Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

1986. szeptember 10., szerda Somogyi Néplap 5 Bárkák a Volgán A SZÍNHÁZREKONSTRUKCIÓ KÉT HETE Ezer lyukat fúrtak Az üzemi épületzzárnyon dolgoznak az építők Minden iskolás konyvnen legalább annyi áll a Volgá­ról, hogy a legoroszabb fo­lyó. Farrósvídéke és — 3500 kilométeres út után — a torkolata is ugyanabban az országban, van. Nem tudom-, mit takar ez a megállapítás? Azt, hogy területét tekintve is nagy ez az ország, vagy azt, hogy a szülőföldhöz, a hazához való hűség jelképe a folyó? Egy azonban tény: nincs Európában: még e,gy folyó, amelyről annyi dal szólna, s amelynek költők állítottak emléket, s partjait festők örökítették meg. Egy halászbárka nagyságú motoros fedélzetén a fehér tarajai, kissé barnás hullá­mokat figyelve gondolkodom, a Volga hűségén. Késő őszt idéző, esőre hajló^ szeptem­beri délutánon vet't fedélze­tére a motoros, s a metsző széliben elindultunk fölfelé a folyón. A Volgán mindig éles a szél. Karéliából. ira­modik meg, s mire ideér Kaláinyinba élesre csiszoló­dik. Kálinytin fölött magas part foigja meg a tekintetet.. Erre még hajózható a folyó, s ezt az tette lehetőivé, hogy az 1930-as éviek második felé­ben Moszkva felett megduz- zasztották; azóta 5—6 méter mély a víz, s a legnagyobb uszályokat is elbírja. A par­ton viszont sekély a folyó: a horgászok derékig gázolnak a vízben, úgy lendítik meg a botot. Nemcsak lendíteni, bevágni is gyakran kell: hai'ban is gazdag a Volga. A megállapítást szakembertől hallottam, s elhiszem akkor is ha tudom, hogy panasz- koidpak a horgászok, mert fogy a honogravaló. Erről nemcsak a horgászok gyor­san gyarapodó tábora tehet: ludasak benne a folyópartra települő üzemek is. A víz­gazdálkodással foglalkozók­nak más a véleményük: ők azt mondják, hogy óvják a Volgát, s erre minden okuk megvan, hiszen Moszkva ivóvize a tét. A 8 millió embert számláló szovjet fő­város ivóvizének 80 százalé­ka Kalinyin megyéből szár­mazik, s ennek egy részét a folyó szállítja. Mosit felfelé úszik egy kis hajó a folyón. A neve Ro­binson. Építője, tulajdonosa, kapitánya nevezte el így. A fehérre és szürkére festett hajónak története van. Va­laha — pontosan seki sem ■tudja, hogy mikor — való­ban halászbárka volt, aztán megöregedett. Először a só- íyaiténre került, azt követően pedig az ócskavasak közé. Itt talált rá egy sokat meg­élt férfi, aikinék szenvedélye a folyó, hivatása pedig csak­nem negyven éve az újság­írás. L. A. Kuznyecovnak hí|vják és a Kalimyiiszkaja Pravda munkatársa. Nyolc hónap múlva nyugdíjas lesz. Az arcán mélyek már a ráncok, haja is fehéredik, akár a hajótest,' de a sza­kálla sűrű fekete. Munkás- kabátot visel, és olajos ronggyal törolgeti a kezét. Van annak már tíz eszten­deje is, hogy egy Balarton­parti sétán meghívott a Ro­binsonra. Érkezésünk hírére a város közepén egy lépcső- lejárathoz kötötte a hajót, aztán nagy íybe fordult, és elindult a folyással szem­ben-, fölfelé. Fotós kollégáim­nak szigorú utasítást adott: a piros bolyát jobbról, a fe­héret balról kell elhagyni. A hidák alatt a középső nyílás a bajőzóút. Az új kormányos megkap­ta a feladatát, s Kuznyecov mellém könyökölt a korlá­ton, Néztük a vizet, hallgat­tuk a csobogást. Kajakok’, kenuk csorogtak lefelé, az­tán csöndesebb lett a víz­part. Jobb oldalt erdő sze­gélyezi a folyót, a bal par­ton flaliu. A szemerkélő eső­ben a zöldre, kékre festett fiaházak egymáshoz bújtak. A kertekben paradicsom pi­rosuk, uborka zöldell, sze­désre érett már a krumpli és a fákon az alma. A há­zak előtt kövesút vezet, s az út mentén vödörben, kosári­ban — vevőre várva — ott a termés. A palatetős. faihá­zak mögött a folyó hömpö­lyög, s hozzá földút vezet. Mielőtt a víztükörhöz érne az út, elkanyarodik a folyás irányába-. Itt az út és a víz találkozásánál — félig oldal­ra dőlve — csónak pihen. Oldalán — akárcsák évszá­zadokkal ezelőtt — egy fej­kendős asszony ruhát mos. Távolabb a hídon vonat csattog; a speciálisan meg­épített meggypiros kocsikon a felirat: Moszkva—Lenin - grád. A kis hajó traktor-motorja keményen birkózik a folyó­val. — Ezzel a két kezemmel építettem a hajót — mond­ja Kuznyecov. — Amit itt látsz, az az én tervem, az ón muinlkám.1. Csak anyagot vettem. Horgonyt vetünk. A vas- rpacska sokáig süllyed a mélyben. Távolabb a parton hegytmagasságú homokdom­bok. Hatalmas markoló pró- báljla rendben tartani a Vol­ga medréből kikotort tiszta homokot, amelyet Moszkvá­— Nálunk egész évben le­mezhetek vannak — mond­ta Kis Veronika, a kapos­vári 409-ies Művelt Nép könyvesbolt vezetője, ami­kor a várható forgalomról, a sikerliemezekről kérdez­tem. Még kevés a vásárló, a kirjaíkat is rendezés alatt áll. Az üzletbe főleg vidékiek járnak, inkább a könnyűze­nei felvételeket, mesekazet- fálkait keresik. így is jelen­tős a kereslet; idei 8 millió forintos tervünkből körül­belül 2,5. millió forint a hanglemezeikből származik. Vannak törzsvevőink is, akik várják a lemezhét új­donságait. Arany János ver­sei, Latinoviits Zoltán tolmá- asdlásában, Babits Mihály Erato-ja, Siroándy József Pa szalutangiK majd az épít­kezésekre. Lent a hajó ka­binjában asztalt terít a ven­déglátó. Főtt tarját, fehér kenyeret, paradicsomot tesz az asztalra, és ásványvizet. — A Volga az életem — bök a ví,z felé háború ron- csolta kezével a hajós. Meg­nyugszom, megpihenek. Otthon felesége van, há­rom gyerek-e és kétszer any- ny-i unokája. _ — Nagy a forgalom a vi­zen — mondom. — Nem zavar. A barátok ismerik a háj ót, ha nem- va­gyok rajta, hagynak üzene­tet nekem. Azt is tudom, mikor széli nekem a hajó­kürt. A Volga táplálja is az embert. Hal mindig akad, ha horgot vetek a vízbe. A par­ti erdőkben pedig sok a gomba. A gázrezsón hamar elkészül az étel-. Itt a város fölött inni is lehet a vizet. — Soha nem féltél, hogy elsüllyed az öreg hajó? — -Egyszer a hullámverés­ben. Akikor a tetőn folyt be a víz, a kabinban egyre ma­gasabban állt... De a Ro­binson ma is járja a Volgát. Dolgozik a motor, me­gyünk fölfelé, szép ívű ka­nyarokat ír le évezredes út­ján a folyó, s- berzenkedés nélkül cipeli hátán a sok­emelet magas kárá-niduló és üidiülőhajókat, a nehéz gyotn- ■rú ulszályokat, s tűrd, hogy csíkot hasítsanak a sodorvo­nalon a szivar formájú szár­nyas hajók. Közben éltető vizeit ad a partmenti földek­nek. Alkonyaikor fordul meg a Robinson, könnyedén, siklik lefelé, s a kőparthoz apró koccanással simul. Amikor utasái nekákészülőldnek a ki tudja hiány lépcsőfoknak, széles hullámot vetve fordul, hogy éjszakai menedékhe­lyére, a kikötőibe menjen. Visszanézek még a folyóra, azt látom, hogy a hajó or­rán- égnek emelt kézzel egy szakállas, munkásruhás férfi áll, a Robinson pedig nyíl­egyenesen siklik a folyón fölfelé. nagylemeze és Lőrincréve népzenéje számíthat na­gyobb érdeklődésre. Termé­szetesen a többi sikerdiemez is kapható. A 127-es Elektriika szak­üzletben Vass Gábomé, a Hungaroton Hanglemez­gyár tó Vállalat áruforgalmi előadója tájékozódik az el­látásról. Itt is megkapták a lemezeiket, de a kirakat, még nem készült el, s gyér a forgalom. — Beneveztünk a kirakat- nendeaési versenybe, és nem készültek el időben a deko­rációs keretek — mondta Reichel LásZlöné eladó. Egy tucat aranyozott rámát mu­tat, amelybe lemezek kerül­nék majd. A hét közepére várják a legnagyobb forgal­A hét végén is dolgoztak a zágrábi fingra cég varazs- di Zagorje vállalatának munkásai a kaposvári szin­ti ázrekonstrukción. Két hét telt el azóta, hogy hozzáfog­tak a 6,8 millió dolláros munkához a színházépítés­ben nagy gyakorlatra szert tett jugoszláv munkások. A tapasztalatok kedvezőek — állapította meg Hernesz. János, a színház műszaki vezetője, aki a megyei ta­nács építési biztosaként te­vékenykedik. Zajos a színházpark reg­gel hattól este hatig. Szinte nincs olyan része az épület üzemi szárnyának, ahol ne dolgoznának. Elkészült az épület utólagos szigetelése, mintegy ezer lyuk jelzi a korszerűen elvégzett mun­kát. Bejártuk az építési terü­letet. A színházi klubra rá sem ismerni. Ezen a részen folyik a legjelentősebb át- adlakítás. Bővül az épület­rész, raktárát, konyhát ala­kítanák ki. Mintegy száz négyzetméterrel lesznek tá­gasabbak és klímaberende­zést is kapnak az itteni he­lyiségek. A külső munkák is szépen haladnak. Az épület északi és déli szárnyának beépíté­se megkezdődött, itt szociá­lis helyiségeket alakítanak ki. A héten befejeződik az üzemi épületrész alapjainak megerősítése. Ezután látnak hozzá az emeletráépítéshez. Műhelyek lesznek, és itt kap helyet a színház stúdiója is. — 1987. december 31-én kéthónapos üzemelésre át­vesszük a színházat — mondta Hernesz János. — A munkaszervezés, a jó tel­jesítmények biztos garanci­ának látszanak. Negyvenötén dolgoznak a rekonstrukción. Szombaton reggel hattól este hatig fo­lyik a munka, vasárnap reg­gel hattól délután kettőig. Kéthetenként hazautaznak hétvégére a jugoszláv mun­kások. siker mat. A Hungaroton ígérte, hogy az utánrendeléseket is kielégítik. — Ilyen sem volt még! — fogadott Miklós Piroska, a József Attila könyvesbolt előadója. — Minden lemezt időiben megkaptunk, csupán Liszt Ferenc összes szimfo­nikus költeménye nem érke­zett meg. A Hungaroton képviselője példás gyorsa­sággal jegyezte a hiányossá­gokat. A kirakat itt is csak ké­szülőben van. A „jó bornak nem kell-cégér”, tartja a szólás, ám a Hungaroton le­mezhetek premierje ászt bi­zonyítja, hogy kelendő por­tékára is érdemes időben felhívni a figyelmet. épületrészhez márciusban érnek el az építők. Ettől kezdve mintegy kétszázöt­venen dolgoznak majd a re­Aúgusztusban látott nap­világot a Somogyi Könyv­tárak idei első száma. A megyei könyvtár évente két­szer megjelenő módszertani kiadványa ezúttal is sok hasznos információt, érdekes beszámolókat, összegezé­seket tartalmaz. Szita Ferenc és Kellner Bernát cikke az elmúlt öt­éves tervidőszak, Varga Róbertné pedig az 1985-ös év megyei munkájáról ad sok adattal alátámasztott, pontos mérleget. Az ered­ményék felsorolása mellett valamennyiünknél vissza­tér néhány aggasztó tünet. Az utóbbi öt évben csök­kent a hálózat egységeinek száma, a kisebb könyvtárak nagy része épp csak tengő­dik, részben a rossz tárgyi feltételék miatt, részben pe­dig azért, mert a nem fő­hivatású könyvtárosok tisz­teletdíja igen alacsony, így sok helyen nehéz megfelelő embert .találni erre a poszt­ra. A legtöbb heflyen visz- szaesett az olvasók és az egy főre jutó köücsönzések száma. Az állománynövelés nehézségeiről szólva töb­büknél is felmerüli egy, ta­lán ritkán emlegetett foga­lom: a megfontolt állo- mányapasztás. A jó könyv­tárosnak az is feladata, hogy megtalálja az egyensúlyt a gyűjtésben és az őrzésben., s ne sajnáljon megválni az elavult, korszerűtlen, évek óta nem keresett köteteiktől. Szinte valamennyi ösz- szegzésben súlyos gondként' szerepel, hogy a könyvtárak többsége igen zsúfolt. A munkáját felelősséggel vég­ző, tenni akaró ember tü­relmetlenségével ir erről a témáról Pálné Leinberger Ágota, a megyei gyermek- könyvtár vezetője. „Végez­hető-e 2600 gyermekolvasó­val még évekig színvonalas konstrukción, amelynek má­sodik szakaszai az év végéig munka 120 négyzetméte­ren?” — teszi föl a kér­dést. Igényesen, színvonala­san aligha. A könyvek egy része ládákba kényszerült a polcokról, nincs hová tenni az újonnan vásárolt kötete­ket. Külön gondot okoznak a csoportos foglalkozások. Napközis, óvodás csoporto­kat csak előzetes bejelentés után tudnak fogadni. Így is sokszor várni kell, míg az előző társaság végez. S ha sikerül; is bejutni, egyetlen höiyiségben folyik a bábo­zás, beszélgetés, kölcsönzés, válogatás, kutatás. Különö­sen nehéz csúcsidőiben, hét­főn és szerdán délután. A csoportos foglalkozásokról azonban nem mondhatnak le, mert sok gyermekolva­sónak csak ilyenkor van al­kalma kölcsönözni, nézelőd­ni. Szerencsére néhány jó példát is olvashatunk a ki­adványban : olyan könyvtá­rakról, ahol a lelkes tenni- akanás szerencsés tárgyi fel­tételeikkel találkozik. Lelke­sítő olvasmány a háromfai községi könyvtáros, Györkös Jánosné beszámolója, alká a felújítás ideje alatt is köl­csönzött, s az idős embe­reknek házhoz viszi a köny­vet. Nem csoda, hogy ma­gasan az országos átlag fö­lött van a beiratkozott ol­vasók aránya. Ügyancsak jó . hírekkel szolgálhat Somogyi Magyar Ilona Somogysám- sonbál, ahol az ünnepi könyvhéten avatták föl a nagy társadalmi összefogás­sal készült, 130 négyzetmé­ter alapterületű új községi könyvtárat. A közművelődési könyvtá­rak idei első tájékoztatóját számos módszertani tanács, könyvajánlat és hír teszi tel­jessé. T. K. Dr. Kercza Imre A színpadi és a nézőtéri A LEMEZHETEK NYITÁNYA Liszt és Latinovits a A MEGYEI KÖNYVTÁR KIADVÁNYA Örömök és gondok

Next

/
Thumbnails
Contents