Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-08 / 211. szám
1986. szeptember 8., hétfő Somogyi Néplap 5 ŐSZI NAPFÉNY TÁBOR BAUTONFENYVESEN „ Magukra bízom a A balatonfenyvesi ’’őszi napfény” .tábor bejáratánál két idős ember búcsúzkodására lettünk figyelmesek. A meisztegnyői Palkó József elkísérte feleségét a táborba, majd pillantásával vé- gigsimogatta a már ismerős épületeket, s hogy érzékenységének senki ne legyen tanúja, gyorsan távozni készült. — Sok baromfi vár otthon — mondta —, nem hagyhatjuk őket étek nélkül. Tavaly én voltam itt a táborban, a mama gondozta őket, idén rajtam a sor. — Olyan aranyos ember vagyok — fűzte hozzá cinkos mosollyal----,' hogy 58 évet leéltem az asszonnyal. Kicsit fáj a szívem, de belátom, hogy neki is megjár a pihenés. Jövőre együtt szeretnénk jönni. Vesszenek a csirkék! A fejkendős, apró termetű Palkó mama kifeísérte párját a kapuig, évtizedek barázdálta arcán szomorúság bujkált: — Sajnálom, Hogy nem maradhatunk együtt, de a papa annyit áradozott erről a néhány napról, hogy kedvem lett eljönni. — No, magurka bízom a mamát — fejezte be a beszélgetést Palkó bácsi, kezet fogott a gondozónővel és el- battyogott az állomás felé. A „mama” nézte-nézte, tekintete végigkísérte a hosszú járdán, majd kissé csalódottan fordult felénk: — Nem is tekint hátra. A többiek közben összegyűltek a fedett társalgóban, együtt élvezték Bauer Ádám harmoniika-zenéjét. Mint utóbb megtudtuk, a „pódium ördöge” egy év alatt tanult meg tangóharmonikázni társai kedvéért. Alig hangzik föl a muzsikaszó, máris táncra perdülnek. Tiltakozó, munkáiban megfáradt lábak ropják a csárdást. — így kezdődik és így folytatódik ez minden évben — mondta Fábián Jánosné, a tábor vezetője. — Idén harmadszor rendezi meg ezt mamát” az összejövetelt a Somogy Megyei Tanács egészségügyi osztálya, a KISZ megyei .bizottsága és a Vöröskereszt megyei -szervezete. Több termelőszövetkezet, a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet az idős emberek szállításában nyújtott segítséget a megyei könyvtár -.pedig technikai eszközöket — színes televíziót, lemezjátszót, videomagnót adott kölcsön. — Több mint száz — hatvan és kilencven év közötti — ember érkezett az idei táborba különböző napközi otthonokból, de vannak házi gondozottjaink is .A programban a hajókirándulástól a video filmvetítésig sok minden szerepel. Ellátogat hozzánk a marcali kézműves csoport, mézesbábot készítünk majd az irányításukkal. Az idős emberek jogi és orvosi kérdésekről is hallhatnak előadásokat. A szórakoztató rendezvényeknek minden évben nagy sikerük van. Vflrga L. Ferencné és Böczkös Józsefné komiósdi barátnők törzstagok a táborban. Egymás mellett ülnek — engedetlen lábaikra hivatkozva —, nézik a víigsá- got. ök ketten a tábori Ki mitjtud? fénypontjai: énekelnek, vicékét mesélnek és borköszöntőt mondanak. Mellettük Vilisics Lajos a tábor új vendége. — Megható, hogy velünk — a „sendülőkorúakikal” — így törődnek a fiatalok. Ha erőm engedi, jövőre is itt leszek. Közben előkerül & tábori napló, s benne egy tava:yi bejegyzés: „Somogyfajszról jöttem, a tábor szép és vőlegény lettem.” Tamási Rita TARDI GÁBOR Lakótársak 31. ' — Ha akarom, akkor nincsen: De ha akarom, aklear van. Mivel az úr per-pillanat jogtalanul tartózkodik az ellenőrzésem alá tartozó területen, A kőműves felfortyant. — A strandfürdő mindenkié! Elsősorban pediglen a dolgozó népé. — Csak nyitástól zárásig, azaz reggel kilenc’ órától este .tizenkilenc óráig — felelte szabatosan az éjjeliőr, és rántott egyet a madzagon. — Nekem azt mondták, hogy korán jöjjek — fogta halkabbra a kőműves. — Nékem pedig azt mondták, hogy kísérjem figyelemmel a zárt strand területén tébláboló gyanús egyéneket. — Én pedig nem tudtam, hogy mi a rend itten. — Rend a lelke mindennek ... Az éjjeliőr leereszkedett a kőműves mellé a padra. — Déltájban aztán megjelennek a babák — kezdte békülékenyen. — Bábák? — ismételte értetlenül a kőműves. — Valóságos babasereg! Fiatalosak, ártatlan-formák .... — Maga a kis nőcikre gondol! — kapcsolt a kőműves. — Azokra hát! — kancsa- lított az éjjeliőr. — Nahát, azok engemet nem érdekelnek. A'z éjjeliőr mintha meg Sem hallotta volna, felemás szeme a tó tükrén bukdácsolt, tekintete versenyre próbált kelni a suhanó sirályokkal. — Tudja, mi helybeliek nagyon várjuk a nyarat. Meg a babákat.. Három nyárral ezelőtt magam is elkaptam egyet. A kőműves oldalról méregette a másikat. — Mit művelt maga?! — buggyant ki belőle. — Ráadásul nefti restell dicsekedni az erőszakosságával. — Nem kellett azt erőszakolni — mondotta az éjjeliőr, s a kancsalításhoz egyfajta torz vigyor párosult. — Az erőszakoskodott velem. Valósággal toszigált. — Toszigálta? — ámult a kőműves. — Aztán miképpen? Az éjjeliőr egy darabig úgy mozgatta az ajkát, mintha csukott szájjal bagót rágna, aztán lassan felemelte a mutatóujját: — Fő a diszkréció ... A kőműves nem firtatta ■ Térképszéli följegyzések Tizennégy nap dióhéjban Két hét nem nagy idő. Aihihoz viszont — utólag látszik — sok, hogy hűséges krónikás lehessen az utas. A pergő programokba befeledkezve alig vettük észre, hogy mór a búcsúestre készülünk. Egy csaknem kétszáz személyes garden-party volt az utolsó találkozás vendéglátóinkkal. Tiszteletünkre piros-fehér-zöld lobogóba burkolták a kertet, ahol stílszerűen egy korsó bajor sör mellett elevenítettük föl élményeinket. Itt derült ki, hogy mindenről számot adni, ami érdekes volt, lehetetlen. Tórképszéli • följegyzések maradtak csak arról is, hogy a D Ebrach városka monostorához vezető úton, Pom- mersfeldenben egy magyarul beszélő csoportot szólítva meg 'kiderült: egyikük kaposvári, csak más utcából váló, mint én. Utazók régi mondása az, hogy magyarok vannak a világ minden részében. Azon már nem is csodálkozhatunk, hegy amikor a legelőkelőbb baimber- gi diszkóban, a Muviban megtudta a lemezlovas, hogy magyarok is vanak a vendégek között, magyarul köszöntötte őket. Kiderült, hogy négyéves1 kora után került csak Nyugat-Német- onszáglba. Külön cikket érdemelne annak az ismerősömnek a története ia, aki már kint született, hivatalosan jugoszláv vendégmunkások gyermeke, de otthon a magyar nemzetiség képviselője. Tarka világ ez az Európa — tárta szét a kezét. Aztán afölötti örömében, hogy magyarul beszélhet, kalauzul szegődött mellém. Otthon, a családiban magyarul beszél a szüleivel, tizenkét éves öccsével viszont inkább németül. Szerb-horvátuá is tud, s az iskoláiban franciét tanult. Szakmája villanyszerelő lesz, már csak néhány vizsga választja el tőle. ö hlívta föl a figyelmemet a Legújabb divatra. A pun- kok pávásstílusú haját itt-ott még látni ugyan az utcákon, de sok talpig feketébe öltözött fiatal is feltűnik. Szabtad fordításban tematőla- kőknak hívják őket. Alko- nyattájt elindulnak a temető felé, és hajnalig .ott beszélgetnek, esznek, isznak. Bár minden érdekességre rákérdeztem, Helmut Dütsch- nek ezt nem mertem szóba hozni. Tudom ugyanis, hogy rögtön megszervezett volna egy ily$n éjszakai látogatást, tovább a kérdést, elfordult, napoztatni próbálta az arcát. — Magam is egy asszonykára várok — sóhajtotta csöndesen. — Fiatalos? — kapott a témán a másik. — Az ám! — bólintott mély meggyőződéssel a kőműves. — És ártatlan-forma ? — Formára ártatlan... Az éjjeliőr kissé előrelépett, hogy szembefordulhasson a másikkal. — Azt is megmondhatja, ha nem az... — Hát... Van egy lánya — bökte ki a kőműves. — Az még nem nagy baj — legyintett az éjjeliőr. — Az enyémnek három volt, közülük kettő elvált... Aztán volt még neki egy fia is, ismeretségiünk idején éppen börtönben... — Akkor bizony messze esett az alma a fájától — jegyezte meg udvariasan a kőműves. — Nem annyira — sóhajtotta az éjjeliőr, de nem fejtette ki pontasan; mire gondol, Zsebéből * előhúzott egy műanyagdróton ♦ himbálózó zsebórát, közel emelte a szeméhez, bólintott. Nyomatékosan a kőművesre próbált nézni, majd megfordult, s elbóklászott. (Folytatjuk.1 A bambergi dóm oltára hadd lássa a magyar újságíró. Örömmel mondtam le a helyszíni szemléről... Apró feljegyzés lett — méltatlanul — Franz Bauer- nek, a Franz-Ludwig Gymnasium igazgatójának szívessége is, aki a búcsúesten beszélgetésünk közben úgy látta, hogy az iskola egyik kiadványának, amely a cserekapcsolatokról is beszámolt képekben, szövegben, hasznát vehetem, s rögtön autóba szállt, hogy elhozza. A fonyódiak egy csoportja Négy /év alatt százhúsz gyerek utazhatott mindkét részről a másik országba. Mindkét fél véleménye az, hogy ez a kapcsolat fejleszthető, s kölcsönös az igény is erre. Azt viszont a barátságok garantálják, hogy ab- bahagyhatatlam. Ahogy felsorakoztak az induló busznál barátaink, Dieter, Beáte, Sabine, Elke és a többiek, tudtuk, ők is szívesen jönnek a kővetkező évben Magyarországra. Auf Wiedersehen, in' Bamberg und Fonyód 1981. Viszontlátásra Bambergiben és Fonyódon 1 »87-ben — mondtuk. Tizenöt órás utazás tette lehetővé, hogy rendezzük és mesélhetőkfcé tegyük élményeinket. Annyi sok új után mégis az volt a legszebb, ahogy háromszoros hurrával köszöntöttük a magyar földet az elhúzódó vámvizsgálat • ellenére is. Azután üdvrivalgás követte a Balaton megpillantásét. Valaki elkezdett egy dalt: Üjra Itt van, újra itt van a nagy csapat... Varga István- ■ Természetbarátok tanácskozása Simonfán Kedvező jelek a változásra Háromnapos tanácskozáson találkoztak a hét végén Si- monfán a dunántúli megyék termésáetbarát szövetségeinek vezetői, hogy megvitassák a mozgalom legaktuálisabb kérdéseit! A tanácskozáshoz szép környezetet biztosított a Kpvdsz Vörös Meteor turisitaháza, ahol harmincán képviselték megyéjük természetbarát szövetségéit. A péntek délelőtti programban Klencsár Gábor, a megyei sporthivatal elnöke tájékoztatta * a résztvevőket árral, hogy á VII. ötéves tervben milyen feladatok várnak megyénk sportjára. Kiemelte, hogy január elsejétől!' összevonva működik a megyei sporthivatal és az állaimd ifjúsági bizottság. Tájékoztatta a természetbarát * szövetségek vezetőit Schlitt János, a simomfai községi tanát* elnöke is, aki a falusi turizmus fellendüléséről beszélt. A szombati program első előadását Sümegh Nándor, a Somogy megyei termés zet- berát szövetség elnöke tartotta; a megye természetbarát mozgalmának múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt. A résztvevők egyetértettek abban hagy a mozgalomnak a fiatalaság felé megnyitot- tabbnak kell lennie, s ezt a törekvést segíti elgondolásaival a nemrégiben meg- alakuíit Állami Ifjúsági és Sporthivatal is. Dr. Solti Pálné, a megyei útförőszö- vetség táborozási és turisztikai felelőse azt emelte ki. hogy terméMetbaráil fiatalok egyre nagyobb számban vannak az úttörő korosztályban. Megyéik azok közé tartozik, ahol folyamatos az együttműködés a szakszervezetek és a természetbarát szövetség között. Ezt erősítette meg előadásában Eóíca Győri Ferenc, az SZMT - .sportbizottságának titkára is. A szombati program lehetővé tette, hogy hódoljanak kedvenc sportjuknak a természetjárók. Vukov Péternek, a természetbarát szövetség titkárának vezetésével Rjopotytoa, Zsel ickisía- ‘ ludra indultak, valamint, megtekintették a szennai falumúzeumot Tegnap a természetjárás aktuális kérdéseiről tanácskoztak a résztvevők. Általános gond, hogy laza *1É kapcsolat a szövetség és g) kereskedelem között. N atn lehet turisztikai felszerelésekét kapni, ezért mindenképpen indokoffit lenne, ha egy szakboltot létesítenének, ahoi minden felszerelést meg lehetne vásárolná Hazánkban 120 ßzer iga zoll természetjárója van a szövetségnek, s ha hozzávesszük, hogy ez minden családban még további egyíkét embert jelent, széles körű igényként könyvelhetjük el ezt az észrevételt. Az ifjúság és a sport új szellemű értelmezésétől sokat várnak a természetbarát szövetségek vezetői, hiszen a tömegsport gyakorlásában fokozott feladatok várnak rájuk.
