Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
4 Somogyi Néplap 1986. október 11., szombat Átadják a lakásokat ne igény, Siófokon a nagyobbak kelendőbbek. Jövőre a megyében 560 lakás építését tervezik. Közülük még nincs mindegyikre szerződésünk. A Búzavirág utcában száznegyven lakásra született eddig megállapodás, további hetvennégy elkészítéséről még tárgyalnak. Az Április 4. utcában újabb nyolcvannégy lakást épít a vállalat. — Emellett — mondta az igazgatóhelyettes — Fonyódon lesz egy 32 lakásos épület és Nagyatádon is építünk. A fő munkaiterület Kaposvár, jövőre kezdjük el az Arany János utca építését egészen a sportpályáig. A határidőkkel akad gondjuk, az építés közbeni módosítások mindig zavart akoznak. Ilyen módosítás vált szükségessé például az Április 4. utcában, ahol utólag kellett beépíteni a kéményekét. Ezeknek a lakásoknak a földszintjére tervezett üzletek mindegyikére még nincs vevő. A vásárló igénye szerint itt is sor kerülhet még belső módosításokra. KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK _____________________ D ankó Pista Kaposváron Jó cigányzenészeiről mindig híres volt Kaposvár. Bi- zá Ferkó, Garai Ferenc, Szimpláéiusz Barcza József, Rigó Jancsi és a Tokiak egész nemzedéke muzsikált a városban, nem egy közülük világhírű muzsikus lett. Nem csoda, hogy a zeneértő közönség nagy érdeklődéssel várta 1895 augusztusában Danlkó Pista zenekarának szerep'ését a Korona fogadóban. A muzsi'kus-nóta- költő ebben az időben országos körúton járt, a magyar dalokat akarta népszerűsíteni a divatos német zenével szemben. Az akkori közvélemény „német zenének” tartotta az egyre jobban hódító operát és az operettmuzsikát, a kópiákat és a tánczenét. A piák átok igyekeztek felcsigázni az érdeklődést: „Magyarország legnevezetesebb dalköltője, aki minden órában képes egy dalt költeni.” Nem csoda, ha ezek után — az újság szerint — „nagy és intelligens közönség várta Dankó együttesét, és az étterembe még pótszékeket is kellett beállítani.” Hanem annál nagyabb volt a csalódás. Az eredeti hangvétel miatt érdemes idézni a régi újságöt: „Csák a szóló hegedűjátók ragadtatta tapsra a közönséget, de egészében a várakozást nem elégítette ki. Dankó nagyon középszerű cigány, hegedűn Rigót és Zsolnayt, meg se közelíti, Barcza is jóval fölötte áll. (Mindhárman kaposvári muzsikusok voltak.) Társasága három kopott kóristából áll és egy kiérdemült népszínműénekes nőből, kinek a régi dicsőségből alig imaradt egyebe jól kikópződött szájánál, melyen egykor bőven kiférhetett a terjedelmes érces hang. Aztán pitykés és sallangós gatyában a három kórista a zongora elé lép, amit egy álmos öreg ember bököget. Hátuk mögött egy másik cigány társaságában játssza a szólót Dankó. A fogyatékos hangon való énéklést aztán a három kó- risita képtelen hadonászással és sarkantyú pengéssel igyekszik érvényre emelni.” Dankó Pista kaposvári szereplése így tökéletes kudarcba fulladt. Ma így mondanánk — leégett. A közönség előbb félszegen feszengett a székeken, majd köhögni kezdett, aztán egyre hangosabban nevetett. Tetézte az elégedetlenséget az is, hogy a városiak előtt köz- tiszteletben álló és nagyon népszerű helyi nótaköltőt, Pete Bajost Dankó semmibe se vette. Amikor nótáit hallgatta, csak ennyit mondott: „Van bennük valami.” A botrány akkor lett teljes, amikor még az előadás befejezése előtt, a közönség Pete Lajost ültette a zongorához és vele játszatta el az előbb előadott Dankó-dalo- kat, hadd hallják, „hogy azok a nóták hogyan is hangzanak azon a zongorán egy igazi művész előadásában”. Nem csoda, hogy a másnapi előadás már elmaradt, mivel Dankó Pista Sietve eltávozott Szigetvár felé. A 'kaposvári szereplés vagy inkább leszereplés semmivel sem csorbította a cigányzenész hírnevét. Ezt bizonyítja Szegeden álló szobra. Lévai József Dúskálhattunk a gesztenyében Az idén a SÁÉV terveiben 343 lakás felépítése szerepel. Nagyhegyest János, a vállalat termelési igazgatóhelyettese mondta: — Eddig 165 lakást adtunk át és a többi is elkészül még az idén. A Toldi lakótelepen és Marcaliban hatvan családnak épült új otthon. A napokban a Zara- nyi lakótelepen harminc lakással készülnek el. Ezeknek a határideje november 30., tehát korábban végeztünk a tervezettnél. Az elmúlt évihez képest mintegy 300 lakással kevesebbet építenek Somogybán 1986-ban. A kapacitás kihasználása érdekében részben technológiai váltás történt a SÁÉV-nél. Megcsinálták az úgynevezett IMS- rendszert. Az így gyártott elemek irodaépületek, közintézmények építésénél használhatók, de a gabonasilók vasbetonszerékezetét is ezzel a módszerrel készítik. — Az állatni lakásépítések mérséklése ellenére van munkánk elég — folytatta az igazgatóhelyettes. — A most épülő lakások közül november végéig az Április 4. utcában 21 elkészül. Az itteni 105 lakásból ennyinek az átadására szerződtünk az idén. Szintén 21 készül el a Lenin utca és a Németh István fasor sarkán. Aki ismeri az ország más városainak lakásárait, az tudja, hogy Kaposvár e szempontból sem olcsó város. — Ennek oka, hogy a belső szerelvényezettségek eltérnek. Van, ahol minden lakás szőnyegpadlós. Nálunk az OTP szalagparkettát rendel. A beépített szekrényektől a tapétáig magasabbak a műszaki igényék. Kaposváron a 85 négyzet- méter körüli lakásokra lenPiaci körkép A vásárlóknak nem sok jót jósolt, hogy a tegnapi kaposvári hetipiacon már csak a kötött sapka, a házi lekvár és a dunsztos savanyúság választéka bővült, s nem a zöldségféléké. Mélyebben kellett a bukszába nyúlnia annak, aki szép portékát akart. 30 forint volt a zöldpaprika java, igaz „alig- lecsó” minőségű 5-ért is volt. Szemrevaló paradicsomot 18-ért vehettünk. 20 a kellemes küllemű kel. 14-ért mérték a főzöhagymát, 20— 22-ért a lila csemegét. Menynyibe kerül majd a disznó- vágási szezonban a fokhagyma, ha imost 130 forint? Burgonyát és fejes káposztát 7-ért kaptunk. A zöldborsó maradványait 30- ra tartották, a zöldbab egy tízessel volt olcsóhb. Előfordult még némi fejtett bab is, bögrénként 20-ért. A száraz tarka 60 forint körüli áron fogyott. Jól járt, aki 22-ért szert tudott tenni ko- vászolni való uborkára. Kevésbé volt kelendő 5—8 forintért a fejes saiáta. Egy vaskos köteg vegyes zöldségért 10-let fizettünk. 20 forintért is a vásárlók méla közönye kísérte a gyűrűs tuskógombát, melynek ehetővé tételéhez külön használati utasítást is adtak. Bizalomgerjesztőbb volt a gi- va1, csomónként 25-ért. A gyümölcsfélék közül már csák almából találtunk makulátlant, 20 forintot kóstált, akárcsak a zamatos körte. Nem volt nagy szeme a 30 forintos szőlőnek. Fanyar mosollyal vettük tudomásul a birs 20 forintos árát. Iáért is szert tehettünk he- csedlire. Dúskálhattunk a gesztenyében, így azután az ára 25—30 forintra mérséklődött. A sütőtök gerezdjéért senki sem fizetett 7 forintot. 40-ért is kapva kaptak viszont a héjas dió után. A baromfipiac rossz híre, hogy több hét után 60 forintra drágult az élő vörös pecsenyecsirke kilója. 180- ért várt vevőre egy kés alá érett kakas, 240-ért egy élet- únt kacsa. A tojásért a legtöbb helyen 2,80-at próbáltak kizsarolni, ám az alkut 2,40—2,50-ént kötötték meg. Busás fogása Jöhetett az őszi lehalászásnál a sornogy- sárdi tsz-nek. Furgonjukkal most élő pontyot hoztak kilónként 70-ért. Meglepően kecsegtetőek voltak a virágárak. Harmatos szegfűt már 5—8 forintért kínáltak, s a gerbera szála sem volt drá gább 10 forintnál. Egy csokor rózsáért 30-at kértek. B. F. A szocializmus megújulásának útja A munkásosztály és szövetségesei Az MSZMP 1957. júniusi országos értekezletével lényegében befejeződött a párt újjászervezése. Az eszmei- politikai irányvonal és a szervezeti, munkastílusbeli kérdések tisztázása és az élet normális rendjének helyreállítása után. a párt figyelmét teljes erővel a széles népinemzeti egységfront létrehozására, a szocialista építés érdekében a dolgozó tömegek aktivizálására fordíthatta. Ehhez mindenekelőtt a gazdaságban kellett előrelépni. 1957 nyarára a termelés ugyan a régi kerékvágásba került, az ellátás kielégítő volt, az előző évekhez viszonyítva jelen tősen javult a dolgozók életszínvonala. Mindennek nem a nemzeti jövedelem emelkedése, hanem elsősorban külső források adták fedezetét. A testvéri szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió áruikban^ valutáiban és egyéb formában mintegy 2 milliárd rubel értékben nyújtottak segítséget Magyarországnak. Ezenkívül halasztást adtak a hitelek visszatérítésére és jelentősen 'bővítették áruszállításaikat. Az 1957. évi terv a nemzeti jövedelemnek az előző évekhez képest kisebb, viszont a fogyasztásnak 8 százalékkal nagyobb emelkedését irányozta elő. Az ipari termelést az előző évhez képest csupán 2 százalékkal tervezte emelni, ezen belül a nehézipar termelése 3,4 százalékára! 'kisebb, a köny- nyű- és élelmiszeriparé 9 százalékkal nagyobb lett volna. A mezőgazdasági termelési értéket 3,2 százalékkal magasabbra tervezte. Az 1957. évi terv nem teremtette — nem is teremthette — meg a nagyobb fejlődés feltételét, de a gazdasági helyzet megszilárdítását segítette. És már jelentkeztek óvatos kezdeményezések, törekvések a gazdaságirányítás rendjének .megváltoztatására is. Növelték a vállalati önállóságot, csökkent a tervmutatók száma, fokozatosan bevezették a nyereség- részesedés gyakorlatát, kevesebb termék maradt a központilag elosztásra kerülő kontingensben ... A gazdaságpolitika mélyebbre hatoló elemzését végezte el a kormány által kiküldött közgazdasági bizottság, amelyben a legtekintélyesebb közgazdászok és más szakemberek (köztük szép számmal pártonikívüliek) vettek részt. E bizottság elemzése minden égető és vitatott kérdést fölvetett: az ország adottságait, és ezzel kapcsolatban a gazdasági struktúrát, a fejlesztés ütemét, a beruházási politikát, a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolását stb. A gazdasági irányításra vonatkozóan olyan kérdésekre- hívta fel a figyelmet a tervezet, mint a tervek összeállításában a helyi vélemények, kezdeményezések figyelembevétele, a közvetett befolyásolás alkalmazása, a vállalatok gazdasági önállósága, az érdekeltség, amelynek a vállalati nyereségből való részesedésben is kifejezésre kell jutnia, az árrendszer — főleg a termelői — reformja, a bankrendszerű ellenőrzés kifejlesztése. Csupa olyan gondolat, amelynek megvalósítása az akkori viszonyok között ugyan nem mindig volt reális és lehetséges, de .irányvétel szempontjából feltétlenül megfontolásra késztetett. A dokumentum egyes tételei bizonyos mértékben szerepeltek az országos pártértekezlet téziseiben is. Más vonatkozásban is a valóság iránti érzékenységet tanúsította az MSZMP és vezetése. 1968-ban széles 'körű vizsgálatot, ma azt mondanánk: szociológiai fölmérést kezdeményezett a munkás- osztály helyzetéről. Ez a lépés azért is figyelemreméltó volt, mert az MDP egykori vezetése ugyan soha nem fukarkodott a munkásosztály társadalmi vezető szerepének deklarálásával, az olykor bizony dagályos hitvallással a munkáspolStika mellett, arra azonban sohasem szánta el magát, hogy átfogóan megvizsgálja, hogyan él, dolgozik, gondolkodik ez az osztály, milyen változások mennek végbe rétegződésében, mentalitásában, törekvéseiben a szocialista átalakulás hatására. A munkásosztály helyzetéről szóló elemzés elkészítésében mintegy kétezer pártmunkás és állami funkcionárius vett részt. Negyvenöt- ezer munkással és munkásból lett értelmiségivel beszéltek. A vizsgálat kimutatta, hogy a munkásosztály létszáma 1949-től 1957-ig 80 százalékkal nőtt, arányuk az összkeresők között pedig 18,7 százalékról 29 százalékra. Ugyanakkor ez a pozitív változás negatív hatásokkal is járt. Szűkült a régi, szervezett, tősgyökeres munkások aránya és befolyása körükben. Gyors számszerű növekedésükkel nem tartott lépést tudati fejlődésük, erősödtek soraikban a kispolgári nézetek, a nacionalizmus, a szovjetellenesség, a szocialista tulajdon lebecsülése és a parasztellenes nézetek is. (Ez utóbbi annál feltűnőbb, hiszen a létszám növekedésének forrása nagy részben éppen a parasztság volt.) A beszélgetéseikből kitűnt, hogy miközben az MSZMP irányvonalát általában elfogadják, sok jogos bírálat érte a Központi Bizottságot, egyes pártszervezeteket és még inkább az állami intézményeket és szerveket. Kifogásolták, hogy ezt az irányvonalat nem érvényesítik megfelelően, sőt olykor még el is torzítják azt. Egyes vezetők — Helyenként még azok is, akik a munkásosztály soraiból kerültek ki — figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét. Az elemzés alapján elfogadott 1958. október 16-i KB- határozat részletesen taglalja, miiképpen kell javítani a párt és a munkástömegek politikai 'kapcsolatait, milyen kötelességei vannak a párt-, állami és gazdasági vezetőknek a személyi kapcsolatok javításában, hogyan kell gazdasági, kulturális és különböző szervezeti intézkedésekkel a munkásosztály érdekeit jobban érvényesíteni. Megjegyzendő, hogy egy év múlva a KB megbízásából a Politikai Bizottság újra áttekintette a helyzetet és a tennivalókat, majd 1962. júniusában a Budapesti Pártbizottság jelentését és feladattervét vitatta meg e kérdésről. A társadalmi-politikai konszolidációnak fontos eszköze volt a népfrontmozgalom fel- támasztása. Ez sem ment viták nélkül, hiszen míg egyesek csupán a pártonkívülie- kel szerették volna benne látni, addig kommunista körökben — a Nagy Imre időkre emlékezve — bizonyos ellenszenv nyilvánult meg a mozgalommal szemben. A pártnak tehát e tekintetben is világossá kellett tennie koncepcióját. A PB november 2-i határozata állást foglalt az erős népfrontmozgalom mellett, mint amely kifejezi a népi egységet és a széles tömegek céltudatos munkáját a szocializmus építéséért. „A tömegek aktív közreműködése nélkül nem oldhatjuk meg sikeresen az előttünk álló nagy feladatokat” — figyelmeztetett a határozat. Az elvi megalapozás olyan, amely mindimáig érvényes és iránymutató: „A népfront- politika a szocializmus építésének, az osztályszövetségnek sajátos, történelmileg meghatározott módja: a munkásosztály és a szocializmushoz hű erők összefogása azokkal a társadalmi rétegekkel és csoportokkal, amelyek nem mindenben értenek egyet velünk, de olyan alapvető kérdésékben, mint a népköztársaság erősítése, a szocializmus építése, a béke védelme, hazánk függetlensége, az életszínvonal emelése és más kérdésekben — helyeslik a párt és a kormány politikáját, készek ezek megvalósításában részt venni”. Az ezen az alapon megújuló és kivirágzó népfronttevékenység első nagy próbája az 1958. november 16-i országgyűlési és tanácsválasztások voltak. Pő célként a népi hatalom megerősítését és az alkotmányos élet helyreállításának befejezését jelölték meg. A választási kampányban, majd a szavazásokon kifejezésre jutott az új politika iránti bizalom, és így az ország vezetése megbízást kapott a politika folytatására. Nemes János (Folytatjuk.)
