Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-25 / 277. szám
1986. november 25., kedd Somogyi Néplap 5 Decembertől már a régi helyén játszhat a társulat Terv szerint haladnak a színház felújításával Omladozó, sok helyütt beázó, salétrom marta volt a kaposvári Csiky Gergely Színház épülete. Mostanra csak viharvertebb lett: üveg és keret nélküli ablaknyílások, bontások és félig kész építés körös-körül. Tető nélküli falak meredeznek... A rekonstrukciót a jugoszláviai Zagorje vállalat végzi, az Ingra fővállalkozó mellett. Hazai cégek is jelen vannak: a Tanép, a Sáév, az Aquastop és a Viv segíti a jugoszláv építők munkáját. A Kommunális Beruházó- válláU'at műszaki ellenőrével, Kurtesch Jánossal és az építésvezetővel, Gogic Mirhával jártuk körül a színházat. Az északi és déli oldalon, megtoldva az eredeti épületet, betonból húzták föl a falakat, ide kerülnek majd a szociális létesítmények. — A színház oldalfalai csupán tizenöt-húsz centiméteresek, gyatra hőszigetelé- sűék. Az újonnan épülő részeket a jelenlegi szabványok szerint készítik, de a régiek is vastagabb bélést kapnak — mondta a műszaki ellenőr. A bejárattól a lépcsőkön fölfelé számomra kiismerhetetlen útvesztőkön kanyarogtunk. Cipőnk a vastag porba süppedt. Végre az épület keleti szárnyának tetejére értünk. Látszatra néhányan munkálkodtak csak. Mindenki fegyelmezetten végezte a dolgát. — Nyolcvanötén serénykednek most a mi munkásaink közül, emellett a magyar alvállalkozók szakemberei vannak itt, húszán — mondta Goigiő Mirko. A jugoszlávok két hétig folyamatosan dolgoznak — szombaton és vasárnap is — majd egyetlen hétvége a pihenő. Egy hatalmas terem néhol még bezsaluzott falaira mutatott az építésvezető: — Az új stúdió készül itt, öt méter magas belső térrel. Állványok, deszkák között és kaviccsal beszórt lépcsőkön oldalaztunk lefelé. Közben furdalt a kíváncsiság, hogy az építőanyagokat és a munkához szükséges gépeket honnan vették a külföldi szakemberek? , — Az ányagok nagy részét önöktől kapjuk. Néhány fém- profilt és szellőzőberendezéseket hozunk csak Jugoszláviából. Az új ablakokat is nálunk csináljuk, de teljesen olyan lesz, mint amit itt lát, mert egyet kivittünk belőle mintának. A gépeket Kaposvárról kaptuk, csak a darut és egy teherautót utaztattunk délről. A nézőtéren csönd van: az ülések letakarva, mint előadás előtt vagy után. — December elsejétől újra birtokba veszik a színjátszás házát a művészek — magyarázta Kurtesch János. — A nézőtérhez és a színpadtechnikai berendezésekhez egyáltalán nem nyúltak, a fűtési rendszert csak a legszükségesebb helyeken bontották meg. Az építési területeket fallal zárják majd el a többitől. Az építésvezető: — A színészeknek több nehézségük lesz, mint nekünk. Decemberre tető alá kerülnek a falak, és a télen nyugodtan tudunk dolgozni, de a művészeknek kerülgetniük kell bennünket. A régi stúdiót alakítjuk át ideiglenes öltözővé. A színház északi oldalán értünk ki az udvarra. Az épület mellett medencényi területet vájtak ki: oda kerülnek a légkondicionálás gépei. Az épület sarkánál a műszaki ellenőr mutatta a régi trafó helyét, a trafó áttelepítése hátráltatta a munkát. A Dédász és a tanács segítségével hamar végére jártak az ügynek. Az építésvezető irodájában — szinte minden falat beterítenek a lepedőnyi tervrajzok — arról faggattam Gogic Mirkót, milyen nehézségekkel járt, hogy egy idegen országban ismeretlen vállalatokkal együtt dolgoznak? — Néhány céggel csak szóban egyeztünk meg. Tartottunk tőle, hogy meglepetések érnek bennünket. Ezek elmaradtak. Nagyszerű kapcsolatunk alakult ki néhány vállalattal. Az építőanyag is rendre megérkezik, s á tégla minősége még jobb, mint a mienké. Mire kiértem, az udvaron már sötét volt, s a ködöt még nyomasztóbbnak éreztem. Az építkezésen kigyúl- tak a lámpák. Este hal óráig dolgoztak az emberek. Faragó László I^HWküfárok nyara merefcfurdalás miatt. Mondja, meg tud nekem bocsátani? Azaz dehogyis nekem ... Annáik a zöldfülűnek, aki ezt a gálád indiszkréciót elkövette. — Maga akkor a vesémbe látott. — Azóta kellően megvénült a szemem. A szálloda előtti parkolóban veszteglő elegáns kocsik között hervasztóan hatott a kilenc éves Zsiguli. — Hova igyekszik? — kérdezte a szerkesztő. — Telefanközelbe. Le kell adnom az anyagot. 6. — Látom, nem ismer meg — nevetett a lány —, pedig valaha sokat beszélgettünk. Persze, maga akkoriban nemigen vett felnőttszámba, talán meg sem nézett tisztességesen, azért nem emlékszik rám. A szerkesztő megbízhatatlan arcmemóriájára hivatkozott, majd hozzátette: semmi akadálya, hogy ezúttal jobban megnézze, és természetesen felnőtt számba vegye a kolleginát. — Az első találkozásunkra nem csoda, hogy nem emlékszik — mondta a lány már a lefelé szálló liftben. — Másodikas gimnazista voltam, maga pedig ifjú riporter. Én almát szedtem a KISZ-es társnőimmel egy gazdaságban, maga pedig autóval, sofőrrel, fotóriporterrel érkezett, hogy riportot készítsen rólunk. Egy kissé nagyképűnek látszott, de tetszett valamennyiünknek, és nagy izgalommal vártuk a cikkét. Nem túl eredeti kérdéseire nem túl magvas válaszokat adtunk. Sok lány nevét fölírta, de csak néhányan szerepeltünk a riportban. Rólam azt írta, hogy színésznő szeretnék lenni vagy újságíró. A számba adta ezt a kijelentést, holott arról, hogy engem milyen pályák vonzanak, szó sem esett a beszélgetés során, ezt a lányok is tudták, hiszen egymás előtt nyilatkoztunk. „Micsoda fantáziája van, miket ki nem talál”, nevettek, én meg nagyokat nyeltem, szóhoz sem jutattam a megdöbbenéstől. Ugyanis maga igazat írt. Én valóban erről álmodoztam, hogy színésznő leszek vagy újságíró, de erről soha senkinek nem beszéltem, ez volt az én hétpecsétes titkom. Maga meg rámnézett, csevegett velem két percig és kitalálta. Majd „kitálalta” az újságban. — Nocsak — mosolygott a szerkesztő —, eszerint vagy látnoki képességgel bírtam ifjú titán koromban, vagy eléggé el nem ítélhető módon egyszerűen kóklertked- tem. Az utóbbi a valószínű, kedves kollegina. — Lehet, de mégis... Gondolja meg. Egy tinédzser lány legféltettebb titkát leplezte le egy könnyed dialógussal. — Belátom — mondta a szerkesztő — s ma éjszaka egészen biztos, hogy nem tudok majd aludni a lelkiis— Nekem is — sóhajtott a szerkesztő, és kinyitotta a kocsiaj'tót. — Szálljon be! Az irodámból majd telefonálhat, de előbb elviszem a strandra. Ránkfél egy kis lubickolás, nem gondolja? — De gondolom. — Akkor gyerünk! Milyen szerencse, hogy leszámolt már a hiúságával (a bikinis lány megállt a stégen, s egy pillanatra megfordult), hogy sikerült legyűrnie magában minden ambíciót (tény: sose volna képes megírni, milyen gyönyörű ez a lány), hogy gyötrődve, sokáig ellenkezve bár, dé végül elfogadta a középszer kínálta viszonylagos nyugalmat, pedig amíg tehetségesnek tudta magát. (Folytatjuk.) TV-NÉZŐ Régi új szelek Van a Televíziónak egy műsora, amely — igaz, elsősorban a fiatalokhoz szól — fesztelenségével, kötetlen szerkezetével jócskán kirí a komolykodó többi közül. Címét attól a filmtől kölcsönözte, amelyet két évtizeddel ezelőtt olyannyira gyakran és szenvedélyesen néztünk. No, nem azért, mert nyiladozó értelmű tizenévesekként a rajzfilmek voltak a kedvenceink. hanem mert a Sárga tengeralattjáró minden dalbetétjét a Beatles együttes énekelte. Azt azonban, hogy mi köze van ennek a havonta jelentkező popzenei magazinnak a filmhez, őszintén szólva nem nagyon tudom. Lehetséges, hogy az első adások egyikében meg is magyarázták, ám azt elmulaszthattam, s most jobb híján csak találgatni kényszerülök. Talán úgy gondolják a műsor készítői, hogy mindnyájan Beatles köpenyéből, vágyis sárga tengeralattjárójából bújtunk ki. Azért szeretem ezt a köny- nyed hangvételű, lezser műsort, mert elődje, a , Pulzus már úgy elmerevedett, hogy megérdemelten került pellengérre a szilveszteri kabaréjelenetekben. Akármilyen tanulságokat vonunk is le a hatvanas-hetvenes évekről, be kell látnunk: napjainkban van egy nemzedék, amely ezeket a „nagy időket” — ahogy filmeken nevezik mostanában — átélte, ifjúkorának indíttatásait a rock and rolltól kapta.. Vannak természetesen, akik diplomatatáskás hivatalnokok lettek azóta, és szégyellik, ha még mindig farmernadrágos volt diáktársuk fölkeresi őket valami szívesség miatt. Mások azonban megőrizték . emlékezetükben azokat az időket, s nosztalgiával és büszkeséggel tekintenek vissza rá, mondván: „akkor még volt ifjúsági probléma”. v Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mer’, a Sárga tengeralattjárót korántsem úgy kell tekintenünk, mint azt a műsort, amely kizárólag a fiatal korosztályhoz szól. Annál is inkább így vau ez, mivel annak idején — mondjuk, két évtizeddel ezelőtt — bizonyára messze elzavarták volna a Televízió stúdiójának még a környékéről is azt, aki azzal az ötlettel ment volna oda, hogy egy olyan fiataloknak szóló műsort szeretne, amelyben mindenki „kedvére hülyéskedhet”. Ha eszébe jut a riporternek, a bekonferált világsztár mintájára maszkí- roztatja magát, ha akarja, riportalanyára parókát tehet, és így tovább. Polgárpukikasztás — mondhatják a szigorúságban mindig élenjárók. Századunkban azonban, amikor annyiféle művészeti irányzathoz tartozók próbáltak igénybe venni mindenféle eszközt, hogy fölhívják magukra a figyelmet, efféle trükköket nem tekinthetünk megbotránkoztatónak. Ennek az ötven percnek minden hónapban helye van a műsorszerkezetben, mert sok új információt, hírt tudhatunk meg a könnyűzenei életből — mind az itthoniról, mind a külföldiről. Észrevehető ugyanis, hogy az adás készítői hagyják dolgozni a másikat, s ötleteik megvalósítását minden megkötés nélkül kipróbálhatják. Elképzelem, milyen szemmel néztük volna ezt a műsort akár másfél évtizeddel ezelőtt is. Talán nem tévedek, ha utólag szemlélve nem látom semmi akadályát akkori adásba kerüléséneik. Ma csak mosolygunk azokon a tréfákon, amelyek akkor megszépítették volna az ifjúságunkat. Varga István Somogybán talált otthonra az Ébredés Vaszary-emlékház lesz Kaposváron Az utóbbi tíz évben létesítették és bővítették a legjelentősebb emlékmúzeumokat. Így született meg Kaposváron a Rippl-Rónai, Marcaliban a Bernáth Aurél emlékmúzeum és bővült a zalai Zichy, valamint a so- mogytúri Kunffy képtár is. Jövőre újabb emlékházzal gyarapszik Kaposvár: Vasza- ry Jánosnak, a város szülöttének kívánnak ezzel méltó emléket állítani. Annak a művésznek, aki progresszív álláspontot foglalt el Rippl- Rónai mellett, s hazánk képzőművészetében közvetítette az európai léptékű stílusteremtő változásokat. Az Április 4. utca 9. számú ház, a festőművész szülőháza magántulajdonban volt; megvásárlása és műemléki helyreállítása ugyanis meghaladta a város pénzügyi lehetőségeit. Ezért az Országos Műemléki Felügyelőség javaslatára 1985-ben úgy döntöttek, hogy az épület szerkezet- és homlokzat-helyreállítását követően a műemlék jellegű házban helyet adnak a Vaszary emlékszoba mellett a felügyelőség helyi építésvezetőségének, a műemléki albizottság és a városszé- pítők üléstermének. A költségeket így az OMF magára Százhatvan új A karácsonyig tartó téli könyvvásárra mintegy 160 kötetet jelentettek meg a kiadók, az újdonságok jó része már a könyvüzletek polcain • sorakozik, s hamarosan — néhány kivételével — vállalta. A terveket Oltai Péter építész vezetésével és az OMF szakembereinek közreműködésével októberben el is készítették. Ezt követően a Kaposvári Városi Tanács műszaki osztályán értékeltél; a ház hasznosítására született javaslatot. Elfogadták az építészeti és alaprajzi kialakítást, de a hasznosítással kapcsolatban a város képviselői módosítást javasoltak. Eszerint az utcai szárny mindhárom szobáját a Vaszary-kiállítás céljára kívánják igénybe venni. A tervek módosítását most végzik •el. Remény van arra, hogy 1987. november 30-án, a festőművész születésének 120. évfordulóján megnyithatja kapuit a Vaszary-emlékház is. A Magyar Nemzeti Galéria tartós letétként kiegészítette a helyi gyűjteményt—, amely főleg a művész szecessziós korszakának munkáit tartalmazta — olyan alkotásokkal, amelyek átfogó képet adnak majd Vaszary János életművéről. Látható lesz többek között a Tavasz ébredése, a Fekete kalapos nő vagy az aktpályázaton első díjat nyert Ébredés című alkotás is. kötet valamennyi tervezett kiadvány kapható lesz. A kínálat ezúttal is gazdag: a kiadók igyekezték a legszélesebb olvasói igényeket kielégíteni.
