Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

2 Somogyi Néplap 1986. október 4., szombat Az események, címszavakban Hétfő: Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügy­miniszter negyedik talál­kozása után Reagan elnök egy republikánus gyűlé­sen Kansas Cityben kö­zölte, hogy Daniloff ame­rikai újságírót kiengedték a Szovjetunióból. — Lá­zár György, a Miniszter- tanács elnöke Brüsszelben megkezdte tárgyalásait Martens belga kormány­fővel. — Wojciech Jaru­zelski Pekingben megbe­széléseket folytatott Kína párt- és állami vezetőivel. Kedd: Moszkvában és Washing­tonban bejelentették, hogy október 11-én és 12- én Reykjavikban Gorba­csov—Reagan találkozó lesz. Sevardnadze New Yorkban sajtóértekezletet tartott. Gennagyij Zaha­rov szovjet ENSZ-tisztség- viselő elhagyta az Egye­sült Államokat. — Kádár János Budapesten megbe­szélést folytatott Ales­sandro Nattával, az Olasz Kommunista Párt főtitká­rával. — Várkonyi Péter külügyminiszter felszólalt az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán. — Mihail Gorba­csov Moszkvában találko­zott a Pék ingből hazatérő J ar uzelis k i tá b o mokka 1. Szerda: A világ megelégedéssel fogadta a reykjaviki ta­lálkozó hírét, Thatcher asszony, Kohl kancellár és sokan mások üdvözöl­ték a szovjet—amerikai párbeszéd folytatódását. — Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter Kanadában tárgyal. — Mihail Gorba­csov beszéde ideológiai kérdésekről és a tudo­mány szerepéről. — Sar­lós Istvánt, az Országgyű­lés elnökét Bonnban fo­gadta Richard von Weiz- säker, az NSZK államfő­je, aki hamarosan Ma­gyarországra látogat. Csütörtök: Egy merénylő Üj-Delhi- ben rálőtt Radzsiv Gandhi indiai kormányfőre. — A Brit Munkáspárt black- pooli konferenciája olyan pártprogramot dolgoz ki, amely a választási győ­zelembe vetett remények alapján az ,,atommentesí­tést” helyezi kilátásba Nagy-Britannia számára. — Várkonyi Péter New Yorkban számos ország külügyminiszterével és Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkárral tárgyalt. Péntek: Az elnöki vétó ellenére az amerikai képviselőház után a szenátus is meg­szavazta a Dél-afrikai Köztársaság elleni szank­ciókat. — Mitterrand francia elnök nem írta alá a kormánynak a vá­lasztókerületek új felosz­tásáról szóló rendeletét. — Sevardnadze Kanadából Mexikóba utazott, s ott folytat újabb tárgyaláso­kat. — Közialkalmazot­ti sztrájk Svédországban. — Az osztrák parlament utolsó ülése után meg­kezdődhet a választási kampány. A hét kérdése Ausztráliában nagy tiltakozást keltett az amerikai és brit hadihajók érkezése. A képen: az egyik hadihajó, amelynek útját többek között a sarokban látható szörföző is próbálta elállni Eredményes lehet-e a reykjaviki „előcsúcs”? Egy hete még aggodalom­mal töprengett a világ azoo, hogy létrejöhet-e egyáltalán az amerikai elnök és a szov­jet pártfőtitkár találkozója még az idén, most pedig már az a kérdés foglalkoz­tatja a közvéleményt, hogy az egy hét múlva esedékes reykjaviki találkozásuk való­ban olyan „előcsúcs” lesz-e, ahonnan .már biztonságosab­ban lehet felmérni az igazi, a hivatalos csúcstalálkozó esélyeit? Természetesen, jóslásokba még ma sem könnyű bocsát­kozni. Hiszen bizonyos, hogy azok, akik a kémhistóriák­nak akkora jelentőséget tu­lajdonították, s akik épp azokkal akarták megtorpe­dózni a további tárgya lás o­Kedden szólalt fel New Yorkban az ENSZ-közgyü- lés ülésszakán Várkonyi Pé­ter külügyminiszter kát, ezután sem lesznek tét­lenek. S az is bizonyos, hogy Washingtoniban számosán to­vábbra is ki alkarnak tartani az űrfegyverkezés tervei és az atomkísérletek folytatása mellett. Jellemző, hogy ép­pen az izlandi talákozóra vo­natkozó megállapodás beje­lentésével egyidőben újabb nagy erejű kísérleti robban­tást hajtottak végre a neva- dai telepen. Az USA belpolitikai erővi­szonyainak elemzése közben sokan arra a következtetésre jutnak, hogy három héttel az amerikai választások előtt Ronald Reagan nem tehet olyan engedményeket, ame­lyek pártjának, a republiká­nus pártnak a jelöltjeit ed­digi politikai programjuk je­lentős megváltoztatására késztetnék. Nem szabad el­feledni, hogy a Fehér Ház mai ura az elnöki székben erősen jobboldali, antiikom- munista, politikailag neokon- zervatív, s legföljebb gazda­sági téren liberálisabb néze­tei, hitvallásai alapján ke­rült. A sors iróniája, hogy mindazok, akik például a Daniloff-ügyben a leghar- ciasabb magatartást várták el tőle, máris azzal vádolják, hogy „elárulta az amerikai érdekeket!”. Nyilvánvaló, hogy Ronald Reagant hazá­jában ma elsősorban jobbról támadják.. . Viiszont azzal, hogy Reagan belement a gorbacsovi aján­latba, s elfogadta, a reykja­viki „előcsúcs”, „közbülső csúcs” vagy éppenséggel „nem-csúcs csúcstalálkozó” ötletét, tulajdonképpen bizo­nyos fokig elkötelezte ma­gát amellett is, hogy az iz­landi fővárosban valamilyen, még oly szerény eredményt neki magának szintén el kell érnie. Ha például csak azért menne el, hogy a két nap alatt mindenre nemet mond­jon, akkor minden eddiginél súlyosabb szemrehányások­nak tenné ki magát, szövet­ségesei részéről is, a harma­dik világ részéről is, nem beszélve az amerikai közvé­leményről. Az ameriikai tárgyalási készség némi újjáéledését egyes elemzők arra vezetik vissza, hogy az USA gazda­sági-pénzügyi helyzete rom­lik. A költségvetési hiány több mint 216 milliárd dol­lár. Az áthidalására felvett, évről évre jobban növekvő kölcsönök adósságszolgálata évente . 150 milliárd dollár körül jár. Természetesen egy ilyen teljesen újszerű csúcstalál­kozó teljesen új fordulatokat hozhat. A történelemben még nem volt példa arra, hogy országok, ráadásul nagyha­talmak vezetői maguk lássa­nak hozzá bejelentett, érde­mi találkozójuk előkészítésé­hez. (Az a Donald Reagan, aki Reagan elnök kabinetfő­nökeként sokak szemében az amerikai politika „szürke eminenciása", azt mondta: „No, de miért ne kísérel­hetné meg a két vezető ma­Miniszterelnökünk, Lázár György Belgiumban tett hi­vatalos látogatást. A képen: vendéglátója, Wilfried Mar­tens és felesége társaságá­ban a díszvacsorán ga megkeresni a megoldáso­kat, ha ez a szakértőiknék es tanácsadóknak * nem sike­rült?”). Nem tudni még, lesz-e és mennyire pontosan meghatá­rozott napirendje lesz az iz­landi fővárosban, a Saga ho­telban létrejövő csúcstalálko­zónak? Természetesen a nuk­leáris fegyverkezés és az űrfegyverkezés ügye igényel­heti a legtöbb időt. Bármi Lyen megegyezésnek az a feltétele, hogy megtalál­ják a kompromisszum lehe­tőségeit, azaz azt, hogy ki­ki engedjen korábbi állás­pontjából. Ezért aztán bizo­nyos fokig jelképes lehet, hogy Moszkva és Washing­ton között félúton, Reyikja- vifcban folytatódik a szovjet —ameriikai legmagasabb szintű tárgyalássorozat. Nyu­gaton 1968 óta Reykjavik nevét azzal kötik össze, hogy akkor ott ülésezett a NATO minisztertanácsa, s a külügy­miniszterek az izlandi fővá­rosban vetették fel az euró­pai haderőcsökkentési tár- gyalásök gondolatát. Azóta is „reykjaviki jeladásról” be­szélnek. Most új, fontosabb jeladással szolgál-e az iz­landi főváros? Pálfy József Gorbacsov beszéde a Thalmann-emlékműnél Moszkvában pénteken ün­nepélyesen felavatták a száz évvel ezelőtt született Ernst Thälmannak, a német és a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő alakjának emlékművét. A Thälmann nevét viiselő téren álló szo­bor avatásán jelen volt és beszédet mondott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára, Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov beszédé­ben hangsúlyozta, hogy Ernst Thälmann neve méltó helyet foglal el a német nép nagy_ fiainak és a világ kommunista mozgalma kivá­lóságainak sorában. „A vi­lág amelyben mi élünk és harcolunk, nem ugyanaz, mint amelyben Ernst Thäl­mann élt és harcolt” — mondotta Gorbacsov. „Ma az a feladatunk” — hang­súlyozta —, „hogy figyel­meztessük a világ közvéle­ményét: a fegyverkezési ver­seny egyre csökkenti a béke és a háború közötti távolsá­got. Nem győzzük ismételni: a világűr militairizálása lé­pés a háború felé. A nuk­leáris kísérletek beszünteté­sére és a nukleáris fegyver- készletek jelentős mértékű csökkentésére szólítunk fel.” „A Szovjetunió továbbra is becsületesen és energikusan keresi a háborús veszély el­kerülésének politikai útjait. Ezért javasoltuk munkata­lálkozó megtartását Reagan elnöknek. Egyetlen célunk van: megkezdeni végre az elnökkel Genfben kötött megállapodásaink megvaló­sítását. ÚJABB MERÉNYLET Merényletet kíséreltek meg péntek reggel a dzsálandhari rendőrfőkapitányságon a pandzsábi rendőrfőnök, Ju­lio F. Ribeiro ellen is — de nem esett bántódása.. Az UNI hírügynökség jelentése szerint a négy fegyveres reg­gel fél hét körül nyitott tü­zet a rendőrfőnökre és fele­ségére (a házaspár épp sétá­ra indult a főkapitányság épületegyüttesén belül). A rendőri egyenruhába öltözött terroristák terepjáróval haj­tottak be a központ terüle­tére, s a merénylétkísérlet után elmenekülték a hely­színről. Az UNI szerint a golyózá­porban két fegyveres őr meghalt. A PTI hírügynök­ség csak egy áldozatról tud. A Khaliisztán Kommandó Erő nevű szikh terrorosztag időközben bejelentette, hogy tagjai hajtották végre a tá­madást. A PTI indiai hírügynökség rendőrségi forrásokra hivat­kozó jelentése szerint a Ghandi elleni támadó, s őri­zetbe vett fegyveres azt val­lotta a nyomozó szerveknek, hogy „meg akartam ölni a miniszterelnököt”. BEFEJEZŐDÖTT A KONFERENCIA Munkáspárti egység Blackpoolban tartotta konferenciáját a brit Munkáspárt. A képen Neil Kinnock pártvezér helyettesével, Roy Hattersley- vel a tanácskozáson A pártegység jegyében és választási győzelem remé­nyében fejezte be idei érte­kezletét a Brit Munkáspárt. Belviszályáit félretéve, a leg­nagyobb brit ellenzéki párt ötnapos tanácskozásán ren­det teremtett házatáján, át­fogó gazdasági, szociális, bel- és külpolitikai progra­mot fogadott el. A tanács­kozást jellemezte az a tö­rekvés, hogy a pártvezér kö­rül egységbe tömörült Mun­káspárt reális politikai al­ternatívát kínálva álljon a választók elé. Ami 25 évvel ezelőtt az aldermastoni nukleáris léte­sítmények ellen tüntető ki­sebbség jelszava volt, azt Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök és felesége TOLLHEGYEN Ronald Reagan ötvenedik vétója nem járt eredménnyel. A képviselőház után a szenátus is — 78-21-es szavazási aránnyal — elutasította és így törvényerőre emel­te a Dél-Afrika elleni büntető intézkedé­seket. Nem hoznak be az USA-ba dél­afrikai nyersanyagokat, mint például sze­net, nem szállhatnak le ameriikai repülő­tereken dél-afrikai légitársaság gépei, az Egyesült Államok tőkései nem hajthat­nak végre újabb beruházásokat Dél-Afri- kábain, és így tovább. Jobb későn, mint soha — mondják sokan, de a világközvé­lemény már réges rég szívesebben látta volna, ha az USA nem támogatja a faj­üldöző rendszert politikailag, gazdaságilag és katonailag. Valószínűleg az eddigi kapcsolatok szo­ros voltát értékelte túl Botha dél-afri­kai külügyminiszter, amikor a szenátusi szavazás előtt odahaza a telefonhoz nyúlt és sorra felhívta az amerikai honatyákat. Személyesen próbálta rábeszélni őket — nyilván ígéretekkel és zsarolással —, hogy ne mondják ki a szankciókat, in­kább álljanak Reagan mellé ... Nem kel­lett ezeket a telefonibeszélgetéseket le­hallgatni, néhány félhívott szenátor maga hozta nyilvánosságra a dél-afrikai beavat­kozási kísérletet. így /aztán Botha akciója a visszájára fordult. Néhány honatya, aki szíve szerint az elnök álláspontját fogadta volna el, a botránytól félve inkább vok­solt a büntető intézkedésekre. S a végén Reagan sem köszönhette meg Bothának — ezt a buta lépést. (P.) ezen a pártkonferencián a választási győzelem esetén hivatalba lépő munkáspárti kormány hivatalos program­jának rangjára emelték. A blackpooli Winter Gardens- ban több mint 1700 küldött — 250 külföldi vendég, kö­zöttük az MSZMP képviselői jelenlétében — elsöprő több­séggel foglalt állást az ön­álló brit atomerőmű leszere­lése és a szigetországban fenntartott amerikai tá­maszpontokon tárolt atom­fegyverek eltávolítása mel­lett. Ugyanakkor határozatban erősítették meg: Nagy-Bri- tannia „megbízható tagja marad a NATO-nak”, hagyo­mányos fegyverzete és had­erői fejlesztésével járul hoz­zá „a közös védelem erősí­téséhez”. Az elfogadott külpolitikai program leszögezi: a követ­kező munkáspárti kormány feladata, hogy Nagy-Britan­nia a NATO nem-nukleáris tagállamaként minden erőfe­szítést megtegyen a kelet— nyugati kapcsolatok gyöke­res javításáért, a nemzetközi enyhülés új korszakának megnyitásáért. A kormányprogramban legnagyobb hangsúlyt az or­szág gazdasági talpraálfítá- sára, a konzervatív kor­mányzás alatt magánkézbe visszaadott iparágak és szol­gáltatások „társadalmi tulaj­donba vételére”, a beruhá­zások és az ipari termelés föllenditésére helyezik..

Next

/
Thumbnails
Contents