Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-17 / 245. szám
1986. október 17., péntek Somogyi Néplap 5 Nyelvtanulás külföldi munkavállalással Aki kézbe vesz egy magyar udósok, műszakiak életútját a r talma zó könyvet, tapasztalhatja : kiemelkedő szellemi lagyjainknak azt a közös /on ásót, hogy világot látott, ;öbb idegen nyelvet beszélő, művelt egyéniségeik voltak. Kandó Kálmánról például feljegyezték a következő. Ganz Vagongyárban lejátszódó történetet. A szerkesztési osztályon Kandó a Párizs—Orleans-i vasúttársaság főmérnökével franciául beszélgetett. Eközben megszólalt a telefon és bejelentkezett régi amerikai üzletfele, akivel angolul társalgóit. Miután a telefont letette és áthaladt a szerkesztésen, látta, hogy egyik kollégája az olasz államvasutak részére készülő mozdony alkatrészeit rajzolja. Megállt a rajztábla mellett és mondott valamit olaszul munkatársának, aki csodálkozva nézett rá. Kandó ingerülten megismételte mondanivalóját, mikor a megriadt szerkesztő kibökte, hogy ő nem tud olaszul. Kandó erre a fejéhez kapott és elnézést kérve azt mondta: ,,Már azt sem tudom, milyen nyelven beszélek!'’ Gondolatait anyanyelvén kívül tökéletesen tudta akár németül, franciául, angolul vagy olaszul közölni. Kandó életútja, eredményei azt bizonyítják, hogy a Századunk híres novellistájáról. Nagy .Lajosról — aki idős korában sokat betegeskedett — mesélik, hogy egy őszi napon, amint hitvesével a Farkasréti temetőben sétálgatott, egyszer csak megállt, körbemutatott, és csendesen ennyit mondott: „Nézd, mennyi hipochonderAmi a képzelt betegekkel kapcsolatos közfelfogást illeti, nem az ilyen kulturált, megértő szellem a jellemző. Éppen ellenkezőleg. Moliere-től Arany Jánoson át napjainkig az írók és a közemberek — eléggé el nem ítélhető módon — szívesen és gyakran használják csúfolódásuk, gúnyolódásuk céltáblájának szegény hipochondereket. Mivel ez a betegség rokonságomban is megjelent, módomban állt — sőt kénytelen voltam — lefolyását tanulmányozni. Nagynéném, bájos öreg hölgy, mint Philemon és Baucis élt élete párjával 46 évig boldog házasságban, sajnos a tavalyelőtti szigorú tél végén egyedül maradt. Szeretett férjének halála eléggé megviselte drága né- nénkct, de az idő nagy orvos, sok bajt meggyógyított már. A barátnők és a csikó vidámságú unokák segítségével — nagyjából a gyászév nyelvismeret nem egyszerűen általános intelligencia vagy társalgási kérdés. A nyelvismeret, megfelelő eligazodást, jártasságot, proto- lémaíelismerésá és megoldási készséget jelent. Egy mérnökembernél ez a műszaki fejlesztéshez kapcsolódik. Ahhoz, hogy naprakészen és elsőkézből értesüljön az új műszaki megoldásokról, kézbe vehesse és értse az angol vagy orosz nyelvű szaklapokat. Tudjon arról, hogy bizonyos kérdésekről miként gondolkodnak a világ más régióiban. A szellemi bezártság sok veszéllyel jár. Képesek vagyunk néha nem tudomásul venni a világ realitásait, azt, hogy termékeinknél esetleg van már máshol jobb minőségű. A kép nem túl bíztató. Néhány évvel ezelőtt vizsgálatot végeztek a Budapesti Műszaki Egyetem 1953, 1963 és 1973-ban végzett hallgatói között. Az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy idegen nyelvi kultúránk alacsony színvonalú. Az 1953-ba.n végzettek 17 százaléka angol, 31 százaléka német, 8 százaléka orosz nyelvvizsgával rendelkezik Az 1963-ban végzettek 13 százaléka angol, 18 százaléka német,, 8 százaléka orosz nyelvvizsgát szerzett. Az 1973-ban végzettek között tovább romlanak ezek az elmúltával — Piriké néni lassan visszatalált az életbe: kedélyállapota újra a régi lett, sürgött-forgott, minden érdekelte, és a pletyka művészetét is csaknem a korábbi évek színvonalán művelte. Egy gondja volt csupán: gyakran unatkozott; túlságosan tsok volt a szabadideje, és az unokák — iskolába járván — e baján keveset enyhítettek. Néhány hónapja azonban minden megváltozott. Nőnénk már nem unatkozik. Egy „jó szándékú” barátnő ajándéka azóta betölti egész életét. Az ajándék pedig egy kiváló orvosi könyv: az ösz- szes betegség részletes leírásával, kórismékkel, tünetekkel, lappangási időkkel, halálozási arányokkal, kezelési utasításokkal, ellenjavallatokkal, és a jó ég tudja, még mi mindennel. Drága Piriké nőnénk a „mű” lázas tanulmányozásába kezdett, és mivel a kemény munka mindig meghozza gyümölcsét, három hét alatt ő is meglelte benne saját betegségét. Ne gondoljon senki szörnyű, a középkorban városokat, tartományokat elnéptelenítő sötét kórra. Piriké néni beérte egy szolid — ámbár erősödő — rövidlátással és az esetet súlyosbítandó (ez már komoly arányok: 11 százaléknak van angol, 13 százaléknak német, és mindössze 4 százaléknak orosz nyélvvizsgája. A vizsgált körben a mérnökök köztél egyharmada nem beszélt semmilyen idegen nyelvet. Ma már pedig számos tanfolyam, oktatási vállalkozások, távoktatási formák egész serege ígéri az idegen nyelv gyors elsajátítását. Nem nagyon hiszek ezekben. Ad természetesen bizonyos jártasságot a kérdéses nyelvben. Az eset ahhoz (hasonló, mintha a szakácsokat preparált (műanyag ételekkel tanítanák főzni, aminek se íze, se bűze. (Hiányzik tehát a természtes közeg. Egykor a céhek legnagyobb része megkövetelte a felszabadult legényektől a vándorlást. A magyar nehézipar megteremtője, Ganz Ábrahám is egy vándorúton lévő, 1841- ben Pestre érkező öntőlegény volt, aki azután szerencsére itt is ragadt. Azt megelőzően, vándorévei alatt járt a fontosabb olasz és francia városokban. A vándorlás idejét legtöbbször három évben szabták meg a céhrendtartások. A vándorlás intézménye minden különösebb központi szervezés nélkül évszázadokon keresztül összetartotta az európai céhrendszert. A vándorlegények nemcsak a legújabb szakmai ismereteket, mesterfogásokat műtétet igényel), egy szürkehályoggal. Felismerését bénult döbbenet követte, melynek oldódása után tantink lázas propaganda-tevékenységbe kezdett. A ikövetkező lépés a rokonság megnyerése volt, mert nyilvánvaló, hogy ilyen súlyos betegségek orvoslására csak a „Nagy Budapesti Professzor” képes, „Mozduljatok hát végre: írjatok, telefonáljatok, keressétek és egyengessétek a professzorhoz vezető utat — ennyit igazán megtehettek értem —, mielőtt teljesen megvakulnék” — hangzott a félelmetes próféciával spékelt kívánság. Rég feledett rokoni, osztálytársi és munkatársi kapcsolatok lázas újramelegítése és némi anyagi áldozat nyomán firike néni „beteg szemét” a „Nagy Budapesti Professzor” kellő alapossággal, kiemelkedő szakmai tudását latba vetve és intézetének európai színvonalú berendezéseit segítségül híva megvizsgálta, majd közölte vele a teljesen egyértelmű diagnózist: sine morbo. Nagynénénk úgy határozott, hogy néhány hetet a pesti rokonoknál tölt. Pillanatnyi állapotáról jó humorú unokahúgom a következő telegramot küldte: „Nagy baj van, a néni szeme teljesen egészséges.” Zátonyi László technológiákat sajátították el, hanem szert tettek nyelv- ismeretre, és eközben világot is láttak. Úgy gondolom, korunkban is van mit tanulni a céhek öt évszázados történetéből. Számomra — és ezért is hoztam szóba — a vándorlás intézményes rendszere a legfőbb tanulság. Mad kifejezésekkel élve azt mondhatjuk, hogy a kezdő szakembernek egyszerre nyújtja a szakmai és a nyelvtanulás élményét a dolog természetes közegében. Mozgást mozgással lehet megtanulni, szokta testnevelő tanárom mondani. Azt hiszem, a nyelvet is akkor lehet jól elsajátítani, ha azt az adott nyelvet beszélő országban tesz- szük. Nosza, tegyük, mondaná sok mérnöktársam. Kihez forduljunk, mennyit kell befizetni, és már indulok is! Ds manapság nincs meg a vándorlás intézménye, amely felerősítené, egyengetné az egyéni szándékokat. Egy kezdő mérnök sokáig nem reménykedhet abban, hogy külföldön ismerkedhet meg hasonló feladatokkal foglalkozó mérnöktársával. Úgy gondolom, a mai követelményeknek megfelelően intézményessé kellene tenni a bel- és külföldi tapasztalat- cserét, munkavállalást. Nyilván egy ilyen „mémökván- dorlás” több, mint egyszerű féléves vagy éves külföldi munkavállalás, ahol a minél több hazahozható érték lebeg a szemünk előtt. A vándorlást korábban is a szakmai közösségekbe, céhekbe, mai nyelven a szakmai egyesületekbe ágyazva szervezték. A mester, a munkaadó és a mesterlegény volt a fő anyagi teherviselő. A vándorévek hasznát is a szakmai közösség, a munkaadó és a vándorúiról visszatért legény élvezte. Ha mindezekből egy nagyon leegyszerűsített következtetést akarunk levonni, akkor a vándorévek meghonosításához — ami a nyelvtanuláshoz, a világlátáshoz legjobban tudná hozzásegíteni a kezdő mérnökembert — a vállalatok, szakmai egyesületek és illetékes állami szervek összefogására volna szükség. Azért erre a hármasra!, mert anyagilag finanszírozni, szakmailag gondozni kell egy ilyen mozgalmat, és állami szinten gondoskodni kell arról, hogy ezék a vándorutaik ne érjenek véget Hegyeshalomnál vagy Záhonynál. Dr. Henczi Lajos az MTESZ főtitkár-helyettese Könyvespolc A magyar nemzeti festészet múlt századi festői közül Munkácsy Mihály mellett a legismertebb: Szinyei Merse Pál. Munkácsynak ugyan több képe közismert, de a Majális, a Lilaruhás nő és a Pacsirta festőjének a népszerűségén ez mit sem változtat. Témám a természet — vallotta a München, Párizs festőiskoláin tanult Szinyei, mégsem tartozott igazában a francia újítókhoz, az impresszionistákhoz. Bernáth Aurél jegyezte meg róla: — A Majális nem volt engedelmes gyereke a naturalizmusnak. Volt annyi bátorsága, hogy se naturalista, se impresszionista ne legyen. Illetve olyan ragyogásba emelte fel az ott tanultakat, hogy az csak bámulhatott utána. És így született az ünnepélyessége... A Majális a festészet tiszta légkörébe burkolt költészet. Talán azért is kedvesebb ma sok más képnél a Majális, mert megszületését a közvélemény nem fogadta egyértelmű lelkesedéssel. A nevezetes bécsi világkiállításon is csak pár napig látKorszerű orvosi — elsősorban diagnosztikai — műszerekből rendeztek kiállítást az Omkcr Népköztársaság úti kiállítótermében, Budapesten. iKépünikön a Medikor elektromiográfja látható. Ez nemcsak mozgásszervi betegségek diagnosztizálásához alkalmazható, hanem speciális átalakítók közbeiktatásával szemészeti, sportorvosi, rheumatológiai, urológiai vizsgálatokhoz is. Sine Morbo HÉTVÉGI tájoló A kellemes őszben akad program azok számára is, akik nem a természetben akarják tölteni a hétvégét, hanem valamelyik kulturá- rális rendezvényen, tárlaton, kiállításon igyekszenek ismereteiket elmélyíteni. A könnyebb fajsúlyú szórakozást szolgálja a megye- székhelyen ma este a két kaposvári főiskola gólyabálja. ahol az elsőéveseken kívül természetesen mások is részt vehetnek. A Kilián György Városi Művelődési Központban holnap este Deák Bili Gyula ad koncertet. Az ismert blues-énekes, a hajdani Hobo Blues Band tagja, az utóbbi időben a Kormorán- nal lép föl. így érkezik Kaposvárra is, ahol ebben a fölállásban még nem láthatták a zenekart a fiatalok. A moziműsorból is ajánlunk egy filmet, hiszen a Swann szerelme című francia alkotás Proust halhatatlan regényéből készült. Természetesen a filmi átdolgozás másfajta élményt nyújt, mégis sok érdekességgel szolgálhat az irodalom és a filmkedvelőknek. Képünkön: egy jelenet a filmből. Kiállítás nyílik ma délután öt órakor a nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban. Győri Lajos újságíró nyitja meg a helyi fotóklub alkotásaiból álló kiállítást. Ugyancsak kiállításra hívjuk föl siófoki olvasóink figyelmét is, ahol még megtekinthető a Csurgói Máté Lajos festőművész-grafikus alkotásaiból nyílt bemutató. Hetek óta a legtöbb hétvégi rendezvényt Barcson tartották. így van ez most is. A híradások szerint igazi show-műsornak lehetnek tanúi azok, akik ma délután fél hatkor ellátogatnak a városi sportcsarnokba. Futballmérkőzést láthatnak, ami önmagában természetesen még nem szolgálna show-jelleg- gel. Ám ebben az esetben a barcsi és a nagyatádi orvosok rangadóján szurkolhat a közönség. Legyen is akármi az eredmény, a nézők biztosan szívesebben találkoznak ilyen körülmények között az orvosokkal, mint esetleg a kórteremben. Ugyanebben az időben a Móricz Zsig- mond Művelődési Központban a „diáktanya” kezdődik, s a program szerint videofilmvetítés és műsoros diszkó is lesz. Vasárnap este a hagyományos ifjúsági táncesten szórakozhatnak a fiatalok. A zenét ezúttal is a Barcson népszerű Pax együttes szolgáltatja. A legfiatalabbanak kínál programot a marcali Helyőrségi Művelődési Otthon. Szombaton délután fél háromkor a Hüvelyk Matyi című szinkronizált amerikai mesefilmet vetítik. A gyermekek bizonyára élvezettel nézik a filmet, de érdekes lehet azoknak a felnőtteknek is, akik elkísérik gyerekeiket az előadásra. A Majális festője háttá a közönség, München és Párizs versengett a sikerért. A korabeli sajtó azonban felfedezte az újat, az értékeset a magyar kiállítók között. így számolt be a látnivalókról a Pesti Napló. Két fontos műről írt az újságíró: Munkácsy Éjjeli menedékhelyéről és Szinyei Majálisáról. Lelkesült rajongással dicsérte Szinyei festményét: — Művén a lángész sugárzik — írta. Végvári Lajos vállalkozott újfent arra. hogy Szinyei életútját, festészetét föltárja. A Képzőművészeti Kiadó gondozásában megjelent album újszerűsége, hogy nem hallgatja el azokat a bírálatokat sem, amelyek Szinyei konzervatizmusba hajló nézeteiről, magatartásáról vallanak. Holffmann Edit, a festő pályájának kiváló ismerője így lelkesedik a Majálisért: — Nemcsak a legszebb magyar kép, hanem egyáltalán a legszebb kép, melyet ezekben az években az egyetemes művészet létrehozott. A Lilaruhás nőről maga sincs igazában jó véleménynyel: — Az egész mű elragadóan szép részletekre hull — állapítja meg. Szinyei helyét a magyar nemzeti festészetben, ha csupán néhány kimagasló alkotásával jelölte is ki, azok értékét nem csorbíthatja töredezett pályája. Az album a gondos tanulmány mellett harminckét képoldalnyi színes reprodukciót mutat be, köztük olyanokkal is megismerkedhetünk, amelyeket eddig albumban nem publikáltak. H. B.
