Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-29 / 255. szám

1986. október 29., szerda Somogyi Néplap 5 Egymáshoz közelebb A nemietieégi politika mindennapjai Idegenforgalmi szempont­ból nem tartozik a frefkven- tált területek közé Nógrád megye, mégis figyelemre méltó az a turdsitaáramlás, amely városaiban és falvai­ban, főként a nyári hóna­pokban észlelhető. Nógrád észak felé — például a cseh­szlovák és a lengyel Tátrá­ba utazók számára — kapu. Naponta ezrek és ezrek kel­nek át a Salgótarján—so- moskőfalui, a balassagyar­mati, a parassapusztad ha­tárátkelőkön, százak forgo­lódnak a városok, a nagyobb települések áruházaiban, bu­tikjaiban, zöldség-gyümölcs piacain. Kipróbált elvek szerint Ez is elegendő indok len­ne arra, hogy Nógrád me­gye párt- és állami vezeté­se megkülönböztetett figyel­met fordítson a szomszéd- kapcsólaitokra, és minden le­hetséges politikád, anyagi, erkölcsi .eszközzel ösztönözze, segítse a határmenti gazda­sági egységek, kulturális in­tézmények, tömegszervezetek kétoldalú együttműködését. Nógrádnak azohban más szempontból ds jó óka van erre: egyike országunk azon megyéinek, amelyben jelen­tős számú nemzetiségi ki­sebbség él. A megye 120 te­lepülése közül huszonkettő szlovák, kettő német nem­zetiségű. Honfoglalásuk — az országossal megegyezően — a török—magyar, illetve a kuruc—labanc harcok be­fejeződése után, tehát a XVII. század végén és a XVIII. század elején történt. Már régen nem újdonság, hogy országunk nemzetiségi községeiben kétnyelvű fel­iratok igazítják el az odalá­togatókat. Nemzetiségi poli­tikánk szavatolja a hazánk­ban élő nemzetiségek egyen­jogúságát, jogát anyanyelvé­nek ápolásához, kultúrájá­nak fejlesztéséhez. Ezeken az elvi és politikai alapokon nyugszik Nógrád megye gyakorlata is. Sorozat — mindenkinek Idén huszadik alkalommal szervezték meg a megyében a_nemzetdségi napok .kultu­rális, tudományos sorozatát, amelynek minden esztendő­ben augusztus elején a bán- ki — koraibban átmenetileg a nógrádi — nemzetiségi ta­lálkozó a kiemelkedő esemé­nye. A nemzetiségi programso­rozat tavasztól őszig tart, természetesen a megye nem­zetiségek lakta területedre —, vagyis a nyugati részre, Rét- ságra és környékére — össz­pontosulva. Évek óta bemu­tatkoznak nemzetiségi és szlovákiai hagyományőrző együttesek Hollókőn is. A nemzetiségi napok ge­rincét a nyelvápolást, a ha­gyományőrzést szolgáló prog­ramok adják. A színvona­las népdalkörök, a vegyes- és asszonykórus, klubok, olyan tarka palettát tárnak elénk, hogy a banki találko­zó előtt az idén már két, részben főpróbának, részben válogatónak számító területi találkozót kellett rendezni: az egyiket Terényben, a másikait, Vanyarcon. A kó­rusok némelyike — például a nézsai — gyakran hallha­tó a magyar rádióban is. Fontosak a néprajzi, nép­művészeti kiállítások, az amatőr nemzetiségi képző­művészek alkotásait .bemuta­tó tárlatok is. Az idei kiál­lítást Rétságon az érdeklő­désre való tekintettel kény­telenek voltak meghosszab­bítani. Sikeresek a szlovák és né­met nyelvű filmvetítések, amelyek a kezdetektől tar­tozékai a sorozatoknál^ Al­kalmanként közönség—mű­vész találkozókkal kapcsol­ják össze a vetítéseket. Friss szemlélettel Viszonylag új keletűek — bár szintén több éves múlt­ra tekintenek vissza — az elméleti tanácskozások, ame­lyek a folyamatos és inten­zív nemzetiségi hagyomány- ápolást, kultúrafejlesztést, valamint — mindennek nyo­mában — az önismereti igényt, a tudományos érdek­lődés felerősödését segítik, szolgálják. Korábban már áttekintették például a me­gye nemzetiségi népvisele­teit, az itt élők életmódját, könyvellátottságát, nyelvis­meretét és — oktatását. Szeptemberben Rétságon — a tanácskozás mindig a sorozat zárását is jelenti — a. tudományos kutatók, poli­tikai munkások szóltak a nemzetiségpolitika alapelvei és a történeti kutatás kap­csolódásairól, a nemzetiségek Nógrád megyei szerepéről, a megyei művelődésirányítás lehetőségeiről és tennivalói­ról. Tudvalevő, a nemzetisé­gi politika alkotó megvalósí­tása, a jelenlegi lehetőségek gazdagítása hatékonyan csak együtt, a társadalom vala­mennyi, tagjának cselekvő részvételével képzelhető el. Amiként ennek bizonyságát adják nap, mint nap, Nóg­rád megye nemzetiségek lak­ta településein áz ott élők. Céljaink megvalósításához elégtelenek a kulturális esz­közök, lehetőségek. Hiszen a nemzetiségi lét nem rherül ki a köjös éneklésiben, tánc­ban, hagyományápolásban. Nemzetiségi politikánknak az élet minden területén ér­vényesülnie kell. Ezért is tartanak állandó kapcsolatot a nógrádi üzemek, gyárak, intézmények, szövetkezetek a szlovákiaiakkal, gyakran nemcsak a nemzetiségi te­lepüléseken. Folyamatos munkálkodás A megye — az országos elveknek megfelelően — ki­terjedt nemzetközi kapcsola­tokkal rendelkezik. A leg- élőbbek, a legválttozatosab- bak a szomszédos Szlovákiá­val alakultak ki. Nógrád és Közép-Szlovákia testvérmegye. Az együtt­működést rendszeresen meg­újított megállapodások sza­bályozzák. Számos gyár, ter­melőszövetkezet, intézmény tart fenn kapcsolatot, amely a munkatapasztalatok átadá­sán túlmenően kiterjed a szabadidő eltöltésére, az üdültetésre is. A kulturális kapcsolatok különösen az utóbbi évek­ben, az 1983-as Madáoh-em- lékév alkalmából erősödtek. El kell mondanunk azt is, hogy mindkét fél tudja, még korántsem jutottak el az együttműködés lehetőségei­nek határaihoz. Ezért ígére­tes a folytatás! Sem Nógrádiban, sem Kö- zép-Szlovákiában nem ak­ciókhoz kapcsolódó, úgyne­vezett kampányfeladatnak tekintik az együttműködést, hanem mindig aktuális, kö­zös érdekű és hasznosságé, folyamatos tennivalónak, amely végső soron közelebb v.isz egymáshoz, kölcsönös megbecsülésünket és barát­ságunkat mélyíti el. Sulyok László m Uj műsor a Nagy­cirkuszban Nagy sikerrel mutatta be új műsorát a Főváro­si Nagycirkusz „Cirkusz szárazon és vízen” — címmel. Képeink a janu­ár közepéig látható lát­ványos produkció né­hány mozzanatát rögzí­tették. Ujságlapozó fiatalok Legolcsóbb a könyvtárban olvasni A kis asztalkán egymás hegyén-hátán hevernek a divatlapok. A megyei könyv­tár csendes melegében elmé- lyülten nézegeti őket három lány. — Ha lyukas óránk van, mindig átjövünk olvasgatni egy kicsit — fordult felém Nyerges Mária, a Táncsics gimnázium negyedik osztá­lyos tanulója. — Szeretem lapozgatni a színes újságo­kat. a divatlapokból pedig sok ötletet merítek. Szívesen olvasom még az Ifjúsági Ma­gazint és a Világ Ifjúságát is. Érdekelnek a külföldi eg­zotikus tájak, s ezekben a lapokban mindig találok va­lami érdekeset. A múltkor például egy keleti lakoda­lomról írtak. A napilapok közül csak a Somogyit olva­som. — Sok olyan lap van itt, amelyik segítséget nyújt a tanuláshoz is — kapcsolódik a beszélgetésbe Mária barát­nője. — A magyarhoz példá­ul jól jön, ha néha elolvas­suk az Élet és Irodalmat. Ez az egyik kedvenc lapom. Csörsz Klára, a tanítóképző főiskola fiatal közművelődési titkára is ezt olvassa a leg­szívesebben. — És a Mozgó Világot, amely rendszeresen közöl válogatást a fiatal költők verseiből. Rendszeresen ol­vasom az IJj Tükör írásait is. Érdekel a politika, a gaz­daság, ezért veszem kézbe a Heti Világgazdaságot, a Ma­gyarország, a Valóság új számait. A könyvtárban ol­vasom el őket, a megvásá­roltakat pedig összegyűjtöm, s ha van egy kis szabad­időm, egyszerre olvasom el valamennyit. Kovács Erzsébet fodrász­tanuló a labdarúgást kedveli. — A Mundiál után min­den cikket igyekeztem elol­vasni — tekint föl egy pil­lanatra az újság színes lap­jairól. — Meccsekre ugyan nem járok, de ha a magya­rok játszanak, azt mindig megnézem a tévében. Rend­szeresen olvasom a Képes Sportot is. Kéthetente jövök be a könyvtárba, ekkor min­den olyan érdekes újságot elolvasok, ami a kezembe kerül. Szeretem az Ifjúsági Magazint, kár, hogy egyre kevesebbet foglalkozik az ifjúság problémáival. Szíve­sen nézegetem a Galaktikát is. Imádok rejtvényt fejteni, de most jobban érdekel, hogy mit ír az újság Mara- donáról — mondta, s már fordult is vissza a Labdarú­gás félbehagyott írásához. H. É. Polányi Károly- emlékülés Találkozás Jaroszlavlban ŐSZ A BALÁTÁN Az „Orvosok az atomhábo­rú megelőzéséért” nemzet­közi szervezet képviselői, an-, goi és norvég orvosok láto­gattak el Jaroszlavlba. Szovjetunióban tett utazá­suk során felkeresték Moszk­vát, Leningrádot és Jarosz- lavlot, megismerkedtek a városok nevezetességeivel, ellátogattak a kórházakba, az Országos Anya- és Gyer­mekvédő Intézet központjá­ba, a Szovjetunió orvostudo­mányi akadémiájára, talál­koztak kollégákkal és régi barátokkal, hiszen többük­nek ez már ötödik útja a Szovjetunióban. Az út szervezője, az is­mert angol orvos, Roy Reed- way a következőket mondta: — A második világháború befejeződése után lettem bé­keharcos. A háború minden bori kórházban dplgoztam. borzalmát átéltem, hiszen tá- Most a British Medic Asso­ciation News and Views or­vosi lapot szerkesztem, az egyetlen lapot Nyugat-Euró- pában, melyben nyíltan ír­nak az atomháború borzal­mas következményeiről. Az orvosok az atomháború meg­előzéséért/ harcolnak, én tel­jes mértékben támogatom a szovjet kollégák álláspont­ját, miszerint még a korlá­tozott atomháború következ­ményeit is lehetetlen leküz­deni. Józannak kell lennünk és be kell látnunk, hogy atomfegyver alkalmazása esetén nincs korlátozott konf­liktus, hiszen az fokozatosan a világot elborító atomka­tasztrófává nőné ki magát, amelyet már senki nem tud­na megállítani. A külföldi és a jaroszlavli orvosok találkozóján minden résztvevő újból hangoztatta, hogy kész harcolni a béké­ért, mindent megtenne azért, hogy hű maradjon emberi és szakmai kötelességéhez, megmenteni az emberi éle­tet. A tájon az ősz uralkodik. A fák leveleit sárgára, bar­nára és vörösre festik a hű­vös éjszakák. A fák alját már az idén lehullott leve­lek borítják. Október köze­pén egy ködös hajnalon in­dulok a Baláta-tóra. Kíván­csi vagyok, hogyan változott a madárvilág a nyár vége óta. A lápot még köd borít­ja. A csöndet egy-egy szar­vasbika messzire hallatszó bőgése töri meg. Világosodik, a bokrosban vörösbegyek válaszolgatnak egymásnak. A tó vizéről tő­késrécék szállnak fel. A nád levelei már megbámulták. A gyékény buzogányairól a szél messze röpíti a termést. Né­hol hószerűen borítja a ta­lajt. A fenyves mögül lassan fölkel a nap. Sugarai elosz­latják a ködöt. A madarak is élénkebbek lesznek. A, vonuló csilp-csalp-füzikék a bokrokban bujkálnak. Néme­lyik a nyarat idéző nap ha­tására énekelni kezd. A láp partjáról a vízi vi­lágot nézem. A tündérrózsák leveleinek egy része még zöld, a másik része már bar­na. Csupán elvétve látni egy- egy fehér virágát. Két tün- dérrózsasziget között kis vö­csök úszik le-lebukva táplá­lék után. A súlyom levelei már mélybordó színt öltöt­tek. Szúrós fekete termése a víz színén úszik. A békasző­lő hatalmas telepei is egyre lejjebb süllyednek a vízben. A tó fölött negyvenes, kék galambcsapat suhan át. Vajon hol találtak ennyien olyan öreg erdőt, amelyik­ben még odvas fa van a fészkeléshez? A láprét fö­lött két egerészölyv kering méltóságteljesen. Egyelőre eredménytelenül keresik az egereket. A láp belsejében függőcinegék mozognak. Szá­lanként kutatják át a nádast táplálék után. Szi-szi hang­juk betölti körülöttem a tá­jat. Dél tájban elhalkul a láp; pihen az állatvilág. Most az erdőt, járom.' A tölgyfákon kék-, szén- és barátcinegék tornáznak. Csuszka csúszik fejjel lefelé a törzsön, fa- kusz kúszik az ágakon. Át­kutatnak minden repedést rovarokra vadászva. A fako­páncsok erőteljesen kopá- csolnak. Diadalmas kiáltásuk jelzi: megtalálták a fákat károsító hernyókat. Az éger­fákon csízek csoportjai „be­szélgetnek”. Már megérkez­tek északi hazájukból. Az éger és a nyír termése ked­venc eledelük. A magasból vadlibák hang­ját sodorja felém a szél. Távcsővel kutatom az eget, de nem látom őket. Lassan lenyugszik a nap. Elcsende­sedik a környék. Indulok ha­za. Az egész napos gyalog­lástól elfáradva, lelkileg mégis fölfrissülve megyek. Útközben gondolkodom. Leg­közelebb — a télen — va­jon milyen meglepetéseket tartogat számumra e gyönyö­rű, változatos — és a lelke- met örökre fogva tartó — somogyi táj. Dr. Kasza Ferenc Polányi Károly születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából kétnapos tudományos ülésszak kezdődött a Ma­gyar Tudományos Akadémia Székházában. A Polányti Em­lékbizottság szervezte kon­ferenciára a világ minden részéből érkeztek egykori Polányi-munkatársak és ta­nítványok, akik magyar kol­légáikkal együtt több téma­körben tartanak majd elő­adásokat. A tematika gaz­dag, hiszen Pölányit magáé­nak vallja a gazdaságtörté­net, a szociológia és a poli­tikatudomány is. A konferenciát Bognár Jó­zsef akadémikus, a Polányi Emlékbizottság elnöke nyi­totta meg. A tudományos ülésszak el­ső napján előadások hang­zottak él Polányi és a XX. századi magyal gondolkodás kapcsolatáról, a törzsi és archaikus társadalmakról, „A nagy átalakulás” című művéről, valamint arról, hogyan járult hozzá a kiváló társadalomtudós a jelenkori közgazdasági és társadalmi nézetek alakulásához. A konferencia< szerdán úja'bb előadásokkal folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents