Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-03 / 207. szám
1986. szeptember 3., szerda Somogyi Néplap 5 A bogiári kápolnatárlatok nyári sorozatának hagyománya, hogy a kortárs képző- és iparművészek mellett egy- egy hónapra bemutatja a hitélet, az egyházi szertartások során évszázadok alatt felgyűlt gazdag tárgyi és képzőművészeti anyag egy- egy kisebb válogatását is. A Veszprém Egyházmegyéi Múzeum anyagából származó két kápolnakiállítás az idén különösen értékes ritkasággal szolgál: a templomi szertartások eszközei, ereklyéi mellett egy eredeti Dürer-metszetsorozat is helyet kapott. Albrecht Dürernek, a német reneszánsz festészet legkiemelkedőbb alkotójának megnyílik, s az ablakon át, a háttér távolában sziklás csúcsok, ligetek tűnnek elő, éppoly pontosan, kidolgozva, mint a kép előtere. A térhatáshoz a perspektíva törvényeinek mesteri alkalmazása mellett a fények és árnyak igen aprólékos „vonalkázása” is hozzájárul. Bodorodnak a felhők, vadul burjánzanak a növények, szinte tapinthatók a faajtó repedései, libbennek a függönyrajtok és súlyosan omlanak alá a ruhák, a fejfedők. Minden apró részlet a helyén van. S nem csak a tárgyi világ ilyen hiteles. Szinte minden metszeten nagy a sokadalom: angyalok, papok, pásztorok, polgárok, vízfestményei, fa- és rézmetszetei, tolira jzai közül bizonyára sokait ismer a közönség. A vörös kápolnában látható, Mária életét bemutató teljes fametszetsorozat azonban több, ritkábban látható darabot is tartalmaz. A ciklus bibliai történetet kísér végig Mária szüleinek, Joachimnak és Annának találkozásétól kezdve Mária születésén, eljegyzésén, Jézus születésén, a napkeleti bölcsek imádásán át egészen a már fél növekedett gyermek búcsúzásáig. A vallási tematika azonban jó alkalmat adott a művésznek, hogy korának, a XIV. század elejének nürnbergi polgárait és nemeseit jelenítse meg. A családi élet meghitt pillanatai, a részletező Ikörnyezet- rajz, a valós arcvonások és mozdulatok a fennkö'lt gondolatok ellenére is természetesek, realisztikusak, a mindennapi élet jeleneteit idézik szemünk elé. A sorozatot szemlélve már távolról is szembeötl’ik a képek ritmikusan ismétlődő, mégis változatos szerkesz- tettsége. Az egyik jelenetet boltív, a másikat kettős ív, a harmadikat gótikus csúcsban végződő falfelület fogja keretbe. Dürer különös gondot fordít a térbeliség ábrázolására. .A templomok, épületbelsők ismétlődő ívei, zegzugai, díszes -oszlopai minden esetben realisztikusan éreztetik a tér mélysé-' gét. Sok esetben ez a tér napi élet során előkerülő tárggyal is találkozhatunk. A késő-barokk korból és a múlt századból származó tárgyak többsége természetesen az istentiszteletek kelléke: aranyozott kelyhek, díszes oltárszentségtartók, feszületek, gazdagon hímzett oltár térítők. Különlegesség a Boglárról származó, kézzel metszett üveg kehely, a míves talapzatom álló, gyöngyökkel ékesített parányi ereklyetartó, vagy a Krisztus m^gkereszte lését miniatűr ezüst domborművön megörökítő szenteltvíztartó. Míg ezek rendeltetését ' többnyire a modern kor embere is isimeri, talán kevesebben tudják, hogy a két szélső vitrinben kiállított, igen értékes * ón tárgyak — tálak, kancsók, kupák —, a nagyheti szertartás kellékei. Olajszenteléshez, tűzszente- léshez használták őket. Egykor mindennapi eszközök voltaik: ma azonban koruk, anyaguk és kidolgozásuk egyaránt értékké emeli őket: mind régészeti leletként, mind művészeti alkotásiként. A ritka élményt nyújtó kettős tárlatot — amelyet dr. Dávid Katalin művészet- történész rendezett — még szeptember 14-ig megtekinthetik az érdeklődők a bogiári kápolnáikban. Tersztyánszky Krisztina nyomában s mindegyikük arca figyelemre méltó, kifejező. Jellegzetes vonásaikkal a mindennapi életben is találkozhatnánk. Az életkópszereűn megfogalmazott bibliai ■ jelenetekhez annyiban hasonlíthatók a kék kápolna kegytárgyai, j. hogy. -itt is több, a mindenSzenvedélyes gyűjtőmunka Idős emberek törölgetik féltve őrzött — ifjúságuk mozdulatlanná dermedt idejére emlékeztető — porcelán nippjeiket a vitrinekben úgy, ahogy dr. Király István Szabolcs,. az 503-as ipari szakmunkásképző intézet igazgatójának keze puhán végigsimogatja egy mezőgazdasági motormonstrum munkában elfáradt alkatrészeit. Mint utóbb kiderül, a hatszáz kiló tömegű, négy lóerős „régi míves munka”, a legkedvesebb darabja annak a gyűjteménynek, melynek létrejötte, illetve folyamatos gyarapítása az ő nevéhez fűződik. — Mi volt az indíttatása annak a szenvedélyes gyűjtőmunkának, melynek eredménye: a csaknem félszáz technikai „csoda” Ádándon látható? — Mezőgazdasági gépész- mérnök vagyok, tehát eleve vonzódom a masinákhoz. Tíz évig tanítottam a csurgói mezőgazdasági szakmunkás- képzőben. S miközben a gyerekek figyelmét a legújabb technika, a legújabb eredmények felé próbáltam irányítani, észrevettem, hogy érdeklődésük, a gépek iránti szeretetük mindinkább a régi, 50—100 éves technikáé. Tudatosult bennem, hogy ezekről a kincsekről nemcsak beszélni kell, hanem meg kell menteni őket. 1975- től lehetőségem volt a megyei levéltárban bogarászni a szakirodalmat. Nyomon követhető volt, hogy az uradalmakban — a múlt századtól — milyen mezőgazdasági eszközöket használtak, hogy a Nyugat-Európá- ban honos gépek hogyan jutottak be az országba és mennyire terjedtek el. Primer forrásból lehetett fölvázolni a kiegyezést követő mezőgazdasági fejlődést. Nyilvánvalóvá vált, hogy a tőkeerősebb uradalmak előbb alkamazták a kapitalizálódás fejlettebb fokán levő országok agrár technikáját, amelynek következtében nemcsak technikailag, de szervezési formáit tekintve is fejlődött a mezőgazdaságunk. — Kutatásai során milyen tapasztalatokat szerzett Somogy megye mezőgazdaságával kapcsolatban? — Megyénk természeti adottságánál fogva ma is jellegzetesen agrár megye. S ez” a jellege még erősebb volt a műfc évszázadokban. Az agrái^Srténeti szakirodalom, valamint a levéltári ’ kutatás alapján tudjuk, hogy ■ — bár nem ellentmondás mentesen — a mezőgazdasági termelést az országos szintnek megfelelő korszerűsítés jellemezte. — Milyen ellentmondás volt a fejlődésben? — Például itt az országos átlagot meghaladó számú cséplőgépet használtak — de marokrakó-, kévekötő- és kaszálógép is volt —, ám az akkori legfejlettebb technikát képviselő gépek mellett a többévszázados technika is jelen volt a talajművelésben. A gépek gyorsabb elterjedésének akadálya a megfelelően képzett gépkezelő, valamint a javításhoz értő szakember hiánya is volt. Az egyszerűbb, fából készült eszközöket még ügyes faragó-béresek készítették és javították, a bonyolultabb felépítésű, több fémet is tartalmazó gépek javítása azonban már szakembert követelt. Beszélgetésünk hajója többször is megfeneklik egy- egy gépnél, elragadtatással, szakmai értéssel magyarázza működésüket, csillogó szemmel ecseteli koruk jellegzetességeit, ám magáról, az életéről nem szívesen beszél. Szó esik a forradalmi változást hozó Sack-ekéről, a nyomáskényszerről és a fordáról, a késes csoroszlyáról és a fagerendelyes ekéről. Lassan kibontakozik az évezredes múltú magyar mező- gazdaság több mint egy évszázados története, kutatásának témája. Csak mellékesen említi, hogy munkáját a német és angol nyelvtudása segíti, hogy családja már hozzászokott ahhoz, hogy szabadidejének nagy részét könyvtárakbalh tölti. A keszthelyi Helikon .könyvtártól a ^szegedi Somogyiig minden •jŐLefitős ‘bibliotéka tagja. A Magyar könyvek Pekingben Először szerepelnek magyar könyvek Pekingben, a szeptember 5—11 között tartandó nemzetközi könyvkiál- iításon. A Kultúra • Külkereskedelmi Vállalat , a ma-, gyár . könyvkiadás legújabb terméséből válogatott anyagot mutat be tizennyolc könyvkiadó tevékenységét reprezentálva. Több, idegen nyelven készült könyvet is bemutatnak a magyar részlegben: ezek az Akadémiai és a Corvina Kiadó 1985— 86-ban megjelentetett tudományos és művészeti kiadványai. Az előzetes hírek szerint a legnagyobb érdeklődés a tudományos könyvek iránt várható, elsősorban szak- könyvtárak .és egyetemek részéről. -A Kultúra ennek megfelelően állította össze a magyar könyvkiadás sokszínűségét érzékeltető válogatást: a kiállított 300 kötet több mint kétharmada társadalomtudományi, közgazdasági, műszaki és orvostudományi témákkal foglalkozik. A tudományos könyvekhez kapcsolódóan oktató- prqgramos videokazettákat is ajánl a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat a nemzetközi könyvkiáüításon. Alekszi Andrejev A KISEMBER Koszta Zaprjanov autó- búszr^száll Leül. A kocsi • rendeden hqiad. De egyszerit csak kiáítá§ok atsza- nak. '■M, . ^ — Ez a tuskó,,, még ’vezetni se tud! — Hogyan kaphat egy ilyen jogosítványt? — Eh, ha én lennék a közlekedésnél az igazgató, hamarosan kiadnám az útját! A hivatalban a kollégák egyöntetűen az idős igazgatót s'zapulják. — Ezt a kérdést egész másképp kéne eldönteni, nem így ... — Magától értetődik. De egy ilyen középszerű egyén . . Ha én lennék az igazgató, sokkal jobban intézném a dolgokat. Az étkezdében Zaprjanov a gépírónőkkel ül egy asztalnál, akik a mesterszakács által főzött ételek fölött ítélkeznek. — A levesben nincs rántás, a párolt húst máshogy kell fűszerezni.... — Kész csoda ilyesmit létrehozni .. . Munka után Koszta a •stadionba siet, hogy megnézzen egy bajnoki mérkőzést. A csapatok elég technikásán játszanak, a védekezés és a támadás gyorsan váltja egymást. De mindenfelől a következőket lehet hallani: — Hu-u-u! Ne oda, balra! — Ezek a fiúk ugatják a taktikát. — Ki tanítsa meg nekik, ha az edző sem ért hozzá! A meccs után Zaprjanov ellátogat egy ismerős fogorvos családhoz. A hallban leültették a tv elé, a képernyőn épp egy művészi filmsorozat befejező része megy. — A forgatókönyvíró ötlete nem volt rossz — mondja a háziasszony — de a kidolgozáshoz már nem értett. — A, dehogy, a rendezőben van a hiba! Hogy miért nem adnak az én kezembe egy ilyen forgatókönyvéi, majd meglátnád, milyen filmet csinálnék belőle! Koszta Zaprjanov hazafelé ballag az alkonyaiban, és a fejében keserű gondolatok 'kergetöznek. Ez a város egyszerűen zsúfolva van tehetségekkel; kiváló mesterekkel, szaktekintélyekkel és pótolhatatlan specialistákkal. Csupán ő nem tud forgatókönyvet írni, ö nem képes' ízletes ebédet főzni, ő nem képes árra. hogy a fut- ballpályávn észrevegye ,a hibát, 6.--nem tudja, hogyan kellene vezetni ezt a vállalatot, ahol dolgozik, ő nem tud folytatásos filmet rendezni, és ő nem tudja rendbe tenni a közlekedést.. . Milyen kisember ő. csupán egy közönséges tervezőmérnök. Nem is csoda, hogy még egy Olyan egyszerű dolgot sem tudott elintézni, hogy a lányát fölvegyék a nyelvtagozatos gimnáziumba. Fordította: Mi gray Ernőd közeljövőben ausztriai kirándulását is az állami levéltárban kezdi majd. — Mikor és hol talált rá az első muzeális értékű gépre? — A Somogy megyei múzeumban tudták, hogy mező- gazdasági technikatörténettel foglalkozom. 1981-ben értesítettek, hogy a felsőimocso- ládi hegyen találtak egy — feltehetően — régi gépeit, ha érdekel, nézzem meg. Hát hogyne érdekelt volna! Szinte megkövültén néztem az 1910-es évékben készült masinát. Szenvedélyem ekkor kezdődött és azóta véglegessé vált, A kutatás 'is nagy öröm, de ezeket a gépeket az életben látni, megfogni, megjavítani és megőrizni a jövőnek az igazi élmény. — Hogyan talált rájuk? — Gyakran nehezen válnak meg tőlük az idősebb emberek, hiszen féltett kincsük. Megóvták a hitelezőktől, a háborúktól, azt ötve-_ nes évek elején a tépszszer-i^s;. vezőitől, megmentették a **• kispajtások vasgyűjtést akcióitól és nem utolsó sorban a rozsdától, őrizgették, takargatták, puha szénába ágyazták a pajtákban. Sokszor csak néhány száz forintot kértek a gépekért, de kaptunk ajándékba is. — Melyik a gyűjtemény legöregebb darabja? — Az ádándi mezőgazdásági- szakmunkásképző intézetben levő gyűjtemény, .sajnos. még nem mondhatja magáénak, de talán hamarosan odakerül: egy 1870-és evekben készült Kühne szöges cséplőgép. Somogyjádi idős embereké és érthető —... hiszen egy kicsit a múltjukhoz ragaszkodnak — nehezen válnak meg tőle. A kedvencről már beszélgetésünk elején szó esett, a'., Gartz és társa által 1916-ban gyártott Bánki—Csonka-féle motorról. Amint dr. Király István Szabolcs mondta, a ■magyar technikai fejlődésben igen jelentős szerepet játszó két szakember — Bánki Dooát és Csonka János — méltó arra, hogy ilyen formában, is emlékezzünk rájuk, megbecsüljük munkásságukat. Tamási Rita Egynázművészoti kiállítás Bogláron Reneszánsz és barokk kincsek Agrártörténeti emlékeink
