásán ért, az emberek gyarapodásáért. Ma sem kell másképpen megítélnünk 1956 történéseit és a hozzá vezető folyamatokat, mint tettük akkor, 1956 végén. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1956 decemberi határozatának, majd az 1957 júniusi országos pártértekezlet állásfoglalásának nagy érdeme, hogy maradandó érvénnyel minősítette az eseményeket és tárta fel az ellenforradalom okait. Ez a marxista elemzés kiállta az idő próbáját s ma, történelmi távlatból visszatekintve sincs okunk arra, hogy igazát vitassuk. Pártunk ma is töretlenül vallja, hogy az események egésze — a fegyveres felkelés és az azt előkészítő ideológiai, szervező tevékenység — társadalmi tartalmát, politikai céljait tekintve, ellenforradalmi jellegű volt. Alapvető célja volt a munkáshatalom megdöntése, a társadalmi tulajdonviszonyok megváltoztatása és a Magyar Népköz- társaság kiszakítása a szocialista szövetségi rendszerből. E tervek valóra váltása állandó konfliktusforrássá, hidegháborús góccá változtatta volna Magyarországot Európa közepén. Az ellenforradalom nemzetünk tragédiája lett. Sok család fiai haltak meg, hősként, a néphatalom védelmében, vagy értelmetlenül, egy rossz ügy félrevezetett képviselőjeként. Magyarok tízezrei szóródtak szét a világban, hazát veszítve, közöttük szárposan olyanok, akik jobb sorsot érdemeltek volna. El- takarítanivaló romokat és nehezen helyrehozható gazdasági visszaesést hagyott maga után 1956 októbere. S legtragikusabb vonása, hogy szükségtelen volt. A megújulást nem az ellenforradalom hozta magával, hanem a tévedések korábban megkezdődött felismerése. Nem az ellenforradalmárok követelései valósultak meg az 1957- tel kezdődött szakaszban, hanem a dolgozó nép igazi érdekeinek megfelelő politika. S tragikus az is, hogy jó szándékú törekvések nyithattak utat, teremthettek mozgásteret minden ízükben visszahúzó, szocializmusellenes szándékoknak. Az ellenforradalom nem a tömegek műve volt. A nagy tömegek az országban, s itt, Szolnok megyében is, döbbenten háttérbe húzódtak, tették a dolgukat, például elvégezték az őszi munkákat, mert tudták, hogy a nemzetnek élnie kell. Mégis, csak megerősíthetjük azt a mindig is félreérthetetlenül kinyilvánított meggyőződésünket, hogy a megmozdult emberek döntő többsége nem volt ellenforradalmár, őket nem a szocializmusellenes szándék vezette, éppen ellenkezőleg: Magyarország szocialista jövője érdekében léptek fel. A társadalmi mozgásban résztvevők egy részét tartósan megtévesztették, félrevezették a revizionista csoport jelszavai. Ezeknek az embereknek a jó szándékában nem kételkedünk, azonban nem, vagy nehezen ismerték fel az árulást, s némelyek még november 4-e után is szembenálltak a forradalmi erőkkel. Magatartásukkal eszmei zavarokat és politikai károkat okoztak. Nagy szükség van tehát arra — mint ahogy már 1956. november 4-től ezt megtette a Magyar Szocialista Munkáspárt —, hogy (Folytatás a 2. oldalon.) Megnyílt a bécsi utótalálkozó Az osztrák fővárosban tegnap ünnepélyes keretek között megnyílt az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó harmadik utótalálkozó. Belgrad és Madrid után ezúttal itt tárgyalnak 35 állam (Albánia kivételével valamennyi európai ország, az Egyesült Államok és Kanada) képviselői az 1975-ben Helsinkiben elfogadott ajánlások végrehajtásáról, illetve az együttműködés fejlesztéséről. (Folytatás a 2. oldalon.) Folytatja munkáját a KGST ülésszaka A KGST 42. ülésszaka kedden folytatta munkáját. A tanácskozás második napján a tagállamok küldöttségei megtárgyalták az országaik 1986—1990-es népgazdasági terveinek összéhangolá- sában elért eredményekről szóló beszámolót, valamint az időszak integrációs intézkedéseinek tervét. Vélemény- cserét folytattak továbbá a KGST-tagországok tudományos-műszaki haladása 2000- ig szóló kömplex programjának első eredményeiről. A tanácskozáson Lázár György miniszterelnök is felszólalt. Emlékeztetett arra, hogy a KGST-országök jelentős feladata gazdaságaik dinamizálása, a hatékonyság növelése. Ezt nagy mértékben elősegítheti, ha a tervezési együttműködés rugalmasan figyelembe veszi a műszakitudományos haladás során gyorsan változó igényeket, a világgazdaságban végbemenő folyamatokat. E cél elérését jól szolgálja, ha a tervkoordináció folyamatos tevékenységgé válik. A tervezési együttműködés továbbfejlesztése során az eddig elért megállapodásokon túl keresni kell az igények jobb kielégítésének útjait, a forgalom kölcsönös bővítésének lehetőségeit. E téren legnagyobb tartalékunk a termelést együttműködés fejlesztésének meggyorsítása, a nemzetközt termellésszakosítás és kooperáció kiszélesítése. Mindez feltételezi a vállalt kötelzettségék pontos teljesítését, a minőségi feltételek, a határidők megtartását, vagyis a szállítási fegyelem megjavítását, az egymás közötti kereskedelemiben. A KGST-országok együttműködésében egyre naigyobb szerephez jutnak a vállalatok, kutatóintézetek közvetlen kapcsolatai. Ez is jelentősen hozzájárulhat az áruforgalom kölcsönösen előnyös bővítéséhez. Hazánk gazdaságirányítási rendszerében már korábban létrehoztuk azokat a közgazdasági és jogi feltételeket, amelyek az ilyen jellegű együttműködést lehetővé teszik. Ha szükséges, ezeket a jövőben újakkal egészítjük ki. Lázár György rámutatott: az együttműködés új, fejlettebb formáinak gyorsabb kibontakoztatása céljából nagyobb figyelmet kell fordítani az olyan — a mainál korszerűbb — ,valutám és hitelrendszer megteremtéslére, amely biztosítja az elszámolások tényleges sokoldalúságát és megteremti a tagországoknak az elszámolási aktívum elérésében való érdekeltségét. További lehetőséget jelent számunkra, ha az áruforgalom egyeztetése és bővítése során a szűk árucsoportonként) kiegyensúlyozásra való törekvést felváltja olyan exportszerkezet kialakítása, amely megfelel az országok gazdasági adottságainak. A KGST-tagországok tudományos-műszaki haladásának 2000-ig szóló komplex programja a műszaki haladás meggyorsításának hatékony eszköze. Ebben a munkában magyar részről már korábban is szorgalmazták, hogy reálisan fel kell mérni a várható műszakigazdasági eredményeket, ennek alapján lehet megállapítani és magánjogi szerződésekben rögzíteni az egyes kutatási célok megvalósításában résztvevő vállalatok feladatát, felelősségét. Ezen az úton érhető el a műszaki-tudományos kutatás eredményeinek a termelésbe való gyors bevezetése. A komplex program feladatai hazánk középtávú kutatási-fejlesztési tervének részét alkotják, és — léhetőségeinknek megfelelően — ennek alapján veszünk részt a kitűzött célok megvalósításában, hangoztatta Lázár György. Koszorúzások, megemlékezések november 4-e alkalmából Az 1956-os ellenforradalom áldozatainak emléke eilőitl tisztelegtek, s a forradalmi munkiás-paraszt kormány megalakul ás án|a/k 30. évfordulójára emlékeztek kedden országszerte. A fővárosban koszorúzási ünnepséget rendeztek a nép- hatalom hőséinek Köztársaság téri emlékhelyén. A munkásmozgalmi mártírok emlékműve mellett magasodó dombormű kőfalánál a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága nevében Grósz Károly, az MSZMP Politikai Blzottságá- tak tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára, továbbá a főváros állami, társadalmi és törpegszervezeteinek vezető képviselői koszorúztak. Lázár György és Nyikolaj Rizskov együttműködési megállapodásokat írt alá A KGST 42. ülésszaka során kedden kétoldalú kormánymegállapodások aláírására került sor. Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet küldöttség vezetője a vállalatok közvetlen együttműködését, valamint a közös vállalatok alapítását szabályozó egyezményeket írt alá Lázár György miniszterelnökkel, továbbá a Bolgár Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttségeinek vezetőivel.
