Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-25 / 277. szám

1986. november 25., kedd Somogyi Néplap 3 APÁK ÉS FIÚK Röntgengépek v A gazdasági-társadalmi fejlőlés megtorpanásának Okai közt gyakran szóba ke­rült a nemzedékváltás folya­matosságának hiánya. A ve­zetés megújulási készségére sokaik szerint kedvezőtlenül hat annak korösszetétele, el­öregedése. A fiatalok többsé­ge beilleszkedik, szinte el- búvik a beosztott szerepkö­rébe, csupán az összehason­lítások, a számadások alkal­mával lázadozik. „Apáink huszonévesen vezető pozíció­ba kerültek, nekünk meg vámunk kell, amíg az ő korosztályuk nyugdíjba vo­nul, és csak azután kerül­hetünk sorra.” Az éles megfogalmazás a maga túlzásaival együtt plasztikusan érzékelteti a különbségeket apák és fiúk előmeneteli lehetőségeiben. A tárgyilagos helyzetértékelés­hez tartozik: az apák ifjú­ságának sok minden kedve­zett. A biológiai érettséget gyorsan követte a felnőtté válás. Az iskolapadokat nem sokáig koptatták, a tanító­mester szerepét az élet vet­te át. A történelem gyors sodrása — különösen a fel­szabadítást követő óvéklben — felgyorsította a nemze­dékváltást. Az új világ épí­téséhez új emberek kellettek, s az embert próbáló felada­tok megoldása közben edződ­tek a káderek. Az ifjúság társadalmi sú­lyának, szerepének bizonyos fokú csökkenése napjaink­ban viszont világjelenség. Miközben a biológiai érett­ség meggyorsult, a munka­kezdés, a társadalmi érett­ség, a felnőtté válás jelentő­sen kitolódott. Növekszik a tanulási idő. Az átlagos élet­kor növekedésével együtt az ösiscanépessögen belül nő az idősék, és csökken a fiatalok aránya. Az ezredfordulón például a 30 éven aluliak 650 ezerrel lesznek keve­sebben. A 60 éven felüliek pedig 200 ezerrel többen, mint 1980-ban. (A népesség abszolút száma a demográ­fusok szerint ugyanezen idő­szakban 350 ezerrel csök­ken.) Egyik-másik városi ház la­kói arról panaszkodnak, hogy árnyékot vet ablakukra és az amúgy is sötét szobákra a lakás előtt nőtt, több emelet magas fa. Szerencsére ezeket a fákat még nem vágták ki, s remélhetőleg továbbra is a helyükön maradnak. Egyedül a növények old­hatják fel ugyanis a beton- halmazok szürkeségét. Az új lakónegyedek tervezői már nem túratják fel az építésre kijelölt egész területet. Az­előtt — néhány évvel koráb­ban — azonban értékes nö­vényeket irtottak ki, eseten­ként még megmenthető épü­leteket tüntettek el a föld színéről. Egy-egy lakóövezet építé­sekor, tudom elkerülhetetle­nek a szanálások. Emberek több évtizedes munkáját kell lerombolni, hogy még többen jussanak otthonhoz. A régi lakóknak azonban szinte gyógyír, ha legalább néhány kedves fájuk, növényük meg­marad. Az évekig gondozott gyü­mölcsfák természetesen meg- sínylik az építkezést. A régi gazda gondoskodása hiány­zik az elárvult gyümölcsfák­nak. S hogy ott maradt min­denki kényeked vének, ugyan kié lehet majd a fa termése? Természetesen mindenkié! Ázoké, akik ott laknak és akik épp csak arra járnak.' Sok emberben ma is él a szemlélet: amit magam (in­gyen) el tudok vinni, abból nem hagyok az utánam jö­vőnek. A közterületek gyü­mölcsfái emiatt is igen cudar helyzetben vannak. Meg azért is, mert a gyermekhad nagy pusztítást vihet végbe raj­tuk. És nincs egyetlen apa vagy édesanya sem, aki meg­magyarázná a gyerekének: A világ változása tehát apáikétól eleve különböző sorsot, kifutási lehetőséget kínál a fiúknak. A lehető­ségek, a feladatok azanlban nem csökkentek. Az apák az indulásnál még úgy gondol­hatták, hogy úttörő vállal­kozásukkal elvégzik az or­szágépítő munka nehezét, s utódaiknak nemcsak helyze­te, hanem munkája is köny- nyehb lesz. Ki hitte, volna akikor, hogy maga az útkere­sés is több nemzedékre szó­ló, a feladatok pedig nem egyszerűsödtek, hanem mind bonyolultabbak és nehezeb­bek lesznek. Jócskán maradt tehát tennivalója napjaink ifjúságának. Alkothat, bizo­nyíthat, helytállása létkérdés. A munka, a gazdálkodás külső és belső feltételei gyorsan változnak. A vezetés minden szintjén stílus- (módszer) és irányváltásra van szükség. A megújulási folyamat része a vezetőik cse­rélődése, fiatal szakemberek bátor elöreléptetése, annál is inkább, mivel a külföldi és a házai tapasztalatok sze­rint a 35—45 közötti műsza­ki, gazdasági vezetőkben van a legtöbb vállalkozó szellem és fogékonyság az új dolgok, a változások iránt. A régi mondás szerint te­her alatt nő a pálma. A fiatalok megméretésének egyetlen módja a munka, a teljesítmény. Bízzák meg őket bátran erőt, képessége­ket próbára tevő feladatok­kal. Ha szükséges, menet közben segítsék őket, de egy­úttal teremtsenek számukra önálló mozgásteret, kifutási lehetőséget. Miután a válla­latok, az intézmények re­mélhetőleg végleg megszaba­dulták a központi .irányítás szoros pórázától, a kicsinyes gyámkodástól, a belső me­chanizmus . korszerűsítésére van szükség. Arra, hogy a vállalatók, az intézmények részlegei, kisebb egységei szintén megszabaduljanak a belső tervűiébontás, a túlsza­bályozás, az utasításos rend­szer, a „kézi vezérlés” gúzs­ba kötő nyűgéitől. Csak így bizonyíthatja öntevékenysé­jövőre is jó lenne cseresznyét vagy diót szedni a fákról. Sok városi gyerek erdőt legtöbbször csak a rohanó autóból lát, úgy, hogy a zöl­dellő levelek és a száradó avar illata még csak meg sem érinti orrocskáját. Velük aztán igazán nehéz megértet­ni, hogy a fáknak is fájhat, ha letörik eleven ágait. S nem egyszer találkoztam már felnőttekkel is, akik vandál módon tördelték a fákat, bokrokat. Azért, hogy a leg­egyszerűbben, a földön ülve A belső-somogyi termőföld kedvezőtlen sajátosságait már régóta ismerik a szakembe­rék, hatékony javításra azon­ban sokáig mégsem ikerült sor. Nagyatádon és környé­kén csak 1972-ben kezdték meg a komplex meliorációt, a termelési felitételék javí­tását. Mi történit azóta, és leginkább mi történt az utóbbi öt éviben? Egyebek között erre voltak kíván­csiak a közelmúltban a nagy­atádi népi ellenőrök. Erről is szó volt a városi párt­végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén. A népi ellenőrök a seges- di, a lálbodi, a nagyatádi és a kuftasi termelőszövetkezet mellett felkeresték a Kutasi Állami Gazdaságot és a Ri- nya-Dambó menti Vízgazdál­kodási és Talajvédelmi Tár­sulatot is, hogy tapasztalato­kat szerezzenek. Huszon­egyen hatvanhét mun'kana­gét, vállalkozó készségét a beosztott ifjú vezető. Mind szélesebb körben pá­lyázati úton töltik be a kü­lönböző vezetői tisztségeket. Erősödik a fcádenmunka de­mokratizmusa. Az életkort állapotként, és nem valami­féle privilégiumként mórle- géliilk. A pályázatok elbírá­lásánál a tehetséget, a rá­termettségét, a demokratikus vezetői képességéket tartják mérvadónak, és nem az élet­kort. Tapasztalatból tudjuk, hogy az idősebb vezető is lehet dinamikus, vállalkozó szellemű, s a fiatal pedig öregesen tempós és maradi. Azonos képességű pályázók közül viszont többnyire a fiatalabbat választják. A kádermunka erősödő demok­ratizmusa, áhogyan azt a termelőszövetkezeti mozga­lom tapasztalatai félreérthe­tetlenül bizonyítják, kedvez a fiatal szakemberek bátor előre léptetésének, a termé­szetes kiválasztódásnak. A szocialista társadalom fejlődésének voltak olyan időszakai, amelyek a kiala­kult vezetői összetétel fenn­tartásának, megerősítésiének kedveztek. A mostani idő­szák egyáltalán nem ilyen. A nemzedékváltás felgyorsí­tásához persze nem elegen­dő a szándék, az elhatáro­zás, az is szükséges, hogy a fiatalok „mutassák meg ma­gúikat”. Természetesen a vezetői posztokon a j öv ölben sem szakbarbárokra, hanem sok­oldalú, érdeklődő, 'közéleti emberekre van szükség. És a megfelelő vezetői kvalitás (szervező-, meggyőző-, dön- tő-akanatátvivő készség) ugyancsak nélkülözhetetlen. Vagyis a vezetőik kiválasztá­sánál a hármas követelmény továbbra is érvényes. Az életkor, nem lehet előny, és nem lehet hátrány, hanem állapot. A pályázatok elbírá­lásánál a tehetséget, a ráter­mettséget mindenkinél azo­nos mércével lehet csak mérni. Kovács József szedhessék le róluk a gyü­mölcsöt. Eszembe sem jut, hogy követeljem a saját részem e fák terméséből. A köztéri növényeket ugyanis szépsé­gükért, nyugtató látványu­kért szeretem, nem pedig gyümölcsükért. A fára mászó gyerekeket és a néhány szem termést leszakító idősebbeket nem ítélem el. Ha úgy tet­szik. hogy a fában nem okoz­nak kárt. De az értelmetlen pusztítást elítélem. Faragó László pót fordították a vizsgálat­ra. Vezetőjük dr. Ágh Pál, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát meliorációs fő­mérnökségének igazgatója volt, aki meghívottként részt vett a párt-vlb munkájában is. Öt kértük a tapasztalatok összegzésére. — A tizennégy évvel ez­előtt kezdett melioráció mi­lyen kézzel fogható eredmé­nyeket hozott? Mérhetö-e hasznossága például a ter­méseredmények változásá­val? — Az utóbbival közvetle­nül és egyértelműen semmi­képpen nem, hiszen a ter­mésátlagok nemcsak a talaj­tól függnek, hanem sok min­den mástól is. Ami szerin­tünk mérhető, de csak köz­vetetten az a gazdaságosság minimálisan 15—20 százalé­kos növekedése, hiszen a komplex melioráció során a terület rendezésével nagyobb Amikor a Medicor Rönt­gengyár tapsonyi telepén a falra akasztott képeken ösz- szehasonlítottam a régebbi, de még ma is üzemelő rönt­gengépeket a legújabb ter­mékekkel. olyan érzésem tá­madt, hogy ezeket a beren­dezéseket is utolérte valami­lyen ipari divathullám. Va­lószínűbb persze, hogy in­kább a célszerűség kívánta meg a kisebb, elegánsabb formákat. Tapsonyban 16 féle diag­nosztikai röntgenberendezés készül. Némelyiket — a su­gárgenerátort is beleértve — teljes egészében itt csinálják. Másoknak pedig — összesen 56 féle gépnek — valame­lyik alkatrészét készítik itt. — Csak be kell dugni a csatlakozót a konnektorba, és máris használhatók ezek a gépek — mondta Barka József, a telep vezetője. — Az idén volt a termékváltás; elkezdtük az úgynevezett RS- család gyártását. Ez helyet­tesít majd több régi gépet is. A röntgengépek iránt nagy a kereslet a fejlett országok­ban. A magyar berendezése­ket szívesen vásárolják kül­földön, a Tapsonyban készült röntgengépek jelentős része is exportra megy. Szállítot­tak már az Amerikai Egye­sült Államokba, illetve Egyiptomba és NSZK-ba is. — Nagyon munkaigényes tevékenység a mienk, és jól képzett szakembergárdát fog­lalkoztatunk. Fegyelmezettsé­get, pontosságot igényel a röntgengépgyártás. A Medicor tapsonyi üzeme a falu lakosain kívül munkát ad a környező településeken élőknek is. Jelenleg 240-en dolgoznak a telepen. — Egy Sunimat félautoma­ta lemezlyukasztó gépre van alapozva az egész technoló­giánk. Ha e gép elromlik, megáll a termelés. Ez a be­rendezés viszont három mű­tábláikat hoztunk létre, meg­felelő utalkait alakítottunk ki, tdhát kedvezőbb az lesZköz- kiihasznádtság, jobbak a szál­lítási lehetőségek. Üzem­anyag takarítható meg, ke­vesebb költséggel, kell szá­molni. A ítérség sajátossága, hogy errefele a kémiai talaj- javítás önmaigában is 15—20 százalékos növekedést hoz­hat. — Milyen tapasztalatokra tettek szert a környékbeli gazdaságokban ? — A komplex meliorációt mindenki kedvezőnek tartja. Jelenleg a legnagyobb mun­kát a kutasi 'és a segesdi termelőszövetkezetben vég­zik. A Kutasi Állalmi Gazda­ságnál, a nagyatádi terme­lőszövetkezetnél és kombiná­tunknál is pillanatnyilag áll­nak a munkákkal, de mind­három helyen folytatni akar­ják. A vizsgálat során fel­színre kerültek olyan gondok szakban üzemel, s technikai­lag „túlfutott”, amortizáló­dott. Már tárgyalunk egy ja­pán vagy NSZK-berendezés beszerzéséről: az lényegesen korszerűbb röntgengépek gyártását teszi majd lehe­tővé. A röntgengépekhez szüksé­ges lemez nagy részét im­portból kell beszerezni. Volt eset. hogy a gyártást nehezí­tette az import anyag beér­kezésének késése. — Rá vagyunk utalva, hogy is, hogy közoélú beruházások inéllkül nem lehet teljes ér­tékű a talajjavítás. Például hiába alagcsövezünk, ha nincs hova vezetni az össze­gyűlt 'talajvizet. Azoik a 'gaz­daságok pedig, amelyek ko­rábban elvégeztették a mun­kákat, nem fordítanak kellő gondót a műszaki fenntar­tásra. A térségben eälkerülhe- tetlenül szükséges a kémiai fenntartás is, de a kisebb gazdaságok egyáltalán nem, s a nagyabbak is csak erőn felül vállalkozhatnak rá. Ja­vasoltuk a KNEB-nek, hogy kérjék fel a Mezőigazdasági Minisztériumot a kémiai ta­lajjavítás állami támogatásá­nak felülvizsgálatára, mert a meliorált területek további javítását csupán saját erőből nem tudják elvégezni a gaz­daságok. Azóta megszületett a döntés: minden tonna fel­használt kalciuimkarbonát után ötszáz forint állami tá­külföldről vásároljunk le­mezt, itthon ugyanis nincs méretes húzott acél. A hen­gerelt viszont számunkra használhatatlan. Magyarországon Dunaújvá­rosban gyártanak lemezt. A tapsonyiak véleménye erről az, hogy a 2 méteres, 2 mil­liméter vastagságú lemez ke­ménysége nem azonos a szé­lein és a közepén. Azaz: mi­nősége nem felel meg az igé­nyes munkához. L. R. mogatás jár, ez körülbelül ötven százalékos aránynak felel meg. — A fenntartás kapcsán már szóba került a gazdasá­gok anyagi helyzete. Nem vetette ez vissza a munká­kat? — Eddig nem, de félő, hogy az átmenetileg szüne­telő munkák elvégzését megkérdőjelezheti az érintett gazdaságok pénzügyi helyze­te. Gyaníthatóan újabb komplex munkák beindításá­val sem számolhatunk. Véle­ményünk szerint szorgalmaz­ni kell, hogy a Rinya térsé­ge is kerüljön a kiemelt te­rületek közé. Eddig ugyanis csupán egyedi meliorációról beszléllh'eittünk, s nem térségi munkáról, amelyhez tíz szá­zalékkal több állami támoga­tás vehető igénybe. Javasol­tuk a megyei tanács mező- gazdasági osztályának, hogy a Rinya térség komplex me­liorációs programját újból terjesszék fel a miniszté­riumba. A pályázat elnyeré­sével ugyanis további gon­dokat oldhatunk meg. N. J. Egy kicsit neked, egy kicsit nekem... Népi ellenőrök is vizsgálták A föld termőképessége Belső-Somogyban

Next

/
Thumbnails
Contents