Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-17 / 270. szám

1986. november 17., hétfő Somogyi Néplap 5 Egyesületi otthon Pogányszentpéteren NÉPMŰVELŐK VÁNDORGYŰLÉSE Bizonyára vannak olvasó­ink között olyanok, akik még emlékeznek a Televízió nép­szerű „Röpülj, páva” vetél­kedősorozatára, és arra is, hogy a pogányszentpéteriek milyen szép sikert arattak. Jó pár esztendő eltelt, s e kis település azóta is hallat­ta hangját. Lakosai az elsők között alakították meg II. Rákóczi Ferenc nevét viselő közművelődési egyesületü­ket. Megismertük program­jukat, és azt az összefogást is, amelynek eredményekép­pen szombaton fölavatták az egyesület termét, amelyet a helyi művelődési ház bővíté­sével létesítettek. Az ünnep­ségre meghívtak közműve­lődési egyesületeket, olvasó- és gazdaköröket, hogy együtt vitassák meg a tennivalókat a kis települések életének fölvirágozta tásáért. Pogányszentpéteren fiata­lok és idősebbek egyaránt őrzik a hagyományokat; eb­ből nyújtottak át egy színes csokrot az avatóünnepségen, amelyen részt vett Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osz­tályvezetője, dr. Horváth Fe­renc, a körzet országgyűlési képviselője, dr. Novák Fe­renc, a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottságá­nak titkára, valamint Rostás Károly megyei népfrontel­nök. Az egyesület 1984-ben hu­szonnyolc taggal alakult meg, azóta már negyvenen tevé­kenykednek a település min­den lakosának szóló közmű­velődési programok meg­szervezésében. Pályázait út­ján százezer forintot kaptak az egyesületi terem építésé­re, a megyei tanács ugyan­csak ennyivel járult hozzá az otthonhoz, a Hazafias Népfront harmincezer forint­tal segítette a pogány&zent­péterieket. A legtöbbet ma­guk a helyiek adták; mint­egy százötvenezer forintot érő munkájuk eredménye is a száz négyzetméter alapte­rületű otthon. Berendezésé­hez hozzájárult a megyei könyvtár is. Az avatóünnep­ségen oklevéllel ismerte el a Népfront megyei bizottsága az egyesület tevékenységét, többen Kiváló társadalmi munkáért elismerésben ré­szesültek. Dr. Ranga József, a Könyv­értékesítő Vállalat igazgató- helyettese kétszázkötetes könyvtárral alapozta meg a közművelődési egyesület bibliotékáját; gyarapítása a művelődő pogányszentpéte­riek további feladata. Ápolni kívánják továbbra is a ha­gyományaikat, szólt a ter­vekről Novák József, az egyesület elnöke. Az új épületben, amelyet közösen használnak a népfront helyi szervezetével, különféle mű­helyeket alakítanak ki. A fórum megrendezése al­kalmat adott arra, hogy be­pillanthassunk a somogyi közművelődési egyesületek életébe, az olvasó- és gazda­körök szélesedő hálózatának tevékenységébe. Megyénkben jelenleg hat közművelődési egyesület működik és több olvasó- meg gazdakör. A fó­rum nagymértékben hozzáse­gítette a már működő közös­ségeket céljaik tartalmasab­bá tételéhez, az útkeresőknek pedig világot gyújtottak a már tapasztaltabbak. Több mint 500 szakember két napon át elemezte kü­lönböző megközelítésben, hogy a népművelők tevé­kenysége miként szolgál­hatja az eddiginél hatéko­nyabban a társadalmi meg­újulást, és, hogy ennek ér­dekében milyen tartalmi és módszertani változtatásokra van szükség. Alapvető fel­adatnak tartották a résztve­vők az eíőadások és felszó­lalások szerint a népműve­lés társadalmasítását. En­nek megvalósítása során biztosítani kell, hogy a közművelődés mindenütt a hely, a környezet szellemét tükrözze. Ehhez elengedhe­tetlenül szükséges, hogy a város vagy község lakóinak beleszólásával a tényleges igényekre alakítsák ki a programokat. A közművelődés fontos feladatának ítélték a fel­szólalók azt is, hogy gyor­san fejlődő világunkban a változás és a megújulás képességét segítse kibonta­koztatni, • fejleszteni. A mi­kéntre a példák sokasága igyekezett feleletet adni. Ezek az útkeresések az egyén képességeinek fej­lesztésétől a munkahelyi művelődés feladatáig széles kört ölelnek fel. Arra is rámutattak, hogy gazdasági haszna többféle művelődési tevékenységnek is lehet. Ma már gyakran például a vállalatok szak­mai vezetői kérik a nép­művelőket, hogy olyan programokat állítsanak ösz- sze, amelyek mintegy mű­szaki, természettudományi ismeretterjesztéssel előké­szítik a dolgozókat a tech­nológiai korszerűsítésre, megújulásra. Ugyancsak gazdasági haszna lehet a hatékony regenerálódásnak, a szabadidő értelmes eltöl­tésének. A mentálhigiénével önál­ló szekcióülések foglalkoz­tak. Egyértelműen kiderült az előadásokból: a népmű­velőtől mindinkább elvár­ják, hogy ott ahol él, se­gítséget adjon a testi-lelki egészség megóvásához. Ezt bizonyítja az ilyen témájú előadássorozatok, klubok és műhelyek látogatottsága. Sok szó esett a vándor- gyűlésen a közművelődés eszközeiről, ezen belül a videó-készülékek engedé­lyezésének körülményessé­géről, és általában a műve­lődési házak tevékenységét gátló bürokráciáról, túlsza­bályozottságról. Elhangzott, hogy a vállalkozásra buzdí­tott intézmények ehhez hi­telt is szeretnének igényel­ni, kezdeményezéseik elbí­rálásában pedig nagyobb rugalmasságot. Felvetették a képzés hiányosságait is — mint mondották — a nép­művelő nagyon sokféle fel­adatot lát el, ez a differen­ciáltság nem érvényesült az oktatásban. MÜVÉSZPEDAGÓGUSOK ORSZÁGOS SZEMLÉJE A somogyi ötös fogat Liszt Ferenc emlékezete ÜNNEPI MŰSOR Á KAPOSVÁRI ZENEISKOLÁBAN Szombaton nyílt meg Szegeden a Horváth Mihály utcai képtárban a pedagó­gus képzőművészek X. or­szágos kiállítása. Itt adták át a legjobb alkotóknak já­ró Székely Bertalan-emlék- érmeket is. A kiállítás szín­vonalát emeli, hogy hozzá kapcsolódóan szakmai prog­ramokat is szerveztek. A képtár két szintje szin­te szűknek bizonyult. A ki­állításra az alkotások sok­színűsége, műfaji változa­tossága jellemző. A terem falaira került alkotások hű keresztmetszetet adnak az országban élő és dolgozó rajzpedagógusok alkotói munkájáról, amely egyúttal jellemzi a magyar képző­művészet szemléletbeli és stiláris sokszínűségét is. Mesterek és stílusok konk­rét valóságát fedezhetjük föl a grafikákon, festmé­nyeken, tűzzománcokon. A Somogy megyét képvi­selő öt pedagógus képző­művész: Svenda István, Farkas Károly, Kertész Sándor, László Levente és Takács Zoltán művei bizo­nyítják a megyében dolgozó Az egészségügyi ellátásnak kevés ága van, ahol az utób­bi évtizedekben olyan gyöke­res változás ment volna vég­be, mint a bölcsődei gondo­zásban és nevelésben. Har­minc évvel ezelőtt az ápolás és a gondozás volt a bölcső­dék fő feladata, ma a gon­dozómunka jelentős nevelő­munkával egészül ki. Há­roméves koráig a kisgyermek megtanulja a legalapvetőbb szokásokat. Ekkor kialakult érzelmi és személyes kap­csolatai meghatározzák óvo­dai, iskolai magatartását is. A gondozónő tehát ennek a korosztálynak épp olyan ne­velője, mint a 3—6 évesek­nek az óvónő, vagy a 6—10 éveseknek a tanítónő. A gyermek egész napját, egész életét úgy kell kiala­kítani, hogy egészséges, har­rajzpedagógusok alkotói kvalitását is. Egységről kell beszélnünk, de nem stilári- san formajegyekről, hanem esztétikai minőségről. Az egész kiállítás grafikai anyagát jellemzi a technikai sokszínűség és e technika lehetőségeinek kihasználása. Kiemelkedik közülük Farkas Károly három aquatintája, különösen a „Mezei tábor­nok”, széltépte kiszolgálta­tottságát kifejezve. Svenda István technikai bravúrokat csillogtat „Ma­gány” című képén. „Portré”- ja sem hagy kétséget tech­nikai tudása felől. „A régi idő”-ket idéző emlékkép mozaikjából kialakult kép talán méreténél fogva már nem olyan meggyőző. László Levente „Ünnep” című, keretbe foglalt plasz­tikájának kompozíciója nagy felületek díszítésére lenne alkalmás harmonikus tónus­gazdagságával. Takács Zoltán festői em­lékképei színben és formá­ban hozza elénk a korhan­gulatot. Legjobban az „öregapám katonakorában” és a rajzosságában is festői monikus fejlődését szolgálja. Gondot kell fordítani erre a családban is. Az intézmé­nyekben pedig sorsdöntő: a napirend, a tárgyi feltételek, az érzelmi, hangulati hatá­sok olyanok legyenek, hogy a gyermekek aktív tevékeny­séggel tölthessék el bölcsődei idejüket. A növekvő köve­telményeknek csak szakmai­lag felkészült gondozónők tudnak megfelelni. Alap- és továbbképzésük, valamint munkájuk irányítója, segítő­je a módszertani bölcsőde. A kaposvári módszertani bölcsőde Martos Flóra szo­cialista brigádja és a váro­si tanács egészségügyi KISZ- szervezete szombaton vetél­kedőt rendezett a megye gondozónői részére. Tizenhét csapat nevezett be. A vetél­kedő két részből állt. A szak­„Kalapos nő” portréja. Végül az „ötös fogat” Székély Bertalan-emlék- éremmel díjazottja, Kertész Sándor a kiállítás egyik méltán kiemelt alkotója. Anyaga egységes festőé, chagalli gondolatokat és formákat sugall. Különösen a „Régi palánk” emlékkép- montázsában, ahol a kép jobb sarkában békésen megfér a XX. századi me­zőgazdasági munka szimbó­luma, a traktor. „Felszálló pálya” című festménye ké­pi kifejezésében, színeiben, amelyeknek zöme a rózsa­szín variációja, gondolko­dásra késztet sejtelmességé- vel. A szakma, a pedagógus- társadalom, a művészetsze­rető tárlatlátogató közönség tanulságos kiállítást láthat tehát Szegeden december 7-ig. S úgy gondolom, hogy a Somogy és a Csongrád megyében élő, alkotó peda­gógus képzőművészek közös vagy cserekiállításai jól se­gíthetnék egymás alkotói elképzelésének még iobb megismerését. Czakó János mai kérdések álltak a közép­pontban, ezekre írásban és szóban kellett válaszolni. A zsűriben részt vett a Somogy megyei, illetve a vá­rosi tanács egészségügyi osz­tályának képviselője, az egészségügyi pártalapszerve- zet titkára és a KlSZ-alap- szervezet titkára, valamint a bölcsődevezetők. A döntőbe jutott hat csapat közül első helyezést ért el a boglárlel- lei, második lett a kaposvári Beloiannisz utcai, és harma­dik a kaposvári jtippl-Rónai utcai bölcsőde gondozónőinek - közössége. A vetélkedő színvonala és a csapatok felkészültsége a biztosíték arra, hogy a gye­rekek jó kezekben vannak. Légrádi Józsefné A Liszt Ferenc nevét vise­lő kaposvári zeneiskolában pénteken este ünnepi műsor­ral emlékeztek meg a nagy zeneköltő születésének száz­hetvenötödik, halálának szá­zadik évfordulójáról. Somo­gyi Liszt-dokumentumok nem ismeretesek; emlékeze­tessé ezt az eseményt az tet­te, hogy kitűnő kórusaink ki­magasló színvonalon tolmá­csolták az egyetemes zene­irodalom rendkívüli egyéni­ségének műveit. A Berzsenyi Társaság, a Kilián művelődési központ és a zeneiskola együtt olyan emlékestet szervezett, amely méltó volt az évfordulóhoz. Tolna megye jogosan büszke értékes Liszt-dokumentu­mokra; a zeneköltő emléké­nek ápolásában ezek sajátos és kimeríthetetlen források. A Tolna megyei Dunatáj az évfordulója emlékszámot adott ki — ebből két szek­szárdi vendég olvasott föl' részleteket. A műsor méltóan kifejez­te a hazaszeretet gondolatát is, amely elválaszthatatlan a zenei nagyság életétől, mun­kásságától. A Hazám címen ismert levélből felolvasott Liszt-sorokra szinte felelet volt Bárdos Lajos—Sztandó Béla Művész hazája nagyvi­lág című kórusműve, amely- lyel a nemzet tisztelgett vi­lághírű fiának élete és hal­hatatlan életműve előtt. A kaposvári II/ Rákóczi Ferenc Általános Iskola kó­rusa — Kardos Kálmánné vezényletével — a műsor el­sőként felhangzó zeneművé­vel máris megteremtette az ünnepi hangulatot. Az F-dúr impromtü az egyik legközismertebb Liszt­mű. Kardos Kálmán előadá­sában megcsillantak azok a zeneszerzői virtuozitások, amelyek próbára teszik a zongoristákat. Költők sora hódolt a zene­szerző előtt, illetve emlékét ápolva emelték a nagy pél­daképek talpazatára, többek között Vajda János és Vö­rösmarty Mihály is ezt tette. Az ismertebb Vörösmarty- verset hallottuk először, az­tán a Vikár Kórus előadásá­ban a Kodály által megzené­sített vers hangzott föl. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola női kara Klausz Ró­bert vezényletével több Liszt­művel készült az ünnepi est­re, s a nehezebbek közül vá­A tanítóképző főiskola női kórusa lasztottak három gyöngysze­met. A kórus szólistája, Né­meth Nándor külön is szót érdemel szép hangjáért, a mű mély átérzéssel megszó­laltatott részleteiért. A Tóth Lajos iskola kórusa különö­sen a Szent Erzsébet-legenda oratóriumrészletének elő­adásával — Zákányi Zsolt vezéríyletével — érdemelte ki a lelkesen ünneplő közönség elismerését. Még egy orató­riumrészletet hallottunk. Zákányi Zsolt a Vikár Kó­russal. Liszt Krisztus című művét mutatta be. Vala­mennyi zenei mű kíséretét Kardos Kálmán oldotta meg, magas színvonalon. Csányi László szekszárdi író beszélt Vörösmarty Liszt ihlette ver­seiről. Töttős Gábor szek­szárdi Liszt-emlékeket idé­zett föl, Laczkó András a zeneköltő és Zichy Géza ba­rátságáról beszélt. | Az elhangzott verseket, le­vélrészleteket Bezerédi Zol­tán és Máté Gábor, a Csiky Gergely Színház két művésze tolmácsolta. Horányi Barna Gondozónők vetélkedtek Jó kezekben a bölcsődések

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents