Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-21 / 274. szám
1986. november 21., péntek Somogyi Néplap 3 iimM.di^ir«ISMERKEDÉS A PÁRTÉLETTEL Mit ér a munkaerő? És A MEZŐGAZDASÁGGAL A munkabér egyre kevésbé tekinthető napjainkban a nyújtott gazdasági teljesítmény ellenértékének vagy akár a munkaerő árának. Mindinkább a munka és a munkakörülmények elviselésének ellenértéke. Az egyes munkakörök, az egyes szakmák közötti kereseti arányok már-már alig hozhatók összefüggésbe a műn- kaiteüjesítményelkkel, a végzett munka gazdasági eredményességével. Előtérbe kerültek a kereseti arányok alakulása szempontjából a dolgozó által hozott „áldozat” tényezői, tehát az, hogy egy-egy munkakörben, szakmában mit kell neki elviselnie. Számos olyan bérelem, amély korábban „eltérő” volt, mostanra beépült a természetes bér elemek .közé: már nem torzít, hanem alakít. Például mindenütt — és le nem alkudlfyatóan — meg kellene fizetni azt, ha valaki nehéz fizilkai munkát végez, még ha ez a munka a legprimitívebb is. Jár neki a többlet, miint a sportolónak a kalóriaipénz. Jelentős bértöbblet jár annak is, aki egészségre ártalmas munkát végeZj hiszen ő gyorsabban „elkopik”, mint más. Rendkívüli módon viszo- lyog a mai fiatalság az unalmas, monoton munkától. Mindenki szeretne szép, érdekes munkát végezni. Aki mégis vállalja a lelkileg fárasztó, egyhangú munkát három műszakban, azt bizony egyre jobban meg kell fizetni. Sóik még az olyan munkakör, amelyet a társadalom lenéz. Itt a bérbe bele kell tenni a presztízspótlékot — olykor nem is olyan kicsit. Nem nagyon szeretnek az emberek több műszakban dolgozni —- adni kell nekik műszakpótlékot. Nem csoda, ha azok, akik sokat tanultak, nagy felelősséget vállalnak, magasabb beosztásban vannak, felháborodnak az előbbiék magas keresete miatt. Miért keres egy tízéves gyakorlattal rendelkező beosztott mérnök három-négyezer forinttal kevesebbet, mint egy tízéves gyakorlattal rendelkező vájár? Hát azért, mert az ő bérében levő felelősségi és továbbtanulási pótlék együttesen is lényegesen kisebb, mint a vájár keresetében levő kalóriapénz, szervezetének gyorsabb elhasználódására, műszákpótlék, veszélyességi pótlék. Lehet erre azt mondani, hogy „felborult az értékrend”. Lehet azonban azt is mondani — én ezt mondom —, hogy megváltozott a bér jellege: nem a végzett munka meny- nyisége és minősége a fő bérmeghatározó elem. Amit már az 50-es években is nehezen értettem, az, hogy a szocializmusiban a munkabér nem a munkaerő ára, hanem a végzett munka díjazási formája, összesen annyi bér fizethető ki, amennyi a nemzeti jövedelem fogyasztási alapjából jut. Mivel azonban az aranytojást tojó tyúkot valóban nem szabad megenni, az országos munkabéralap csak óvatosan növelhető. Másként nem jut elég pénz a fejlesztés szinten tartására, beruházásra, a szocializmus anyaigi-műszaki alapjának megteremtésére. A szocialista bővített újratermelés menetének zavartalansága megkívánja, hogy a munka termelékenysége gyorsabban nőjön, mlint a munkabér. A reálbérek — mondtuk — a szocializmus gazdasági alaptörvényének megfelelően állandóap növekszenek. Most már nem mondjuk. A reálbérek bizony hosszabb ideig csökkenni is tudnak! Sajnos. Ez persze nem jelenti, hogy most már a reálbércsökkenés „belefér” a szocializmusba, hanem arra figyelmeztet, hogy ez a csökkenés sokáig nem tartható. Különösen úgy nem, hogy ez elsősorban a nagyüzemi munkásságot sújtja. A munkaerőnek az elmúlt évtizedben kettős ára lett: feketepiaci és „fehérpiaci”, másképpen mondva: szabadáras és hatósági áras. A feketepiaci ár legalább kétszerese a „fehérpiacinak”. A munkaerő kettős ára és a munkaerőpiac kiegyensúlyozatlansága olyan érzetet alakított ki, hogy a szocialista szektorban és főmunkaidőben sóik dolgozó számára az egyéni teljesítménynövelés vagy korlátozott vagy értelmetlen. A kisvállalkozásiban kapott magasabb munkajövedelem csökkenti a nagyüzemiben kapott bér vonzó erejét, a teljesítményihez bátortalanul igazodó keresetdifferenciálás ösztönző hatását, rontja a nagyipar munkaerőhelyzetét a sokoldalú, magas szakképzettségű, önállóan dolgozni tudó emberek elszívásával. A munkaerő kettős ára marxista ideológiánkba nem fér bele. Az persze természetes, hogy a kisvállalkozásokban kapott munkadíj valamilyen vállalkozói hasznot, kockázatfedezeti részt, esetleg csekély tőkejövedelmet is tartalmazhat. Nem tartható hosszabb ideig, hogy a korszerű technikát alkalmazó, jó hatásfokú nagyüzemi munka díja hatóságilag szigorúan ellenőrzött, visszafogott, ugyanakkor a féli g- meddig magánjellegű tevékenységek — még ha oly nélküliözlhetetllenek is — teljesítményegységre jutó munkadíja gyorsan emelkedő, a munka szerinti elosztás elvét megvalósító. Olyan vállalati jövedelem- és keresetszabályozás kell, amely mellett a munkás — megfelelő teljesítmény és hatékonyság esetén — a jól prosperáló nagyüzemben is feltétlenül megtalálja a számítását. Növelni kell minél előbb az állami nagyüzemek munkaerővonzó és -megtartó képességét, átlagtelj esi fcményés bérszínvonalnövelő lehetőségét. Változik a világ, s benne elveink tartalma. Ami igaz volt fél évszázaddal ezelőtt, ma már nem biztos, hogy igaz. Aki pedig megmarad a régi tantétel-eknél, a teljesítmény szerinti bérarányok elméleténél, az nem értheti világunkat, és világunk sem fogadja be őt. A munkaerő „árának” megítélésében igazodni kell a munkaerőként szereplő emberek gondolkodásához, munkájuk ellentételének megváltozott értékeléséhez, életük új minőségét kifejező igényeihez. Dr. Pirityi Ottó EgyuttmuKQüesi szerzeteseket kötöttek az elmúlt hetekben a tanácsok a településeiken levő szervezetekkel, vállalatokkal, szövetkezetekkel és intézményekkel, hogy közösen segítsék lakóhelyük gyarapodását. A végrehajtó bizottságok és tanácsok testületi ülésein szinte kivétel nélkül napirendre kerültek ezek a megállapodások, s hangsúlyozták fontosságukat. A helyi elképzelések megvalósításához helyben kell megteremteni a feltételeket. A dél-somogyi városokat, nagyabb településeket járva nap nap után hallani, hogy ez is kellene, meg az is, de nincs pénz s a településfejlesztési hozzájárulásokból sem futja egy-egy munka befejezésére. Nagyatádon például a város egyik gondja a parkfenntartás, a virágosí- tás, s több pénz nem jut rá, mint eddig. Megállapodtak hát az üzemekkel és a szocialista brigádokkal, hogy kiki vállalja — védnökségben — egy-egy zöldövezet gondozását. Forintok takaríthatok meg Bjelovári vendégeink Nagyatádon A Somogybán tartózkodó háromtagú bjelovári pártmunkásküldöttség tegnap Nagyatádra látogatott. Gajdos László, a városi pártbizottság első titkára és Hamvas János tanácselnök fogadta és tájékoztatta a küldöttséget Nagyatád és a városkörnyék gazdasági, politikai, társadalmi életéről. Gajdos László hangsúlyozta: a kölcsönös látogatások erősítik népeink barátságát, módot adnak egymás eredményeinek és gondjainak jobb megismerésére. Az országhatár közelében élők szoros baráti, mindennapi kapcsolatot alakítottak ki a szomszédos jugoszláv terület lakosságával, többen régi ismerősként köszöntik egymást. A városról szólva elmondta, milyen munkahelyek kínálnak foglalkozási alkalmakat a helybeli és a környéken élő lakosságnak; milyen művelődési lehetőséggel élhetnek, s hol tartanak az egészségügyi, a szociális ellátással. Tájékoztatta a vendégeket a városi pártbizottság szervezeti felépítéséről, működési mechanizmusáról, a pártirányítás módszeréről. A küldöttség nevében Marko Ecimovic, a delegáció vezetője köszönte meg az ismertetést. Elismeréssel szólt a térségben elért gazdálkoígy, s ezeík aztán fontosabb dolgokra fordíthatók. Csurgón is erre gondolva állapodott meg a tanács az egyik Szövetkezettel, hogy annak tagjai védnökséget vállalnak az új játszótér fölött. S nemcsak ilyen dolgok kerültek a most aláírt együttműködési szerződésekbe, hanem az is, hogy egy-egy fejlesztéshez az intézmény vagy vállalat milyen összeggel járul hozzá, hogyan segíti például a művelődési központ működését, vagy az amatőr együttes fenntartását. Tudok olyan megállapodásról, ahol a falu kisüzemének dolgozói a hagyományőrző csoport mellényeinek varrását vállalták, s olyanról is, ahol az egykor már szebb napokat is látott labdarúgó-csapat költségeihez járul hozzá a szövetkezet, tetemes összeggel. Barcson az elmúlt ötéves tervidőszakban a gazdálkodók a tervezett 14 millió forint helyett 45 millió forinttal segítették a tanácsot, s a tervezettnél ugyancsak több, összesen 71 millió forint értékű társadalmi munkát is végeztek. A Dráva-parti vádási eredményekről, társadalmi sikerekről. A fejlődésről saját tapasztalatai alapján mondott dicsérő szavakat, ugyanis négy évvel ezelőtt már járt Nagyatádon, s mostani benyomásait az akkor látottakkal összevetve mondta: a viszonylag kicsi, rangját és lakosainak életkorát tekintve egyaránt fiatal városról bízvást elmondható, hogy lakói meggyőződéssel, célratörően valósítják meg terveiket: Erre következtetett a sok új épületből, a rendezett településből. A vendégek kíváncsiak voltak egyebek között a pártalapszervezetek egymás ros tanácsülésén is elmondták: a következő években a vállalatoknak kevesebb pénzük lesz támogatásra. A kevesebből pedig leginkább azt támogatják, ami nekik is hasznot hoz. Például egy-egy óvodát, könyvtárt, vagy orvosi rendelőt. S ha támogatnak egy együttest, akkor arra is igényt tartanak, hogy meghívót kapjanak a bemutatókra, illetve hogy jeles ünnepeinken náluk is lépjen föl az együttes. Ezt az igényt az együttműködési megállapodás is rögzíti. Ilyen volt például az is, amelyet Csurgón is kötöttek. A forintok, viszonzására a tanácsoknak meglehetősen kevés a lehetőségük, egyre nehezebb a szakemberek letelepítése. Esetleg a pályára való irányításában segíthetnek, vagy kulturális és a sportolási lehetőségeket javíthatják. A kölcsönösség azonban igazán nem ebben valósul meg, hanem abban, hogy a közösen létrehozott értékek közös célokat szolgálnak. Nagy Jenő közötti és a városi pártbizottsággal való, illetve a pártbizottság és a városi tanács kapcsolatára, gz együttműködés módszereire. Pred- rag Popora, a területi konferencia munkatársa például arról érdeklődött, hogy a nagyatádi ipari üzemekben dolgozó, a falvakból bejáró kommunisták hogyan vesznek részt lakóhelyük társadalmi, politikai életében; milyen módon segítik a község- politikai munkát? A bjelovári pártmunkásküldöttség városnézésen vett részt, és, hosszabban időzött az alkotótelep szobrainál. Délután a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát központjában Aradi Józsej vezérigazgató mondott tájékoztatót a nagyüzem tevéAz ország különböző részein működő, agrár szakembereket képző felsőfokú oktatási intézmények és a Somogy Megyei Tanács között régi a kapcsolat; a tanács anyagilag is támogatja az ottani somogyi diákkliubo- kat — jelenleg évi 13 ezer forintot kapnak ezek a közösségek, ha tevékenységüket programszerűen végzik. Az első megállapodást csaknem három évtizeddel ezelőtt kötötték a Soproni Erdészeti és Faiipari Egyetem klubjával, majd sorra következett a többi intézmény: a gödöllői és a keszthelyi agráregyetem, az egyetem szarvasi kara, illetve a Kertészeti Egyetem, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola... — A szerződéseket ötévenként megújítjuk; most vált esedékessé a megállapodások felülvizsgálata, az újbóli meghosszabbítás előkészítése — mondta Orbán Csaba., a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának oktatási főelőadója. — Tapasztalataink szerint főként ott erősödik a kapcsodat, ahol olyan szákiirányú képzés folyik, amilyenre 'a somogyi mezőgazdasági nagyüzemek termelésirányításában, üzemszervezésében leginkább szükség van. A Kertészeti Egyetemen például elenyésző a „somogyi érdekeltség”, s míg Soproniban, Gödöllőn, Keszthelyen húsznál több a somogyi hallgatóik száma, az • Állatorvostudományi Egyetemen alig tálálni néhányat. A kapcsolatnak, a sormv gyi klub dk működésének végsősoron az a célja, hogy az egyetemli évekre elkerült fiataldk ne szakadjanak el megyéjüktől, maradjanak meg a somogyiaknak, sadiploma megszerzését követően kenységéről. Ezt követően vendégek és vendéglátók a kombinát nagykorpád! burgonyatárolóját tekintették meg. Ott Becker Pál gazdasági igazgató elniondta: 300 hektáron termesztenek burgonyát, ebből 180 hektáron vetőgumót, s abból nemcsak a hazai gazdaságok kapnak szaporítóanyagot, hanem Szlovákiába is jut. Ezután a kombinát lábodi vágóhídjára látogattak, majd a gazdaság vadászházában megtekintették az agancsokból rendezett bemutatót. A JKSZ Bjelovári Területi Konferenciájának küldöttsége tegnap az esti órákban hazautazott. A vendégeket Tanai Imre, a megyei párt- bizottság titkára kísérte el a határállomásra. lehetőleg itt hasznosítsák tudásukat. — A megye agrárszakember-utánpótlásában fontos szerepe van ezeknek az egyetemi diákklubaknaík. A hallgatók fdlyaimatosan tájékozódnak arról, mi történik szőkébb hazájukban: előadók járnak hozzájuk a megyéből és a klubfoglalkozásokon tájékoztatják a fiatalokat. A kluboknak itthon, Somogybán mi szervezünk szakmai és kulturális programokat. November 21-én például a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem diák- klübjánalk fiataljai jöttek Somogyba egy napra; megnézték a Balatonbogláo Mezőgazdasági Kombinátot és a kaposvári állattenyésztési kar gálosfai gímszarvas-kísérleteit. November 28-án a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem klubtagjai érkeznék háromnapos látogatásra: Tab'bal és környékével, Kaposváron és Barcson a Sefag munkájával ismerkednek, s ott lesznek a Csiky Gergely Színház egyik előadásán is. Hogy egymás munkájáról többet tudjanak és a jó tapasztalatokat átvehessék, közös klubtalálkozókat is szervezünk: a jövő év tavaszán Kaposváron, ai állattenyésztési karon gyűlnek össze az ország agrárfelsőoktatási intézményeiben működő somogyi kluboik tag- jái, .ismerkednek egymással és a karon folyó oktatási, kutatótevékenységgel. A somogyi fiatalokkal a diploma megszerzését követően sem szakad meg a kapcsolat. Egy év múlva a beilleszkedés les^ a térpa azon a>z összejövetelen, amelyen a megyéi tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának, az ifjúsági és érdekképviseleti szerveknek a képviselői is részt vesznek. KÖZÖS AKARATTAL Kapcsolat Somoggyal Klubok az agrároktatási intézményekben
