Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-25 / 226. szám

1986. szeptember 25., csütörtök Somogyi Néplap 5 így lett S. O. S. gyermekfalu Battonyán Avatóünnepség: szeptember 27-én A Hermann Gmeiner pro­fesszor által 1949-ben alapí­tott nemzetközi szervezet öt­millió pártoló tagot, s a vi­lág hetvenegy országában kétszáz gyermekfalut mond­hat a magáénak. A hetven- -kettedik országban, Magyar- országon a szervezés ugyan­úgy kezdődött, mint másutt: Az S. O. S. Kinderdorf In­ternational vezetője, az ala­pítvány elnöke, maga az osztrák professzor sikeres tárgyalásokat folytatott 1983 májusában hazánkban, hogy nálunk is felépüljön — kö­rülbelül egymillió dollárból — egy olyan 15 családi ház­ból álló falu, ahol árva és elhagyott gyerekek családi körbeni, anyai gondoskodás mellett nevelkednek. Némi csúszással, 1983 vé­gén megalakult a gyermek­falu magyarországi egyesüle­te, és Battonyán le is rák- ták a falucska alapkövét. Eleinte ment is minden a maga útján, a sajtó több-ke­vesebb rendszerességgel tu­dósított az eseményekről..Az 1984. szeptember 15-re meg­hirdetett első segélykoncert­ről, majd arról, hogy több száz jelentkezőből választot­ták ki azt a tizenhárom egyedül élő „anyát”, akit a szegedi egészségügyi főisko­lán 10 hónapos tanfolyamon készítonék fél arra, hogy 1985. szeptember 1-től hat- nyolc testvér-közösségben élő gyermek édesanyját pótolja. Előjöttek persze a gondok is. ,,... Késéssel épül tovább á battonyai gyermekfalu, hogy a világ hetvenegy más országában létesült, több, mint kétszáz társától eltérő­en speciálisan magyar le­gyen: magyar tervekből, ma­gyar kivitelezőktől, magyar gyerekeiknek” — írta 1985. szeptember 17-én a Népsza­badság, aimiikor az S. O. S. falunak már régen minden­napi életét kellett volna él­nie. A lapok megteltek a battonyai gyermekfalu ügyié­vel1, és a műszaki átadás ez év áprilisára módosított ha­tárideje előtt nagy riportban foglalkozott vele a rádió 168 óra című műsora is, amely­ből nagyon sok minden mel­lett az is kiderült, hogy öt­venmillió forint helyett 68 millióból épül fel a falu, de végül is olyan lesz, amilyen­nek megálmodták. A különböző pénzügyi ma­nipulációkról is suttogták, de a botránynak áprilisban kedvező fordulatról szóló hír vette elejét. Erről a „befo­gadó” megye, Békés megye napilapja a kővetkezők sze­rint számolt be április 19- én: „Mondtak erre a kis falu­ra már mindent. írták, nyi­latkoztak róla így is, úgy is. A társadalmi türelmet­lenség, amely végigkísérte a csaknem egyéves csúszóssal befejezett építkezést, végig érezhető volt. Az idegeske­dés is. A 12 igazán tetsze­tős lakóépület... tervezet­ten 100 lakójának már az 1985—86-os tanévet is együtt kellett volna kezdenie. S hogy nem így történt — ez borzolta) a kedélyeket. Az S. O. S. gyermekfalu hazai szervezete az építőkre, az építők az építést hátráltató objektív körülményekre, té­nyezőkre, s arra hivatkoztak, hogy a fokozott minőségi követelmények ugyancsak próbára tették őket”. Az idegeskedések és bi­zonytalanságok után 1986. április 18-án megérkezték az első gyerekek is! Erről így számolt be a Népszabadság helyi tudósító­ja: „A csinos, tetszetős torn-á- cos házból tányércsörgés hal­latszik. A battonyai S. O. S. gyermekfalu első lakóépüle­tében, az ebédlőiben öten ülik körül az asztalt: a négy Szala'i-testvér, a 14 éves Ani­kó, a 12 éves Katalin, a 11 éves Csilla és a 7 éves Já­nos, no meg Darák Veroni­ka, aki hivatásul választotta a gyermekek nevelését, gon­dozását. A délelőtti fészekra­kás után ez az első közös ebéd. Először ül így életében együtt a négy testvér. Elő­ször ettek annak főztjéből, aki anyjuk helyett anyjuk létt... Zsom Lajos, a falu vezetője azt mondja, a hely­béli kisiskolások már nagyon várják új társaikat”. Ez volt tehát áprilisban. És mi a helyzet ma? Két dolog biztos: Szeptember 27- ón fel kell avatni a falut, a másik, hogy a gyermekfalu erre külsőleg már készen is áll — szemet gyönyörködte­tő, lombos, pázsitos, tele élet­tel, látszólag legalábbis! — Hát teltház az még nincs — mondja Jász József, a gyulai Gyermek- és Ifjú­ságvédelmi Intézet igazgató­ja, aki a gyerekek beköltöz- tetését irányítja és felügyeli a gyerynekíalu nevelőmunká­ját. Így folytatja: Az április­ban érkezett 15 gyereket kö­vetően eddig újabb 16 gyer­meket helyeztünk el. Mivel mindössze kilenc nevelőanya van jelenleg Battonyán, és a hiányzó helyekre a kivá­lasztás még eltart egy dara­big, a szeptember 27-re ter­vezett ünnepélyes faluavatás is csak „félházzal” fogadja majd a vendégeket. A 200 egynéhány S. O. S. gyer­mekfaluból nem ez az egyet­len egyébként, amely a le­hetségesnél kisebb létszám­mal kezdte (kezdi) a műkö­dését. Minden kezdet nehéz, mi meg még ilyet nem is csináltunk. Végül is minden­képpen örülünk neki, hogy van egy ilyen, falunk! K. P. Egységes tanárképzés Pécsen Az új tanévvel fontos sza­kaszába lépett az egységes tanárképzés kísérlete a pé­csi Janus Pannonius Tudo­mányegyetemen. A kísérlet lényege, hogy egyetemi szin­ten képeznek olyan tanárom kát, akik általános és közép­iskolákban egyaránt oktat-1 hatnak. A program 1983-ban kezdődött, és öt év a tanul-1 mányi idő, az első végzett hallgatók tehát 1988-ban hagyják el a Janus Panna-1 n-ius Tudományegyetemet. Az országos jelentőségű oktatáspolitikai kísérlet ed­digi tapasztalatait Ormos Mária, a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora foglalta össze az MTI pécsi munkatársának. — Arról már se az egye­tem falain belül, se azon kívül nincs vita, hogy kell-e, érdemes-e folytatni az új tí­pusú pedagógusképzést, mert egyértelművé vált. hogy kell és érdemes — állapította meg. — Most már inkább részletkérdésekről, újabb módszerekről és még jobb megoldásokról vitatkoznak az oktatók, s arról: miként fejlesszék tovább, hogyan tökéletesítsék az egységes képzés programját. A képzés egyelőre csak társadalom­tudományi szalkökon. törté­nik, mégpedig négy nagy oktatási—szervezeti egység­ben: a pedagógiai intézetben (neveléstudomány, pszicho­lógiai, közművelődés), a tör­ténelmi és nemzetiségi inté­zetben (történelem, német és szerbhorvát nemzetiségi nyelv), a nyelvi és kommu­nikációs intézetben (magyar nyelvészet, valamint orosz, angol, francia és ólasz nyelv) és a művészettudományi in­tézetben (irodalomtudomány, rajz és ének). Az egyetem kezdettől fog­va magasabb követelménye­ket támasztott, illetve tá­maszt az egységes tanárkép­zésben résztvevő hallgatói­val szemben, mint a többi hasonló felsőoktatási intéz­mény. Ennék köszönhető, hogy az átlagosnál többet ta­nulnak a diákok, és többet is teljesítenek. Nagyobb a készségük az önálló munká­ra és nagyobb a vállalkozó kedvűik a nehéz feladatok­ra. Sokat kell beszélniük a foglalkozásokon, s ennek ál­dásos hatása már érzékelhe­tő: gazdagabb, teljesebb a beszédkészségük, mint az egyetemi hallgatóknak álta­lában. Úgy tűnik tehát: job­ban felkészítik őket a leen­dő hivatásuk nehézségeire. Negyven éve indult a falujáró-mozgalom MAGVETÉS „A falujárásnak az egész magyar vidéket átfogó moz­galommá kell fejlődnie!” — hangzott a Magyar Kommu­nista Párt felhíyása 1946. szeptember 20-án. A felhívás nyomán vonat­ra és teherautóra ültek mun­kások és értelmiségiek, hogy minden ellenszolgáltatás nél­kül a gépszerelők ekéket ja­vítsanak, építőmunkások utakat egyengessenek, cipé­szek lábbeliket talpaljanak, orvosok fogat húzzanak és orvosságot írjanak fel, ügy­védek jogi tanáccsal szolgál­janak. „Templomokat, isko­lákat, utat, hidat, kutakat, kul tárházakat javítanak, meg gépeket, szerszámokat edényeket, szegényparasztok lakásait hozzák rendbe ... a telekkönyvi szakemberek az új gazdáknak beadványokat, kérvényeket fogalmaznak, eljárnak az ügyekben a jo­gászok a hatóságoknál” — összegzi az MKP a falujárás első tapasztalatait. A falujá­rás a községi pártszervezetek erősödését hozta magával, Olyan teki-nitélynövékedés-t, amely bizalmat szült. összegezve a fenti vázlatos felsorolást, mai szóhasználat­tal így fejezhetnénk ki: a szövetségi politika magveté­se a falujárás volt a felsza­badulást követő esztendő­ben. Ugyanakkor a türelmes szövetségi politika évei is voltak ezek. A Magyar Kom. mun-ista Párt így utasítja a falura utazókat: „Ne avat­kozzanak be az elvtársak szervezeti kérdésekbe, sze­mélyi viszályokba, hanem ilyen tapasztalataikról, azon­nal tegyenek jelentést a fe­lettes, járási, vagy megyei ve­zetőségnek. Általában visel­kedjenek a városi elvtársak pártszerűen, óvakodjanak minden fölényeskedéstől. A falulátogatásökat ne használ­ják fel sem bevásárlásokra sem ivásra.” Ma is megszív­lelendő útmutatás ez — még akkor is, ha az a szakadék, amely 1946-ban a város és a falu között tátongott, ma már nem oiyan széles. A számos tanulság mellett még kettőt. A-falura érkező munkások magától értetődő­nek tartották azt, hogy a se­gítségnyújtás mellett még kultúrelőadásokat is tartsa­nak. Ez még nem a „csasz- tuska korszak”, Bartókot és Kodályt énekelték, József Attilát szavaltak. Nemcsak kultúrát vittek a falukba, hanem tanultak is a ma­gyar vidéken élőktől. Hiszen ezek a munkások részben fa­lun születtek, apjuk, vagy nagyapjuk még zsellér és nincstelen volt. Tanultak te­hát, hiszen a falunak min­dig volt mondanivalója. Negyven év múltán csak ak­kor tudjuk megérteni, hogy miért sikerült az 1956-os fegyveres ellenforradalom leverése után egy-két esz­tendővel a mezőgazdaság szocialista átszervezését meg­valósítani, ha ismerjük az „előtörténetet”. Az a mag, amelyet 1946- ban elvetettek, megfogant és szárbaszökkent. Tudjuk, hogy volt jégverés is, tudjuk, hogy voltaik olyan esztendők, ami­kor tragikus torzulások szikkasztották a vetést, még­is ma ennek a magvetésnek a gyümölcseit tesszük gyer­mekeink elé. Ruttkay Levente Magyar Lajos-díj újságíróknak A Magyar Sajtó Házában szerdán tartatta alakuló ülé­sét a Magyar Lajos-díj ala­pítvány kuratóriuma. Az egymillió forintos alapít­ványt Péchy Blanka színmű, vésznő tette a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsé­ge javára, néhai férje, Ma­gyar Lajos emlékére. Az ala­pítvány kamataiból Magyar Lajos-díjfoan évente három olyan kiemelkedő újságíró részesülhet, aki legalább 10 éve működik a pályán, szak­területének kiváló ismerője és a magyar nyelvet igénye­sen és magas színvonalon műveli. Á faluközösségért — ölttevékenyen ÉRTELMISÉG NÉLKÜL IS LEHET A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat tizenötezer forint értékű könyvvel ajándékozta meg a bábony- megyeri olvasókört. Tabon Belovácz József könyvtár- igazgatóval és Somogyi György nagyközségi nép­front-titkárral beszélgettünk arról, milyen út vezetett a közösség életében eddig a napiig. — A környék aprófalvai- ból a közigazgatás és az ok­tatás centralizációja folytán a hetvenes években elván­dorolt a lakosság, különö­sen az értelmiség — 'emlé­kezik Belovácz József. — Azon törtük a fejünket, hogy az így gazdátlanul maradt településeken hogyan lőhet­ne a még ott maradiakat összehozni, művelődési igé­nyeiket felkelteni. Az alap­ötletet az adta, hogy So­mogybán a kiegyezéstől-kezd- ve működték olvasókörök: ezek közösségi és közműve­lődési célokat egyaránt ma­guk elé tűztek. Ezt, a má­sodik világháború után el­halt hagyományt próbáltuk meg újraéleszteni. Népfront esték, beszélge­tések során igyekeztek kipu­hatolni, hogy mire lenne igényük, mi érdekli őiket. ' Sokat segített az emberek megnyerésében a. mozi. A Mozi-üzemi Vállalat a tizen­egy faluiban megszüntette a vetítést, mert ráfizetéses volt. A megalakuló körök azonban vállalták azt a fel­tételt, hogy legalább ötven főt, toboroznak, és így „visz- szakapták” a kéthetenkénti vetítést, amelyet a kölcsön­kapott gépekkel a tabi könyvtár bonyolít le. — 1983 decemberében ala­kult meg Bábonymegyer me­gyeri részén és Torvajon, 1984 januárjában pedig Za­lában az olvasókör — foly­tatja a történetet Belovácz József. — Az egyesületek önfenntartók, a havi tíz fo­rintos tagsági díjból és a gazdálkodó szervek eseten­kénti támogatásából élnek. Pontosan kidolgozott alap­szabály szerint működnek, maguk közül elnököt és ve­zetőséget választanak. Két­hetente TIT-előadók -tarta­nak ismeretterjesztő előadá­sokat. Megyerben emeH-ett sikerrel zárult az asszo­nyoknak szervezett szabó- varró tanfolyam. Harminc tagú pávakör és néptánc­csoport is alakult, akik ta­vasszal már a taibi művé­szeti szemlén is bemutat­koztak. A megyei könyvtár­tól kapott rádiós magnó se­gítségével népdal-gyűjtésihez is hozzáfogták. Az olvasókörök nagyjá­ból azt a közművelődési fel­adatot látják el, ami a klub­könyvtárak hivatása lett volna. Az nem sikerült, ez igen. — Nagyon sokat számít az, hogy ezek öntevékeny egyesületek — magyarázza Somogyi György. — Bebizo­nyosodott, hogy ezek a fa­lusi emberek akarnak vala­mit, de szabadabb -keretek között. Itt -maguk közül vá­lasztják ki az arra érde­mesnek tartott vezetőt, s ő lelkesebben végzi feladatát, mivel azt nem felső - utasí­tásra, hanem a faluközösség kérésére teszi. Az is nagy vonzerő, hogy figyelembe vesszük az érdeklődésüket, olyan orvosi, gyógyszerésze­ti, jogászati, mezőgazdasági és egyéb közhasznú előadá­sokat szervezünk nekik, amilyent kérnek. Nyitni kel­lett feléjük, s akkor nyitot­tak ők is. — Lehet hinni az ilyen­fajta egyesületek közösségte­remtő erejében? — Az volt a-z egyik alap­vető cél — mondja a könyv­tárigazgató —, hogy az egy­más és a közügyek iránti közömbösséget legyőzzük. Sikerült. Komolyan veszik az alapszabályban és a házi­rendben foglalt magatartási normáka-t, a rendbontókat, ittasan érkezőket -kizárják soraikból. Új tag csak két alapító tag ajánlásával lép­het be az egyesületbe. Több­ször előfordult, -hogy ha a közösség egy tagja bajba került, társadalmi munkában siettek a segítségére. — A körök teljesen önál­lóak. — Azt is jelenti ez, hogy magukra -hagyottak? — Nem. Szükség esetén szakmai, szervezési segítsé­get ad a tabi könyvtár. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa pedig koordinációs bizottságot hozott -létre a fa­lu-közösségek segítésére. A népfront csatornáin -eljut ide a szavuk, s a társadalmi szervezet közvetítésével be­kapcsolódhatnak az országos pályázatokba. Most készül egy tájékoztató füzetke az újonnan alakuló és -már mű­ködő körök számára, a tud­nivalókról, lehetőségekről. — Visszatérve a há-bony- m-egyerlekhez — hogyan to­vább? — Eddi-g az Iskola torna­termében „vendégeskedtek”, a tabi Béke Tsz segítségével azonban az őszre önálló he­lyiségbe költözhet az egye­sület A szövetkezet rendel­kezésükre bocsátja és a tag­ság segítségével- rendbe hoz­za egy használaton kívüli épületét. A napokban dol­gozzuk ki az ősszel alakuló körök — Tengőd, Bedegkér és Bábony — programját. Idén mindenhol -tíz -előadás­ból álló gazdatanfo-lyamot indítunk. — Már eddig is sokat se­gített a tabi Á-fész, a ta­nács, a megyei könyvtár, vagy a daránypuszta-i álla­im! gazdaság, mely baszt adott augusztusban az Or- szá-gház meglátogatására — egészíti' ki a -terveket Somo­gyi György. — A jövőben azonban szeretnénk azt, hogy írásba foglalt együttműkö­dés l-egyen a kör és a tá­mogató gazdálkodó szervek között. Ebben vannak is partnereink, hiszen a mun­káltatónak is érdeke, hogy dolgozói -műveltebb, -érdek­lődőbb emberek legyenek. A továbbiakban pedig azt len­ne jó elérni, hogy ezek a közösségek az elöljárók előtt is hangadói, képviselői le­hessenek egy-egy település lakosságának. A Tabtól távolabb eső falvaikban is több helyről érdeklődnek, van, ahol már megalakult, vagy éppen most -indul hasonló közmű­velődési — olvasó- vagy gaz­dakör. Különösen olyan he­lyeken, ahol a Lakosságnak már nem maradt'más, mint egy üresen kongó művelődé­si otthon vagy elhagyott is­kola. A megyeri példa egye­lőre -egy kicsit ta-lán szo­katlan, de úgy látszik, be­vált. S ha egy „kísérlet” be­tölti hivatását, érdemes kö­vetni. « Tcrsztyánszky Krisztina

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents