Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-21 / 248. szám
1986. október 21., kedd Somogyi Néplap 5 HÁROM MEGYE VÖRÖSKERESZTESEI BADACSONYTOMAJBAN A Balaton egészségügyi szemmel Történettudományi kutatások A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében folytatódnak a jelenlegi legnagyobb vállalkozásnak, a 10 kötetesre tervezett Magyarország történetének munkálatai, s emellett több részterületről készül összefoglaló munka, illetve forráskiadvány. A Magyarország története című kézikönyv első, harmadik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik kötete már megjelent. Jelenleg rendezik sajtó alá a második, a negyedik kötetet, s előkészítésre vár a befejező kötet. A Történettudományi Intézet 1990-ig szóló tervében fontos elemként szerepel a magyar történelem forrásainak rendszerezése, tematikus feldolgozása és kiadása. Ennek jegyében lát majd napvilágot Urbán Aladár és Pajkossy Gábor munkája, amely az 1848—49-és forra- dalom és szabadságharc diplomáciai iratait adja közre. Győrffy György az Árpádkori Magyarország történeti földrajzát foglalja kötetbe, Vida István pedig a II. világháborút lezáró, Magyar- országra vonatkozó fegyverszüneti egyezmény és a párizsi békeszerződés anyagát rendezi dokumentumgyűjteménybe. Szarka László és Szász Zoltán az 1918-as polgári forradalom nemzetiségi minisztériumának iratait gyűjti1 egybe. Négy kötetre tervezik azt a munkát, amely a francia külügyminisztéri- rium magyar vonatkozású anyagait publikálja. Erre a tervidőszakra két új kutatási irányt is megjelölt a Történettudományi Intézet. Ránki György vezetésével a magyar társadalom újkori történelmének vizsgálata kezdődik meg. A Nieder- hauser Emil és Szűcs Jenő vezette munkaközösség kutatási programja: a magyarországi nem magyar népek története a honfoglalástól 1945- ig. Van tennivaló bőven, s együtt könnyebb. Ez volt a mondanivalója többek között annak a tegnapi badacsonytomaji találkozónak, amelyen Veszprém, Zala és Somogy vöröskeresztesei vettek részt. Az egészségügyben az ilyenfajta együttműködés egyedülálló hazánkban. A három Balaton-parti megye éppen öt éve kezdte el, ezért is hallhattunk a harmadik napirendi pontban az együttműködés tapasztalatairól dr. Ródler Imrének, a Vöröskereszt Zala Megyei Vezetősége elnökének előterjesztésében. A megemlékezés ünnepélyes hangja azonban nem volt jellemző az első két napirendi pont vitájában. Az ülésen ugyanis a Balaton- parti mértéktelen szeszfogyasztást vitatták meg, méghozzá somogyi előterjesztés alapján. Dr. Sótonyi Tibor- né, a Vöröskereszt megyei titkárhelyettese szomorú jövőképet vázoíllt az egészségügyi aktívák elé. Az italeladásban igencsak érdekelt Balaton-part szinte melegágya az alkoholizmus kifejlődésének. Itt vívnak leginkább szélmalomharcot ellene. Csak a somogyi parton több mint másfél millió ember üdüt nyaranta, akik éppen a rossz nyaralási modell miatt mind többször nyúlnak a pálinkáskupicák, a söröskriglik, a borosflas- kák uitán. Ugyancsak elképedve hallották a jelenlevők, hogy még úttörőtábor büféjében is találtak szeszt, igaz „enyhítő körülmény”, hogy a pedagógusok számára. Az ifjúsági táborokban, a SZOT üdülőiben azonban A kortárs képzőművészet és közönsége Ha manaipság .kiálllításmeg- nyitóra megy az ember, vagy ugyanazokkal az arcokkal találkozik, vagy szinte kongó térben egymásnak üzen te- , kintetével egy-egy ismeretlen látogató. Az előbbi esetben többnyire művészkoüégák tisztelik meg egymást és az alkotót jelenlétükkel, a másik esetben erről sincs szó, bár gyakoribb a valós értéknek adózó tisztelet, a képzőművészet iránti vonzalom. A jelenség nem egyedi és nem is csak a XX. százíad második felének velejárója. A gyökerek visszanyúlnak a századforduló egyetemes és magyar művelődéstörténetébe. Hogyan alakult és hol tart a művészetek — elsősorban a kortárs képzőművészet — kapcsolata a közönséggel? — kérdeztük Pogány Gábor művészettörténésztől, a megyei múzeum igazgató- helyettesétől. — A közönség és a kor- társ képzőművészet közötti lemaradás fél évszázada ta- pasztallható. Lyka Károly 1900-ban Rippl-Rónai első bemutatkozásának bukását látva k orp rob lé máról írt. Ugyanez a kiállítási anyag 1906-ban sikert aratott a közönség és a kritikusok körében. A 20-as évekig ez az érdeklődés Munkácsynál és az akadémiizmusnál leblokkolt, már a plain-air-t sem fogadták el. Nagybányát hóbortos emberék gyülekezetének tartották. Az elmúlt hetven év alatt a lemaradás nőtt. Ma elfogadják az impresszionizmust, a posztimpresszionizmust, Modiglianit, Utrillót. Magyarországon a realizmus: Bernáth, Szőnyi, Pátzai munkái jelentik a közönségsikert. A széles réteg a mai művészetből a konzervatívat, az ábrázolót, a fel'ismerhetőt értékeli. A nem szakmai közönségből hiányzik az a fajta empátiás készség, amely- lyel bele próbálja élni magát a műbe, annak mélyebb gondolati összefüggéseibe. A kiállításokon elhangzó megjegyzések és a vendégkönyvekbe jegyzett vélemény-ék is ezt támasztják alá. Tanulságos példa erre a szegedi Horváth-galéria évenkénti nyári tárlata is. Az épület három szintjén a festészeti, a szobrászati és a grafikái alkotásokat meghatározott rendszer szerint helyezik el. A földszinten a természetelvűrt, az első emeleten az elvontabbat, a másodikon a hagyományos ábrázolás jegyében fogant alkotásokat tekinthette meg a közönség. Az első szinten rendre nem álltak meg a látogatók. — Érzékeik ető--e napjainkban a közönség közeledése a haladóbb irányzatokhoz? — Nagyon lassan és csak szűk körben kezdik elfogadni az absztrakt bizonyos változatát. Példa erre Martyn Ferenc egy-ikét színes, nonfiguratív kompozíciója. Nem tudnak azonban mit kezdeni azokkal az alkotásokkal, ahol a műtárgy leválik a hagyományos „hordozóanyagról”. — . Mennyire általános ez a jelenség? — Országos. A csepeli munkástól az értelmiségig 'mindenkire érvényes. Van egy szűfcebb, szakmailag valamelyest iskolázottabb kör, melynék lelki és tanultság- beli köze van a képzőművészethez. Számuk azonban elenyésző. — Miben látja a lemaradás okát? — Történelmi örökségről van szó. A képzőművészet mindig arisztokratikus műfajt képviselt, eltekintve a középkori biblia- és táblafestészettől. Ugyanakkor az iskolai rajzoktatás minősége, szemlélete is megragadt valahol a századforduló táján. Még a kortárs zenének Is nagyobb a közönsége, mint a képzőművészetnek. A gyerekeket óvodáskoruktól fogva jó módszerrel vezetik be a muzsika .világába. — Befolyásolja-e az alkotók közérzetét, munkakedvét, hogy szinte kizárólag a szakmabelieknek és önmaguknak dolgozzanak? — Azt gondolom, hogy nem. A XIX. században — Manet-nál és Monet-nál kezdett nyílni a közönség és a képzőművészet közötti olló. Az alkotók között — akik magukat a haladás császárának tartották — egyfajta kül- detéstudait elhatalmasodását tapasztalhattuk. Ez a prófé- tatadat ugyanakkor zavarta is őket. Azóta a szakma elitje egymásnak fest. Ennek a .magatartásformának a kompenzálására és saját közérzetük javítására többek között dühreakció volt a válasz. / — Nemrégiben Olaszország közönségének mutatkozott be megyénk egy gyűjteményes anyaggal. Az ottani fogadtatás tapasztalatait hogyan összegezné? — A kiállításit látogató közönség véleménye az előfeltevéséket igazolta. A népművészeti bemutatótól el Voltak ragadtatva, a képzőművészeti alkotásoknál ásítoz- ták. Mindössze két művészinek volt sikere. Riippl-Rónai kukoricás korszakának képeivé! és Bors István kovácsoltvas keresztjeivel vonzotta a képzőművészet iránt talán legnyitottabb olasz közönséget. — Fellelhető-e a képző- művészeti alkotások és befogadóik harmonikus egysége Magyarországon ? — Hódmezővásárhelyen nemzeti ügy a képzőművészet és Pécsen is kialakult már egyfajta közönségérzékenység. V. A. mindennapos látvány a berúgott fiatal, a „szeszbe fúlt” szakszervezeti beutalt. Határozati javaslatot is megfogalmaztak. Szigorúbb ellenőrzést kérték a Balaton-parti települések gazdáitól, illetve biztosították őket egészségügyi támogatásukról. A javaslatban szerepelt még az egészséges életmódra nevelés, a káros fogyasztási szokások megelőzése, az alkoholizmus elleni módszer- gyűjteihény megjelentetése, a konkrét segítségnyújtás is. Ilyenek például a parti településeken az ifjúsági klubfoglalkozás keretében tartott előadások — e téren mi, somogyiak meglehetősen hátul kullogunk. Tavaly mindössze öt előadás volt, ugyanakkor a veszprémi fiatalok száztizenkettőt tartottak. A tanácskozáson határozottan fogalmazták meg: politizál, aki a szesz ellen szól: minden fronton harcoljunk az egészséges életmódért. Hogy mennyire így van ez. azt a héten kezdődő ország- gyűlésen gondolják tovább majd a képviselők. Vitatott kérdést boncolgatott sok adattal alátámasztott beszámolójában dr. Virág István, a Somogy Megyei Köjál vezetője. A Balaton-parti strandok közegészségügyi helyzetére — fejlődésük ellenére — sok rossz mondható. így • például megtudtuk, hogy a balatonszár- szói strand, ha jelentős javulás nem lesz a jövő idényig, zárva marad. Általános hiányosság, hogy a személyzet nem ért a munkájához, mentőszolgálat nincs, az orvosi ellátás hiányos, idegen nyelvű tájékoztató^ ritikán láthatók, és uralkodó a környezet gondozatlansága. Van jó példa is. Ezt bizonyítja, hogy jövő májusban elismerő diplomát vehet át a siófoki városi és a bala- tonszemesi községi strand. Dicséretben részesült a ba- latongyöröki és a boglárlel- lei strand. Kecskeméti búvárok az Adrián Az MHSZ Kecskeméti Könnyűbúvár Klubjának — együttműködve a Növi Sad-i Danubius búvárklubbal — lehetősége nyílt a közelmúltban arra, hogy tagjai az Adriai-tengeren csoportos merülésekben vehessenek részt. A viszonylag jó víz alatti látótávolság, a tagolt, sziklás fenék kiváló alkalmat" nyújtott a gyakorlásra és a — nálunk ismeretlen — víz alatti élővilággal való ismerkedésre. A kéthetes tengeri búvártúra után most már csaknem húsz, tengeri ismeretekkel is rendelkező könnyűbúvárja van a kecskeméti klubnak. A képeken: A nagy tengeri pók a 20 méternél mélyebb vizek lakója. Méreteire a mellé helyezett karóráról is lehet következtetni. (Balra fent.) Indulás nagy méretű, gumi testű motorcsónakkal a merülések helyszínére, az omisi tengerpartra. (Jobbra fent.) Az első gyakorló merülés. (Balra lent.) Tóth Árpád kecskeméti búvár egy tengeri rákkal ismerkedik. (Jobbra lent.) TV-NÉZÓ Zöldöves sorozat Biztosra mehetett Görbe Nóra, amikor elkezdte a karateedzéseket: fáradozása jócskán megtérült. Amikor először olvasta ugyanis a Linda forgatókönyvét, világossá vált számára, hogy csak úgy képes megfelelni a sok verekedős feladatnak, ha előtte alaposan elmélyül valamelyik távol-keleti küzdősport rejtelmeiben. Nem is akármilyen tanuló lehetett a törékeny alkatú szi- nésznő, mert tudományával egészen a zöld öv megszerzéséig vitte. Aztán egyre- másra készültek a Linda-fil- .mek, és a siker nem is váratott magára. Bezzeg, ha — mondjuk — Éva szerepét alakította volna Görbe Nóra, s ennél sokkal több befektetett energia előzte volna meg Madách Imre halhatatlan művének esetleges filmrevite- lét, nem számíthatott volna a színésznő semmiféle sikerre. Függetlenül természetesen a teljesítménytől. Néhány kritikában lelkendeztek volna a bírálók, némelyikben — legyen akármilyen zseniális az alakítás — fintorgott volna egy-két ítész, hogy, jó-jó, de itt meg ott lehetett volna kimunkál- tabb, ám a Lindához fogható sikert meg sem közelítette volna. Különösebb visszhangja annak sem lett volna, ha nem sorozatot készítenek az alkotók, hanem egyetlen, egész estét betöltő • krimit. Nem nehéz megjósolni, hogy eltűnt volna a többi hasonló alkotásból álló mezőnyben. Ám a sorozat az más. Napjainkra ugyanis beigazolódott: ez a forma felel meg leginkább a magyar lelkületnek. Olyan sorozat, amelyben a jellemek állandóak, a szereplők nem fejlődnek, nem jutnak el zavaros irányokba s a legkiútta- lanabb szituációkban is tudjuk: emberünk, a főhős, mindent megold. Ebben a kategóriában a Linda nem rosszabb, mint megannyi külföldi társa. Számomra külön érdekességet jelentenek a minduntalan fölbukkandó magyaros sajátosságok. Nehéz elképzelni, hogy egy amerikai filmben például a jegyüzérekkel kelljen fölvennie a harcot a nyomozónak. Linda természetesen magyar hős, s bármennyire mosolyogtató is, a fiimi valóságot kell tükröznie. (Végtére ez mindenütt nem kerülhető el.) Sokáig azt hittem, éppen ezért csak a magyar nézők számára lehet érdekes ez a sorozat, míg nem olvastam, hogy másutt is fokozott érdeklődés mutatkozik iránta, így például az NDK-ban. Nem is csodálkozhatunk, hogy az alkotók már elkészítették a következő széria forgatókönyvét. Mint hírlik, ehhez Görbe Nóra máris veszi az úszóleckéket, mert könnyűbúvárokkal is hadakozik majd. Megmondani, hogy mi a népszerűség titka, nagyon könnyű, ugyanakkor nehéz feladat is. A történetek bár- gyúak és helyenként idege- sítőek, ám melyik hasonló műfajú filmben nem azok? Kézenfekvő magyarázatnak látszik viszont a film folytatólagossága. Mintha a nézők arra lennének beállítva, hogy ha gyakran látják ugyanazokat a hősöket, ugyanazokban á szituációkban, akkor előbb-utóbb az az érzület alakul ki bennük, hogy azok az ő emberei. Családtagoknak tekinti a széreplőket, akik esténként bejönnek szobájába. Tudja, mit várhat tőlük, s tudja azt is, hogy a vég mindig boldog lesz 21 órára, amikor kezdődik A hét műtárgya. Ezzel az érvvel még talán a Rabszolgasors című sorozat sikere is megmagyarázható. Bár sorozatok esetében nem vagyunk nagy igényűek, ez utóbbi mégis minden képzeletet alulmúl. Varga István
