Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-24 / 276. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLII. évfolyam, 276. szám Ára: 1,80 Ft 1986. november 24., hétfő Kritikus helyzetértékelés Két év nagy időnek bizo­nyult — a XIII. kongresz- szus határozataiból fontos célok teljesültek, azonban a gazdaságban nem úgy ala­kultaik, alakulnak a dolgok, ahogy azt szerettük volna, ahogy azt vártuk. A Köz­ponti Bizottság ülése kriti­kus vitakedvvel, őszintén ele­mezte a fejleményeket, s mérleget vont a hélyzetről. Ami a közvélemény számára is azonnal szembeötlik — az értékelésben ezúttal a KB olyan helyzetfeltárást vég­zett, ami a sürgős, gyakor­lati teendőkre mozgósító hát­teret nyújt. A határozatból kiviláglóan a gazdaság egyensúlyi törek­vései nem vezettek kellő sikerre, a gazdaság teljesít­ménye elmarad a VII. ötéves tervben és a XIII. kongresz- szuson kitűzött ütemektől. A KlB értékelése szerint eb­ben nem a külső okok ját­szották a döntő szerepet, ha­nem a belső munka gyenge­sége: sőt az úgynevezett kül­ső okokban is megfigyelhető a gazdaság belső problémái­nak tükröződése. Például a cserearányvesztcség folya­matában nem csupán a vi­lágtendencia nyomai mutat­koztak meg, hanem az is, hogy jó néhány területen elmaradunk a versenyképes­ség dolgában a nemzetközi piacon, még mindig nem megfelelő a gyártmányszer­kezet, kevés a jól eladható, nagy szellemi értéket magá­ban rejtő termékünk. (Ter­mészetesen a világpiaci frontátvonulások mindehhez hozzáteszik a magukéit, a mezőgazdasági árak alakulá­sa, a gabona és a hús tar­tós, közöspiacbeli túlkínálata nagyon kedvezőtlen bevéte­leink szempontjából. S _ a hosszú aszály szintén előre nem látott károkat okozott. Ennek következményeit, saj­nos, jövőre is viselnünk kell.) A figyelmet azonban a KB nem a külvilági elhárítha­tatlan hatásaira, az égiek rossz kedvére kívánja irá­nyítani, hanem arra, hogy igen fontos teendőnkben bi­zonyultunk következetlen­nek, lassúnak. így a termelési szerkezetről megszületett, a VII. ötéves tervben rögzített feladatok vontatottan halad­nak, az irányítás munkája elmarad a kívánalmaktól, a döntési mechanizmus válto­zatlanul nem alkalmazkodik eléggé a mai helyzethez. Az irányítás intézményeinek korszerűsítése — például a vállalati új irányítás — még nem hozott fordulatot az iparban, noha már mutat­kozik egy-két sikeres válla­latnál, hogy van fantázia, perspektíva a vagyonérde- keltség fokozásában, az ön­állóbb, vállalkozó szellemű vezetésben. (Erre az utóbbi­ra egyébként éppen a szö­vetkezeti ipar hozott fel élénk bizonyítékot az idén: ebben a szektorban régóta érvényesült a szövetkezeti tulajdonnal szembeni nyíl­tabb és közvetlenebb fele­lősség, a termelési eszközök felhasználását — a lehetősé­gek aktívabb kiaknázását mutatja, hogy a szövetkezeti ipar 1986-ban is mintegy nyolc százalékkal növeli tel­jesítményét, jelentős az ex­porttöbblete is.) A nyilvánosságra hozott közleményből kiderül, hogy az 1985—86-os esztendők te­hát nem egyszerűsítették, ha­nem ellenkezőleg: bonyolí­tották, nehezítették a társa­dalom feladatait. Nem ké­szülhetünk könnyebb eszten­dőkre — adósai vagyunk önmagunknak. A kritikus helyzetértékelés nem hagy kétséget afelől sem, hogy 1987-ben mindenképpen meg kell törni ezt a rossz ten­denciánkat. Ennek — ha ja­vul a társadalom aktivitása s következetesebb lesz ön­magával szemben — a felté­telei megvannak; a VII. öt­éves terven, illetve a XIII. kongresszuson elhatározott irányok helyesek, a program érdemes a követésre. Ismét határozottan megfogalmazta a KB: nincs szükség új ke­retekre, a gazdaságpolitika új nyomvonalára — arra vi­szont igen, hogy a kialakult helyzetben újragondoljuk feladatainkat, azok sorrend­jét és súlypontjait. Milyen válaszokat ad er­re a kérdésre a KB? Első­sorban a legfontosabb: foly­tatni kell a gazdaság élén­kítését, de csak ott, ahol ezt a világpiaci és a hazai felté­telek indokolják. Végre ér­vényt kell szerezni — tár­sadalmi érdekből —, hogy a termelés eszközei, a munka­erő és a tőke oda áramol­jon, ahol az a legnagyobb hasznot hajtja, ahol a leg­több nemzeti jövedelmet ké­pes létrehozni. (Erre határo­zatok sokaságát dolgozták ki az irányító szervek és a vál­lalatok, ám ezeknek a vég­rehajtása késik.) Most len­dületet kell adni a szelektív fejlesztésnek, és tegyük hoz­zá azonnal: a visszafejlesz­tésnek is. A KB politikai támogatást nyújt a kényes és felelősség­teljes munkához azzal, hogy a nem hatékony tevékenysé­gek felszámolását, illetve ahol az lehetséges — átala­kítását, „feljavítását” java­solja. (Ehhez van már meg­felelő eszközrendszer, re­mélhetően a szanálási szer­vezet, az életbelépett csődel­járás megfelelően működik majd, s a gyakorlatban is megvalósítja az oly sok munkával kidolgozott elve­ket.) A második: az élet- színvonal alakulását a telje­sítménynek kell meghatároz­ni. Ez igaz legyen a konk­rét termelői területen: csak annál a vállalatnál növe­kedjen a fizetés, az életszín­vonal, ahol nyereséges a ter­melés, ahol produktív a kö­zösség. Nincs más lehetősé­günk ebben a helyzetben, mint a differenciálás követ­kezetes alkalmazása. Köz­ponti támogatást nem sza­bad arra igénybe venni, hogy a gyenge eredménnyel dol­gozó cégeket megmentsük, újabb és újabb időszakokra kivételezéssel, preferenciák­kal enyhítsük anyagi prob­lémáikat. Világosan kell látnunk: minderre nemcsak kipróbált elvek s több területen sike­resen működő gyakorlatunk indítanak, hanem az is, hogy a növekedéshez szükséges forrásokat nem szabad elfe­csérelnünk, azokra sokkal jobban kell vigyáznunk, mint eddig. S ebből szárma­zik a harmadik fontos kö­vetelmény: a fontos határo­zatok, a társadalmi előreha­ladást szolgáló programok megvalósításához az irányí­tást is tovább kell javítani. A KB kiáll amellett, hogy a megtett és megteendő lé­pések ne formálisak, hanem érdemiek legyenek. 1987-ben működni kezd az új bank- rendszer, a már említett eljárás a vállalatok gond­jainak rendezésére, sokat várunk a személyi és jöve­delemadózástól, illetve a hoz­záadott érték alapján számo­ló vállalati adózástól. Van tehát mozgástér, van eszköz azok kezében, akik cseleked­ni akarnak és tudnak. Matkó István A két nép barátságáról adott számot az MSZBT Vili. országos értekezlete Óvári Miklós és Marjai József felszólalása Apró Antal, a társaság el- nőtt számuk és befolyásuk, ző készségük, s egyre na­nöke mondott megnyitót, ezt politikai hatásuk,-javult ön- gyobb szerepet vállalnak a A küldöttek Bíró Gyula be­követően Bíró Gyula tőtit- tevékenységük, kezdeménye- (Folytatás a 3. oldalon.) szédét hallgatják kár fűzött szóbeli kiegészí­tést az országos elnökség Írá­sos beszámolójához. Szólt arról, hogy az MSZBT ideo­lógiai, művelődéspolitikai tevékenységével aktívan hozzájárul az MSZBT XII. és XIII. kongresszusain ho­zott határozatok végrehajtá­sához. a nemzeti érdekeink­kel összhangban álló inter­nacionalista közgondolko­dás, a magyar és a szovjet nép barátsága elmélyítésé­hez, együttműködése fej­lesztéséhez. Népszerűsíti a magyar szovjet kapcsolato­kat, az országaink között megvalósuló politikai, gaz­dasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműkö­dést, ismerteti a Szovjet­unióban folyó szocialista építőmunka eredményeit; bemutatja a szovjet embe­rek életét, valamint azt a tevékenységet, amelyet a Szovjetunió és a szocialista közösség országai kifejtenek a béke megóvása érdekében. A mozgalmi munka tar­talma, változatosabb mód­szereinek hatására az utób­bi években érezhetően élén­kült a társaság kezdeménye­ző készsége, a korábbinál több sikeres akciót szervez­tek más társadalmi és tö­megszervezetekkel, mozgal­makkal, állami szervekkel. Sokoldalú együttműködést alakított ki a KISZ-szel, az Űttörő Szövetséggel, első­sorban az országos ifjúsági vetélkedők megszervezésé­ben. A tagcsoportokról szólva Bíró Gyula megállapította: Megkezdődött Budapesten a DÍVSZ XII. közgyűlése Megkezdődött a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövet­ség XII. közgyűlése vasár­nap Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A haladó ifjúsági világmozgalom legtekinté­lyesebb szervezetének leg­felső döntéshozó fórumán Valid Maszri, a DÍVSZ elnö­ke nyitja meg a tanácsko­zást 121 ország ifjúsági szerveze­tei képviseltetik magukat, s meghívottként, jelen vannak számos nemzetközi, illetve regionális szervezet képvise­lői is. A konferenciaterem­ben mintegy hétszáz fiatal kíséri figyelemmel a köz­gyűlés egyhetesre tervezett munkáját. A közgyűlést Valid Masz­ri, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke nyitot­ta meg. Elöljáróban kiemel­te, hogy a mostani közgyű­lés különösen nagy jelentő­ségű; azért hívták össze, hogy választ adjanak egye­bek között a békével, az im­perializmus elleni harccal, a fiatalok jogainak védelmé­vel és korunk globális prob­lémáinak megoldásával kap­csolatos kérdésekre. (Folytatás a 2. oldalon.) A barátsági mozgalom ötesztendös tevé­kenységét összegző, a magyar és a szovjet nép sokszínű kapcsolatainak további elmélyítését cé­lul tűző, a soron levő feladatokat körvonalazó tanácskozást tartottak szombaton az Ország ház kongresszusi termében. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság Vili. országos értekezletén az MSZBT 1900 tagcsoportját több mint 70C kül­dött képviselte. Az elnökségben foglalt helyet többek között Övári Miklós, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja és Berecz János, a Központi Bizottság titkárai, Kállai Gyűlő, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Köpeczi Béla művelődési miniszter és Vár- konyi Péter külügyminiszter. Ott volt Zinaida Kruglova, az SZKP KB tagja, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökségének elnöke - a tanácskozásra érkezett, szovjet küldöttség ve­zetője -, Borisz Sztukalin, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete, Roman Bescsev vezér­őrnagy, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsaport politikai csoport­főnökének első helyettese. A közelmúltban tartotta kongresszusát a Szövosz. Szőke József, a nagyatádi áfész elnöke a kongresszus előtt azt mondta, ha szót kapna* két kérdésről beszél­ne: a kereskedők szakmai és anyagi megbecsüléséről, il­letve a. kis települések ellá­tásának helyzetéről. — Választ adott-e a kong­resszus a gondjaira? — Sajnos, sok mindenre nem. Munkatársaim is jól tudják, hogy sok nyitott kér­dés maradt, egyeSek között épp az előadók bérezésének kapcsán. örvendetes vi­szont, s a felszólalók is meg­erősítették ezt a törekvést, hogy a kis települések ke­reskedelmi hálózatának fej­lesztését tovább kell foly­tatni. Nagyon nagy munká­ba kezdtünk az elmúlt években, de nem tudtunk minden gondot megoldani. A mi szövetkezetünk területén is újítottunk föl boltokat, nyitottunk új üzleteket, mégis vannak még ellátatlan vagy rosszul ellátott telepü­lések. Sürgető feladat pél­dául a kisbajomi boltunk korszerűsítése, ugyanakkor Nagyatádon is van teendőnk bőven. Nincsenek jó mel­léküzemágaink, nekünk a kereskedelemből kell meg­élnünk. Itt azonban nem ke­letkezik akkora nyereség, hogy nagyobb fejlesztésekre is futná. Van egy mélyhűtö- alagútunk, melyet a környé­ken termő málna tartósítá­sára építettünk. Megannyi lehetőség kínálkozik a mál­na szezon kívüli hasznosítá­sára. A napokban épp erről tárgyaltunk; partnereket •ke­restünk gazdasági társaság létrehozására. Reméljük, si­kerül. Igény van például a balatoni keszeg fagyasztá­sára, mert a Balatoni Hal­gazdaságnak nincs megfelelő kapacitása. Volt már próba- gyártás, lehet, . hogy megál­lapodásra jutunk. Minden­képpen meg kell találnunk a kölcsönös egyezséggel és haszonnál járó üzleteket. Másképp nem lehet előre­lépni. — A kongresszuson is el­hangzott, hogy erősíteni kell a szövetkezeti mozgalomban a tagsági kötődést. Korábbi beszélgetéseinken ennek fontosságát ön is hangsú­lyozta. Miképpen lehet elő­relépni? — A fogyasztási szövet­kezeteket a kis települése­ken élők hozták létre, rész­vényesei is. Nélkülük, (meg­kérdezésük nélkül nem le­het és nem is 'szabad dönte­ni. A gondok ellenére is meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel bajaikon enyhíteni tudunk. Érdekünk, hogy a terményei­ket értékesíteni tudják, hogy azzal foglalkozzanak, amire a legnagyobb szükség van s azt a lehető legjobb helyen és a lehető legjobb áron tud­ják eladni. Munkatársaim­mal napok óta arról tárgya­lunk, miként lehetne jobbí­tani munkánkat. Hiszünk abban, hogy ez a kongresz- szus, a kérdőjelek ellenére is, adott annyi lehetőséget amennyi az előrelépéshez ve­zethet. Nagy Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents