Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám

1986. október 27., hétfő Somogyi Néplap 5 Podagóguthiány Somogybán Gondok a középiskolákban 0 Újjávarázsolt ház KÖNYVTÁR AVATÓ CSOMÁBAN A demográfiai hullám las­san elvonul az általános is­kolákból, hamarosan a kö­zépiskolákban okoz gondokat. Megyénk évek óta pedagó­gushiánnyal küzd — többek között a folyamatosan nö­vekvő tanulólétszám miatt. Az 1986—87-es tanév kezde­tén a középiskolai tanárok száma csaknem kilencvennel nőtt, helyenként azonban sú­lyosabb nehézségek tapasz­talhatók, mint korábban. A 393 pályázati hirdetésre főként pályakezdőik jelentke­zését várták. Az intézmény- vezetők mindössze 208 pá­lyázatot fogadhattak el. A munkáltatók többsége az öt helyre beadható pályázati le­hetőségben látják a hiány okát, hiszen a jelentkezők minden következmény nél­kül visszavonhatják a már elfogadott pályázatot. A fia­talok a jobb élet- és munka- körülményeket biztositó munkahelyeket keresik, azon­ban a szolgálati lakások mé­rete és minősége még sok kívánnivalót hagy maga után. Az oktató-nevelő munkát ebben a tanévben 121 pá­lyakezdő pedagógus kezdte meg, tizenöttel több, mintáz előző évben. Kicsi az érdek­lődés a gyógypedagógiai in­tézmények és a zeneiskolák iránt, s továbbra is nagy gondot okoz a szakoktatói ál­lomány biztosítása. A vég­zett pedagógusok nagy több­sége városi intézményekben szeretne elhelyezkedni, csak elenyésző részük vállalkozik a kistelepülések pedagógus­hiányának enyhítésére. Megyénkben 438 képesítés nélküli pedagógus dolgozik, számuk emelkedett. Közülük száznál valamivel többen ta­nulnak felsőoktatási intézmé­nyekben. Ezen az elnőiese­dett pályán nehéz megoldani a gyesen, gyeden levő nők helyettesítését. Egyre több azoknak az intézményeknek a száma, ahol a tartósan tá­vol levő nevelőt a helyi szakképzett pedagógusok kö­zötti órafelosztással vagy nyugdíjasok alkalmazásával igyekeznek pótolni, illetve helyettesíteni. Az óvodai hálózat ellá­tottsága, valamint a tanítói álláshelyek szakképzett ne­velőkkel való betöltése meg­felelő. Az általános iskola felső tagozatában azonban továbbra is kevés a készség- tárgyakat tanító szakember és a német, angol nyelvsza­kos tanár. A középiskolák pedagógus­ellátottsága tovább romlott. Idén mindössze 14 pályakez­dő helyezkedett el megyénk középfokú intézményeiben. Különösen aggasztó a hely­zet a kisebb települések kö­zépiskoláiban. A városokban működő középfokú oktatási intézmények legnagyobb gondjai közé tartozik az ide­gen nyelvszakos és testneve­lő tanárok hiánya, de kevés a magyart, a matematikát és a szakmai tárgyakat okta­tó pedagógus is. Jelenleg 100 megyei ösz­töndíjas tanul az ország kü­lönböző egyetemein, főiskolá­in. Ösztöndíjuk —7 1300—1500 forint — országos viszonylat­ban is magas. A Somogy Megyei Tanács és a Művelő­dési Minisztérium évente 1 millió 200 ezer forint ösz­töndíjat biztosít a megyei gondok enyhítésére. Ennek ellenére több ösztöndíj ap elhagyja a megyét, illetve a pályát, vállalva döntésének anyagi következményeit. In­dokolt esetben a Baranya, Zala, Tolna és Somogy me­gye közötti megállapodás le­hetővé teszi, hogy megyénk ösztöndíjasai e három megyé valamelyikében kezdjék meg munkájukat. Az ellátottságért felelős munkáltatókra hárul az a feladat, hogy a pedagógusok élet- és munkakörülményeit, lakáshelyzetüket javítsák, s hogy a végzett, illetve ha­marosan végző tanárjelöltek érdeklődését fölkeltsék 'eTvi­déki iskolák iránt. Régen elmúlt már az az idő, amikor csak kevesek szakíthattak a tudás fájáról. Ma részese lehet bárki az irodalom minden porcikájá- nak. Az csak rajtunk áll, mennyire használjuk ki ezt a lehetőséget. Élünk-e az olva­sás örömével, vagy eltaszít­juk magunktól a könyveket. A községekben a kultúra háza hozhatja az irodalom­hoz és egymáshoz is köze­lebb a település lakóit, lehe­tőséget adva a művelődésre és a szórakozásra. Csorna — ahol pénteken új könyvtárat avattak — húsz kilométerre van a me­gyeszékhelytől. Ahhoz elég közel, hogy a csornaiak gyak­ran eljussanak Kaposvárra, de ahhoz messze, hogy szer­vesen bekapcsolódjanak a város kulturális életébe. De miért is kéne bekapcsolódni­uk? önálló település, saját tervekkel és bajokkal. Miért menjenek a csornaiak más­hová, mikor otthonukban megteremthetik a szórako­zás és a kulturált művelő­dés lehetőségét? — Olyan lakóhelyi közér­zetet kell kialakítanunk, hogy igazán otthon érezzék ma­gukat az emberek — mond­ta Orbán Ottó, a csornai Kossuth Kör, Művelődési Egyesület vezetője. — Hiába lenne a ház, a vagyon, iga­zán csak az emberi kapcso­latokkal lehet az életet újjá­varázsolni. Lenyűgözően szép a felújí­tott terem, ahová a könyv­tár került. Aranyszínűén csil­logó lámpákat szereltek a mennyezetre, az ablakok közé az oldalfalakra is nemes vo­nalú falikar került. Még érezni lehetett a nemrégi­ben festett falak friss illatát. A szoba nyolcvan négyzet- méteres, bőven kielégíti a falu igényeit. A terem bal oldalára kerültek a könyves­polcok, szembe az ablak mel­lé olvasóasztalokat raktak. A könnyen mozgatható bútorok sokféle rendezvény megtar­tásához adnak lehetőséget. A berendezést a megyei könyvtár erre a célra szánt pénzügyi alapjából vásárol­ták, de segített a kaposvári városi könyvtár is. — Az ifjúsági klubból lett ez a könyvtár — mondta Virág József KISZ-titkár. — Meg kellett győzni a fiata­lokat, — akik kezdetben ber­zenkedtek —, hogy később kapunk majd egy önálló ter­met, addig is a megújult könyvtárban lesz rengeteg szórakozási lehetőség: film­vetítéseket, vetélkedőket tar­tunk és zenét is hallgatha­tunk az olvasás mellett. A megnyitó ünnepségen ott volt Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója, Schmidt Ervin, a nagyberki nagyköz­ségi tanács elnöke és Varga Csaba, író. Az érdeklődők a tulajdonosok alig fértek a terembe. A kezdeti fellángo­lás a falu méreteihez képest hatalmas volt, ugyanúgy, mint mikor a szobát csino­sították. Az október 24-i meg­nyitó után Varga Csabával író—olvasó találkozót tartot­tak. Faragó László Tamási Rita VÁLTOZÁSOK Á KÍNÁI GAZDASÁGBAN ' * V*viv.'u\ ­Tartsuk nyitva az ablakot! „Néha túl tágra nyitottuk a kapukat, néha szűkebb be­járatot hagytunk. Volt olyan külföldi beruházás, amelynél csorbát szenvedett a kölcsö­nös előnyök elve” — ilyen tapasztalatok is megfogalma­zódtak a sencseni város­atyákban, amióta a különle­ges gazdasági övezetek tárt karokkal fogadják a tenge­rentúli befektetőket. Mind­ezek ellenére Sencsenben is és Kína egészében is szilárd, hosszú távú stratégiai célnak tekintik a nyitást a külvilág felé. Gyakorta tesznek erről nyilatkozatot a kínai veze­tők, és igyekeznek megnyug­tatni a „kapuk bezárásának” lehetősége miatt aggódó vál­lalkozókat. 1979 óta összesen mintegy 6700 vegyes vállalat létesült Kínában, köztük 130 olyan, amely teljes egészében kül­földi tőkével működik. A beruházási láz azonban alább­hagyott — ez év első felé­ben 1,24 milliárd dollárt fektettek be, 20 százalékkal kevesebbet, mint tavaly ilyenkor. A külföldi működő tőke importjának visszaesé­se nem egy a kínai gazda­ság állapotát jelző, sokfajta mutató közül — a moderni­záció folyamatosságára, eset­leges törésére utal ez a jel­zőszám. E program tartóosz­lopa omlana össze, ha a kül­földi vállalkozók tartózkod­nának az új technika megho­nosításától — vélik a szak­értők. A pekingi vezetők, a leg­illetékesebbeket, a vállalko­zókat faggatták arról, hogy miképpen ítélik meg a be­ruházási klíma változását. Egy nyugati kezelésben lévő szálloda igazgatója elmond­ta, hogy nem elég stabilak az adózási feltételek, és elő­fordul, hogy a különböző ha­tóságok ötletszerűen emelik az adókat. A hatóságok túl sok kínai alkalmazott felvé­telére kötelezik a vállalato­kat, és ez tetemes termelé­kenységi hátrányt okoz — panaszkodott egy másik vál­lalkozó. A Sanghajban repü­lőgépeket összeszerelő McDo­nald Douglas ezzel magya­rázta azt is, hogy Kínában három hónapig, az Egyesült Államokban pedig egy hétig tart egy gép összeszerelése. A párizsi vagy a New York-i bérleti díjakkal vetekedő kí­nai díjak, a kínai alkalma­zottak bérének többszörösét kitevő béradófizetési kötele­zettség, a bürokratikus ügy­intézés nem tetszik a tőkés vállalkozóknak. Legfőkép­pen azonban az, hogy nem gazdálkodhatnak eléggé sza­badon a valutabevételekkel. Tény, hogy Kínában a „nyi­tási politika” beindítása óta most első ízben hajtanak végre pályakorrekciót a kül­földi befektetésekben. Tavaly ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a vegyes vállalatok ma­guk is inkább fogyasztották az ország keményvaluta for­rásait, ahelyett hogy növel­ték volna azokat. A vegyes vállalatok kínai partnerei erőteljesen fokozták az im­portot, s ezzel megterhelték az ország kereskedelmi mér­legét. Azóta szigorúbban el­lenőrzik, hogy mire költhet­nek devizát a vállalatok. Sencsen persze ebben is kivétel, itt nem érezhetők az országos gondok. A különle­ges övezetben a vállalatok maguk döntenek, hány em­bert alkalmaznak és bocsá­tanak el, ha csökken a vi­lágpiacon a kereslet. Nem is panaszkodik a Sony vállalat vezetője, hiszen a cég az or­szágos 30 százalékos adóval szemben 15 százalékos nye­reségadót, négyzetméteren­ként mindössze 1—2 jüant (14—28 forintot) fizet az 50 évre haszonbérbe kapott földterületért. A tőkés haza­utalhatja a nyereséget, de azt újra be is fektetheti, adó­mentesen. A sencseni polgár- mester első helyen említi: a városi tanács csak a válla­latok törvényes eljárását el­lenőrzi, és arra ügyel, hogy minél kevesebb legyen az akta, a bizonylat, kisebb a bürokrácia. Nyilvánvalóan megéri a hongoki tőké­seknek, hogy néhány millió dolláros befektetéssel üzeme­ket létesítsenek. Komoly jö­vedelemhez jutnak, mert ol­csó bérrel dolgoznak és a korlátlan lehetőséget nyújtó piacon értékesítik az árut. Számukra nem okoz fejfá­jást, hogy a termelés felét, harmadát külpiacokon érté­kesítsék. Ez újabban vala­mennyi külföldi befektetés­sel szemben az egyik leg­főbb követelmény. Még nem sikerült össz­hangba hozni a külföldi cé­gek legfőbb törekvését az országos szándékokkal. A vállalkozók a kínai piacot akarják meghódítani, Kína viszont exportbevételre akar szert tenni. Az ellentétes szempontok látványosan csaptak össze nemrégiben az American Motors (AMC) kí­nai dzsipgyártó részlegének ügye kapcsán. Fennállt az üzem bezárásának veszélye, pedig a gyár a külföldi vál­lalkozások egyik jelképének számít. A vállalat ugyanis nem kapta meg az alkatrész­importhoz szükséges devizát. Kínában azt rebesgetik, hogy Csao Ce-jang miniszterelnök maga lépett közbe. Erre a vállalat megkapta a devizát és egyben ígéretet tett arra, hogy a jövőben több dzsipet exportál a külpiacokra. Nagy súlyt helyez arra a kínai vezetés, hogy javuljon a külföldiek üzleti közérze­te. A „kifelé nyitást” hatá­rozottan védelmükbe vették a vezetők a gazdasági egyen­súly múlt évi megingásakor, amikor nemcsak a technika, de a „kártékony eszmék” be­áramlását is bírálatokkal il­lették. Kínának szüksége van a korszerű technológiára, nyitva akarja tartani az ab­lakot. Teng Hsziao-ping mon­dását idézik gyakran Pe- kingben: „Egyesek azt mond­ják, hogy csukjuk be az ab­lakot, mert berepülnek a le­gyek és más rovarok. Mi azonban azt mondjuk, hogy nyissátok ki az ablakokat, szívjátok be a friss levegőt, ugyanakkor harcoljatok a le­gyek és a rovarok ellen.”. Marton János Szent-Györgyi Albert 1893-1986 Kilencvenhárom éves korában elhunyt Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar származású amerikai biokémikus. Szent-Györgyi Albert halálának hírét a Maryland állam­ban lévő Bethesdai Rákkutató Alapítvány jelentette be, amelynek az év elejéig a tudományos igazgatója volt. A világhírű tudós szerdán veseelégtelenség következté­ben halt meg és pénteken lakóhelyén a Massachusetts állambeli Woods Hole-ban helyezték örök nyugalomra. A temetésén a rokonok, ba­rátok és a munkatársak szűk köre vett részt. hírügynökségi beszámo­lók tudományos munkássága mellett kiemelik, hogy a bé­keharc, a nukleáris leszere­lés elkötelezett híve volt. Határozottan fellépett az Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten. Tanulmányait, amelyeket az I. világháború miatt meg kellett szakítania, a budapesti egyetemen vé­gezte, itt szerzett orvosi dip­lomát 1917-ben. Tanult Cambridge-ben is, ahol Hop­kins professzor intézetében kémiai doktorátust szerzett. 1937-ben orvostudományi Nobel-díjat kapott. „A bio­lógiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért, különö­sen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatko­zásában”. Mindmáig ő az egyetlen magyar tudós, aki Magyarországon élve nyerte el ezt a legmagasabb nem­zetközi tudományos elisme­rést. Szent-Györgyi professzor a II. világháború alatt az el­lenállás egyik központi alak­jává vált, majd a német megszállás után illegalitás­ban vészelte át a felszabadu­lásig tartó hónapokat. 1945 után Szent-Györgyi Albert aktívan bekapcsolódott mind a tudományos, mind a köz­életbe: a budapesti egyetem professzora lett, az akadé­miának másodelnöke, számos társadalmi szervezet vezeté­sében is részt vett. Szent- Györgyi Albert 1947-ben hagyta el Magyarországot és az Egyesült Államokban te­lepedett le, ahol '1955-ben kapott állampolgárságot. 1975-től ez év januárjáig a Bethesdai Rákkutató Alapít­vány tudományos igazgató­jaként dolgozott. Tíz köny­vet és 200-nál több tudomá­nyos cikket írt. Szent-Györgyi Albert Ma­gyarországhoz való viszonya az idgk folyamán változott, de amint első hazalátogatá­sakor adott televíziós inter­jújában kijelentette: soha nem tagadta meg ezt az or­szágot, amely szintén nem tagadta meg őt. Hat évvel ez­előtt, 1978. januárjában tag­ja volt a magyar koronát ho­zó amerikai küldöttségnek. 1983. szeptemberében az El­nöki Tanács a Magyar Nép- köztársaság rubinokkal éke­sített zászlórendjét adomá­nyozta a világhírű tudósnak. A magyar film- és tv-művészek szövetségének közgyűlése A magyar film- és tv-mű- vészek szövetsége szombaton megtartotta VII. tisztújító közgyűlését. A tisz.tújí.tó köz­gyűlésen Kovács András, a szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Lu­gos sy László főtitkár, illetve Mihályfi Imre alelnök szólt a szövetség eddigi eredmé­nyeiről. Lugossy László kitért az alkotó műhelyekben dolgo­zók felelősségére, s azokra a tennivalókra, amelyekből jelentős szerepet kell vállal­nia a magyar filmművészet­nek, különös tekintettel a szocializmus építéséneik fo­lyamatára, a társadalom sorskérdéseinek az emberi sorsokban való bemutatásá­ra. Beszélt a gazdasági ne­hézségekről, a szövetség egyes szakosztályainak tevé­kenységéről. A közgyűlés vitájában fel­szólalt Óvári Miklós, a Po­litikai Bizottság itagja, a Központi Bizottság titkára. A film- és tv-művészét sze­repéről szólva kiemelte: — Életünkben előtérbe ke­rült a vizuális kultúra. Az emberek látóhatára a szó szoros és eredeti értelmében rendkívüli .mértékben kiszé­lesedett. Taián még úgy is fogalmazhatnék, hogy az ol­vasás után most tanulunk látni is. Az emberek ma összehasonlíthatatlanul töb­bet látnak, mint akárcsak néhány évtizede. A film, ,a tv építhet erre az újonnan kialakuló képességünkre, s egyben maga is fejlesztheti azt. A Központi Bizottság tit­kára hangsúlyozta: van olyan aggodalom, hogy az értékek devalválódnak, s ez­által a művészetek is vál­ságba kerülhetnek. Bizonyára van alapja ennek az aggo­dalomnak. De ha így van, annáli nagyobb a film és a tv féleflőssége, hogy tegyen ellene. Az értékek devalvá­lódása ellen, leginkább új értékek teremtésével lehet fellépni. Ha aggódunk az ér­tékekért, és aggódunk, fi­gyelni kell arra is, hogy kezd divatossá válni egy új­fajta sematizmus: a pesszi­mizmus, a kilátásitalanság, a kívüli álllás sematizmusa. Ilyen szemlélettel nem lehet új társadalmat építeni, nem lehet művészetet éltetni, hi­szen a művészeteket mindig a cselekvő, a jobbra törő, az olykor el is bukó, de a küz­delmet vállaló ember drá­mája ihlette. A vitában többen szóltak a filmgyártásnak a megúju­lással járó problémáiról, pénzügyi nehézségeiről. El­mondták többék között, hogy a közművelődési filmek ké­szítésénél az állami támoga­tás általános növelése mel­lett szükséges a tartalmi, szellemi megújhodás is. Rá­mutattak arra, szükséges emelni a gyermekeknek szó­ló produkciók számát. A vitát követően a köz­gyűlés egyhangúlag elfogad­ta a beszámolókat, valamint az alapszabályzat módosítá­sára tett javaslatokat. Ez­után megválasztotta a hat­van tagú új választmányát.

Next

/
Thumbnails
Contents