Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

1986. október 6., hétfő Somogyi Néplap 3 Az MSZBT megyei értekezlete Tartalmas lehet előrelépni A Magyar—Szovjet Baráti Társaság 1945. június kilen­cedikén alakult. Somogybán jelenleg 61 tagcsoport van, ebből 12 nemrégiben jött létre. A tagcsoportok küldöt­tei szombaton megyei érte­kezletet tartottak Kaposvá­ron, értékelték az elmúlt évek munkáját, s megválasz­tották a küldötteket az ok­tóber 22-i országos értekez­letre. A megyei értekezleten részt vett Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára. Első napirendi pontjaként dr. Horváth Sándor, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője összegezte a somogyi tagcsoportok munkáját. A hazai és a nemzetközi poli­tikai helyzet hátterében mu­tatott rá az öntevékeny, „iga­zolvány nélküli” mozgalom jelentőségére. Elmondta, a legfontosabb, hogy hiteles képet kapjanak a két ország lakói egymásról, megértsék, támogassák egymás szocia­lista fejlődését és gazdasági munkáját. A megyei pártbizottság osztályvezetője elemezte test­vérmegyénk, Kalinyin és So­mogy kapcsolatát. Rámuta­tott azokra a munkahelyek­re — például a pamutfonó, húskombinát, Tungsram, vil­lamossági gyár, cukorgyár, Nagyatádi Konzervgyár —, ahol megfelelően halad a baráti kapcsolatok kiépítése. Előrehaladni apró, tartalmas lépésekkel, a személyi kap­csolatok felvételével, a pro­pagandamunka fokozásával,, az ifjúság szocializmusképé­nek erősítésével lehet. A vitában szót kapott Fe­kete József, a Nagyatádi Konzervgyár MSZBT-tagcso- portjának ügyvezető elnöke. Tevékenységük összefoglaló­jában elmondta, hogy a ba­ráti kapcsolat mellett gyáruk 32 ezer tonna konzervet ex­portál a Szovjetunióba, így a gazdasági kapcsolat is je­lentős. Tóth György a Bala- tonboglári Mezőgazdasági Kombinátból a barátság erő­sítéséről, Zádor Tiborné, a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola orosz nyelvtanára pe­dig a MAPRJAL-konferen- ciáról és a nyelvtanítás ne­hézségeiről szólt. Pintér Miklós a Kaposvári Villa­mossági Gyárból egy új tag­csoport alakulásáról számolt be, dr. Papp Ferencné Barcs­ról pedig a városban és kör­zetében lévő nyolc tagcso­port munkájáról adott hírt. Ezek után Bíró Gyula be­szélt a mozgalom mai fel­adatairól. Elemezte azokat a nehézségeket, amelyekkel az MSZBT-nek meg kell küz­denie. Elmondta, hogy az utóbbi három évben tízezer magyar járt a Szovjetunió­ban, ez jelentősen segíti a szervezet munkáját. A fő­titkár után Nagy József, a kaposfői termelőszövetkezet küldötte gazdasági-műszaki és elméleti feladatokkal fog­lalkozott. Dr. Horváth Sándor össze­foglalóját követően a kül­döttek megválasztották azt a 16 küldöttet, aki október 22-én képviseli a megyét az országos értekezleten. Jó a mézhozam Nem vásznak föl akárkit „Édes” üzem A megye kétezer méhésze közül mintegy ötszázan tag­jai Kaposváron az áfész méhészeti szakcsoportjának. Szőke József elnök arról beszélt, hogyan alakult ez az év. Mint elmondta,, önálló gadálkodó egységként dol­goznak. A megye méztermé­sének 35—40 százalékát vá­sárolják fel. Ebben az év­ben nagyon jónak mondható a begyűjtés, bár szokatlanul korán következett be. A ta­valyi forgalomhoz képest 40 százalékkal többet teljesí­tettek, ami azt jelenti, hogy a tervezett 29 mdliláó forin­tos forgalmat várhatóan si­került elérni. Harminc va­gon mézre volt szerződésük, és most negyven vagonnál tartanák. Ennek ellenére akadtak gondok is. Több felvásárló jelent meg a piacon, és ezeknek többsége nem nyúj­totta azt a tájékoztatást, me­lyet a méhészek igényelnek, és mely a szakcsoport rend­szeres szakmai előadásain elhangzik. Résizben ennek tudható be, hogy minden ed­diginél nagyabb pusztítást végzett a méhéknél az at­ka. Ezek az apró, szapora élősködők veszélyesek a sej­tekre és a méhekre egy­aránt. A szakcsoport ugyan Felháborodott férfi telefo­nált néhány napja és el­mondta, h ogy a MÉH-tele­pen járt, amikor a Tanép tehergépkocsija odaszállí­tott egy rakomány új víz­vezeték-szerelvényt. A tele­fonáló azt is hozzátette: becs­lése szerint háromszázezer forint értékű anyagról van szó, amit kidobtak anélkül, hogy valaha is használták volna. A MÉH-telepen azt mond­ták, hogy eddig kétszer for­dult a Tarnép: először 56, másodszor 29 mázsa anyag­gal: Arról, hogy ebből meny­nyi volt a felhasználatlan szerelvény, nem tudtak fel­világosítást adni. A Tan ép­nek öntvényáron fizetik ki felhívta rájuk a figyelmet, de a hétvégi méhészek nem tudták időben észlelni a bajt. Pedig viszonylag egyszerű­en, füstöléssel védekezni le­het ellenük. Sajnos már most is sok üres kaptárt lehet látni. Ebben az évben 15 ezer családdal dolgoztak a tagok, de ez a szám az at­ka miatt csökkenni fog. Az elnök elmondta, hogy januártól kezdődően öt elő­adásból álló szakmai okta- tássorozatöt tartanak. Élénk szervezeti élet folyik náluk. Rendszeres gyűléseken tájé­koztatják a tagságot a szá­mukra fontos dolgokról. A jó légkört igazolják az évente ismétlődő külföldi kirándu­lások. Jövőre kilencvenen utazhatnak a 31. méhészeti viliágkongresszusra, Varsóba. Huszonnyolc éve működik a méhészeti szakboltjuk, ahol elsősorban a méhészkedés­hez szükséges eszközökkel látják el a tagokat. Ez je­lenti a bolt összforgalmának az egyharmadát, de árulnak itt mézet, mézespuszedlit és vetőma gvakát is, összesen évente 3 és fél millió forint értékben. A szakcsoport 1986-ban huszonöt új taggal gyarapo­dott, és állandóan növekszik a létszám. a szállítmányt, ami azt je­lenti, hogy kilónként 4 fo­rint 30 fillért adnák érte. A behozott áru megítélésük szerint használhatatlan már, beolvasztják. A Tanép anyaggazdálko­dási osztályvezetője, Gyenes Jenő közölte, hogy selejtezés után szállították a különfé­le víz- és fűtészerelésá anya­gokat a MÉH-be. A kiselej­tezett anyag az elmúlt 5— 10 év maradéka. Mostanra szábványmódosítások és egyéb okok miatt használ­hatatlan lett. A selejtezésre a felügyeleti szervüktől en­gedélyt kaptak és értesítet­ték róla a rendőrséget is. Minden szabályszerűen tör­tént tehát. Az említett sze­A Kaposvári Cukorgyár állandó munkáslétszáma 736. Az üzemben két részre oszt­ják az évet, karbantartási időszakra és kampányra. Tavaly jó termés volt 'cukor­répából, 580 ideiglenes mun­kást vettek föl a kampány idejére, az idén mindössze 281-et. — Minden évben gondot okoz számunkra az ideigle­nes munkaerő alkalmazása — mondja Tamási Artúr, a gyár munkaügyi osztályának vezetője. — A kampány ideje alatt folyamatos mű­szakban dolgozunk, ami ál­landó dolgozóink számára természetes, de sok ideigle­nes munkavállalónk cserben hagy bennünket a munka kellős közepén, mert nem bírja a fokozott terhelést. Ezért az idén a gyár veze­tősége úgy döntött, hogy azok, akik kilépnek a kam­pány ideje alatt, még egy­szer nem vehetők vissza. Szükségünk van az ideigle­nes munkaerőre, de azért nem veszünk fel mindenkit. Sok, évek óta visszatérő nyugdíjasunk van, aki csak ebben az időszakban vállal munkát, mások szóbeszédből hallják, hogy itt a kampány idején jól lehet keresni. Je­lentkező tehát van elég. Muknatársaimmal összeállí­tottunk egy listát, s azok, akik a múltban már egyszer eljátszották a bizalmat, nem reménykedhetnek abban, hogy fölvesszük őket kam­pánymunkásoknak. Bár­mennyire égető szükségünk van is a munkaerőre, válo­gatunk, igyekszünk megbíz­ható embereket alkalmazni. A gyár laboratóriumában fehér köpenyes asszonyok szorgoskodnak a pultok mel­lett, köztük Gyánó Lászlóné, aki nyugdíjasként vállal új­ra munkát a kampány ide­jére. Ügy is mondhatnánk, „cukorgyári dinasztiából” származik, apósa, férje, lá­nya, s ő maga is az üzem­ben dolgozott. Gyánó Lász­lóné sokféle munkakört lá­tott már el. Volt lészivaty- tyúkezelő, volt a „nagy gö­dörben” (így hívták régen a piszkos, zajos, cukros létől tocsogó munkahelyet a gyá­riak), volt adminisztrátor és később végtermék meós lett a laboratóriumban. — Négyezer-ötszáz forin­tot is megkeresek egy hó­napban — mondja. — Min­den évben új berendezések retvényeken kívül más anya­gokat is (kiselejteztek. Az összes ilyen anyag új ára sem éri el a kétszázezer fo­rintot. A mostani szanálást meg­előzően egy évig egy erre a célra „alapított’ boltban megpróbálták ezéket az anyagokat értékesíteni mint­egy 10 százalékos áron, de senkinek sem keltettek. A selejtezésre ütemtervet készítettek, melyet a válla­lat igazgatójától az anyag­gazdálkodási osztályig min­denki megkapott, és ezt ad­ták át a rendőrségnek is. Az ütemterv azt is tartal­mazza, hogy ha olyan alkat­részek kerülnének elő, ame­lyek a termelésihez szüksé­könnyítik a munkát, szíve­sen jövök dolgozni, amíg bí­rom. A gyárhoz tartozónak érzem magam. Itt öregedtem meg, azt hiszem, bántana is, ha nem hívnának a kam­pányra. A nyersgyárban a vezérlő­pultok villogó lámpái kö­zött fiatalember cikázik ide- oHir~Hirsch Ferenc a kam­pány ideje alatt manipuláns- ként dolgozik, hat ember és a művezetők tartoznak a keze alá. A szeleteléstől a cukorfőzésig vezényli a tech­nológiát. — Cukoripari technikus vagyok, tizenkét éve dolgo­zom a gyárban — mondja. — Ilyenkor, a kampány ide je alatt felborul a megszo kott élet, más munkakört látunk el. Az egyik legfon­tosabb poszton dolgozom technikusokkal, szakmunká­sokkal. Ezen a területen nem alkalmazunk ideiglenes mun­kásokat, megszokott csapat tevékenykedik évek óta együtt. Nagyobb a megter­helés, mint a karbantartási időszakban, de több a fize­tés is. A dombóvári tranzitrakfár 1986-ban rekordmennyiségű tasakolt vetőmagot hozott forgalomba. A lakossági ve- tömagellátás gyorsítására és könnyítésére a Vetőmagter- meltető és Értékesítő Válla­lat dél-dunántúli központja az idén IBM számítógépet vesz igénybe, ehhez azonban az kell, hogy a 611 baranyai, tolnai és somogyi bolt ide­jében és pontosan jelezze szükségletét! A patópálos felfogást mutatja — és ez bizony a korszerű eljárásnak gáncsot vet —, hogy több mint ötven boltot kétszer is sürgetni kellett a lista meg­küldésére, sőt a határidő elí­téltét követő három hónap elmúltával is kapott vető­mag-megrendelést a dombó­vári központ... gesek, azokat vissza kell tartani. Mint megállapítható, tény­leg minden szabályszerű. A telefonáló mégis jogosan há­borodott föl ekkora kido­bott érték (egykori érték) láttán: ezeket a szerelvénye­ket ugyanis egykor teljes áron vette meg a vállalat. A MÉH-nél nem a Tan ép aiz első, amely ekkora fel­halmozott készletétől szaba­dul meg így. A Tanépnél erre azt mond­ták, hogy a felhalmozás a rossz anyagellátás következ­ménye. Előfordult, hogy el­indították egy technológiát, amelyhez ezerféle anyag kellett, azután egynek a hi­ánya miatt technológiát kel­lett váltani, és így a többi anyag sem volt használható. Ilyesmi manapság el elő­fordul. L. R. Az úsztatón dolgozni most még nem olyan kellemetlen, mint később, amikor már csípős hideg nehezíti a mun­kát. Horváth András félig már állandó munkásnak szá­mít, áprilisban jött a gyár­ba. Pár évvel ezelőtt kam­pánymunkásként dolgozott, talán ezért döntött úgy, hogy a cukorgyárat választja munkahelyéül. Segédmunkás, a fizetése egyelőre kevesebb, mint az előző helyén volt, mégis jól érzi itt magát. Társa, Pápai István ideigle­nes munkás. — Szeretnék a kampány után itt maradni — mondja Pápai István. — Valamikor a gyárban dolgoztam, forró fejjel és meggondolatlanul hagytam itt a jó helyemet, írni-olvasni nem tudok, a főnökeim mégis bíztak ben­nem, segítettek, én meg há­látlanul cserbenhagytam őket. Sokáig vívódtam, ho­gyan jöjjek vissza, aztán most rászántam magam. Bíz­tatnak, ha jól dolgozom, a kampány után állandó he­lyem lehet megint a gyár­ban. A csomagolóüzemben is felborult a megszokott rend. A tranzitraktárból 536 féle vetőmagot — összesen 44 800 tételt, csaknem 5,2 millió ta- sakot — kértek a három me­gye boltjai. Ezenkívül mint­egy kétmillió tasakot közvet­lenül szállít a szakboltoknak a vállalat belföldi ellátó központja, s további 300 ezer tasalkot rendelt saját csoma­golóüzemétől a dombóvári területi központ a pótigények kielégítésére. Az ellátási kör­be tartozó megyék között Somogybán van a legtöbb — 278 — vetőmagbolt. A régió­ban a somogyi boltok adták föl a legnagyobb megrende­lést: csaknem 2 millió tasak vetőmagot kértek. Ha a dombóváriaknak elkelne mind az 5,5 millió tasakjuk, ezzel újabb rekordot állíta­nának fel... Az idei tavaszi ellátást nem zavarták különösebb gondok, hacsak az uborka­mag hiányát nem említjük, jóllehet — a Dombóváron kapott tájékoztatás szerint — a kereskedelem igényét eb­ből is folyamatosan kielégí­tették. Indokolatlan fölvásár­Az IKARUS 365 típusú távolsági autóbusz folytatja az idei sikersorozatot. Ösz- szel Lipcsében aranyérmet kapott, Poznanban pedig a legszebb terméknek járó díj­jal tüntették ki. A 42. Plov- divi Nemzetközi Vásáron a műszáki szakemberek köré­ben ás osztatlan síkért ara­tott ez az új típus. Ebben az évben az IKA­RUS Karosszéria- és Jármű­Néhányan más munkakör­ben dolgoznak a kampány alatt, a kieső munkaerőt ideiglenesen fölvett embe­rekkel pótolják. Takács Józsefné csoport- vezető úgy osztja be az új embereket, hogy fokozatos legyen a megterhelésük. Két- három nap alatt megszokják a munka ritmusát, alkal­mazkodni tudnak a terme­léshez. — Tulajdonképpen nem ismeretlen számunkra sem ez a munka — mondja. — Sokan gyári dolgozók voltak, a nyugdíjukat egészítik ki így, mások pedig évek óta visszajárnak kampánymun­kásnak. A cukorgyárban teljes erő­bedobással folyik a terme­lés. Az állandó dolgozók mellett segítő munkások kö­zül a kampány végére jó néhányan szeretnének to­vábbra is az üzemben ma­radni. Amolyan vizsgafeladat számukra ez az időszak: ha megfelelnek, számítanak rá­juk továbbra is. Aki pedig megbukik a vizsgán, később már csak kívülről nézeget­het befelé. Klie Ágnes lásról hallottunk,, s ennek ér­zékeltetésére példát is mond­tak: a vetési szezon már rég elmúlt, de a boltok még szeptemberben is kértek há­romezer csomag uborkavető- maigot — nyilván jövő évi vetésre. A kistermelőknek másod- vetésre szánt vetőmagvakból a tervezettnél jóval kevesebb — mintegy 91 600 tasak — kelt el a három dél-dunán­túli megyében, s ebben min­den bizonnyal az aszály ját­szott döntő szerepet. Ez idő szerint több mint 1,3 millió 'tasak áll rendelkezésre a dombóvári raktárban a jövő évi igények kielégítésére, s a múlt héten elkezdték a tá­rolásra szánt tételek szállí­tását a boltokba. Különösen sök borsót vetnek az ősszel- Dél-Ba Tanyában — főképp Pécs környékén —, illetve Dunaföldvár körzetében, ezért az első rakományokat oda irányítják. Ezt követően decemberig a régió vala­mennyi boltjába legalább egy vetőmag-szállítmány ér­kezik. gyár korszerű konstrukciója immár a harmadik elisme­résben részesült, aranyérmet kapott Plövdivban. Az au­tóbusz 42 utas szállítására alkalmas, a motor Raba-List típusú, 280 lóerős teljesít­ményű. Várható, hogy az említett típusból többszáz darab a magyar közlekedés gondjainak enyhítésében is részt vesz a nyolcvanas évek végére. Szerelvények a szemétben SZÁMÍTÓGÉP SEGÍTI A MUNKÁT 611 boltnak 5,5 millió tasak vetőmag Somogy a legnagyobb dél-dunántúli „fogyasztó" Aranyérem az Ikarusnak

Next

/
Thumbnails
Contents