Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-08 / 211. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 211. szám_____________ _____ ~ Ara: 1,80 Ft . 1986. szeptember 8., hétfő H avasi Ferenc bányásznapi beszéde Az ország tisztelete övezi a bányászokat A Pugwash-konferencia mérlege Kerek évszámok Az utóbbi években hozzászoktunk a kerek évszámokhoz. E sommás kijelentést úgy lehetne teljesebbé tenni, hogy azt mondjuk: túlságosan is hozzászoktunk ahhoz, hogy egy nagy ember születésének századik évfordulója uralja az egész szakterület évi tevékenységét. Hiszen akkor már illik egy kicsit mindent az ünnepelt nevének égisze alatt szervezni. Talán ez így egyszerűbb és gyorsabb is, néha még a lelkiismeretnek is megnyugtatóbb. Főleg olyankor, amikor olyan művészről, alkotóról, gondolkodóról m szó, aki érdemtelenül hevesebbet szerepelt a köztudatban addig, mint munkássága .miatt megérdemelte volna. Ismerünk a közelmúltból olyan eseteket is, amikor egész évet szenteltünk kulturális életünk valamelyik nagyjának emlékül. Következésképpen a megemlékezések hosszú lánca odáig terjedt, hogy arra már a rádió szórakoztató műsorainak humoristái is fölfigyeltek. Aggódnunk azonban nem emiatt kell, hiszen semmiféle kabarétréfa nem sikerülhet annyira jól, hogy kiválóságaink érdemeit kisebbítse. Helytelen lenne azonban az is, ha csendben, a szélesebb közvélemény tudta nélkül zajlanának le ezek-, a megemlékezések. Sokkal inkább árról van szó, hogy a megfelelő arányokat kellene megtalálnunk. Ehhez pedig arra lenne szükség, hogy értékeinket folyamatosan fedezzük föl. S amikor már fölfedeztük, ugyanezzel a folyamatossággal igyekezzünk is megtartani a köztudatban azokat. Mert az imént említett kampányjellegű megemlékezésekhez az is hozzájárul rendszerint, hogy az évforduló leteltével új „ügyeletes” ünnepeltek jönnek, s a régiek pedig peremre szorulnak. Cseppet sem célravezető eljárás azonban, hogy egymás rovására ünnepeljük az arra méltókat. Inkább úgy kellene rendszerbe illeszteni az ünnepeket, megemlékezéseket, hogy ahol lehetőség van rá, erősítsék egymást. Kapcsolni lehetne ily módon különböző művészeti ágakat, de még eltérő gondolkodásmódú emberek is kerülhetnének egymás mellé, bízva abban, hogy az utókor a történelmi távlat miatt már rendszerezni tudja a tévedéseket is. Amíg azonban ezt nem sikerül megvalósítanunk, helyt kell adni azoknak a félelmeknek, amelyek arra hívják föl figyelmünket, hogy nem mindenkor ,cselekszünk helyesen a megünneplésekkel. Mit ér ugyanis ' megannyi tudományos emlékülés, kiállítás, sajtóban, rádióban, televízióban megjelenő híradás, értékelés, ha az évforduló elmúltával ezekről megfeledkezünk, mert kipipáltuk őket. Mint ahogy az sem lenne jó, ha mellőznénk minden ünneplést. Az utóbbi évekből ugyanis több olyan nagy életművet ismerhettünk meg közelebbről, amely korábban méltatlanul kisebb súllyal szerepelt köztudatunkban. Helyes és üdvözítő megoldást találni nehéz. A fentebb hangsúlyozott középarány megleiése azonban nem volna lehetetlen. Szombaton az ország bányavidékeim nagygyűlésekkel, ünnepségeikkel folytatódott a bányásznapi programsorozat. Tisztelettel köszöntötték a szén-, olaj-, ásvány- és bauxitbányászokat, méltatva helytállásukat, melyre továbbra is nagy szüksége van az országna|k, a népgazdaságnak. Munkájának elismeréseként ezen a napon több bányász részesült magas kitüntetésben, hűségjutalomban. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, á 'Központi Bizottság titkára szombaton, a bányásznap alkalmából Nógrád megyébe látogatott. Jelen volt az ötvenmillió forintos költséggel teljesen felújított bányász művelődési ház ünnepélyes megnyitásánál. Az imtéziményavató után a művelődési ház zsúfolásig megtelt színháztermében nagygyűlést tartottak. Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója 'köszöntötte az ünnepségen megjelenteket, majd, átadta a szót Havasi Ferencnek, aki bevezetőiben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormány üd- vözlletét tolmácsolta a nagygyűlés résztvevőinek, s -minden magyar bányásznak, akiket, mint hangzotatta, az ország dolgozóinak figyelme, elismerése, tisztelete és sze- retete övez. Megemlékezett a bányászok forradalmi erővé szerveződésének mozzanatairól, küzdelmeiről, s e küzdelmek mártírjairól, majd napjaink gondjairól, feladatairól szólott. — Sem a világ történései, sem gazdasági változásai, sem a természet nem kedvez nekünk se. utóbbi években. Ezek hatásaiból eredő veszteségeinket egyrészt azért kell megemlíteni, mert ezek jelentősek, másrészt pedig azért, hogy a maguk helyén legyenek kezelhetőik, ne vegyüljenek el munkánk tőlünk függő hiányainak következményeivel. A világra és az időjárásra nem vagyunk hatással, de az, hogy az általuk okozott károkat, veszteségeket hogyan pótoljuk, az már jó részt rajtunk múlik. — Lassan itt az éves számadás elkészítésiének ideje. Korai még véleményt alkotni, mert értékes hónapjaink vannak hátra, de az már látszik, hogy kiadásaink ez éviben is meghaladják a bevételeinket. — Helyzetünk megítélésében a közvélemény, a közgondolkodás érthetően nem egységes. Egyesek — „valahogy mindig volt” alapon — bagatellizálják, elbizakodottan szemlélik gondjainkat, másokat a kilátástalansági, a kiúttalanság hangulata tart hatása alatt. Ezek szélsőségek, de nem ártalmatlanok és hatástalanok a nagy és reálisan gondolkodó többségre. Ez a többség ét, dolgozik, végzi mindennapi munkáját, de több aggodalommal, mint régebben, s talán még nagyobb féltéssel eredményeink védelmezhető- sége iránt, s ez á többség hajlandó még többet tenni azért, hogy gondjainkon úrrá tudjunk lenini. — E többség cselekvési készségét, tenniakarását kell mederbe terelni, ennek kell irányokat mutatni, kijelölni a kivezető utat. — E kérdésekkel foglalkozik most az ország vezetése, fontolgatja, elemzi, hogy mit lehet és mit kell tenni a gazdaságban, a politikában, az irányításban és a végrehajtásban, Nagy megrázkódtatásoknak, negatív fordulatoknak, válsághelyzeteknek az elmúlt 30 év során nem engedtünk teret. Ma is rendelkezünk a talpommaradás és továbbfejlődés minden szükséges feltételével. — Az iparpolitikában a célkitűzésünk az, hogy az energiaszektor fejlesztését a hatékonyság növeléslével együtt hajtsuk végre. Ez voi- natikozik az energiahordozók kitermelésére, átalakítására és felhasználására egyaránt. — Az energiagényesség csökkentése alapvető iparpolitikai célkitűzésünk marad, mert a feldolgozóipar égetően szükséges korszerűsítéséhez csak akkor jut elegendő erőforrás, ha a kitermelő ágazatok fejlesztése, ezen belül az energetika fejlesztése, nem köti le az indokoltnál nagyobb mértékben a korlátozott beruházási forrásokat. Nyílt plenáris üléssel fe- fejezte be szombaton munkáját a Pag wash mozgalom Budapesten tartott 36. konferenciája. A 39 országból érkezett több mint 150 tudós részvételével lezajlott tanácskozás egyik központi témaköre a nukleáris fegyverkísérletek betiltása volt. A konferencia tapasztalatait értékelte Berényi Dénes, a Magyar Pugwash-Bízottság elnöke, és Valki László, a bizottság titkára. A gondos munka legszehb gyümölcsei Kaposvárra kerültek a hét végén. A somogyi kertbarátok, kistermelők hagyományos termékbemutatóját a Dorottya Szálló nagytermében rendezték meg. Tizenhat vállalat, szervezet és intézmény vett részt a seregszemle megrendezésében. Ez a körülmény önmagáiban is jelzi a kistermelés kiterjedt kapcsolatrendszerét, jelentős gazdasági szerepét. Szólt énről a szombati megnyitóján dr. Győri József, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője és értékelte a mintegy hetvenezer kistermelő tevékenységét. Somogy mezőigazdasági termelésének harmincöt százaléka a háztáji gazdaságokból, kiskertekből, szőlőikből, gyümölcsösökből származik. Vannak olyan termékek — például a szar móca, a málna, a méz —, amelyet csaknem teljes egészében kistermelők állítanak elő. A termékbemutató méltán váltott ki nagy érdeklődést. Keresztmetszetet adott Elmondták: hazánk külpolitikai törekvéseinek, s egyben a Magyar Pugwash- bizottság tevékenységének elismerése, hogy éppen Magyarországot választotta tanácskozása színhelyéül a nukleáris fegyverek ellen küzdő tudósok, had- és társadalomtudományi szakemberek e nemzetközi szervezete. Rámutattak: a konferencián — a mozgalom hagyományainak megfelelően — a termelés egész folyamatáról. A kistermelőikön kívül bemutatkozott a dombóvári vetőmag termel tető vállalat, a növényvédő állomás, a tej-, a hús- és a sütőipar, a gabonafiorgatmi vállalat, az Agroker, a termelést segítő, integráló szervezetek, a barcsi, az igali, a kaposvári áfész, a Bárddbükki Állami Gazdaság, a kaposimérői Latinra Tsz, a Zöldért. A látogató képet alkothatott arról, hogy a vetőimagtól a végtermékig mennyi és milyen fáradozás kell ahhoz, hogy egészséges, jó minőségű gyümölcs teremjen. Nem sok pihenője volt dr. Jasin- ka Jánosnak, a Kertbarátszövetség megyei elnökének és imunika társainak, mert szakmai tanácsokért sokan még vidékről is eljöttek Kaposvárra. Badacsonyi József és felesége mondta tegnap délelőtt — BaJátonkilitből jöttünk. Rélgóta foglalkozunk zöldségtermeléssel, csak szállítási, technikai okok miatt nem szerepelünk itt. De érdekli az embert, hogy mások hol tartanak. Öröm látni a szorgos munka szép gyümölcseit ! elsősorban a világbékét, a fegyverkezési kísérletek betiltását érintő kérdéseket vitatták meg. E fegyverkísérletek teljes betiltásáról szólva a tanácskozáson megállapították: a technikai feltételek adottak, csupán politikai akarat szükséges ennek megvalósításához. A Pugwash-mozgalom következő konferenciáját 1987- ben Ausztriában rendezik meg. Melyet természetesen díjaikkal is jutalmaztak. A fődíjat, a vetőmagtermeltető vállalat emlékplakettjét, a pénzjutalmat és oklevelet dr. Fenyő István, a megyei pártbizottság osztályvezetője adta át Cziffra Elekné so- mogysárdi kistermelőnek. A kilenctagú zsűri összesen tizennyolc díjjal jutalmazta a legjobb termelőket. A zöldségtermelők' közül a segesdi Sági Imre, a gyümölcstermelők közül a porrog&zent- kírályi Porcsa István, a szőlészek közül pedig- a szent- jakabi Tóth István érdemelte ki az első helyezést. Kü- löndíjat kapott különleges törpe-díszfáiért dr. Máté Sándor. A kertbarátkörök sorában első helyezést ért el a mernyei kertbarátkor, a Mészöv különdíjjal jutalmazta az igali áfész termelést integráló munkáját. Tegnap délután vásárolhattak is a látogatók kertek mestereinek áruiból. A kiálr lított sok szép terméknek is lett gazdája: a zárás után a kaposvári Zója nevelőotthon kapta meg térítésmentesen. (Folytatás a 3. oldalon) HAJNAL Még mindig vacogva koccannak össze a fogaim, ha eszembe jut a derékig érő hideg nedvesség, amint az éjszáka hátborzongató csendjében bebotorkáltam egy stégre. Most itt ülök a Balaton .Jtözepén” és várom, hogy az izzó sárga korórtg felbukkanjon, hogy a ma holnappá ébredjen. Gyerekkori álmom, hogy egyszer meglessem első kacsintását a tóra. Élményeimből eddig valahogy mindig kilopakodott az utolsó pillanatban. Hiszen különleges hangulat kell hozzá. Most összejött. Magányra, életre szóló látványra vágyakozom. Ülök egy deszkán, hálózsákom melegét 'élvezem, éjfél után négy órakor. A parti szemlélő —“ ha látná — érdekesen jellemezné a stégen kuporgó alakot. Szerencsére nem lát senki: igaz, én is keveset. A víztükör, csöndes és „végtelen” hideg van. Hivatalok adminisztrációját, gazdáik hivatali-utat- betartó intézkedéseit pihenem. Iróasztalborogató vágyaimat próbálom csitítani. Szüleim arra neveltek, hogy azt nem ülik. Kissé konzervatív neveléspolitikájuk- kal többször is szembeszálltam, most azonban én is erre okítom gyerekemet. Máffhint, hogy igazán, csúnya dolog felborítani az asztalt. Gondolataimat erőszakosan nyári gyermekemlékeimre terelem. A hónapokról, amelyet a tó mellett tölthettem napló emlékezik meg. A kristályvízű parton csöpögtetett homokvárakat húsz éve elmosták a könyörtelen hullámok: helyét komor betonvéd és kőtörmelék bitorolja. A biciklim azonban még megvan, amellyel több száz kilométert nyargaltam. . És megvan a szürke fuvarosló is, amelynek hátán ugyanez nem sikerült. Néhány száz méter után, amit a hátára vetett pokrócon megtettem, mindig hosszú sétákra kényszerültem, hogy az istállóban utolérjem végre az okos, de lovashoz nem szokott állatot. Eszembe jutnak a titkon elszívott cigaretták, a tiltott, de izgalmas fáramá- szó-versenyek, és közös játékaink, melyekre legalább három utca nebulója gyűlt össze. Ma is látom, az idős néni felháborodott arcát, mikor rajtakapott bennünket, amint napraforgóit tizedeltük. A szotyola rág- csálása lehet, hogy akkor lett divat? És a barátságaink. Életre szólóak voltak — akkor legalábbis azt hittük, hogy azok. Szétszóródtunk az országbany a világon. Szétszóródtunk, és elfelejtettük egymást. Közös csínyeink, kamasz szerelmeink, vérszerződéseink sok hónap jóban-rosszban együttléte az undok feledés martalékává lett. Ha véletlenül találkozunk — kettejük mosolygó tekintetét már csak fényképek őrzik — beszélgetéseinkben kínosan feszengve kerüljük az emlékek felemlítését. Családról, gyerekekről, munkahelyről társalgunk, sablonos szövegekkel kábítjuk egymást. Valahogy nem is vagyunk igazán kíváncsiak arra, hogy felnőtté válva — érve(?) — az élet hova sodorta egykori játszótársainkat. Azt hiszem, egymás emlékezetében gyerekként hagytunk mély nyomokat: gyerekként barátok voltunk, de az már elmúlt. A nyári két hónapok eltéphetetlen da- milsodronyai libbenő ökör- nyállá sorvadtak. A hajnal pasztellszínei veszik körül a Balatont ölelő hegyeket. A zord sötétség megadóan vonul vissza, maga után vonszolja az éjszakát» Firkád. Ahogy az izzó korong felkúszik az égre, bioritmusom is kimozdul a holtpontról. Hálózsákomból derékig kibújok, s legszívesebben földig — bocsánat, stégig — hajolva köszönteném éltetőnket. Meleg sugarait szétnyilazza a jöttét türelemmel váró habokon, átöleli a fákat, bekúszik a bokrok közé. A szelíden rázkódó nádszálakról gyémánt harmatcseppek hullnak a vízbe, körülöttük apró hullámkarikák játszanak. Tamási Rita Kiskertek mesterei a Dorottyában Varga István
