Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-15 / 243. szám

1986. október 15., szerda Somogyi Néplap 5 Udülőszanatórium Balatonföldváron MILYENEK AZ OLASZOK? lést mégiscsak a piac okoz­Az ősszel negyedük sze­zonját kezdte a siófoki SZÓT Bányász Üdülőszana­tórium, s még az utószezon­ban is telt házzal üzemel. Eredményes működése bizo­nyíték, hogy megfelelő pro­fil választásával még a Ba­laton mellett is célszerű te­ljesíteni. Siófokon — három­hetes csoportokban — vibrá­ciós ártalomban szenvedőket, bél- és epepanaszokkal küsz- ködőket, valamint (baleseti sérültöket fogadnak útókeze- lésre. Kedvezőek a gyógyítási ta­pasztalatok, ezért tegnaptól újabb tóparti SZOT-lélesít- mény kap szanatóriumi fel­adatot Balatonföldváron: a korszerűsített, összkomfor­tos Vörös Lobogó üdülő. Mindkét üdülőszanatórium ■kettős feladatot Iát el az év nagy részében. Télen, vala­mint az elő- és utóidény­ben szanatóriumként műkö­dik, míg nyaranta családo­kat fogad. A földvári szana­tóriumban a helyek negyed­részét érbetegeknek, három­negyedét pedig fogyókúrára szorulóknak tartják fenn. A beutalás háromhetes, ame­lyet helyszíni orvosi vizsgá­lat után egy héttel lehet hosszabbítani vagy csökken­teni. Az érbetegek az Országos Érsebészeti Intézet, valamint a pécsi Orvostudományi Egyetem Sebészeti Klinikájá­nak javaslatára utókezelés­ben részesülhetnek Balaton­földváron. Ismeretes, hogy a SZOT-szanatóriumok fel­adata eltér a hasonló állami intézményekétől, kizárólag csak járóbetegeket fogadhat­nak, hiszen a feltételek erre alkalmasaik. Az orvosi felügyeletet a siófoki kórház látja el. A beutaltakról összesen 30 munkatárs — közöttük ti­zenkét egészségügyi dolgozó gondoskodik. Az idei csoportokra érvé­nyes beutalójegyeket az alapszervezetek írásos tájé­koztatóval együtt még az év elején megkapták. A tájé­koztató részletesen felsorol­ja a tudnivalókat,' valamint a beutalás javalíati és el- lenjavallat! tényezőit, és is­merteti a lehetséges kezelé­seket is, például: diétás, gyógyszeres, gyógytorna, fi­zikoterápiás, magnetoterá- piás, valamint szauna és so­larium. A beutalás — ha­sonlóan, mint a többi SZOT- szanatóriumé — orvosi ja­vaslatra történik, amelyet az alapszervezeteknek öt-hat héttel előre kell küldeniük a balatonföldvári szanatórium főorvosának, aki a javaslatot felülvizsgálja, majd döntésé­ről írásban értesíti a sziak- ‘szervezeti bizottságot. Vonzó feltételeket nyújt a szanatórium, amely a déli part talán legpatinásabb ré­szén, az 1896 óta fürdőhely­ként nyilvántartott Balaton­földváron létesült. Nyaran­ta a SZOT- és a vállalati üdülők csoportonként csak­nem ötezer, a szállodák, kempingek és egyéb pihenő­házak több mint háromezer vendéget fogadnak itt. A szanatórium „ az üdülőhely legszebb részén, a posta épü­letével szemben, háromhol­das, szépen gondozott park­ban létesül, közelében gép­kocsi parkolóvá 1. A négyszin­tes, liftes épületben az egészségügyi és a közös he­lyiségek a földszinten talál­hatók, míg az összkomfortos, külön fürdőszobával és mel­lékhelyiségekkel ellátott szo­bák az emeleten vannak. Az étterem mintegy 30—40 mé­terre külön épületben kapott helyet, A .szanatóriumban több társalgó, könyvtár, já­tékszoba, valamint, emele­tenként tévészoba is rendel­kezésre áll. Egyébként tele­víziót napi 20 forintért le­het kölcsönözni is, mivel minden szobához kiépítették az antennacsatlakozót. Föld­váron kedvezőek a vételi lehetőségek, több ország adója fogható, továbbá vi­deón keresztül külön film­programokat is sugároznak. Emellett színes és változatos kultúrprogram várja a be­utaltakat: séták, autóbuszos kirándulások, TIT-előadások, műsoros délutánok és .tánc­estek. A szanatóriumi gyógyellá- tás ingyenes, a háromhetes beutalás teljes ideje fizetett 'szabadságon és járóbeteg táppénzes állományban is igénybe vehető. A vendégek távozásakor igazolást kap­nak, hogy hány napig tartóz­kodtak a szanatóriumban, amelynek alapján a munka- viszonyban állók a tartózko­dás teljes vagy részidejére igényelhetik a járóbeteg táp­pénz folyósítását. Nyugdíja­sok is beutalhatok. A jövőben folytatódik egyes SZOT-üdülőépületek szanatóriumi átalakítása. A jelenleg korszerűsítés alatt álló boglárlelléi Vittorio üdülő várhatóan 1987 máso­dik felétől ugyancsak idő­szakos szanatóriumként üze­mel majd. Már a magyarok sikerei­nek felidézése közben is sok szó esett az' olaszokról: arról, hogy rendkívül jó fo­gadtatásunk nagymértékben köszönhető a helybeliek me­leg vendégszeretetének, se­gítőkészségének és a közön­ség nálunk szokatlan érdek­lődésének. Nyíltságukra, ter­mészetességükre vall, hogy a röpke egy hét alatt, a zsú­folt program közben is bő­séges alkalom kínálkozott arra, hogy megismerjük né­hány jellegzetes szokásukat, életmódjukat. Mindenekelőtt az tűnt fel, hogy az olaszoknak egészen más az időbeosztásuk, mint nekünk, sőt néha úgy lát­szott, egyáltalán nincs idő­érzékük, Ha leültünk vala­kivel egy félórás beszélge­tésre. aligha szabadultunk két-három óránál hamarabb. Nem nézik az órát, nem sietnek. Az étkezéseknél is komótosan szolgálják fel a fogásókat, nem kell attól félni, hogy a hirtelen evés megfekszi az ember gyom­rát. Hamar hozzászoktunk, hogy az ebédre legalább két órát kell számítanunk. A meleg éghajlatú vidékek szokásaihoz alkalmazkodik az üzletek nvitvatartása is. A kora délutáni órákban teljesen elcsendesül a vá­ros, aztán úgy négy óra tájban nyitnak ki újból, így a csúcsforgalom a hat-hét óra körüli időszakra tevő­dik. Utólag már kicsit szé­gyellem, hogy csak többszö­ri elmagyarázás után értet­tem meg a magyar kiállítás nyitvatartási rendjét: 9-től 12-ig, délután 4-től 7-ig. majd este 9-től 11-ig. De a legnagyobb meglepe­ta. Az egyik reggel beiktat­tunk egy kirakodóvásár-lá­togatást. Persze, mire feléb­redtünk, és a különböző szállodákból összegyűlt a csapat, eltelt az idő, s attól féltünk, elkésünk. Amikor azonban nyolc óra leié oda­értünk, azt láttuk, hogy még csak néhány árus kezdi elő­szedegetni a holmiját. A mi hajnali piacképüökhöz ha­sonló nyüzsgés csak kilenc óra tájban kezdett kialakul­ni. Ez a nyugalom és türelem, ami szűkre szabott időnk mellett egy kicsi t zavaró volt, határozottan javára vá­lik a közlekedésnek. Az autósok irigylésre méltó hig­gadtsággal hajtanak a váro­sokban és az autópályán is. Amikor hatalmas buszunk­kal eltévedve keresztibe áll­tunk, vagy éppen tolatni kényszerültünk a legforgal­masabb helyeken, hangos szó és sürgetés helyett segí­tő szándék volt a válasz mindenütt. A régi városkák szűk ut­cáin sok helyen nem lehet autóval elférni, az olaszok azonban nem jönnek zavar­ba. Kerékpárral, kismotor­ral közlekednek még a höl­gyek is, a járgány elejére pedig ördöngős módon bevá­sárlókosarat rögzítenek. Ott parkolnak a járdán a bol­tok bejárata előtt, néha szánté úgy látszott, még az üzletbe is két keréken su­hannak be. S ha már a züzleteknéi tartunk, az olasz konyháról is szólni kell. Valamennyien tudtuk, hogy. rengeteg főtt tésztát fogunk enni, a való­ság azonban minden vára­Jcllegzctes családi ház Sehio külvárosában Recoaro Terme — a kertépí­tészet iskolapéldája kozásunkat felülmúlta. Et­tünk tésztát délben és este, ettük májjal, gombával, rák­kal, mindenféle öntetekkel, spenóttá] és darált hússal töltve, ettük hosszú és rövid, hengeres és lapos, gömbölyű és szögletes, sőt egészen non-figuratív alakzatokban. Az olaszok valahogy úgy le­hetnek a száraztésztával, mint Gombóc Artúr a cso­koládéval: mindenféle "for­mátumban és változatban szeretik. S hozzá kis tálká­ban mindig ott a finomra reszelt parmezánsajt. mely- nyel megszórva valóban kel­lemes ízt kap bármelyik va­riációjuk. A tengeri állatokkal több találkozásunk is volt. A pisztrángot, a lazacot, sőt a rákot is szívesen látta min­denki a tányérján. Az utcai árusoknál azonban külle­mük, illatuk inkább riasztó volt, mint étvágygerjesztő ... Az étkek sorában meg kell még emlékeznünk az igen finom olasz sonkáról. Haj­szálvékonyra szeletelve több­ször kaptuk előételnek. Ügy látszik, a környék büszkesé­f/onjgo. A Giovanelli család villája ma iskola ge lehet, mert az első em­ber, akit megkérdeztünk — egy vidéki általános iskolai tanító — részletesen elmond­ta a gyártási technológiát. Magam csak annyit értettem belőle, hogy a húst nem füstölik, hanem sós lében áztatják, majd hónapokig szárítják. Hazatérésünk után sokan kérdezték: ittam-e a híres olasz vörös borból? Mi az hogy ittam? Mást egyálta­lán nem ittunk, mert min­den étkezéshez ezt szolgáltak lel. Aki nem akart az alko­holizmus rabjává válni, leg­feljebb annyit tehetett, hogy ásványvízzel hígította a bí­borszínű nedűt. Ezek után igen meglepett, hogy amikor meglátogattuk Európa állító­lag legnagyobb borüzemét, melybe Lonigo 30 km-es körzetéből szállítják a sző­lőt. a vezető arról tájékoz­tatott minket: az üzem nyolcvan százalékban fehér bort gyárt, mert az sokkal népszerűbb. Vajon hova te­hetik? Végül még valami, ami megragadott: az építkezésük Cserepes, de mégis igen enyhe lejtésű tetőkkel ké­szülnek a házak, és mind­egyiknek szerves része a te­tőikért, a veranda, a külön­böző szintű teraszok és lu­gasok. Rengeteg féle növény megterem itt, és az olaszok élnek is a lehetőséggel. Ró­zsa, szőlő, füge és számos kúszónövény virít minden kertben. A nagyobb, kastély- szerű épületeket büszke pál­mafák, különleges fenyő és tujaléliók övezik, sőt láttunk hatalmas, fa méretűre meg­nőtt magnóliát is. Még a nagyvárosok szűk sikátorai­ban is mindenfelé felbuk­kan egy-egy szemet nyugta­tó tarka folt, vagy a falat befutó buja növényzet. Tcrsztyánszky Krisztina Kirándulások évadján Iskolatanácsok alakulnak Szeptember elsején az is­kolai csengőszó munkára, ta­nulásra szólította gyerekein­ket, de ez a hónap az őszi mezőgazdasági munkák és a nagy tanulmányi kirándulá­sok kezdetének ideje is. Ilyenkor sok helyütt 'fölke­rekednek a diákok, és taná­raik kíséretében vidáman indulnak felfedező utakra. Vannak, akik csak szülőhe­lyük közvetlen környékével ismerkednek meg alaposab­ban, mások nevezetességeket látni elmennek akár az or­szág másik végébe is. Réges-régi tartozéka a di­ákéletnek a kirándulás, leg­alább négyszázéves. A ké­sei reneszánsz korban, a XVI. század derekán alakult ki ez a szokás, amikor is a humanizmus eszméje termé­kenyítői eg hatott a pedagó­giára. Följegyezték, hogy legelsőként egy olasz nevelő, Filippo Neri vitte kirándul­ni kis tanítványait. Neri ne­vének ezenkívül azért is nagy becsülete van a neve­léstörténetben, mert mun­kássága ékes bizonyítékaira, hogy játékos, vidám módon is lehet nagyon komoly dol­gokat eredményesen megta­nulni, nemcsak pálcától, zord tanítótól megfélemlítve. A Rómában tevékenykedő Filippo Neri az 1550—1560-as években szegény sorsú nö­vendékeit a levegőtlen siká­torokból rendszeresen átvitte a folyó, a Tevere túlsó part­ján lévő erdős domboldalra, ahol kedvelt játszóhelyük volt egy öreg, terebélyes tölgy körül elterülő tisztás. Ettől fogva része az iskolai életnek a kirándulás, amely Neri óta napjainkra csak annyit változott, hogy a pe­dagógia összekötötte a kel­lemeset a hasznossal, vagyis a kirándulások tervszerűen beépülnek a nevelés rend­szerébe, még pontosabban: az ismeretszerzés folyama­tába. Mindenféle kirándulásnak fontos feltétele a körültekin­tő szervezés, az alapos föl­készülés. Valamirevaló peda­gógus e nélkül nem vág ne­ki az útnak. Gondolkodni kell az utazásról, több napos kiruccanás esetén a szállás­ról, a tanulók étkeztetéséről, és ez csak az egyik oldal, mert kívánatos a gyerekek szellemi fölkészítése is. Akár üzembe mennek, akár mű­emlékek tanulmányozása a cél, vagy ha természeti szép­ségekben, ritkaságokban sze­retnének gyönyörködni, a diákok élménye akkor lesz csak igazán mély és gazdag, ha a nevelő megfelelő szel­lemi hátteret vetít hozzá. Ilyen esetben a tanulónak lesz mihez kötnie a friss be­nyomásokat, az élmények tartós Ismeretekké válnak, beépülnek a műveltségbe. Gyakran hallani elmarasz­taló véleményeket kiránduló diákjaink magatartásáról. Az a legfőbb kifogás ellenük, hogy hangoskodnak, lökdö­sődnek az utcán, a jármű­veken, zavarva a felnőttek megszokott életrendjét, s rendetlenek a múzeumban vagy a gyárban is. Hozzá­nyúlnak a kiállított értékes ■tárgyakhoz, a drága műsze­rekhez. gépekhez, nemegy­szer veszélybe hozzák ma­gukat. némelyek meg szinte vandál módon viselkednek a természetben. De hát nem annyira a mai fiatalok rosszak, mint inkább bennünk fogyatkozott, meg a türelem. Érdemes meghall­gatni, miként vélekednek er­ről a pedagógusok. Ök ugyanis azokat az embereket marasztalják el, akik szinte rettegnek a kiránduló gyer­mekcsapattal való találkozás­tól; akik rosszalló megjegy­zések kíséretében' inkább gyorsan leszállnák a villa­mosról, amikor esi vitető gye­reksereg száll fel: akik a gyárba», az intézményben mogorvák, netán durvák is a gyerekekhez, elfordulnak tőlük, csak ímmel-ámmal fe­lelnek kérdéseikre, és látvá­nyosan fölsöhajtanak, ami­kor az utolsó tanuló is el­haladt mellettük. Egy nagy gyakorlattal ren­delkező pedagógus mesélte nekem a következőket: „Én háromszorosan is a ' bevétel rovatba írom be a kirándu­lásokat. Először is nagy nye­reség diákjaim szellemi gya­rapodása, mert sokféle új gyakorlati és elméleti isme­rethez jutnak ezeken a na­pokon. Másodiknak a tanár hasznát említem: ilyenkor,az iskolaitól eltérő körülmények között, oldottabb élethelyze­tekben ismeri meg igazán növendékeit, márpedig tud­valévő, hogy a gyerek isme­rete kulcskérdése a nevelés sikerének. Arról nem is szól­va, hogy a közösségi tudat is szemmel láthatóan erősö­dik a kirándulásokon. A harmadik számottevő előny: a tanuló pályaválasztásához kapott segítség, amit főleg az üzemlátogatások nyújta­nak. A felnőttek nevelési hibái sokszor azzal is magyaráz­hatók, hogy hamar elfeledik: ők is voltak fiatalok. Zsör- tölődés. helyett inkább arra gondoljunk, ha egy-egy di­ákcsapat netán harsányabban vonul el mellettünk, hogy mi sem voltunk különbek egy emberöltővel ezelőtt. P. Kovács Imre Az oktatási törvény fel­adatainak végrehajtása során egy új szervezeti formával kell megbarátkozniuk az in­tézményeknek. Az iskolata­nácsok életre hívását az in­dokolta, hogy a megválto­zott társadalmi, gazdasági körülményekhez az oktatási intézményeknek is igazodni­uk kell. — A Hámán Kató Általá­nos Iskolában alakulófélben van az iskolatanács — tájé­koztatott Bakán Zoltán igaz­gató. A tantestület érdeklő­déssel és megértéssel fogadta a gondolatot. Munkaértekez­leten megtárgyalták a helyi párt- és iskolavezetőséggel a teendőket. Intézményük sa­játos helyet foglal el az is­kolák közöli, hiszen bentla­kásos, így már korábban sem volt idegen számukra a ..szülői házzal " való szoro­sabb együttműködés. A ne­velőotthon és az oktatási in­tézmény kapcsolata ebben a szervezett formában még to­vább bővülhet. Eddig is sok hasznos in­formációt kaptak a szülői munkaközösség képviselői­től. Elmondták, hogy szíve­sen támogatják az iskolán kívüli tevékenységet. Szakkö­rök létrehozását javasolják, ahol a gyerekek manuális készsége fejleszthető, mert szerintük Sz iskolai képzés túlságosan elméleti beállí­tottságú. Ügy tervezik, hogy a MÁV üzemfőnökségétől is delegálnak fiatalembereket a tanácsba. Nem tisztázódott azonban az, hogy miként fog ez a testület beleszólni az intézmény gazdálkodásá­ba. A nevelők elsősorban a tartalmi munka érdemi job- bulását várják a tanács munkájától. A Munkácsy Mihály Gim­názium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója, Lóczi István arról tájékozta­tott, hogy csak jövőre terve­zik az iskolatanács megala­kítását. Ebben az évben az új feladatok, a gyakorlati teendők megismerése bősé­ges munkával szolgál, és a tapasztalatok megszerzésé­hez is időre van szükség. Az iskolatanácsok megalakítá­sával egyetértenek, de azt várják, hogy a társadalmi se­gítség és ellenőrzés ne az oktató-nevelő munka kerék­kötőjévé váljon, hanem amennyire lehetséges, anya­gilag támogassa és szellemi­leg táplálja az intézmény munkáját. Ehhez megfelelő partnerekre és az ügyben ér­dekelt, társadalmi aktívákra van szükség.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents