Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
Néplap 1986. november 15., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK L A P] A Egészséges brigádok A szociaMstabrigád-mozga- lom megújulásának szükségességét jól diagnosztizálíhat- juk. Néhol bizony a betegeskedés jelei ütnék ki egy- egy közösségen. Nemcsak gazdasági körüliményeink teszik szükségessé, hogy újra átgondoljuk, miilyen kihasználatlan lehetőségek rejtenék a szociáHstabrigád- mozgalomban, hanem ennél szélesebb körű társadalmi igény is ezt diktálja. Jó tapasztalatokért érdemes elmenni bárhová. A minap összegezte a szocialista munkamozgalom helyzetét az Egészségügyi Dolgozók Szakszenvezete Somogy Megyei Bizottsága. Az ötven somogyi egészségügyi brigád közül negyvenöt elismerésként megkapta a szocialista brigád címet, a megyéi kórházban például mind a hat, a megyei Köjálnál úgyszintén valamennyi. A megyei kórház szocialista brigádjainak a munkáját kiemelkedőnek ítéülte az intézmény közművelődési bizottsága is, ami azt tükrözi, hogy vállalásaik mentesek a formalizmustól. Az egészségügyiben mit tehetnek a szocialista brigádok? Mire szervezhetnek kommunista műszakot vagy különfélFe munkaakciókat? A mozgalom elsődleges célja: az intézményi feladatok ellátásának elősegítése. A gyógyító-megelőző, az -okta- tató és kutató munka hatékonyabbá tétele, a munka- szervezésben a korszerű elemék alkalmazása, az észszerű takarékosság, a munkaeszközük, gépek, műszerek biztonságos üzemeltetése mellett az ezekben rejlő lehetőségek minél jobb kihasználása. A brigádok törekvései között megtaláljuk a dolgozók szakmái, politikai és általános műveltségének gyarapítására tett erőfeszítéseket is. Az új kezelési eljárások minél előbbi bevezetéséhez is szükség van a brigádtagok, esetleg több brigád ösz- szefogására. A krioterápia, vagy éppen a divatosnak nevezett magnetoterápia viszonylagosan gyors bevezetése ennék köszönhető. Vehetünk elismerésre méltóan szép példákat az önművelés területéről is. A szakdolgozók körében nőtt az igény a tudományos munka iránt. A szakdolgozói tudományos munkák kilencvennyolc százalékát szocialista briigádta- gok készítették. A szocialista brigádok nemcsak a munka frontján kell, hogy helyt álljanak, hanem jó néha a szórakozásiban, a sportolásban, a pihenésben is megtalálná a közös szándékot, kedvet. Az is megfogalmazódott ezekben az egészségügyi szocialista brigádokban, hogy még többet kell törődniük egymással, a távol levő kismamákkal, az idős nyugdíjasokkal. A megyei gyógyszertári központ szocialista brigádjai is kiveszik részüket az egészségnevelő feladatokból. Ismeretes, hogy hazánkban a gyógyszerfogyasztás magasabb a szükségesnél, sok há- zipatika működik a családoknál. Néhány alapvető betegség elmúltán a megmaradt gyógyszert nem tárolhatjuk időtlen időkig, a gyógyszer is romlékony. A gyógyszertári központ szocialista brigádjai például vállalták, hogy átvizsgálják a házipatikákat a lakossági igények alapján. A brigádokra nemcsak az jellemző, hogy kiemelkedő teljesítményekre képesek, hanem megfogalmazzák azt is, hogy mit várnak a munkahelyi vezetőktől. Az általánosságban megfogalmazott feladatok ellen vannak, kanikrét célért konkrét munkát kívánnak kifejteni. S ha elvégezitek, vegyék észre, értékeljék azt. Az egészségügyben tevékenykedő szocialista brigádok javasolják, hogy alapítsanak új elismerési formát a megye kiváló szocialista brigádja cím elnyeréséhez. Horányi Barna Hét országból 58 tenyésztő Rózsakakaduk és afrikai pintyek Nemzetközi díszmadár-kiállítás a Dorottyában A kaposvári Móricz Zsig- mond Művelődési Ház az idén is megrendezte a hagyományos nemzetközi díszmadár- és díszTnaicskákiállí- tást. Vidák Gizellának, a városi tanács elnökhelyettesének megnyitója után a látogatók megtekinthették a ketrecbe zárt kedvencéket. A perzsa és sziámi cicák csak biztonságos távolból figyelhették a hosszú sorokban felállított papagájok és pintyek kalitkáit. — Hét ország 58 tenyésztője vesz részt a rendezvényen — mondta Húsz Mihály, a művelődési ház igazgatója. — Olyan színvonalas kiállítást sikerült . megrendeznünk, amely f ölveszi a versenyt a Közép -Európában szervezett hasonló rendezvényekkel. A programot színesíti a tombola. A főnyeremény egy törzskönyvezett cica. Az érdeklődők vásárolhatnak a díszállatokból, sőt a szombathelyi Kertész Tsz kiállított virágaiból is. Győrfi Károly, a kaposvári egyesület elnöke szerin t a művelődési ház szép feladatot teljesített jól, a kiállítás megszervezéslével. Az érdeklődők holnap délután 5 óráig tekinthetik meg a bemutatót. Hátrányos helyzetben látszani is engedd... Egyszer talán majd szakemberek kutatják, vajon mi okozza, hogy népünk olyany- nyira hajlamos a vetélkedésre. S talán választ találnak arra is, miféle elfojtott virtusok, tudat alá szorult ösztönök munkálnak bennünk, hogy szüntelenül próbára tegyük tudásunkat, képességeinket, nem egyszer vállalva azt is, hogy sikertelenség lesz a jutalmunk. Nem arról van-e szó, hogy olymód állítjuk a sikert, a győzelmet, hogy mindent egy lapra feltenni is képesek vagyunk. S ha ez így van, akkor miért, hogy ez a tulajdonság visszaszorult azokban az emberekben, akik ilyen vagy olyan beosztásban dolgozva nagyobb kockázatvállalással több eredményt érhetnének el. Vagy talán a gazdaságban is kockáztatunk, csak mindig rossz lapra, lóra s még ki tudja mi minden rosszra teszünk ? Mindez — lehet, hogy kissé igazságtalanul is — a rádiónak egy nagyon régi sorozatáról, a Ki nyer ma? című vetélkedéséről jut eszembe. A Szabó család-hosszúságú sorozat, — ki ne tudná? — játék és muzsika tíz percben. Nagyon egyszerű képletű adás ez, két ember kell hozzá, egyik aki kérdez, s egy másik, aki válaszol. Rendszerint aktuális évfordulókat, eseményeket próbálnak becsempészni a szerkesztők a kérdésekbe, s a játékos helyes válaszok esetén háromszáz forint vásárlási utalványt kap. Van egy tartalék versenyző is, — akinek — mivel csak egy kérdésre válaszol —, ha rákerül a sor, száz forint üti a markát. Igazán nem akarjuk megbántani a forintot, de el kell mondanunk azt, amit úgy is naponta érzünk vásárlásaink során: nem nagy ösz- szeg egyik sem. Még akkor sem, ha azzal érvelünk, hogy a műsor elsőszámú versenyzői az értelmiség köréből kerülnek ki, s bizony közöttük szép számmal vannak olyanok, akiknek fogukhoz kell verni a garast meglehetőst, s nekik egy-egy ajándék hanglemez is megtakarítást jelent. Ne gondoljunk arra sem, hogy a délidőben történt sugárzás munkaidőből vesz ki embereket, mert bizony nemegyszer annak rovására keresik föl a kávéházat, vagy a vidéki jelentkezés színhelyét a játékosok. Nem vagyunk hívei az effajta szemléletnek, hiszen akkor szinte nem is lehetne olyan holt időt találni, amikor adásba kerülhetne egy-egy ilyen jellegű műsor. A Ki nyer mának van egy vitathatatlan érdeme. Ébren tartja ugyanis széles tömegek komolyzenei érdeklődését. Manapság, amikor minden művészeti ág képviselői kongatják vészharangjaikat, hiszen azt tapasztalják: elmaradott a vizuális nevelésünk, az irodalmárok sem elégedettek a művek megfelelő befogadásával, jelentős, hogy van egy műsor, amely évek óta állandó jelleggel helyet kér magának a rádióban déli adásidőben. Az már a fentebb említett vetélkedéshez szoktatottsá- gunk hibája, hogy ezt is kérdezz—felelek formában szerkesztik. Mert milyen lenne — gondoljuk csak meg —ha szombat esténként megjelenne egy kérdező a képernyőn, és a Vers mindenkinek keretében az elhangzott mű után lehetne tippelni, ki a szerző és mi a vers címe. Bizonyára nagyon sok jelentkező lenne arra js. Egyébként ne higgyük, hogy a játékosok a Ki nyer mában is pénzért versenyeznek. Hiszen, ha csakugyan nagyobb összeget akarnának keresni, akkor az Áruházak ajánlata című műsorban küldenék be válaszukat a gyermeteg kérdésekre. Hiszen ott a díj ezer forint. Varga István t,Áttörés" a gyermek- és ifjúságvédelemben Szükség van a hivatásos nevelőszülőkre Kovaliccsal sokáig a kutya sem törődött a munkahelyén. Mindig irigyelte azokat, akiket felkarolt a nőtanács, a szakszervezet és a többi felkarolásra alkalmas intézmény. Aztán egyszer belebotlott a vegyesbolt előtt álló alkoholista kollégájába. Nem úszta meg két féldeci nélkül, amit a kolléga egy félliteres cseresznyésüvegból diktált bele. Amikor visszaért a gyárba, ahonnan magánkilépővel távozott s beszédbe elegyedett az emberekkel, összesúgtak a háta mögött: „Nahát, már Kovalics is ... Szegény családja!”. A gyári Vöröskereszt-szervezet titkára hamarosan megbeszélést hívott össze, s azon ő elnökölt: „Tisztelt tagtársak! Nem tűrhetjük, hogy az alkoholizmus tovább szedje áldozatait. Itt van ez a Kovalics kartárs. Újabban ittasan jár be dolgozni. Meg kell menteni az alkohol rabságából!”. Az ülés után bementek Kovalics főnökéhez, s elmondták neki: beosztottja ivásnak adta fejét, mert legutóbb nem kapott fizetés- emelést. Soronkívüli fizetés- emelést kellene neki adni, mert az alkoholizmust nem lehet megszüntetni anélkül, hogy az okot meg ne szüntetnénk. Kovalics meglepetéssel vette észre, hogy a következő fizetéskor több volt a borít tékban. Este a feleségével elmentek egy kisvendéglőbe, s megünnepelték az eseményt. Sajnos, emiatt másnap majdnem elkésett munkahelyéről; csak az utolsó pillanatban vágódott be, karikás szemekkel, kialvatlanul, borostásan. Nem kerülhette el a hölgyek megrökönyödött pillantásait. „Züllik ez a férfi, a hóna alá kell nyúlnunk — mondta a nőtanács elnöke. — — Ha így folytatja, egész biztosan elválik tőle a felesége. Vajon nem valami konfliktus rejlik emögött, hiszen az a családi élet legfőbb elrontó ja?” A nőtanács elnöke nyomozni kezdett, s hamarosan kiderítette, legutóbb Kovalics összeveszett egyik munkatársával. Felkereste az illetőt, s jól összeszidta. Aztán elment Kovalics főnökéhez, s megkérdezte, nem lehetne-e valamit csinálni ezzel a Kovaliccsal, amíg nem késő. A munkahelyi konfliktusok miatt veszélybe kerülhet a családi élete. A főnök kicsit ideges lett, de megígérte, hogy tesz valamit. Kinevezte önálló főelőadónak, hogy ne kerülhessen faséba munkatársaival. A két agilis hölgy azonban arról is tenni akart, hogy ne érhessék káros behatások Ko- valicsot, amíg megteszi az otthonáig vezető utat. Noha akkor már hamar alkonyodon, egy napon este hazakísérték munkatársukat. A szakszervezeti bizalmi csak azt látta, hogy Kovalics a sötét utcán nem is egy, hanem két hölggyel a karján spacírozik. „Micsoda fertő” — gondolta magában, de becsületére mondom: a segítség módozatain kezdett gondolkodni. Ügy gondolta, legjobb, ha tapasztalatát megosztja az asszonnyal. — Kedves Kovalicsné — mondta, amikor találkoztak (a bizalmi kérésére) egy közeli presszóban. — Az ön férje, sajnos iszik. — Igen, nekem is mondta, hogy van egy iszákos kollégája, aki belediktálja az alkoholt, pedig ő maga kifejezetten utálja. — De ez még nem lenne baj. A fiú lumpolni is szokott! — Igen, a múltkor csaptunk egy görbe éjszakát, mert együtt ünnepeltük a fizetés- emelését; mesélte is, hogy másnap majdnem elkésett. — De nőzik is! Legutóbb két kis kával láttam ... — Igen, a nőtanács elnöke és a vöröskeresztes titkár kísérte hazáig, mert úgy féltették: ütánna négyesben együtt vacsoráztunk. A bizalmi beszámolt küldetéséről. Kövalicsot visszahelyezték régi beosztásába, régi fizetésével. „Visszaélt a bizalmunkkal. Nincs is hátrányos helyzetben” — mondták. Gőz József Kibővített szakmai munkaközösségi tanácskozást tartottak november 13—14- én Alsó-Bélatelepen a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetek igazgatói, a jogi szakemberek és az ifjúságvédelemmel foglalkozó pedagógusok részére. A szakmai munkaközösséget három éve hozták létre. A tanácskozás öszehívásának az új családjogi törvénytervezet végrehajtására való felkészülés adott különös időszerűséget. A kétnapos rendezvényt dr. Orbán István, a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi intézet igazgatója nyitotta meg. Ezután két előadást hallgattak meg a résztvevők. Dr. Bernád István, a Művelődésügyi Minisztérium csoportvezetője arról beszélt, hogy az új családjogi törvény végrehajtásához a gyámhatóságok, a GYIVI-ik és a bíróságok együttes erőfeszítéseire lesz szükség. Kevés idő áll rendelkezésre a felkészüléshez, ezért gyako-' ribbá kell tenni a szakmai tanácskozásokat. Éppen ezért megalakitottak egy szakértői bizottságot, melynek munkájában a megyei GYIVI-k igazgatói tevékenyen részt- vesznek. Harminckétezer állami gondozott életkörülményeit kell felülvizsgálni, s dönteni arról — többek között —, mikor és milyen felügyeleti jog illeti meg a szülőket. — Nem véletlen, hogy éppen Somogybán tartottuk meg értekezletünket — mondotta dr. Bernád István. — A megyei gyermek- és ifjúságvédelmi intézet munkatársai kezdeményezéseikkel, műhelyjellegű, kísérletező módszereikkel élen járnak az újszerűbb, a gyermekek érdekeit jobban szem előtt tartó megoldások kimunkálásában. A családjogi törvénytervezet nem váltott ki osztatlan egyetértést a szakemberek között, a hatálybalépés előtt számos Slyan javaslat kidolgozását kell elvégeznünk, amelyek oldottab- bá, könnyebben alkalmazó a- tókká teszik a ma még sokszor lélektelen törvényeinket. Tervezzük egy örökbefogadási központ létrehozását, mely országos nyilvántartási rendszerével közelebb hozza egymáshoz az örökbeadandó gyermek és az örök- befogadásra vállalkozó szülők érdekeit. Tiszta lapra van szükség a csecsemőintézeti elhelyezések vizsgálatában is. Személyreszólóan meg kell állapítanunk, mikor lehet, sőt kell a családi kapcsolatot fenntartani, támogatni, s ha ez nem lehetséges, azonnal intézkedni. — A megyében 1326 állami gondozott gyermek van, közülük 468-an élnek “családokba kihelyezve — mondta dr. Orbán István. — Intézetünk valóban sokszor és szívesen vállalkozik új módszerek kipróbálására, ilyen volt a ma már elfogadott és igényelt hivatásos nevelőszülői hálózat megszervezése, s ilyen lesz a majd január 1- től működő módszertani szakcsoport megalakítása. Amit önálló hatáskörünkben megtehetünk, azzal a megyék között az első helyen állunk az értékelésben. Ám a külső tényezőktől függő fejlesztési tevékenységünk siralmas. Például 1981 óta megyei tanács vb-határozat szól arról, hogy ifjúsági otthont kell építeni Kaposváron. Azóta semmi sem történt, pedig az intézetünk alkalmas lenne egy ilyen otthon fenntartására. Dr. Bernád István, mintegy összegezve a tanácskozás tapasztalatait, elmondta, hogy áttörésre számítanak az új törvény hatálybalépésével. Szerte az országban több újszerű kezdeményezés is segíti a munkát — például Sződligéten, ahol a lakosság az Egy község — egy ház akciót elindította, közös erővel építenek a hivatásos nevelőszülői munkára vállalkozók részére alkalmas otthont. Nem közömbös az ország az elhagyott gyermekek sorsa iránt — de ahhoz, hogy még eredményesebben dolgozhassunk, el kell felejteni a megalázó címkét: állami gondozott! Emberhez méltó környezetet kell teremteni számukra, lehetőséget adva az életre, a győzelemre és a bukásra egyaránt.
