Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-26 / 227. szám

1986. szeptember 26., péntek Somogyi Néplap 3 Aszályos év vége közeleg a mezőgazdaságban DR. MAGYAR GÁBOR MINISZTERHELYETTES SOMOGYBÁN Dr. Magyar Gábor mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tegnap Kaposváron tárgyalt dr. Fe­nyő Istvánnal, a megyei pártbizottság osztályvezető­jével és dr. Tóth Károllyal, a megyei tanács elnökhe­lyettesével. Dr. Győri József, a tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető­je adott tájékoztatót a me­gye agrárágazatának hely­zetéről. Elsősorban az idei év eddigi tapasztalatai, a nagyüzemek pénzügyi hely­zetének várható alakulásá­ról volt szó. Megyénkben is megsokasodtak az ágazat gondjai, s az aszály okozta gondokat csak tovább nehe­zíti, hogy kedvezőtlen, a ko­rábbiaknál jóval gyengébb pénzügyi feltételekkel kez­dődött az év. A kalászosok­nál a tervhez képest mint­egy kétszázhetven millió fo­rint kiesés keletkezett, s ma még nem mérhető pontosan, hogy milyen termésátlag­gal fejeződik be a másik je­lentős gabonanövény, a ku­korica* betakarítása. Az ál­lattenyésztésnél a juhágazat kivételével az év közben ho­zott intézkedések hatására Korszerűsített melioráció A VII. ötéves terv idősza­kában 900 ezer hektáron ke­rül sor meliorációs beavat­kozásra; korszerű eljárások­kal javítják a talaj termő­képességét, elejét veszik az eróziónak és a földek víz­forgalmát is javítják. A munkákat nagyrészt az AG- ROBER irányítja és a ter- vezésben-kivitelezésben is jelentős szerepet vállal. Szakemberei új, szabadal­maztatott eljárást dolgoztak ki a melioráció egyik leg­költségesebb műveletének, a talajvíz szabályozósának megoldására. Az új eljárást Csongrád megyében több helyen is sikerrel próbálták ki és a következőkben üzem­szerűen alkalmazzák. A földeken összegyűlt csa­padékot, amely a talajszer­kezettől függően eltérő mér­tékben szivárog a mélybe, eddig úgynevezett dréncső­hálózattal egyesítették a föld mélyén, majd nagy ki­terjedésű felszíni árokrend­szerekben gyűjtötték ösz- sze. A szabadalmaztatott el­járás szerint az eddiginél ki­sebb arányban alkalmaznak nyílt árkokat — amelyek egyébként is csökkentik a termőterületet —, ezeket fő­leg föld alatti gyűjtőcsator­nákkal helyettesítik. Ezek­ben szinte önműködően áramlik a víz. Az AGROBER az új mód­szer segítségével máris több helyen tervez úgynevezett térségi meliorációt. bizonyos föllendülés tapasz­talható. Ennek ellenére a múlt évi alacsony szinthez képest is várhatóan tovább romlik a gazdaságok pénz­ügyi helyzete, tovább csök­ken a nagyüzemek nyeresé­ge és nő a veszteséges szö­vetkezetek száma. Szóba ke­rült az is, hogy a gondok mellett a .somogyi gazdasá­gok nagy odaadással, szor­galommal és valóban az ész­szerű takarékossági követel­ményeket figyelembe véve végzik mostani, feszített őszi munkáikat, igyekeznek gon­dosan megalapozni a jövő év termelését. . Ennek az igyekezetnek a nagyberki Kaposvölgye Tsz- ben személyesen is tanúja lehetett dr. Magyar Gábor. Papp Jenő elnök és a nagy­üzem vezetői tájékoztatták a miniszterhelyettest a nagy múltú Kapós-völgyi szövet­kezet sajátosságairól, fej­lesztési elkép zeléseikr ől. A beszélgetés egyik központi témája az itt nagy hagyo­mányokkal rendelkező ál­lattenyésztés volt. A nagy­üzemben két éve elkészült ezres tehenészeti szaktelep még nincs teljesen benépe­sítve. A Kapós-völgyi .adottsá­gok, a völgyekben húzódó legelőterületek kínálják a lehetőségét, a gyepre alapo­zott szarvasmarhatenyész­tés fejlesztésének. A mi- niszhelyettes az ehhez szük­séges anyagiak előteremtése érdekében pályázat benyúj­tására biztatta az üzem ve­zetőit, s az üzemlátogatás so­rán maga is megtekintette, milyen kiváló lehetőséget ad ez a vidék az ilyen irányú fejlesztésnek. Ez a téma ké­sőbb az itteni gazdasági kis- körzet vezetőivel folytatott eszmecsere során ismét szó­ba került; Bihari András, a kaposvári tangazdaság igazgatója öt éves kísérleti tapasztalatokkal bizonyítot­ta a módszer előnyét, gazda­ságosságát. Őszinte, a gazdálkodásért érzett, felelősség érződött a beszélgetésen. Toponár, Ma- gyaratád, Igái, Somogyszil, Gölle, Baté, Szentbalózs szö­vetkezeti elnöke nyíltan tá­jékoztatta a miniszterhelyet­test legfeszítőbb gondjaik­ról. Szóba kerültek a mű­szaki ellátás ellentmondásai, a pénzügyi helyzetből adódó egyre nyomasztóbb feszült­ségek. Válaszában a miniszter- helyettes megértést tanúsí­tott az üzemi vezetők tü­relmetlen aggodalma iránt, de ugyanakkor biztatta, bá­torította őket a nehézségek­kel való megbirkózásra. Mint mondotta, az ilyenfaj­ta eszmecsere mindenkép­pen jó célt szolgál, a főha­tóság valóban életközelből szerezhet így tapasztalato­kat, s ha jó néhány problé­ma azonnali megszünteté­sére nincs is lehetőség, a holnap formálásához nélkü­lözhetetlenül fontosak ezek az ismeretek. A házigazda nevében Papp Jenő, a kis- körzet nevében pedig Sebők József igali elnök mondott köszönetét dr. Magyar Gá­bornak a találkozás, az esz­mecseré lehetőségéért. Vörös Márta Főibontott szerződés A név maradt A barcsi áfész 1986 elején nyitotta meg a Dráva-parti városban Agrohobbi- és mű­szaki boltját. A székesfehér­vári Agrokerrel kötött szer­ződést, s eszerint a Fejér megyei cég látja el áruval a barcsi üzletet. A megálla­podás úgy szólt: osztoznak a szállítási költségeken és a hasznon is, ennek fejében az Agrohobbi márkanévnek megfelelő árukínálatot biz­tosítják a székesfehérváriak. Az áfész néhány hónap­pal az aláírás után fel­mondta ezt a szerződést. Né­mi díjazás fejében az Agro­hobbi márkát a barcsi üz­let megtartotta, de az áru- beszerzést maga végzi és a hasznot senkivel sem osztja meg. Szalai József üzletvezető így számolt be a „páltfordu- lásról”: — Árunk volt bőven, nem is ez okozta a bajt, hanem az, hogy a magas szállítási költségek és a nyereség megosztása miatt az üzlet­nek, így az áfésznak vesz­teséget hozott ez a szerző­dés. A márkanevet megtar­tottuk, mert továbbra is biztosítani tudjuk azt a vá­lasztékot, amely az Agro- hobbi-bolthálózaíban szük­séges. De az árut közelebb­ről hozzuk, illetve egyéb úton-módon olcsóbban old­juk meg • a fuvarozást, mint régebben. Korábban szóba került az is, hogy megvá­lunk az Agrohobbi jelzéstől, de vásárlóink már megszok­ták a föliratot, vidékről és az ország távolabbi részei­ből érkező emberek pedig épp erre a megkülönböztető jelzésre figyelhetnek föl, úgyhogy balfogás lett volna teljesen fölrúgni a korábbi­akat ! — A bolttól jelentős nye­reséget vártak s ehelyett az év első felében vesztesége lett. Van remény’ rá, hogy fordul a kocka? — Természetesen van. Veszteségünk minimális volt, s említett forrásai jórészt megszűntek. Kevesebben va­gyunk itt, mint nyitásikor, menet közben kiderült, hogy kisebb létszámú személyzet is jól ki tudja szolgálni a vevőket, így két ember fi­zetését megspóroljuk. Július­ban és augusztusban amúgy- is uborkaszezon volt, az em­berek nyaraltak vagy az is­kolakezdésre készülve járták a boltokat s nem nálunk vásároltak. Szeptember ele­jén kezdett emelkedni a for­galmunk. Közeleg az őszi csúcs, s ettől kezdve már nyereségünk lesz. — A városllakók szerint nyáron is lett volna vevő például hűtőszekrényre, csakhogy áru kevés akadt. — Ez igaz. Hiába is ta­gadnám. Az viszont sovány vigasz a vevőknek és ne­künk is, hogy nemcsak ná­lói fizet a napraforgó IKR gazdaságainál az Befejezték a napraforgó betakarítását a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat taggazdasá­gai. Eddig még nem termel­ték hasonló nagyságú, együttesen 37 ezer hektár­nyi területen ezt a fontos ipari növényt. A hozam is minden eddigit meghala­dott: a két tonnánál is jó­val tölbbet takarítottak be hektáronként. A kitűnő eredmény egy olyan tervszerű fejlesztés eredménye, amelynél messze­menően figyelembe vették a költségek és a jövedelmező­ség arányait. Több szélsősé­ges időjárású tenyészidőszak tényezői alapján választot­ták ki azokat a hibrideket, amelyek aszályos körülmé­nyek között is legtöbb talaj­típuson megfelelnek a nagy­üzemi termelés követelmé­nyeinek és magas olaj tartal­múak. A szelekció további lényeges alapjának a beteg­ségek elleni ellenállóképes- séget vették. A költségtaka­rékosság fontos tényezője volt az évek óta jól bevált és egyre nagyobb területen alkalmazott preventív véde­kezés. lünk nem volt hűtőszekrény. De sorolhatnék még jó né­hány hiánycikket. Bővítettük az árubeszerzési kört; meg­látogatjuk a szomszédos me­gyék nagykereskedőit, épít­getjük üzleti kapcsolatain­kat. Reméljük, hogy így si­kerül a barcsi kínálatot job­bítani. A vetőmagtermeltető vállalat dombóvári területi központjánál többször jár­tunk, készséges üzlettársak­ra leltünk ott, úgyhogy az Agrohobbi-részleg kínálata •javul az idén. A bolt néhány napja bi­zományi üzletként is mű­ködik. Műszaki cikkeket' vesznek, s továbbadják őket. Az első napon, amikor ott jártunk, még csupán egyet; len zsebszámológép árválko­dott a bizományi forgalma­zásra leválasztott sarokban a polcon, de ennek az üz­letágnak is kell a türelmi idő. A- barcsi áfész a bútorbol­tot telepítette át az év ele­jén a mezőgazdasági üzlet helyére, s a gazdák boltját „házasította' össze” a mű­szaki üzlettel. A cserétől gyorsabb sikert remélt, ám a tanulópénzt ez esetben is meg kellett fizetni. Szalai József elmondta: . — Hosszú ideje dolgozom a szakmában, s már a nyi­tás előtt a borúlátóbbak kö­zé tartoztam. Akkor .elmond­tam; kisebb lesz a forga­lom és a nyereség, mint amennyi az idei tervben sze­repel. Bár ne engem igazolt volna a gyakorlat! Most főbben csüggedni látszanak, pedig szerintem épp most lehetne reménykedni; az ed­digi veszteség ellenére is. Veszteség vagy nyereség ... Nemcsak az áfész „belügye” ez. A várost és környékét műszaki áruval, valamint a háztáji és hobbikertek tu­lajdonosait mezőgazdasági cikkekkel ellátó bolt a bar­csi üzlethálózat fejlesztési terveibe illően nyílt meg az év elején. Jó működése mindkét félnek: eladónak és vevőnek egyformán fon­tos. L. P. A Me sszel át ó szerencséje — Megkínálhatom egy po­hár borral? — Csak egy kis szódát ké­rek. — Miért szódát? Az pénz­be került, a bor meg csak úgy megterem. Igaz, én sem iszom; egész gyűjteményem van már a különböző évjá­ratokból. Nem is dohány­zóm. Kérdezheti: akkor miért élek? — Hátravan még a kár­tya ... Vettem a tréfát, pedig jól tudtam, mi Győr József iga­zi „szenvedélye”. A 66 éves simonfai tsz-nyugdíjasról azt tartják, ő hajtja a falut. Társadalmi munkában ta­nácselnökhelyettes, községi népfrontelnök, pártvezető- ségi tag, elnöke az áfész te­rületi ügyvezető bizottságá­nak ... Személye garancia e szervek jó együttműködé­sére. Akiknek bajos ügye van, s nem szívesen kilin­cselnek hivatalokban, tud­ják az utat a faluvégi ház­hoz. Meglehet, Győr József nem nyom bélyegzőt iratok­ra, ám ad hasznos tanácsot, nincs fogadóórája, de min­dig jut ideje a közösség dolgaira, néhány közvetlen szóra. — Méghogy pletykapa­dok! Kinek lenne itt arra ideje hétvégén. Ami kismo­tor a világon létezik — ker­ti kapák, permetezők, fűré­szek — az mind itt berreg olyankor a domboldalakon. Azelőtt Kaposvár szívta el a falu lakosságát, most meg ez a környék vonzza a városia­kat. Sorban állnak a zárt­kerti telkekért. Ugyancsak keresettek lettek a házhelyek is. Nemcsak nálunk, hanem a társközségekben is. Pár éve nagy szó volt, ha egy új ház épült. Most meg pél­dául Zselicszentpálon egész házsor készül. Egyre több fiatal telepedik le itthon. Si- monfa mindig 10 kilométer­re volt Kaposvártól, ma mégis sokkal közelebbinek látszik. Másféle ez a közelség: már gyarapítja és nem fo­gyasztja a falut. Elsorvadt a piacozás. Amit azelőtt az asszonyok kosárban hordtak Kaposvárra azt most a vá­rosiak maguk termelik itt meg. Győr Józseffel először egy hónapja találkoztam a ki­tüntetési ünnepségen, ahol kiemelkedő közéleti tevé­kenységét ismerték el. Ak­kor hívott Simonfára, mert — mint mondta — lenne mit mutatnia. Most büszkén kalauzolt végig az összefo­gást példázó létesítmények során. Láttam a megszépült óvodát, az új orvosi rende­lőt és a nyáron nyílt Köké­nyes kocsmát. A kocsmacé­gér már csak a régies han­gulatot erősíti. Valójában ízlésesen berendezett kisven­déglő ez, mely színvonalasan szolgálja a közeli turistaház vendégeinek ellátását is. A kocsma környékét a helyi KISZ-esek szépítették és parkosították társadalmi munkában. — Mi is sokat vitatkoz­tunk a népességmegtartó ké­pességről, arról, hogy ho­gyan tehetnénk vonzóbbá a falut. Ehhez mindenekelőtt az emberek bizakodását kel­lett visszaadni. Eloszlatni a korábbi érzést, hogy itt úgy­sincs jövő. Fontos lépés volt e munkában az alapellátás javítása. Az áfész és a ta­nács együttműködésével ed­dig Bőszénfán, Zselickisla- kon és Simonfán alákítottak ki új vendéglátóhelyet. A soron lévő feladatunk a zse- licszentpáli vegyesbolt bő­vítése. Ugyanitt egy régi épület átalakításával új italbolt is épül majd. A víz bevezetése szintén olyan cél, amely serkenti az összefogást. Ez fejlesztési tervünk kiemelt feladata. Az első 800 méternyi szakasz itt Simonfán már meg is épült a kultúrházig. Szentpálon és Kislakon remélhetően jövő­re épül majd meg a veze­ték. A víztársulás mindhá­rom településen rövidesen megalakul. — Hogyan lehet itt társa­dalmi munkát szervezni? — Házról házra járva, mindenkivel megtalálva a hangot. Fontosabb ennél, hogy aki beszél, az tegyen is, hogy első legyen ásóval a kezében is. Örömmel ta­pasztalom, hogy ma köny­nyebb mozgósítani az embe­reket. A bűvös szó: magunk­nak építjük. Az itt élők már büszkék rá, ha télen külön- busz hozza a síelőket. Vala­hogy fölértékelődött a falu. Van, akit a turistaház pél­dája nyomán már az foglal­koztat, hogyan lehet ide­genforgalmi vonzerőt te­remteni. Beszédtéma az is, hogy a nagyberki takarék- szövetkezet rövidesen fiókot nyit Simonfán. Győr József a falu könyv­tárosa is. — A fiamtól vettem át ezt a feladatot. 120 állandó ol­vasóm van. Telente sokan 20—30 könyvet is kivisznek egyszerre... A Simonfát övező dombok egyikét Messzelátónak hív­ják. Úgy mondják, erős táv­csővel tiszta időben a Bala­tonig is el lehetett innen látni. A messzeség azelőtt olyan érdekesnek, hívogató- nak látszott. A mostani fia­talok már nemigen kapasz­kodnak föl a Messzelátó- hegyre: motorjaikkal baran­golják be a környéket. Ki­véve a szombat estét, mert akkor mindannyian a helyi diszkóban ropják. Biró Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents