Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-21 / 274. szám

1986. november 21., péntek Somogyi Néplap 5 Megyei fotópályázat és kiállítás FÉL SIKER Az, hogy a harmadik al­kalommal meghirdetett so­mogyi fotópályázatra hu­szonhárom szerző készült, azt jelenti: életképes a kez­deményezés. A Somogy Me­gyei Művelődési Központ Compur fotóklubja kezdemé­nyezte az évenkénti pályáza­tot, illetve fotókiállítást. Azok a fiatalok, akiknek egy része tagja volt a Somogyi Fotóklubnak. Az ismerős al-* kotokhoz — úgy látszik — szívesen csatlakoztak még fiatalabbak, olyanok, akik szárnyaikat próbálgatják. Épülő alkotóközösséggé lett tehát a megyei művelődési központ támogatását élvező Compur fotóklub. Megyei pályázatuk, kiállí­tásuk alkalom arra, hogy megmérettessenek a somogyi fotósok, nemcsak a rendező klub tagjai. Fél sikernél töb­bet nem mondhatnak ma­gukénak. Kevésbé sikerült ugyanis igazából lendületbe hozni megyénk fotósait a pá­lyázattal, a kiállítási lehető­séggel. Az alkalom szüksé­gességéhez aligha férhet két­ség, talán még nem veszik igazán komolynak azt a fó­rumot az alkotók — ezt bi­zonyítja a tegnap délután Kaposváron megnyílt kiállí­tás. Mintha szétforgácsolód- tak volna azok az erők, tö­rekvések, amelyek a somogyi fotósok megyei, országos és Csak a közösségekkel Tervezet a művelődési otthonok tevékenységének fejlesztésére A művelődési otthonok te­vékenységéről, munkájuk fejlesztésének lehetőségéi­ről, legfontosabb tendenciái­ról programtervezetet dol­gozott ki a Művelődési Mi­nisztérium közművelődési főosztálya. A tervezet javaslatait kü­lönösen időszerűvé teszi, hogy a művelődési otthonok hálózatára jellemző feltétel­beli és fejlesztési eltérések az elmúlt években tovább növekedtek. Ezzel párhuza­mosan a művelődési házak munkájának társadalmi megítélése is mind bizonyta­lanabbá vált. Az utóbbi' idő­ben ehhez társult az anyagi források szűkülése. Mindez kedvezőtlenül hat az intéz­mények jelentős részére, fő­ként a községek, a kistele­pülések művelődési ottho­naira. Márpedig ez utóbbiak vannak többségben ország­szerte, hiszen a megfelelő költségvetési támogatással és képzett szakembergárdával rendelkező, elsősorban váro­si művelődési házak a teljes intézményhálózatnak csupán egynegyedét alkotják. Bár az állami támogatás összege az 1980-as 502 millió forintról 1985-re egymilliárd forint fö­lé emelkedett, legtöbb he­lyen csak a szinten tartást, az áremelkedések ellensú­lyozását biztosíthatta. A tá­mogatás megoszlásának aránytalanságára világít rá, hogy egy városi művelődési központra átlagosan évi hat­millió forint körüli összeg jutott, míg egy községi mű­velődési ház esetében a tá­mogatás mintegy 380 ezer forint volt. A művelődési otthonok helyzetét, működési feltéte­leit vizsgálva a szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy egyre fontosabb a sok­színűség, a differenciált te­vékenységformák megte­remtése, az adott település sajátosságaihoz való alkal­mazkodás. A tervezet nagy súlyt hjelyez erre, jelezve, hogy a művelődési házak egy részénél már érezhetőek az egyéni arculat kialakítására irányuló törekvések. Jól mu­tatják ezt az elnevezésbeli különbségek is: például fa­luház, közösségi ház, szabad­időközpont. A tervezet rámutat annak fontosságára, hogy a kultu­rális tevékenységeknek, szol­gáltatásoknak egymásra épü­lő rendszert kell alkotniuk. Különösen lényeges ez a mű­velődési otthonok és az isko­lák együttműködését te­kintve. A művelődési otthonoknak a jövőben mindinkább szem előtt kell tartaniuk a helyi jelleghez való alkalmazko­dást. A helyi igényeket fi­gyelembe véve, közösségekre támaszkodva lehet élővé ten­ni, tartalommal megtölteni a közművelődési munkát. Épp ezért elengedhetetlen feltétel a nyitottság a lakosság irá­nyában; ez egyúttal kisebb- nagyobb csoportok művelődé­si kezdeményezésének tá­mogatását, az öntevékenység különböző formáinak segíté­sét is jelenti. A művelődési otthonok munkájának változatlanul kiemelt területe marad a társadalompolitikai tájékoz­tatás, a közhasznú ismeretek közvetítése, a mindennapi élet kultúrájához kapcsolódó információk átadása. Az el­képzelések szerint azonban mind több olyan program, szolgáltatás megvalósítására van szükség, amely a család­tagok együttes, vagy párhu­zamos aktív művelődését se­gíti. A tervezet fokozottan fi­gyel a kis települések intéz­ményeire. Az országban mintegy ezer kisebb művelő­dési ház, klubkönyvtár mű­ködik, és fontos, hogy ezek képesek legyenek kimozdul­ni a jelenlegi holtpontról. Ezért a felújításoknál, a kor­szerűsítéseknél, az új műve­lődési otthonok létesítésénél a jövőben a kistelepülések, a városi lakótelepek elsőbbsé­get élveznek. Az előterjesz­tésben foglaltak szerint mi­nél hamarabb el kell érni. hogy az országban egyetlen település se nélkülözze a közösségi összejövetelekre és tevékenységre alkalmas helyiséget, ahol állandóan jelen van a könyv, a sajtó­termék és a mozgókép. Balogh László: Más világban tegyük hozzá — nemzetközi sikerét, hírnevét megalapoz­ták. Most egy közepes szín­vonalú kiállítás ad számol megyénk fotósainak tevé­kenységéről. S ezt akkor is el kell fogadnunk, ha tud­juk, hogy ennél jóval több­re képesek Elsősorban ami feltűnik a látogatónak: a divatirányza­tok meghonosítására Való törekvés. Ez jellemzi a me­gyei kiállítást. Fáradtan csa­pódtak le ezek a hullámok, az „utórezgések” nem nyúj­tanak meglepetést. A megyei kiállítás egyik legsikeresebb szereplője, az első díjjal ju­talmazott Ország László úgy­nevezett kettős képei és má­sodik díjas Baksa Imre szí­nes képei sem kivételek ez alól. Balogh László Más vi­lágban című képe a godot-i vízió képei megelevenítésé- nél nem több. Érdemes meg­jegyezni, hogy az új irányza­tok birtokba vétele mellett milyen szívesen nyúlnak vissza a fotóshagyományok­hoz többen is. A dokumenta­tív értékű, valóságfeltáró ké­pek sorában néhány igazán őszinte, sikeres alkotást si­került fölfedeznünk: Csobod Péter Mezítlábasok, Győri Vilmos Beszélő kezek, Szent- iványi Árpád Az én apám című fotójára gondolok. A színes és fekete-fehér képek között osztatlan sikert arat Sugár László Fehér arc című képe. Ez nemcsak tech­nikailag van jó! megoldva, hanem az ötlet is találó. Színesben érvényesül igazán az a hangulat, amelyet az Utószezon című képe fejez ki. Dombóvári László Nigé­riai barátom című képe, Baksa Ferenc színes fotói ér­demelnek még figyelmet. Az idősebb generáció, saj­nos, a túl ismert képekkel vesz részt a kiállításon. A nyomukba lépők igyekezete pedig még nem hozta meg igazán a várt eredményt. Horányi Barna Münnich­emlékülés Tudományos emlékülésen idézték fel Münnich Ferenc­nek, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom jeles személyiségének életútját csütörtökön a Magyar Tudo­mányos Akadémián. A szá­zad nagy egyénisége születé­sének centenáriumát köszön­tő eseményen — az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, valmint a Hadtörténeti Inté­zet és Múzeum közös ren­dezvényén — ott voltak Münnich Ferenc egykori harcostársai, a munkásmoz­galom veteránjai, a párt, az állami, a társadalmi szervek, a fegyveres testületek kép­viselői. Liptai Ervin, a Hadtörté­neti Intézet és Múzeum fő­igazgatója megnyitó beszédé­ben kiemelte: Münnich Fe­renc azok közé a forradal­márok közé tartozott, akiket nem az elnyomott osztály tagjaként szerzett élményeik, hanem szociális igazságérze­tük, az imperialista háború­ban szerzett tapasztalataik állítottak szembe a kizsák­mányoláson alapuló társa­dalmi renddel. E hatások nyomán vált kommunistává, a szocialista forradalom esz­méi formálták tudatos for­radalmárrá, olyan személyi­séggé, aki az európai haladó erőknek a reakcióval szem­beni minden nagy fegyveres összecsapásban felelős dosz- tokon vett részt. Ezt követően referátumok elevenítették fel Münnich Ferenc eseményekben gaz­dag életének négy időszakát. Belgyógyász­kongresszus Gráf Ferenc, a Magyar Belgyógyász Társaság elnöke nyitotta meg csütörtökön a Magyar Tudományos Aka­démia épületében a XXXI. belgyógyász-kongresszust, amelyen három napig első­sorban a belgyógyászok, és a diagnosztikai szakemberek együttműködésével foglal­koznak, valamint a gyógyító munka időszerű kérdéseivel. A belgyógyászok egymás­nak is sok újdonságról szá­molhatnak be: a Magyaror­szágon a legtöbb halált oko­zó szív- és érrendszeri be­tegségek, a magas vérnyo­más, a szívritmuszavar ke­zelésére is új módszereket alkalmaznak, s az antibioti- kus terápia is ma már új utakon jár. A kongresszuson kerül sor a Magyar Belgyógyász Tár­saság tisztújító közgyűlésére. Pódium- és színházbérletet bocsátott ki a barcsi Móricz Zsigmond Művelődési és If­júsági Központ. A sorozat első előadására szombaton kerül sor. Schütz lla és Sztankay István önálló est­jének a címe: Egyszer lesz :— hol nem volt. Az előadás 17 órákor kezdődik. Ugyan­csak barcsiaknak szóló prog­ram: a népszerű diáktanya rendezvényt ma 15, Illetve 18 órakor tartják. A hét végén köszöntik az Erzsébeteket és Katalinokat, s nem maradnak ki a sor­ból a drávaszentesiek sem: az ifjúsági klubban bállal kedveskednek a névnapjukat ünneplő lányoknak, asszo­nyoknak. A bál 20 órakor kezdődik. Vasárnap a bar­csi művelődési központban a szigetvári Pax együttes szórakoztatja a fiatalokat. A hétvégén friss anyaggal várják a kiállítótermek az érdeklődőket. Nagyatádon a Gábor Andor Művelődési Központban a hét elején nyílt meg a nagyatádi fotó- klub kiállítása, illetve itt látható Móker Zsuzsa kera­mikus tárlata is. Szombaton Nagyatádon a Fiatalok háza program várja az érdeklő­dőket. Közönségtalálkozót szerveznek A szerelem első vérig című új magyar film zeneszerzőjével és a nép­szerű előadóművésszel: Lehr Istvánnal, illetve Demjén Ferenccel. Harmincéves, az Express Ifjúsági és Diákutazási Iro­da. Ebből az alkalomból Csurgón a Csokonai művelő­dési központban ma vetél­kedőt rendeznek. 15 órakor a középiskolások, két órá­val később pedig a szocia­lista brigádok vetélkednek utazásból, földrajzi, történel­mi ismeretekből. Vasárnap az általános iskolások mé­rik össze tudásukat ebben a témakörben. Szórákoztató program ugyan, de annál valójában több: az iharosberényi mű­velődési hájban szombaton 18 órától éjfélig zárt körű diszkót tartanák, amelyen — s nyilván ezért zárt körű — csak az „illetékesek” jelen­hetnek meg. A párválasztás­ról, a párkapcsolatokról lesz szó. A berzencei művelődési otthon sem kíván lemarad­ni az Erzsébetek és Katali­nok köszöntéséről: szomba­ton a helyi és a somogyud- varthelyi lányokat, asszonyo­kat köszöntik báliak A szek­szárdi Sansz együttes zené­jére táncolhatnak kedvükre a szórakozni vágyók. Két új kiállítás is várja az érdeklődőket Barcson, a Dráva múzeumban. Az eme­leti galériában Törőcsik Jo­lán intarziáit tekinthetik meg, a kamarateremben pe­dig Ürmös István fafaragó mutatkozik be. Kaposváron a Somogyi Képtárban Topor András festőművész alkotá­saiból nyílt kiállítás. A Ki­lián városi művelődési köz­pontban a III. megyei fotó- pályázat képeivel ismerked­hetünk meg. Hofit sökan kedvelik; a kaposvári Latinca művelő­dési központ meghívására hétfőn két előadást is tart a népszerű színész. A Hofi- kabaréban közreműködik többek között Ütő Endre, Külkey László, Payer And­rás. Az előadások 17.30, il­letve 19.30-kor kezdődnek. Ugyancsak hétfőn tartják a kaposvári városi könyvtár­ban a Moziképernyő címen ismert sorozat újabb elő­adását, ezúttal a népszerű Halálos tavasz című filmet játsszák. Kaposszerdahe- lyen baráti kör alakült. El­ső rendezvényén, az ifjúsá­gi klubban, Bálványos Huba festőművész mutaHkozdk be. (Képünkön: Bálványos Huba egyik grafikája.) Könyvespolc Bellefleur avagy a családi átok Joyce Carol Oates regénye A mai olvasó gyakran el­gondolkodik azon, hogy ro­hanó, zaklatott korunkban van-e jövője a jellegüknél fogva hatalmas méreteket felölelő családregényeknek? Az igazi, művészi alkotások önmagukban hordozzák az igenlő választ, hogy a Belle­fleur is, Joyce Carol Oates magyarul megjelent legújabb könyve. Az amerikai írónő évek óta népszerű a magyar olvasók körében is. S hívei­nek száma napról napra nő. Nem véletlen. Színes, dús, kavargó, valamennyiünket megragadó Oates világa. Mű­vei különös, kisiklott em­beri sorsok drámai vízióiét állítják az olvasó elé. Oates — már az ötödik X- hez közeledve — talán egy kicsit visszanéző, talán egy kicsit összegező szándékkal alkotta meg világsikerré vált családregényét. A hagyomá­nyos epika szerelmesei épp­úgy élvezhetik, mint az iro­dalmi csemegék kedvelői; egyszerre modern és egyszer­re hagyományos. S kifejezet­ten amerikai regény, ameri­kai miliőben. Ahogy Santiago, az öreg halász csónakja mögött az ég aljáig nyúlik az óceán, úgy megyünk mi is vissza a régmúltba a Bellefleur csa­lád sorsának nyomon köve­tésében. Azután egy szinte filmszerű írói vágással a mai Amerika világába cseppe­nünk. A különböző idősíkok­ban játszódó cselekmény, a szereplők nagy száma azon­ban sohasem válik zavaróvá. Oates igazi aranymosóként áll előttünk: kezéből kipereg a talmi, az értéktelen ho­mok, s a letisztult valóság hordalékmentesen csillog ... Bellefleur... Bellefleur ... Ízlelgetjük, formálgatjuk magunkban ezt a jellegzetes szót. Kik is ezek a Belle- fleurok? Egy XVIII. század­ban élt francia arisztokrata leszármazottai, akik 130 éve élnek már az újvilágban, egy kastélyban. Ez a 130 éves kastély magán viseli a csa­ládi átkot. Düledezik, de uralkodik is a tájon. Egyes szobáiban kísérteties ese­mények történnek, míg má­sutt szinte nem is evilági pompa honol. Lakói pedig nemzedékeken keresztül őr­zik átkukat. A Bellefleur csa­ládban ritka a természetes halál. A Bellefleurok az ameri­kai arisztokráci jellegzetes képviselői. Harcolnak a ha­talomért, a politikai karrie­rért, de „végzetük” itt is mindig átformálja a várha­tó- eseményeket. A „családi átok” láncát nem lehet elsza­kítani ... Már a regény indí­tása is végzeteket és véglete­ket sejtet: egy viharos, mennydörgéses éjszakán me­nekül a kastélyba Mahalálél, a fekete kandúr, hogy gyö­kerében felkavarja az új ge­neráció életét. Az új generá­ció két legmarkánsabban megrajzolt figurája kétségkí­vül Gideon és Lea. Lea, az „aranyhajú” fiatalasszony megszállottan küzd, hogy a Bellefleur család ismét régi fényében ragyogjon. Ez a megszállottság is túlfűtött, tragikus, mert a látszólagos részeredmények saját házas­ságát robbantják fel: Gideon már nincs mellette. Öt már csak a ló és az ital érdek­li. S végül tragikussá váló bosszúvágya betölti Gideon és a Bellefleur-kastély vég­zetét ... Joyce Carol Oates nemcsak az eseményeket és a jelleme­ket bontja ki a tőle megszo­kott gondolatgazdagságban. Mint minden nagy írónál, nála is szinte külön életet él a természet, a táj, amely vadságával és veszélyességé­vel egyszerre vonz és taszít bennünket: „A folyó mér­földről mérföldre, évről évre zuhog, kisebb patakok csat­lakoznak hozzá ..., a mellék - folyásoik egész hálózata, mely hatalmasan összefonódva özönvízszerű folyóvá, igazi folyammá válik, sziklagerin­ceken tör ál, sok lábnyi zu- hatagokon zúdul le, jeges pára, permet és fülsiketítő, mennydörgő robaj száll fel belőle, mérföldekről halla­ni ...” Ilyen regényfolyam a Bel­lefleur is. Hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat. Dr. Sípos Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents