Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-09 / 212. szám
1986. szeptember 9., kedd Somogyi Néplap 3 KAPASZKODÁS A LEJTÖN Még blmnak a napraforgóbant a kukoricában Intézkedések a kiesés pótlására Hétmil'liárd faránt két év alatt: ennyivel nő a hazai állattenyésztők bevétele 1986-toan és az ezt követő esztendőben. Sok pénz ez, mondhatnánk, egyetlen ágazat helyzetének javítására. A mérték megítélése azonban nézőpont dolga, s ki-ki a saját mércéje szerint értékel. Az állattenyésztők nem sokallják ezt a tekintélyes összegét sem. Ök belülről látják helyzetüket, amely egyáltalán nem rózsás. Egyebek között ezért is születtek mag a kormányzati intézkedések az ágazat jövedelmezőségének javítására. Mélyponton van az állat- tenyésztés — fogalmaznak sokan. Korábban kisebb mértékben, tavaly pedig már erőiteljesen csökkent az állatállomány, s ezzel együtt az állati termékek termelése is. Ez várható volt, hiszes egyes ágazatokban a bevételek régóta nem tartottak lépést a kiadásokkal, így a • jövedelmezőség fokozatosan romlott. Az év eleji intézkedések hatására a felmérések szerint megállt az állatállomány csökkenése, sőt egyes területeken a tartási kedv még növekedett is. Ezzel együttsem feleslegesek az újabb jövedelemjavító intézkedések, hiszen az állati termékek piaca a tartási kedv további bővülését is indokolja, másfelől a minőségi árutermelés feltételezi a tartási és a takarmányozási technológiák finomítását. Ezért is jelentették be a szokottnál lényegesen korábban az 1987. januártól érvényes szabályozó-változásokat, s ennek révén a termelők időben tudnak alkalmazkodni hozzájuk. Januártól — mint az már közismert — emelkednék a felvásárlási árak, bővül a támogatások köre, és mértékük is nagyobb lesz a korábbinál- Mindez erősíti a gazdálkodók érdekeltségét, amely várhatóan javítja a termelés hatékonyságát, fokozza versenyképességünkét a világpiacon. Érdemi eredményeket azonban csak akkor várhatunk, ha a központi intézkedések a korábbinál hatékonyabb üzemi munkával párosulnak. Számos tapasztalát bizonyítja, hogy a termelők még jelentős tartalékokkal bírnak, kínálkoznak a lehetőségek a fajtakiválasztásban, a takarmánygazdálkodásban és a munkaszervezésben egyaránt. E kijelentéseket régóta és gyakran ismételgetjük, a fogalmakat megkopottnak, közhelynek is tarthatjuk. Pedig — sajnálatos módon — még mindig valóságos tartalommal bírnak, legalábbis ez derül ki . a minisztériumi felmérésiekből. Az 1985. évi mérlegadatok szerint egy kilogramm sertéshúst országos átlagban 35,40 forintért állítanak elő a mezőgazda- sági nagyüzemek. Ez azonban nagy szóródást takar, hiszen Pest megyében 39,55 forint, Szabolcsban 38,67. Komáromban 32,86, Baranyában 33,66 forintba kerül egy kilogramm sertéshús előállítása. A példák a tejtermelésben is folytathatók: országos átlagban a tejtermelés önköltsége literenként 8,44. forint ettől éppen egy forinttal drágábban termelik a tejet Szabolcs—Szatmár megyében, Győr megyében viszont egy forinttal olcsóbban. Erre persze lehetne mondani, hogy a termelési költségekét a takarmányozás meghatározza, annak ára viszont függ a gazdaságok adottságaitól és az időjárástól egyaránt. Az ilyen fajta gondolkodás hamis érvelésen alapul, hiszen a példaként említett tejtermelésben a két forintos ingadozás aligha magyarázható gazdaságon kívüli tényezőkkel. Sóikkal inkább arról van szó, hogy az egyes megyék és a gazdaságok közötti ingadozás a munkát irányító vezetők és a napi feladatokat elvégző emberek szorgalmával, cselékvőkészsé- gével is összefüggésben van. Ezért a januártól érvényes áremelések jelentős differenciálással valósulnak meg. Az ország egyensúlyi helyzete ugyanis feltételezi az élelmiszer-export bővítését, a világpiacon viszont csak jó minőségű árukkal maradhatunk versenyben. A felvásárlást árak a minőségi árutermelésre ösztönök á termelőkét. Ezért ahol jobb minőségű sertéshúst tudnak előállítani, nagyobb bevételre és nyereségre számíthatnak. Igaz ez a kistermelésben is, hiszen a termelés minőségi jegyeinek erősítésével nekik is meg kell barátkoz- niiik. Ettől függetlenül persze ezután is a kistermelők dönthetik el, hogy például akarják-e minősíttetni sertéseiket. De akik ezt vállalják, az első osztályú sertésekért kilogrammonként 5,80 forinttal kapnak többet. Ez egy hízott állatnál már hatszáz forintot jelent, s ennyiért érdemes a minősítésre vállalkozni, illetve eleve a jobb minőségű árutermelésre berendezkedni. V. Farkas József Kisbárapáti tapasztalatok Az idei időjárás szélsőségességét, a tartós szárazság hatását a különféle növényi kultúráikra jól szem! éltette az a határjárás, amelyre szeptember első napjaiban kerítettünk sort a kisbárapáti Kossuth termelőszövetkezetben. A székhelyközségben, aztán Bonnyán és Fiadson — ebben a térségben gazdálkodnak — láttunk kitűnő terméssel fizető napraforgótáblákat, cukorrépával kétszer vetett, de végül is kiszántott és rövid tenyészidejű kukoricával újra- éledői, haraigioszöld színű ta- karmámytermő területek felcsillantották a reményt; itt még viszonylag gazdag betakarítással számolhatnak! A repcét vető gépek nyomán, a dombtetőn azonban sűrű porfelhő, gomolygott, tenyérnyi hantok perdültek a felszínire, mintha nem is néhány .napja hullott volna csapadék... — Több mint háromszáz- ötven hektáron termett őszi árpa, a hozam hektáronként egy tonnával elmaradt a tervezettől. Itt a kiesés értéke meghaladja az egymillió forintot, s igaz ugyan, hogy a búzánk átlagtermése némiképp magasabb volt a tervnél, de ami a bevételt illeti, épp hogy bejön a pénzünk, tehát az árpa kiesését innen nem pótolhatjuk. Marad a napraforgó — egyelőre folyik a mag a kombájnokból bőven —, és a kukorica, amivel talán, vigasztalódhatunk — mondta Lukács Lajos elnök. A határból érkezett főagronómus, Csökli László két, csuimájá- tól megfosztott kúkoricacsö- vet tett az asztalra. Szép, egészséges termés lett volna mindkettőiből, ám a cső rövid, a szemek aprók, aszot- tak. De hát mitől is „hízott” volna, hiszen a tenyészidőszakiban úgyszólván egyáltalán nem jutottak nedvességhez. Amikor a mezőt jártuk, az egyik táblánál a téesz vezetői megjegyezték: — Itt volt a répánk. A negyven hektárt kétszer vetettük el, s amikor másod- szorra se ment semmire — pedig benne volt a sok munka, a drága, vetőmag és vegyszer —•„ szuper-korai kukoricáival próbálkoztunk. Abból sem takarítunk be szemet, esetleg a birkák eszik meg majd ... A cukorrépa kiesése is mintegy félmillió forintra rúg. S növeli a kórt, hogy — miután a répát kiszántot- ták — a cukorgyártól nem tíz, hanem harminckét forintért juthatnak majd a répaszelet mázsájához. Ha ehhez a szállítási költséget is hozzávesszük, negyven forint körül lesz; ez a költség igencsak megdrágítja a közösben levő mintegy nyolcvan, és a háztájiba kihelyezett több mint száz borjú hizlalását. , — A múlt évet nyereség nélkül zártuk, az idén viszont 1,2 milliós eredményt terveztünk. Hogy ezt a kiesések ellenére elérjük, több, a növény termesztésben ed-. dig mért veszteséget ellensúlyozó intézkedést tettünk. Például minden eddiginél fokozottabban törekszünk a takarékosságra. No, nem úgy, hogy a műtrágyával spórolunk, mert ennek a jövő évii gyenge hozamokkal kellene megfizetni az árát... Ha szeptemberben elkészül a 15 millió forintért épülő ter- ményszáiríltónk, és a kukorica betakarításakor már használhatjuk, nem leszünk kiszolgáltatva másoknak, és a szállítási költségeink is csökkennek. A nedvességelvonáshoz fűtőainy ágként olajat használunk, azzal is takarékoskodhatunk. Ilyen megfontolásból „szem előltt” tartjuk az egész betakarítást,, a talajmunkák sorát és a vetést: bevezettük a kapcsolt munkavégzésit — egy-egy traktor több munkaeszközt is vontat, egy menetben elvégez két-'három műveletet is. Az erőgépek a táblán tankolnak és (parkolnak az őszi munkák idején, s a személygépkocsik vezetői, a gépcsoportvezető, sőt a buszsofőr is traktorra ül munkacsúcs idején, így éjszaka is dolgozhatnak. H ernes z Ferenc Ezek a megoldások nemcsak az idei kiesések ellen- súlyozását, hanem a jövő évi jó termés megalapozását is szolgálják. Így kerülhetett a napokban jó magágyba például a repce, amit legutoljáira — az akkori fiad! téesizben — a hatvanas, években termesztettek ebben a térségiben, s .most a learatott búza helyén, a BKR keretében több mint száz hektáron vetették el. Jövő tavasszal borsóval is próbálkoznak, ugyancsak hosszú idő után. Ezeket az árunó- vényeket a gazdálkodási bevételek növeléséért illesztik az ágazat szerkezetébe. És azért, mert jó elővetemény- nek számítanak az őszi kalászosok termesztéséhez. Szárítók a háztájiban KEVÉS AZ EGÉSZSÉGES IVÓVÍZ______________________________ Kihasználatlan kapacitások Javában törik a dohányt a somogyi gazdaságokban. Az egyik legnagyobb termelőnél, a görgetegi tsz-ben diákok is segítik á munkát. A nagyatádi dohánybeváltóban megtudtuk, hogy az idei termés kétharmada már a szárítókba került. Az eddigi tapasztalatok azonban nem sok jóval bíztatnak. Bár a múlt évihez viszonyítva tíz százalékkal nőtt a termőterület, 360 hektáron palántázták az idén, a tavalyinál mégis kevesebb dohányt tudnak felvásárolni. Megsínylette az aszályt ez a növény is. Igaz, hogy az utóbbi napok esője a később érő fajtákon még segített, és ha szeptember végéig, október elejéig nem pusztít vihar vagy jég, a fagy sem köszönt be, akkor számíthatunk némi javulásra. A dohánytörés természetesen együtt jár a fajitabemuta" tokkal is. A múlt héten Szu- Idkba invitálták a dohánytermesztő gazdákat. Az elmúlt években a gépesítettség hiánya miatt csökkent jelenítő Bemutató kistermelőknek sen aiz üzemi területek nagysága, így a dohány javát a háztájiban termelik. A gazdákon igyekszik segíteni a dohánytermelő vállalat, azzal, hogy korszerű eljárásokat ajánl nekik, egyebek között kis teljesítményű szárítókat. A pr.ugyi termelőszövetkezet gyártmánya ugyan drága. — százhatvanezer forint —, mégis nagy iránta az érdeklődés. Az idén újabb öt készüléket állítottak üzembe Saulokban és környékén. — Miért fontos ezek elterjesztése? — kérdeztük a nagyatádi beváltó vezetőjétől, Fodor Józseftől. — A mesterségesen szárított levelek világos színűek maradnak, s ez jobban értékesíthetők : körülbelül kétszer annyit ér, mint a hagyományosán szárított sötétbarna dohány. Nekünk van egy, még a háború előtti évekből származó mesterséges szárítónk Lengyeltóti mellett, Pusztaszentgyörgyön. Oda szállítani a leveleket egyrészt gazdaságtalan. másrészt munkaerőgondjaink is vannak a Balaton közelsége miatt. A nagy dohánytermesztőknek megéri, ha megvásárolják ezeket a kisteljesítményű szárítókat, hiszen ki tudják használni, s árát öt év alatt kell kifizetniük a felvásárolt dohány értékéből. A szárított dohányért évente 260—300 ezer forintot is kaphatnak, s öt évig biztonsággal termeszthetnek dohányt. A vállalatunk ugyanis csak éves szerződéseket köt, hiszen a kereslet határozza meg a termeltetés mértékét. Ha csökkenteni kell, kevesebb termelővel tudunk csak szerződni, s akkor elsősorban azokkal állapodunk meg, akiknek van már beruházásuk. N. J. Mózes szomjazó népe szalmára botjával fakasztott vizet a sziklából a pusztaságban. Kilencven rossz vizű, közegészségügyileg veszélyeztetett somogyi település lakpi a megmondhatói, hogy milyen nagy szükség van napjainkban is a vízfákasz- tókra. Ilyen modern Mózesként tevékenykedik a Vízkutató és Búró Vállalat, Módszerei persze eltérnek a „mesterétől”, főképp azt követően, hogy az elmúlt tervidőszakban bankhitelek segítségével korszerűsítették műszaki eszközeiket. Az új fúróberendezésekkel 800 méteres mélységig tudnak lehatolni. — Az utóbbi időben a beruházások visszafogása és a pénzhiány miatt kisebb az igény munkánkra. Ezzel együtt fokozatosan csökken a vállalat nyereségessége is — mondita Tóth Zoltán kaposvári üzemvezető. — A hatodik ötéves terv elején föllendült kútfúrási program mostanra, pénzügyi nehézségek miatt, teljesen lelassult. Somogyiban szinte alig van munkánk. Mindössze 4—5 helyen fúrunk, pedig ezt a megyét tekintjük legfontosabb területünknek. A vállalat 1:3 fúróberendezése közül kettőt munka híján le kellett állítani és a többi berendezésit sem tudják kapacitásához mérten kihasználni. Tovább rontotta a vízkutatók helyzetét, hogy 1982-től tsz-mellék- üzamágak, vízművállalatok, sőt magánitársulások is végezhetnek fúrási munkát. — Az elsődleges gond nem az, hogy még a szűk piacot is fel kell osztani — .mondta az üzemvezető. — Lényegesen fontosabb ennél, hogy kellően fejlett technológia, szakmai felkészültség hiányáhan a versenytársak által fúrt kutak minősége nem jó. A megrendelő legtöbbször csak annyit lát, hogy a földből kiáll egy cső és azon víz folyik. A rosz- szul elvégzett munka miatt a kút sok esetben elfertőződik és ez a fertőzés eljut a kölmyék hasonló mélységben fúrt kútjaiiba is; szennyezettek lesznek a mélységi vízadó rétegek. A .vállalat a beszűkült piac ellensúlyozásaira profilmódosításokra kényszerül. Energiatakarékossági szempontból nagy lehetőség, hogy a megyében található több meddő sízénihidrogénfúrás át- alakíitha tó ter.málvízkú ttá. Távozóban szembetaláltam magam a vállalat alapítójának, Zsigmondy Vilmos bányamérnöknek a képével. Olyan hagyatékot adott örökül a népnek, mint a harkányi fürdő hévízfeltárása és a városligeti hévízkuta'k fúrása. Méltóságteljesen, szemében bizakodással tekint le rám. Talán a jövőbe lát. L. R.
