Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-04 / 260. szám
1986. november 4., kedd Somogyi Néplap Szovjet filmek fesztiválja Öt új alkotás Díszelőadással nyílt meg tegnap délután a kaposvári Vörös Csillag filmszínházban a szovjet filmek fesztiváljának megyei eseménysorozata. Az ünnepi alkalomból Alek- szej German Ellenőrzés az utakon című filmjét látták az érdeklődők. Előtte Mester Ferenc, a kaposvári városi pártbizottság munkatársa mondott ünnepi megnyitót. Ebben rámutatott, hogy október sorsfordító napjai az egyetemes filmművészet fejlődésének is fontos pillanatai voltak. Olyan alkotók kaptak ugyanis teret a forradalom győzelme után, mint Eizenstein, Pudovkin, Dov- zsenko, Vertov és Romm. Elsősorban ők azok a művészek, akik alkotásaikkal hozzájárultak a modern film formanyelvének megteremtéséhez. Azóta sok új tehetség jelentkezett a szovjet filmművészetben. Magyarország csak késve értesült a Szxxvjetim ió f i lm termésén ék értékeiről, hiszen ezek a művek csak a felszabadulásunk után váltak számunkra hozzáférhetőkké. A háború utáni alkotásokat azonban már kortársként látta á közönség. A hatvanas évek újhullámának alkotói, valamint a hetvenes évek nagy egyéniségei közismertté és megbecsültté váltak a film nemzetközi világában. Ennek a megbecsülésnek sok-sok fesztiváldíj a bizonyítéka. A szovjet filmeket jegyzik ma már valamennyi nagy fesztiválon. Az ünnepi vetítéssorozat jó lehetőség arra, hogy ismét műsorra kerüljenek a régebbi sikeres alkotások, és mód nyílik tematikus válogatásokra is. A november kilencedikéig tartó vetítéseken öt új alkotást mutatnak be. A már említett German-film mellett vászonra kerül Klimov Búcsúzás című kétrészes alkotása, Bikov Bocsáss meg, madárijesztő című filmje, valamint a Ljubomudrov rendezte Az első lovashadsereg. A gyerekeknek szól a Flotta kedvence című alkotás. Ennek rendezője Janovszkij. TV-NÉZŐ Színpad és képernyő Népszerűek a folklórprogramok Szlovákiában. Besztercebányán az új művelődési központ színpadán hagyományőrző népi együttes matatja be műsorát a nagyközönségnek Öt kötet hasonmás Az Irodalomtudományi Intézet kutatási tervei A Magyar Tudományos Akadémia jóváhagyta az Irodalomtudományi Intézet 1990-ig érvényes tématervét, amely nyolc kutatási irány köré csoportosítja a feladatokat. Kiemelt témaként szerepel a kulturális és történelmi emlékek feltárása, nyilvántartása és kiadása, mivel az eddig mostohán kezelt forrásértékű munkák publikálásában elmaradások mutakoznak. Most dolgozzák föl és adják ki a magyarországi latin irodalmat, s elkészül Janus Pannonius munkáinak kritikai kiadása. Folytatódik a Régi Magyar Költők Tára, mégpedig XVI. és XVII. századi versek, egyházi énekek közreadásával. öt kötet készül el a régi magyar nyomtatványok hasonmás kiadásából. Ezek között lesz Huszár Gál 1574-es énekeskönyve, Székely István zsoltároskönyve és egy 1990-re tervezett Zrínyi-album is. A XVIII. századi, régi magyar drámai emlékek sorában látnak napvilágot a jezsuita, illetve a pálos és piarista iskoladrámák. Természetesen a legújabb korok, így a XIX. és a XX. század irodalomtörténeti forrásainak feltárásán is munkálkodnak a kutatók. Megkezdődik az 1880—1945 közötti szocialista magyar irodalom dokumentumainak feldolgozása és kötetekbe rendezése. Fontos területe a kutatási tervezetnek az irodalmi jelen folyamatainak vizsgálata. A Kortársaink című sorozat újabb kismonográfiái az egyes írók felől közelítik meg ezeket. Már megjelent a Sütő András és a Kolozsvári Grandpierre Emil írói pályáját méltató kötet, monográfia készül többek közt Juhász Ferencről, Tandori Dezsőről. Tanulmánykötet összegzi majd Illyés Gyula, Lukács György, Mándy Iván, Hernádi Gyula és Nagy László munkásságát. Többen vállalkoztak mai irodalmunk egy-egy szakaszának átfogó jellemzésére. Így például könyv készül az 1960-as és 1970-es évek prózairodalmáról, külön munka térképezi föl az 1945 utáni irodalmi szociográfiát, illetve az 1945—48 közötti irodalmi életet. Az irodalomtudomány elméleti rendszerének, az irodalomkutatás problémáinak elemzésére is mód nyílik a következő években. Emellett megkezdődhet a magyar irodalomkritika történetének áttekintésére. Külön osztály alakult az intézeten belül, amely kelet- és közép-európai összehasonlító irodalomtörténettel foglalkozik. Kutatásaink egyfelől a kapcsolattörténetet tisztázzák, másfelől pedig irodalomtipológiai vizsgálódásokat végeznek. így például feldolgozzák a magyar—lengyel politikai—irodalmi hagyományokat, a magyarországi horvát és szerb irodalom történetét, a magyar—szlovák, magyar— délszláv irodalmi kapcsolatok dokumentumait. A budapesti művészeti he- ték kiemelkedő eseménye volit Szomory Dezső Hermelin című színművének bemutatása a televízióban. Jelentős művészi érték született. Története is érdekes, tanulságos. Kezdjük Szomo- ryval, a szerzővel! A századelő divatos 'színpadi szerzője rendhagyó pályát futott be. Zenei tanulmányokkal kezdte, Liszt volt a tanára, ám több vonzalmat érzett az újságírás iránt. Tizenöt évet töltött távol a hazájától, előbb Párizsiban, majd Londonban. Hazatérve hamarosan csatlakozott a Nyugat köréhez. Különös nyelvi stílust teremtett; igaz, utódra, követőre később sem lelt. Stílusromaintilkáját a zeneiség jellemezte (lám, nem voltak haszontalanok a korai tanulmányok). A polgárságtól a modorosságot vette át, és színpadi műveiben sikeresen alkalmazta a kor jellemzéséül. A kitűnő novellistát drámaíróként jegyezte meg a közönség. Igaz, elsősorban történelmi ciklusáról lett .nevezetes; legismertebb darabja a II. József. Hiába keressük a különféle irodalmi lexikonokban a Hermelint, amelyet korábban a Csiky Gergely Színház társulata szép sikerrel mutatott be — G otlhár Péter rendezésében — Kaposvárott az előadás mégis, úgy érzem, mély nyomot hagyott bennünk. Túlzás volna azt állítani, hogy csodát tett a televízió Hétfőn felavatták a kecskeméti városi' televízió stúdióját. A Luther-palotában kialakított adóközpontot Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője adta át, a helyi televíziózás jelentőségéről, településpolitikai szerepéről. A kecskeméti stúdió több mint egyéves kísérleti adás után rendszeresíti hétfői műsorait és bekapcsolódik a televízió Ablak című adásába. Jelenleg ötezer laa Szomory-darafo rögzítésével, de annyi bizonyos, hogy a színházi sikerből egy pergő ritmusú, nagy sodrású, nagyszerű színészi alakításokra sarkalló .televíziós változat született Bernáth László dramaturg közreműködésével, Gothár Péter rendezésében. Rendhagyó volt a darab vígszán'házi bemutatója is; Szomory nem leplezte, hogy a színpadi drámaírót magáról mintázta. A sajátos nyelvi stílus mögött a polgárság finom, aprólékos, szinte impresszionista képhez hasonló — bemutatása húzódik meg. A sikeres drámaíró és a „kis” színésznőcske — Hermelin — szerelmi kapcsolata akár a szivárvány; nézzük, s egyszerre eltűnik... A Hermelin tévéváltozatá- ban, akárcsak a kaposvári előadásban, a drámaírót Máté Gábor alakítja. Játék a frappáns ötlete, s ragyogóan megvalósítja a szerző, eljátssza a színész. Máté Gábor tudta leginkább érzékel-' tetni az anyanyelvi stílusro- manfikát is, ami a szerző „különcségére” annyira jellemző. Lázár Kati plasztikus játékát sajátos realizmus jellemezte, igazi hús-vér figurának láttuk. Pogány Judit és Koltad Róbert, Rajhona Ádám — és sokan mások — hasonó szellemben mutatták föl a darab értékelt Hermelint, ezt a légies jelenséget Básti Juli formálta meg. Horányi Barna kásba jut el a kábeltelevízió, 1990-ig azonban már húszezer otthonban kapnak rendszeres hírt ily módon Kecskemét, illetve a megye életéről. Felhasználják majd a kábeltelevíziót közvéleménykutatásra, városszépítő akciók hirdetésére, a testvér- megyei kapcsolatok ápolására. A stúdióavatót a kecskemétiek már élő közvetítésben láthatták. Stúdiót avattak ELISMERÉS A NEVELŐKNEK A nagyatádi kisegítő iskola tanulóinak létszáma az elmúlt tíz éviben csaknem a kétszeresére nőtt. Jelenleg 14 tanulócsoportban 141 gyerekkel foglalkoznak. A tanulók 83 százaléka a város- környék községeiből jár be Atádra. 90 százalékuk veszi igénybe a napközi otthont, két előkészítő osztályuk pedig egésznapos rendszerben működik. A tanulóknak több mint a fele hátrányos helyzetű, egyötöde veszélyezte- tétt környezetben él. Ez az összetétel meghatározza az iskola pedagógiai, nevelési feladatait, a pedagógusok oktatáspolitikai törekvéseit. Nagy munkába került a hiányzások számának csökkentése. A szü tőkkel való együttműködés és a következetes imunfca eredményeként a mulasztásokat egyhaxma- <Jgra csökkentették, örvendetes, hogy a szülőknek egyre nagyobb részét tudják megnyerni : érdeklődővé váltak az iskolai élet eseményei iránt. A tantestület állandósult: jelenleg 14 gyógypedagógiai tanár, 10 főiskolai képesítéssel rendelkező tanító, illetve itanár működik itt. A gyesen levők helyén azonban még öt képesítés nélkülit kénytelenek alkalmazni. A tantestület egységes a nevetési-oktatási célok értelmezésében és a végrehajtásban. Felelősség jellemzi munkájúkat. Az oktatáspolitikai irányelvekben megfogalmazott célokait helyesen alkalmazzák munkájukban. Nyitottabbá vált az iskola. Létszükséglet ez, hiszen segíti a gyerekek beilleszkedését a társadalomba. Az iskolához való kötődés mutatja, hogy volt tanítványaik rendszeresen visszajárnak, beszámolnak életük alakulásáról. Az iskola a szakmai továbbképző központ feladatát is jól látja el. Itt zajlanak a nevelők továbbképzései a marcali, a barcsi és a csurgói térségből is. Mivel a tanulók zöme a környező községekből jár be, kollégiumra *is szükség lenne. Létesítése nem a város feladata, hanem a minisztériumé. Megoldásra vár tanteremgondjuk is, mivel jelenleg az intézményen kívül négy szükségtanteremben tanítanak. Az .iskola munkáját elemezte legutóbbi ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen szó esett arról a vizsgálatról is, amelyet a közelmúltban folytatott a szakosztály az iskolában. Az összegzés elismeréssel szól az intézmény tevékenységéről. Szolgálni kell, de nem kiszolgálni Beszélgefét Szokolay Sándorral Az újjáépült szegedi Nemzeti Színházban az első operabemutató október végén volt, Szokolay Sándor csaknem negyedszázaddal ezelőtt komponált Vérnász című operájának premierje. A mű ősbemutatóját 1964- ben tartották Budapesten. Szeged a második magyar város, ahol a nagy sikerű kompozíció színre kerül. Mert a Vérnásznak, amely a fővárosban tíz esztendeig maradt műsoron (ami páratlan egy XX. századi opera esetében), ez lesz a tizenötödik bemutatója... — Valóban igen sok európai nagyvárosban, de még Ohio államban is bemutatták első operámat — mondta Szokolay Sándor —, amely persze nekem olyasféleképpen kedves, mint az elsőszülött gyermek. Kissé bélyegemmé is vált ez a különös sikersorozat, mert ami ilyen fogadtatásban részesül, az legalábbis gyanús. Hogy ennek a szokatlan sikernek mi lehetett az alapja, azt annak idején nem tudtam megítélni. Csupán vakmerőn írtam egy operát Lorca drámájából, amely hátborzongatóan megrázott s amelyet a nemrég elhunyt, kedves baráto'tn, Kóródi András vezényelt és vitt sikerre Budapesten, és azután egymás után bemutatták a különböző országokban, különböző felfogásban természetesen. (Ezek közül csak az említett Ohio állambeli és a belgiu- gi genti bemutatót nem láttam, de például Leningrád- ban három szereposztásban került színre.) A budapesti premiert követően Kóródi Andrástól — másodkarmesterként — éppen Oberfrank Géza vette át a mű vezénylését, aki most a szegedi bemutató karmestere. Mit vár az újjávarázsolt színházban megelevenedő operától? — Olyasféle summázást, amely a darab két évtizednél hosszabb életét, az ezalatt megérlelődött értelmezéseket összegezi. Arra vagyok kíváncsi, hogy Oberfrank Géza, aki nemcsak karmestere, hanem rendezője is a műnek, olyan Vérnászt visz-e a színpadra, amilyet még nem láttak sehol. Érdekel, hogyan birkózik meg önmagával, hiszen az operajátszás történetében a karmester és a rendező többnyire valamelyest szemben állt egymással. E szembenállásból persze mindig létrejött egy kényes egyensúly, amelyhez azonban ebben az esetben két ember energiájára van szüksége a rendező-karmesternek. — Mennyire vállalja ma pályakezdő, első operáját? — A Vérnászban még a Verdinél, Puccininál is előforduló sok kétütemes ismétlés volt egyik jellemzője a stílusomnak, s ettől mára kissé eltávolodtam. Épp ez teszi azonban könnyebben befogadhatóvá a művet, hiszen az ismétlés, az újra- hallgatás, újralátás a művészetben igen fontos. Persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy a zenehallgatási kultúra bizonyos erőfeszítést igényel. De éppen a szegedi operában Vaszy Viktor óta és Pál Tamás idején is gyakran mutattak be kortárs operákat. Kultúrában, sajnos, nagyon fővárosközpontú ország vagyunk, Szeged azonban — ez a szülőföldemhez, Kunágotához viszonylag közeli nagyváros — mindig merte vállalni az újat, a szokatlant. Épp a Vérnásszal kapcsolatban mondtam nemrég, hogy olyan műveket kell alkotni, amelyekkel szolgáljuk és nem kiszolgáljuk a közönséget. Meggyőződésem, hogy egy egyszerűbb zenehallgatási kultúrával rendelkező közönség autentikusabb lehet abban, hogy fennmaradjon a mű. Gyerekkoromban Szeged volt számomra az a nagyváros, amely a kultúra fellegvárát jelentette. Sose felejtem el azokat az élményeket, amelyeket a szabadtéri játékok egy-egy előadásán szereztem vagy amit éreztem, amikor először megálltam a fogadalmi templom előtt; mert vidéken ennél csak kisebbeket lehet látni. — Jelen volt a szegedi Vérnász-előadást előkészítő próbákon? — Többnyire nem, mivel egyidőben Budapesten folytak a próbái negyedik operámnak, az Ecce homónak, amelynek januárban lesz a premierje. Félelmetes kikapcsolódás zeneszerzőként szembesülni a negyedik opera bemutatója előtt a negyedszázaddal ezelőttivel. Nem kritikailag természetesen, csupán látni, hogymet- től meddig jutottam. Bárdos Lajos mondta egyszer, hogy azok a jó művek, amelyek legalább a ruhatárig megváltoztatják az embereket. Nos, bevallom, a tizenötödik bemutató előtt, és ismét a magam hazájában, sőt szűkebb szülőföldem közelében, nem kevés izgalommal várom, hogy meglássam: mennyire bizonyul életképesnek eny- nyi év után az első operám; hogy beszélnek-e majd róla, legalább a ruhatárig. Szomory György
