Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-04 / 208. szám

1986. szeptember 4., csütörtök Somogyi Néplap 5 w Évadnyitó a Csiky Gergely Színházban A zene mindennél fontosabb Á negyedik esztendő Erfurti főiskolások a tanítóképzőben Földig érő ruha, hosszú sál. Az arcokon mosoly. Még el sem kezdték a koncertet, már érezzük: lelkesedésben nem tesz hiány. Az erfurti pedagógiai fő­iskola vegyes karának har­minchat lány és tíz fiú a tagja. Többségük matemati­ka-, orosz- vagy technika­szakos tanárnak készül. El­méleti ismeretüket azonban pótolja a zene iránti szere- tetük. Kedden este Kaposváron, a tanítóképző főiskola aulá­jában másfél órán át zen­gett az ének. Az erfurti fő­iskolások repertoárjába egy­aránt belefért Mozart és a Beatles, Bach és napjaink népszerű King Singers-fel- dolgozása. Előadásuk végén kedves ajándékot is adtak: Kodály- és Bartók-műveket szólaltattak meg — magya­rul. A koncert után Irmtraut Kőnigtől, az együttes vezető­jétől megtudtuk, hogy cse- reúton járnak hazánkban. Februárban a Kaposvári Ta­nítóképző Főiskola énekkara járt Erfurtban, a Dr. Theo­dor Neubauer Pedagógiai Fő­iskolán. Mindkét kórus egy hetet töltött a testvér főis­kolán. — Magyarországon most járunk először — mondta Irmtraut König. — Énekel­tünk már Csehszlovákiában és a Szovjetunióban is. Kó­rusunkat négy éve alapítot­tuk; először női kar volt, majd 1984-iben vegyes karrá alakult át. Bajnbergj utcarészlet Az ötlett tulajdonképpen Helmut Dütschtől származik, aki a bámbergi Fratnz-Lud- wig Gymnasium nevelési igazgatója, öt-hat évvel ez­előtt levelet írt a magyar Ál­lami Ifjúsági Bizottságnak, s közölte, hogy diákjaival sze­retne egy magyar gimná­ziummal cserekapcsolatot létesíteni. A bizottság a fo- nyódii Karikás Frigyes Gim­náziumot és Szakközépisko­lát javasolta partnerül. Az iskola igazgatója, Bálint Le­hel, a tanári kar, a diákok és szüleik örömmel fogadták a kezdeményezést. Az idén negyedik éve már. hogy két hetet töltöttek a Balaton partján a nyugatné­met fiatalok s utaztak Bam- bergbe a fonyódiak. Áz út július 19-ón kezdő­dött. Hajnaliban búcsúztak harmincötéin a magyar nyár­tól, hogy Ikarus autóbu­szunkkal Grazon és Linzen át Nürnberg felé vegyük az irányt, ahonnan már csak alig két óra az út. Érkezé­sünk a program szerint esite hat órakor lett volna, ám közben kétszer is a ZOLL CONTROLL feliratú tábla előtt vesztegeltünk huzamo­sabb időt. Unalmunkban a fecskéket figyeltük irigy­kedve, ahogy átszállnak az útlevélkezelők feje fölött. . . Vendéglátóink, aikik előtte nap érkeztek haza Fonyódról, türelemmel vártak bennün­ket a város határában. .Né­hány „előretolt” küldött vizsgálta tekintetével a kö­zelgő buszokat, s nagy meg­könnyebbüléssel, ovációval' vették tudomásul, hogy meg­jöttünk. Az üdvözlések után vendéglátóink mikrobusza mutatta az utat a gimná­ziumig. A járókelők kissé megnézték a járműveket, hi­szen a két.nép zászlajával fellobogózoittan haladtunk. A diákcsere egyik nagy előnye, s ezt (talán nem ha­ragszanak meg az utazási társaságok) egyetlen más szervezett út sem pótolhatja, hogy a vendégek családoknál laknak. Így lehetőség nyílik arra, hogy közelebbről meg­ismerkedhessenek egy másik nép életével, ' szokásaival, nem is beszélve arról, hogy jóval kisebb anyagi terheket ró egy-egy családra az ilyen­fajta szállás.-A gyerekek már ismerős­ként üdvözölték egymást. A beszélgetést szinte ott foly­tatták, ahol néhány nappal előbb, a Balaton-parton ab­bahagyták. Rövid beszámoló követke­zett arról, hogyan utaztunk, aztán szétszóródtunk Bam- bergben és környékén. Némi izgalommal maradt magára a, krónikás is, hiszen a be­mutatkozással kiderült, hogy két hétig nyelvi nehézségek­re kell számítania. Vendéglátóm, Dieter Buck­ner is igyekezett hozzám ha­sonlóan elővenni minden nemzetközi szókincsét, hogy megértsük egymást. Csakha­mar kialakítottunk egy olyan nyelvet, amit rajtunk kívül nem hinném, hogy más ér­tett volna. Keveréké volt a németnek, a franciának, ese­tenként angol segédszavakat is hívtunk segítségül. Szó­tárban nem kellett különö­sebben kutakodnunk, hogy megértsem: a gimnázium ta­nára történelmet, németet és világnézetet tanít, szenvedé­lyesen szereti a zenét, nagy tisztelője a magyar zeneszer­zőknek. Épp azokban a na­pokban az alig egy órányira levő Bayreutban Liszt Fe­renc művészetének jegyében zajlott a híres fesztivál. A tulajdonképpeni első bámbergi "naipunk vasárnap­ra esett. Ezt szabad prog­ramként jegyezte a forgató­könyv. így az ízletes ebéd után (nincs igazuk azoknak, akik a német konyhára rosz- szat mondanák!) megnéztük a várost. Délután ötkor kel­lett találkoznunk egy Bier- keííerben. ami magyarul sör­kertet jelent. A magyar szemnek és gondoLkodásmód- nak talán furcsa lehetett, ahogy sorra érkeztek a fo­nyódiak vendéglátóikkal, akiknek kezében kosár volt. Csakhamar kiderült, hogy miért volt háziasszonyom délutáni sürgölődése a kony­hában. Hazulról hozott térí­tőt rakott az asztalra, tányé­rokat, evőeszközöket vett elő aztán ^kirakták a szintúgy hazulról hozott ételt, s kí­náltak bennünket. Többen a tulajdonost lesték fél szem­mel, arra gondolva, mi lenne velünk otthon, ha egy sörö­zőben másutt vásárolt szend­vicset kezdenénk majszolni. Érkezett is a felszolgáló, s udvariasan kérdezte, hogy mit innánk, ahelyett, hogy szemrehányást tett volna. Talán sokéves üzleti tapasz­talata tanította meg arra, hogy aki enni kezd, az előbb- utóbb szomjas is lesz, és mit inna mást egy sörkertben, ha nem sört. Az árnyas fák alatti be­szélgetés a várható program pontjaira terelődött. Másnap­ra például futballmeccs volt beiktatva. A fonyódi mérkő­zés 3-3 lett, tehát a kupasza­bályok s kér int a magyarok nehéz feladat előtt álltak. Idegenben kellett győzniük. Ha, már a focinál tartunk: ugratásképpen az egyik fiú­tól érdeklődtem, hogy a mundial fináléjában látta-e azt a gólt, amit Burruchaga rúgott nekik, s szertefoszlat- ta az NSZK álmait. Bólintott, hogy látta, s na­gyon jó csapatnak tartja az argentinokat. Viszonltugra- tásként egy számot mutatott az orrom elé. Le kellett ten­nie azonban a söröskorsót, mert nem volt elég hozzá az egyik keze, hogy hatost mu­tasson, célozva a mi szerep­lésünkre. Vébé ide, vébé oda, más­nap tisztáztuk, hogy ez nem Mexikó, s vannak még ma­gyar csapatok, amelyek ki­tesznek magukért. Óriási hő­ségben, jegeszacskók nélkül is simán 5-2-re vertük a vendéglátókat, akik nem akartak hinni a szeműiknek. Elsősorban a „légiósok” ját­szottak jól csapatunkban; autóbuszvezetőnk, Torma Fe­renc úgy slalomozott a védők között, mint idefelé az Alpok szerpentinjein. A mérkőzés végén vigasz­taltuk a fiúkat. Maijd jövő­re több szerencséjük lesz. (Folytatjuk.) Varga István A város felülről hogy mennyiben használha­tók az iskolai oktatómunsa szakterületein. Az első forduló jeligés. A programokat kazettán és írásban kell beküldenil, Zárt borítékban kell mellékelni a készítő nevét, adatait, isko­lájának címét. Fel kell tün­tetni a program betöltéséhez, használatához szükséges leg­fontosabb tudnivalókat is. A programokat a HT 1080Z is- kolaszámítógépre írják a ver­senyzők, basis nyelven, Gra­fikák megjelenítésére a prog­ram tartalmazhat gépi kódú szubrutint is. A beküldési határidő: 1986. október 1. Cím: Dunántúli Napló Szerkesztősége, „Szá­mítástechnikai verseny”, Pécs Pf: 134. Hunyadi utca 11. 7601. A legjobb eredményt el­érőkön kívül a legeredmé­nyesebben szereplő iskolát is I díjazzák. ' * A kórusvezető gondjairól is beszél: kevés az idejük a próbákra, hetente mindössze egyszer tudnak énekelni. Nincs állandó próbatermük sem, örökös .... helyhiánnyal küzdenek. — Sokat mérgelődünk emiatt — mondta Irmtraut. — De ha együtt van a kó­rus, nagyon jól érezzük ma­gunkat. A zene olyankor mindennél fontosabb. Műsorukat közösen állít­Számítástechnikai verseny középiskolásoknak ják össze. — Ebből gyakran vita is van — szólal meg egy hang magyarul. Helgáról, a kórus egyik legfiatalabb tagjáról kiderült: most tanul magya­rul. — Sok magyar ismerősöm van itt is, Erfurtban is. Ezért határoztam el, megtanulom ezt a nyelvet. Nyelvismeretét vasárnapig még bővítheti hazánkban Helga. S hogy ne csak a nyelvet, de országunk né­hány nevezetességét is meg­ismerje, arról a vendéglátók gondoskodnak. Filmet vetí­tenek Rippl-Rónai munkás­ságáról, majd kirándulást szerveznek a festő Róma- hegyi villájába. Ellátogat a kórus Szenná­ba, Pécsre és Tihanyba is. Hangversenyt ad a székes- egyházban és az apátságban. A két főiskola az idén szervezte az első csereutat, s mivél mindkettő jól sikerült, az erfurti és kaposvári főis­kolások is remélik, találkoz­nak még egymással. Horváth Éva Az első forduló: programkészítés A Dunántúli Napló har­madszor is meghirdette szá­mítástechnikai versenyét Dél-Dunántúl középiskolá­sainak. A versenyen Somogy- ból is részt vehet bármelyik gimnázium, szakközépisko­la és szakmunkásképző nö­vendéke. A verseny első fordulója programkészítésből áll, ezt egyénileg, otthon vagy az is­kolai szakkörben is el lehet készíteni. Beküldése egyben jelentkezés a versenyre. A zsűri bírálata alapján a leg­jobb programkészítőket hív­ják meg Pécsre a második fordulóra. Ott a fiatalok el­méleti és gyakorlati felada­tok megoldásával adhatnak bizonyságot felkészültségük­ről. A verseny célja a számító­gépek széles körű iskolai használatának elősegítése. Ezért az első fordulóban ké­szülő programok elbírálásá­nak alapvető szempontja, Térképszéli följegyzések Ideiglenes otthonban A megszokottól eltérően a kaposvári Latinca művelő­dési központban gyülekez­tek évadnyitó társulati ülés­re tegnap délelőtt a Csiky Gergely Színház vezetői, tagjai. A színház felújítása miatt ugyanis ott tartják az első két bemutatót az 1986/ 87-es évadban. Babarczy László igazgató köszöntötte a társulat tagjait és a vendé­geket. Bevezető szavaiból is kiderült, hogy nehéz hónapok várnak a társulatra, hiszen nehezebb körülmények kö­zött kell dolgozniuk. — Mindig az a helyzet ne­héz, ha nagyon könnyen adó­dik a mentség — mondta Babarczy László. — Ennek kihasználása viszont mindig emberi és művészi gyenge­ségre vall. A színház társu­latának nem szabad ebbe a csapdába esnie. Az első bemutató október elején lesz, Máté Gábor ren­dezi Jules Roxpains Knock című vígjátékát. A próbák a Latinca művelődési központ­ban és a Kilián művelődési központban folynak. Ősszel két külföldi meghí­vásnak is eleget tesz a tár­sulat. Október elején Berlin­be és Haliéba utaznak, ott a Mester és Margarétát, va­lamint a Bernarda Álba házát mutatják be. November kö­zepén pedig lengyelországi vendégszereplés várja a ka­posváriakat. Varsóban a Mester és Margarita mellett a Marat halálát adják elő. Ez utóbbi darabot láthatja majd két ízben a gdanski közönség is. A tervek szerint decem­berben átmenetileg vissza­térhetnek a színházba. Itt lesz Acs János rendezésében Jakobi Leányvásár című ope­rettjének a bemutatója. A műsortervben szerepel még Shaw Szent Johannájának, Hrabal Zajos magányának, valamint Kleist Ö, márkiné című darabjának a bemuta­tója. Ez utóbbit márciusban Ascher Tamás ismét a La- tinea - művelődési központ színpadán rendezi. A kevesebb színházi elfog­laltságot arra használják föl, hogy mesterkurzust szervez­nek a csoportos és segédszí­nészek számára, Ács János és Ascher Tamás vezetésével. Babarczy--László e bejelen­tések után köszöntötte a társulat új tagjait. Réti And­rea már dolgozott Kaposvá­ron, most a főiskolát befe­jezve tért vissza. Hozzá ha­sonló utat járt meg Lengyel Ferenc is. Szalma Tamás Za­laegerszegről érkezett a tár­sulathoz, Tóth Armand pe­dig karmesteriként fog dol­gozni. A Somogy Megyei Tanács vezetői névében dr. Balassa Tibor elnökhelyettes köszön­tötte a társulat tagjait és kí­vánt jó munkát a következő évadban. Reményét fejezte ki, hogy a 360 millió forintos felújítás a tervezett határ­időre megvalósul, így 1'988- ban megfelelő 'feltételekkel kezdhetik az évadat. Az évadnyitó ülés hagyo­mánya, hogy a színészek tit­kos szavazással döntik el: az előző évadban ki képviselte művészi és emberi stílusával legjobban azt a gondolkodás­módot, amelyet a társulat magáénak vall. Ezúttal a Komor István-emlékgyűrű tulajdonosa egy évig Bezeré- di Zoltán lett. V. I.

Next

/
Thumbnails
Contents