Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-26 / 227. szám

1986. szeptember 26., péntek Somogyi Néplap 5 Kereskedőket, vendéglátókat nevelnek Új szakmunkásképző és szakközépiskola Siófokon Megjelenésében is szép is­kolával lett gazdagabb Sió­fok. A diákok — akik szep­tember eleje óta már hasz­nálják a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmun­kásképzőt és szakközépisko­lát — azt mondják, hogy nemcsak szép, hanem jó is az új intézmény. A tizenkét tanteremben minden meg­van ami a nyugodt tanulás feltétele, és a segédeszközök sora teszi könnyebbé az is­meretszerzést. A nyelvi la­boratórium felszerelését né­melyik felsőoktatási intéz­mény is szívesen elfogadná. Tornaterme 541 négyzetmé­ter alapterületű. Öltözők, or­vosi szoba tartozik még hoz­zá, valamint — vendéglátó tanulókról is szó van — tankonyha és tanétterem. Az új iskolát, amely — mint dr. Gyenesei István megyei tanácselnök avató­beszédében hangsúlyozta — az ezredfordulót követő el­ső évtizedek vendéglátóit és kereskedőit neveli éppen harminc évvel azután adták át, hogy megkezdődött a Ba- laton-parti városban ezeknek a szakmáknak az oktatása. — Akkor — mondta dr. Gyenesei István — számot­tevő fejlesztésnek számított, hogy a gimnázium mellett megkezdődött a vendéglátó­ipari és kereskedelmi szak­munkásképzés is. A község azóta várossá fejlődött és a hajdan mindössze egy osz­tályból álló intézmény foko­zatosan nőtt és — önálló is­kola nem volt — albérlőként pergette az éveket. Az in­tézmény 1969-ben önálló lett és azóta évente száz­százötven szakembernek ad a tudást bizonyító okiratot. A gyakorlati képzés 1971- ben kezdődött el a Kapos- kereskedelmi Vállalat, a Pannónia, a siófoki áfész valamint a Somogy Keres­kedelmi Vállalat támogatá­sával. Ennek is része van abban, hogy javult a mun­ka minősőge. Az itt vég­zett emberek közreműködé­sével az idegenforgalom a megye harmadik legfonto­sabb gazdasági' ágazatává vált. A volt diákok többsége a déli parton dolgozik ma is. A megyei pártbizottság 1983-ban foglalt állást amel­lett, hogy fejleszteni kell Siófokon a kereskedelmi és vendéglátóipari képzést. Az önálló iskola a megye és a város jelentős anyagi támo­gatásával készült el. A be­ruházás 105 millió forintba került. Az intézmény kivite­li terveit a Dél-dunántúli Tervező Vállalat, valamint a Tervfejlesztési és Típuster­vező Intézet mérnökei ké­szítették el. A beruházással kapcsolatos ügyintézést a Somber végezte el. A kivite­lezésre a megbízást ver­senytárgyaláson a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat nyerte el. A köny- nyűszerkezetes Clasp-tech- nológiával épült új iskolában szeptember 7-én szólalt meg először a tanítás kezdetét jelző csengő. Tegnap az ünnepélyes avatásra meghívtak minden­kit, aki segítette az intéz­mény megvalósítását. A ven­dégeket — köztük a siófoki városi tanács és a városi pártbizottság tagjait — ün­neplőbe öltözött diákok kö­szöntötték. Dr. Törley Dénes, a városi tanács osztályveze­tője külön is köszöntötte dr. Gyenesei Istvánt, a megyei tanács elnökét, dr. Tröszt Ti­bort, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesét, va­lamint Balassa Bélát, a vá­rosi pártbizottság első titká­rát és dr. Gáti István siófo­ki tanácselnököt. Diákok énekelték az ünnepség meg­nyitásakor a Himnuszt s be­fejezésekor a Szózatot. Ne­vükben Pécsi Józsefné, az intézmény igazgatója kö­szönte meg a tanuláshoz jó feltételeket biztosító keres­kedelmi és vendéglátó szak­munkásképzőt és szakközép- iskolát. tájoló HÉTVÉGI Ügy látszik, a technika egyre inkább teret hódít mindennapi életünkben és a szabadidős foglalkozások között is. Egyre több műve­lődési intézmény hirdet szá­mítógépes tanfolyamot, szak­kört. Most új ötlettel állt elő a barcsi Művelődési Köz­pont: ma délután hat órától számítógépes találkozót ren­deznek a táncteremben. Vár­nak minden számítógép tu­lajdonost és a programozás iránt érdeklődőt. A találko­zón a szakemberek és az ide látogatók kötetlen be­szélgetés formájában adhat­ják át egymásnak tapaszta­lataikat. Ugyanitt vasárnap este nyolctól a könnyedebb szórakozásra vágyó fiatalok­nak a Paix együttes húzza a talpalávalót. A Dráva múze. umban az emeleti kiállító- teremben a Somogy népmű­vészete című kiállítás te­kinthető meg. Nagyatádon, a Gábor An­dor Művelődési Központban a fiatalok háza várja gaz­dag programmal a szórakoz­ni vágyókat. Szombaton öt órától a Gyilkosok körútja című színes olasz krimit ve­títik, majd fél héttől az El­ső Emelet együttes két tag­jával, Kikivel, az énékessel és. Bogdán Csaba gitárossal beszélgethetnek az érdeklő­dők. A vendégek a közönség- találkozó keretében bemutat­ják video clip felvételeiket, valamint a közeljövőben megjelenő nagylemezük hanganyagát. A programot Szabó Gyula műsorvezetésé­vel diszkó zárja. Hétfőn hat órától a szabadidős terem­ben beszélgetést, kép- és könyvbemutatót rendeznek a pákozdi csata emlékére. Marcaliban a Helyőrségi Művelődési Otthonban ma este hét órától rendezik a fegyveres erők vacsorával egybekötött bálját. Az esten fellépnek Puskás Sándor és Molnár Júlia nótaénekesek, a műsort Lelkes Péter veze­ti. Az előtérben hétfőig még megtekinthetők A dolgozó népet szolgálom című gyer- mekrajz-pályázatra bekül­dött munkák. A Helytörté­neti Gyűjtemény épületében Orosz István grafikusművész munkáit állították ki. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban Csur­gói Máté Lajos festőművész, grafikus kiállítása tekinthe­tő meg. Kaposváron, a Helyőrségi Művelődési Otthonban is fegyveres erők napi bál lesz ma este héttől az étterem­ben, zenével, tánccal, tom­bolával. Ugyanitt a héten ka­tonafestők alkotásai látha­tók. A megyeszékhelyen több rangos kiállítás nyílt a Mú­zeumi és Műemléki Hónap keretében. A Somogy Megyei Múzeum első emeletén a mú­zeum képző- és iparművé­szeti gyűjteményéből látha­tó válogatás, a kamarate­remben Kunffy Lajos euró­pai és afrikai utazásairól készített festményvázlatait tárták a nagyközönség elé. A Kaposvári Galériában a nagyatádi faszobrász mű­vésztelep bemutatója tekint­hető meg. Ma délután há­rom órától Zichy Mihály munkásságáról vetítenek vi­deofilmét — a látottakat Horváth János múzeológus egészíti ki. Képzőm ű vészét — ínyenceknek Szobrok és Kunffy-képek KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁGHÉT MAGYARORSZÁGON A képzőművészeti világ­hét minden alkalommal kel­lemes meglepetéseket kínál a festészet, szobrászat iránt érdeklődőknek. A Somogy Megyei Múzeumok Igazga­tósága az idén is két, külö­nösen érdekes kiállítással ünnepelte meg az eseményt. „Nemzetközi szimpozionok — alkotói együttműködés a megértésért és barátságért" — ezt a jelszót tűzték zász­lajukra az idei világhét szervezői. Mivel a szimpo- ziummozgalomnak me­gyénkben is igen jelentős képviselője tevékenykedik, ennek széles körű bemuta­tására vállalkoztak a mú­zeum munkatársai. A nagy­atádi nemzetközi szobrász­alkotótelepről van szó. Persze, nem könnyű egy hatalmas, szabadtéri szobor­EGY SZELET GONDOLAT A mólóról felcsap a víz. Sokkal jobban szeretem ezt a tavat, mint a Balatont. Az olyan nemzetközi, ez meg az enyém. A strandolok most nem dugják ki az orrukat, mosolygok rajtuk, nézem a vizet. Szeretem. . Kiskoromban is itt cap- lattam a parton, örökké, de úszni ma sem tudok. Fél­tem? Most is félek, min­dig; csapkod a víz, ugrok egyet, nehogy átázzon a to- pánkám> Fázok újra, nem baj, becsukom a szemem, elképzelem, hogy jön felém a tó, fodrozódik, kéklik, kö­zelről ronda a színe, távol­ról csodakék, nádas alig van már. Te, te gyönyörűen ron­da ... Nem ülök a padta, nagyon jó nekem itt a mólón. Meg­próbálok bemászni a csó­nakba. Megint a naplemen­te, ezt is szeretem. Vérpi­ros, narancsszínű. Ide csak akkor érdemes kijönni, ha egyedül vagyok. Másnak nincs köze ehhez a helyhez. Szent hely ez, az enyém.... Napsütés, kutyámmal ro­hanok a porban, eltévedünk • fent a hegyen. Nem merek sírni, tétován nézek körül. Nem ismerős semmi. Van egy üres présház, az érett körte illata idáig csap, s ez megnyugtat. Különben is olyan kalandos az út. Fu­tunk újra, otthon vagyok. Színek, szeretem őket. A dinnye, aminek örülök, vér­piros, bordós, életszínű. Né­zem a kék-fehér kockás ru­hámat, a piros kiskacsát raj­ta, beszélgetek vele, megkí­nálom dinnyével, még piro­sabb lesz. Hű, összekentem a ruhát, a kockákat, anyu nem haragszik, egyedül va­gyok itthon, és nézem a zöld kerítésünk mögül a vi­zet. A kerítés becsukva, nem engedhetek be senkit, csak itthon lesz már valaki. Só­hajtva visszamegyek a vá­ramhoz, akáclevéllel feldíszí­tem a bástyát, és lelkesen belerúgok, hadd építhessek újat, sokkal szebbet. Kiho- zbm a bátyám katonáit, de nagyon rondák a sárga ho­mokon, bánatos műanyagfi­gurák. Félni kezdek, olyan csöndes minden. Sírjak? Le- könyörgöm a kismacskát a fáról, nem engedem el, hi­úiba mereszti a körmeit. Meg­szidom, mit csavarog folyton. Jó neki, mert ő csak macs­kamagányban él, de egy gye­reknek sokkal rosszabb. El­alszik a vállamon, tartom, de kezd nehéz lenni, dorom­bol. Kaptam egy éppen elcsí­pett kék, kicsi lepkét a bá­tyámtól. Ijedten tartom, ál­lok sírásra görbülő szájjal. Nem lehet bőgni, az olyan lányos ... Épp elég .baj, hogy az vagyok, de állítólag csak mi bömbölünk mindenért. Tartom a lepkét, verdes' a szárnya, sikítva eldobom, fel­repül, fellélegzek. Szép, át­látszó kék, de akkor micso­da egy lepke? Miből van? Állunk a dombnál, kezem­ben őszibarack, nem is fi­gyelek rá, pedig az előbb még örültem neki. Zöldek a fák körülöttünk, szeretnék valami nagyosat mondani, de befogom a szám, nem is le­het most szólni. Ragyog a tó, lebámulok az útra, hogy végigfussak rajta, ha nem figyelnek már rám. Most le­het, trappolok a szandálom­ban, fölverem a port, kitárt karral rohanok a zöld ■ felé. Kiabálnak utánam, nem me­gyek, meg se fordulok, míg lihegve le nem érek a part­ra, és be nem csukom a sze­mem, hogy gondolatban vi­hessen a víz. Prekáczkó Ágnes parkot a Kaposvári Galéria szűkre szabott falai közé szorítva méltón reprezentál­ni. A rendezők azonban ügyesen oldották meg a fel­adatot, hogy mégis bepillan­tást adjanak a szobrásztelep mindennapi életébe, az alko­tások születésének folyama­tába, a' szoborpark jövőjébe. A kiállított szobrok nagy része makett, az utolsó két- három kurzus termékei. El­készült, vagy csupán terve­zett szabadtéri kompozíciók kicsinyített, fából készült modelljei. Közülük jóné- hányra ráismerhet az a lá­togató, aki az utóbbi évek­ben a szoborparkban járt. Ilyenek például Várhelyi György Sorsforgója, vagy a japán Akira Nishizawa Élet IV. című lendületes al­kotása. A rendezők azonban azokra is gondoltak, akik­nek eddig még nem sikerült eljutniuk Nagyatádra: az ő számukra a legjellegzetesebb szabadtéri szobrokat fény­képen mutatják be. A szoborpark további el­képzeléseibe ad bepillantást Illés Gyula terepasztala, s az átrendezett terepen elhe­lyezendő alkotások makett­jei. A művész tervei szerint a most egybefüggő parkot, melyen az egyes alkotások látványa zavarja egymást, a továbbiakban fasorokkal tagoltan kellene továbbfej­leszteni, s a szobrokat ap­szis szerű erdőkivágatok- ban, önállóan elhelyezni. A Kaposvári Galériában eze­ken kívül bemutatásra ke­rült még néhány kész, nagy­méretű festett faszobor, me­lyeket véglegesen középü­letekben fognak elhelyezni. . A másik tegnap megnyílt érdekesség a Somogy Me­gyei Múzeum kamaratermé­ben látható Kunffy kiállítás. A festőt a somogyi közönség általában a somogytúri kép­tárban kiállított, nagyszabá­sú falusi életképeiről ismeri. Most kevésbé ismert oldalá­ról mutatkozik be. Az 1913­SEMAINE MONDIALE DES BEAUX ARTS EN HONGRIE as olaszországi és afrikai utazáson készült kisméretű olajképek talán kevésbé lát­ványosak, a festő maga is csupán vázlatnak szánta őket. Festői szempontból, modern szemmel azonban ma már ezek számítanak igazán időtállónak. A tuniszi sikátorok bolt­ívei alatt játszó fények, a humuszosán nyüzsgő bedui­nok kavalkádja, a mulató táncosnője és pompásan ki­öltözött szórakozó társasága élénk, színes foltokkal, az élmény elevenségével idézi a déli élek hangulatát. A taorminai bizánci templom piros kupoláiból, a napsütöt­te házfalak sokaságából, a velencei lagúnák partján sé­tálgató napernyős hölgyek látványából Olaszország pi­hentető, nyugalmas derűje árad. A hangulatok könnyed, pontos rpegragadása azonban a hazai,1 tájon készült fest­ményekre is jellemző, akár az Alföld sárgán terpeszke­dő boglyái, akár a hegyvi­dék szürkés-lilás, havas csil­logása, akár a rozsdásodó őszi lombok adják a témát. Máshol fáklyás felvonulás tarka foltjai tűnnek fel, vagy épp a karádi vásár színes forgataga. Kunffy ezeken a miniatűr „vázla­tokon” finom színkezelésé­vel, érzelmi hatásaival re­mek impresszionista alkotó­ként mutatkozik be. Érde­mes őt az igazán érdeklődő, igényesebbre vágyó közön­ségnek erről az oldaláról is megismerni. Mindkét tegnap nyílt tár­lat november harmadikéig látogatható Kaposváron. Tersztyánszky Krisztina

Next

/
Thumbnails
Contents