Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám

1986. szeptember 3., szerda Somogyi Néplap 3 HÁTTÉRBEN A titok: a jószágszeretet Mivel a lakosságnak nincs közvetlen kapcsolata az Ipa­ri Szövetkezetek Áruforgal­mi Közös Vállalatával, ke­vesen és keveset tudnak mű­ködésükről, feladataikról. Pe­dig legtöbbször ennek a vál­lalatnak a munkáján is áll, mikor és mennyiért készül el egy-egy termék a 23 tag­szövetkezetben. A döotőem ipari — ezen be­lül is építőipari, vas- és fa- megmunkálással foglalkozó — szövetkezetek anyagellá­tását biztosító vállalat igaz­gatója, Nagy Gábor így ösz- szegezte majdnem húszéves fennállásuk legfőbb felada­tait: — 1968-as megalakulásun­kat az akkori anyagbeszerzé­si nehézségek indokolták, és máig is érvényes szempont, hogy a vállalatunkon ke­resztül megrendelt anyagok — mivel nagy tételben és legtöbb esetben közvetlenül a gyártóktól kerülnek a tag- szövetkezetekhez — olcsób­bak, mintha külön-külön, akár az üzletekből, akár a nagykereskedelemtől vásá­rolnák a szövetkezetek. Más­részt mentesítettük tagjain­kat egy anyagbeszerzői ap­parátus fenntartásától és a szállítást is magunkra vál­laltuk. — Mibe kerül ez a szö­vetkezeteknek? — A tagok 150 ezer fo­rint vagyoni betéttel tár­sultak be a közös vállalat­ba : köztük somogyiakon kívül van 7 más megyében működő tagunk is. Ha fennállásunk idejét te­kintjük, akkor újdonságnak számít, hogy két éve kisipa­rosokat is kiszolgálunk. Évente mintegy 300 rendsze­resen visszatérő vásárlónk van. — Önök az évek során többször is átalakultak. Miért volt erre szükség és mennyiben segítették ezek a szervezeti változások a haté­konyabb munkát? — Megalakulásunkkor a kaposmérői építőipari szövet­kezet gesztorságával kezdtük a munkát, később 1974-ben önállóak lettünk, majd nyolc évvel ezelőtt hoztuk létre a közös vállalatot és ez most már a végleges formának te­kinthető. A változásokat az élet hozta magával, s ér­dékességnek megemlíteném azt is, hogy a valamikori gesztor ma már például nem tagja a közös vállalatnak. Az önállóság természetesen bennünket is arra késztetett, hogy miinél gazdaságosabban végezzük a munkánkat. A beszerzéseket 2, illetve 4 százalékos jutalékkal vállal­juk, ez a tagok megítélése szerint is kedvező. — Mennyire gyorsan tud­ják beszerezni a kívánt anyagokat? , — Ez változó. Van, hogy azonnal, innen a kaposvári raktárból tudunk szállítani, de bizonyos anyagok eseté­ben — például tetőcserép — sajnos előfordul, hogy hóna­pokat is várni kell. A kész­letünk meglehetősen kicsi, mindössze 4—5 millió forint, ebből forgalmazunk évente 120 millió forintot, aimi azt jelenti, hogy nálunk nagyon gyors a forgási sebesség. Gondosan kell figyelnünk arra, mit szerzünk be rak­tárra, mert ezt a szűkös árukészletet sokszor kell megforgatni ahhoz, hogy nyereséget érjünk el. — Ehhez gyors és meg­bízható anyagbeszerzőkre is szükség van. — Jelenleg egy öttagú anyagbeszerző csoporttal dol­gozunk. Egy, a budapesti ki­rendeltségünkön az azonna­li megrendeléseket intézi, a többiek járják az országot. — Milyen lehetőségeik van­nak a tagoknak arra, hogy a közös vállalat munkájával kapcsolatos észrevételeknek, kéréseknek hangot adjanak? — Évente két alkalommal igazgatótanácsi ülést tar­tunk, ebben a tagszövetke­zet és a kisiparosok is kép­viseltetik magukat. A ne­gyedévenkénti igazgatósági ülésen pedig a közvétlen vállalatirányítási kérdések vannak napirenden. Tulaj­donképpen ez a szervezet irányítja a munkánkat. Mindkét fórumon felvetődött az a kérés, hogy gyorsabban szállítsuk ki a megrendelt anyagokat, versenyeztessük a gyártókat. Ez nem minden esetben valósítható meg, mivel vannak olyan termé­kek, amelyeket csak egyet­len gyártótól tudunk besze­rezni. Javítana a szállításo­kon az is, ha nagyobb kész­lettel dolgozhatnánk, de eh­hez a betéti vagyon növelé­sére lenne szükség. A kész­leteink nagysága hat a nyereségünkre is. Az idén a tervezettől valamivel kisebb, 1.8 millió nyereséggel szá­molunk. — Ez azt jelenti, hogyha növelni akarják a nyeresé­güket, akkor módosítani kell az eddigi gyakorlaton? — A jövő útja minden­képpen az, hogy nagyobb készletekkel tudjunk dolgoz­ni. Ez biztonságot adna a tagszövetkezeteiknelk is. Ma még ugyan az árban érvé­nyesíthetők az anyagbe­szerzés magasabb árai is. de a versenyben hosszú tá­von csak az jár jól, aki ol­csóbban és biztos, helyről kapja meg a gyártásihoz szükséges alapanyagokat. Nagy Zsóka Napirenden a munkaegészségügy A Magyar Nők Országos Tanácsa elnökségének ülése A dolgozó nők munka­egészségügyi helyzetéről tár­gyalt keddi ülésén a Magyar Nők Országos Tanácsának Elnöksége. A testület megvi­tatta és elfogadta az Orszá­gos Munka- és Üzemegész- ségügyi Intézet ezzel kapcso­latos jelentését az 1982—1986 közötti időszak tapasztala­tairól. Az elemzésből kitűnik, hogy a női dolgozók munka- körülményei 1982 és 1986 kö­zött mérsékelten javultak. A főként nagyobb üzemeknél, vállalatoknál megvalósuló kedvező változások mellett azonban az általános helyze­tet befolyásolják a kisebb üzemekben, szövetkezetek­ben, melléküzemágakban megoldatlan higiénés prob­lémák. További — előre nem látható — következmények­ké! járhat a vállalati gazda­sági munkaközösségekben a nők foglalkoztatása, illetve munkaegészségügyi helyze­tük megítélése. Ebben az időszakban az intézet és az irányítása alatt áliló szakterületek több szem­pontból is foglalkoztak a nő­ket érintő munkaegészség­ügyi kérdésekkel. E felméré­sek eredményeképpen olyan intézkedéseket, illetve intéz­kedésekre vonatkozó javas­latoikat dolgoztak ki, ame­lyek javíthatnak a nők hely­zetén. Az elmúlt években az Or­szágos Munka- és Üzem­egészségügyi Intézet meg­vizsgálta azt is, melyek azok az iparágak, ágazatok, ahol a legnagyobb a dolgozók meg­betegedési aránya, s ezért magas a táppénzes napok száma, és e helyeken melyek a jellemző munkaegészség- ügyi problémák. Ezek több­ségében^ például a textil- és élelmiszeriparban a nők ará­nya igen nagy. Az ő helyze­tükön is szándékozik javíta­ni az idén kezdődő komplex v izsgálaitsor ozat. A mezőgazdaságban dolgo­zók között a táppénzes meg­betegedés aránya a vizsgált időszakban nem volt magas, azonban az ágazat nagy ará­nyú fejlődése, gépesítése, a felhasznált vegyi anyagok és az új technológiák veszélyes­sége miatt itt is végeznek majd felméréseket. A zöldségkínálat jó marad Aszály után Németh Gyula, a Zöldért főosztályveze­tője mondta: — Lehet, hogy meglepő dolgot állítok, de az aszály okozta károk nem befolyá­solták vállalatunk forgalmát dlyan mértékben, mint azt a kívüüiálliók gondolják. Ellen­kezőleg. Az történt a boltok­ban, ami ilyenkor történni szokott: az emberek tartva a zöldségfélék hiányától _ a szokásosnál nagyobb vásár­lásokba kezdtek és fellendí­tették a forgalmunkat. Igaz, hogy a megyében termelt árualap nem nyújt kellő fe­dezetet a lakosság ellátásá­hoz, de kapcsolatban állunk megyén kívüli termelőkkel is. A forgalom 80 százalékát a szerződésekre alapozzák, a fennmaradó mennyiséget pe­dig a kereslettől és a kíná­llattól függően szabadon vá­sárolják föl a nagytermelők- tők és az egyéni gazdálko­dóktól. Fontos követelmény, hogy a boltosok a szó szoros érteimében kereskedjenek. A boltos szabadon vásárolhat a kistermelőktől, ha a kereslet megkívánja. A lakosság éllá­tása így jobb lesz. Somogybán 400 tonna ubor­kára volt szerződésük, a szál­lítások azonban 200 tonnánál elakadtak. A hiányzó meny­nyiség ipari feldolgozásra került volna. Még tant a dinnyeszezon. A megye gazdaságaival 6 ezer tonna görögdinnyére szerződtek; s ebből 1500 ton­na exportra ment. Gondot Okoz, hogy a dinnye „lefutá­si idejét” a tartósan napos, száraz idő lényegesen lerövi­dítette, így a 2800 tonna ex­portkötelezettségből csak mintegy 2 ezer tonnát tud­nak teljesíteni. Kedvezőtle­nül hat az is, hogy a KGST- béli partner nem mindig fo­gadja az árut megfelelő ütemben. A legtöbb kárt a papriká­ban okozta a szárazság. A várt 150 tonna paprikából csak 60 százalék érkezik be. A teljes mennyiséget szintén a megye termelőinek kellett volna szállítaniuk. A papri­katermelő területek jelentős része olyan helyen van, ahol nem lehet öntözni. A burgonya forgalmazása az elmúlt évekhez képest je­lentősen visszaesett. A ko­rábbi 13—15 ezer tonna he­lyett csupán 5200 tonnára számíthatnak. Ennek ellené­re a megye burgonyaelláté- sával sem lesz baj. A kis termés az exporthiány miatt még sok is. Jelenleg 14 ezer tonna, őszi káposztára várnak. Itt 20 szá­zalék körüli kiesést okozott az aszály. 25 tonna káposzta kerül majd a savanyítóba szeptember közepén, és októ­ber elejétől már forgalmaz­zák is. Amit nem termelnek a gazdaságok Somogybán, azt megyén kívüli gazdálkodók­tól szerzik be. Ilyen a pri­mőr áru és a vöröshagyma. A szerződéseket öt évre kö­tik, ez garantálja a biztonsá­gos termelést, és a biztonsá­gos értékesítést is. A felsorolt gondok ellenére a vállalat eddigi eredményei a terveiknek megfelelően ala­kultak. Amit legfontosabb­nak tartanak: a lakossági ér­Húsmarha Pusztaszemesről — exportra „A vágómarha-termelés jövedelmezősége az elmúlt évek­ben csökkent. Ez az előállított export árualap minőségében és az üzemi érdekeltség romlásában is megmutatkozott. Az elfo­gadott árintézkedések alapvető követelménye, hogy ... a hús­irányú keresztezések jövedelempozíciója javuljon.” (Idézet a jövő évtől életbe lépő árintézkedésekből.) — Olyanok ezek a kisfoor­jalk reggel, mint az őzek. Ugrálnak, vdfaáncolnak. öröm nézni őket. Ebben a délutáni hőségben mór el­bágyadnak. Ketner József brigád veze­tő arca borostás,. Az is le­het, hogy az éjfél vetette háza, de a hajnal mér itt találta Amália ^telepen. — Kivált ellésidőiben nincs itt munkaidő. Farkas János ágazatveze- tőhiöz ez és az újimajori üSizőitelep tartozik,. Innen in­dul az egéSiZ tenyésztési fo­lyamat, hagy azután Kará­csonypusztáin befejeződjön a hizlalás Horváth Zoltán tőkésítés elérte a 114 százalé­kot, méghozzá úgy, hogy az árszínvonal a taivalyi szint és aiz országos átlag alatt ma­radt. Az idén a kevés termés mialtt a fogyasztók a koráb­binál jobban rászorultak a Zöldértre. A váMlaillatnál büsz­kék rá: a kirendeltségek áruforgalmi embereit és a boltosokat egyaránt anyagi érdekeltség ösztönzi, hogy mindenki számára elfogad­ható áron értékesítsék a készleteket. Ennek fontos szerepe van a piaci magán- kereskedői árakkal szemben. A Zöldért árai megbízható­ak, állandóak lettek, és ez sok, korábban elvesztett vá­sárlót visszahozott a cégnek. Terveik között szerepel a megyén kívüli forgalmazás növelése. Elsősorban a fővá­rost akarják célba venni. Szó van a vegyes áruik termelte­téséről és forgalmazásáról is, mint a hajdina, a naprafor­gó és a köles. Az exporttevé­kenység növelése szintén na­pirenden van. Jelenleg a leg­nagyobb feladatot a téli al­ma biztosítása jelenti. 100 tonna almára van szükségük. A többi árufélékből összesen 4 ezer tonna alappal igyekez­nek biztosítani a téld ellátást. L. R. ágazatvezető és Szálai Ernő telepvezető irányításával. Nézegetjük a békésien pi­henő állatokat, találgatjuk, melyik mutatja a legszebb húsfar máklat. Szalai Ernő megjegyzi: — Legalább egy évtizedes tenyésztői munka eredmé­nye ez. A pusztaszemesi termelő- szövetkezet hosszú évekkel ezelőtt a húsmarhatenyész- tésre szakosodott. Előbb a Tauirioa, később a Kaposvá­ri Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalat irányításéval számos fajtával kísérletez­tek. Keresték a piaci igé­nyéknek és a helyi adottsá­goknak legmegfelelőbb faj­tát. Horváth József elnök mondja: — A hatodik ötéves terv elején négyszáz húshasznú tehenünk volt, a tervidőszak végére kétszázzal akartunk növelni az állományt. Idő­közben azonban annyira romlott a húsmarha jövedel­mezősége, hogy csak százöt­vennel fejlesztettük az állo­mányt. — Ebben, az időszakban a veszteségek miatt több gaz­daságból eltűnt a szarvas- marha. — Mi kitartottunk. A dombok, a kiterjedt gyepte­rület, a korábban még meg­levő gyeptelepítési támoga­tás nálunk erre kínált lehe­tőséget. Aztán a hagyomá­nyoknak, az itteni emberek jós zágs.zere te tén e k, hozzáér­tésének is része volt ebben. És nem utolsósorban annak, hogy az itt nevelt hízómar­ha mindegyike exportra ment. Van olyan visszatérő olasz vevői, alti ki sem megy a telepre megnézni az álla­tót; látatlanban veszi meg. És még nem csalódott a mi­nőségben. Évente átlagosan három- százötven hízómarha indul innen a határokon túlra. — Libanoni vevők jártak itt legutóbb — mondja az elnök —, végignézték az egésiz tenyésztési folyamatot. „Gyönyörű ez a marba, visszük!” — mondták. — Az ilyen és az ehihez hasonló vélemények tartották a lel­ket bennünk. Mert a haszon nem sok volt! Sőt, egyre ke­vesebb lett! Az elles előtt álló állo­mány' a legelőre indul. A kisborjas gulya is a kijárat­nál tömörül! Sajnos az idei szárazságban kisültek a gye­pek. A mostani aszály nem csupán a növénytermesztők­nek okoz gondot, szenvedi ezt az állattenyésztés is. — Azért kihajtjuk az ál­latokat, mert kell a zöld a kicsiknek... — jegyzi meg Farkas János. — A napok­ban megépül az új sidótór. Nagyon kellett ez! A szilárd burkolat elkészültével — ki­számítottuk — évente nyolc­vanezer forint értékű takar­mányt tudunk megtakaríta­ni! Amikor a közelmúltban megjelent a jövő évtől ér­vénybe lépő új szabályozás, Pusztaszemesen nyomban számolni kezdtek. — A részletek még nem ismertek — mondja Szalai Miklós főágronámus —, de a húshasznú marhákra ér­vényes', kilónkénti három hatvanas átlagos áremelés a mi szövetkezetünknél hét- száznyolcvainnégyezer forint eredménynövékedést jelent. Ha ehihez hozzátesszük a kedvezőtlen adottságok miatt kapott támogatást, csaknem kilencszázezer fo­rint többletet hoz. A takar­mányok árváltozása — szá­mításaink szerint — ezt harminc-harmincöt ezer fo­rinttal csökkenti. De így is Vitathatatlanul, javul az ágazat helyzete. — Ezeket az intézkedése­ket a magunkfajta állatsze­retők örömmel fogadták — teszi hozzá Horváth József elnök —, ám hiányoljuk, hogy a húsimarha-rekonst- rukcióhoz — a többi állatte­nyésztési ágazattal szemben — nem kapunk támogatást. A mienkhez hasonló kis pénzű gazdaságokban, ahol nyolc-itíz éve létesültek az olcsó, faszerkezetes telepek, elodázhatatlanná vált a fel­újítás. Szalai Miklós közbeszól: — Mivel eniélkül nem le­het folytatni a munkát, csi­náljuk a magunk erejéből, ahogy tudjuk. Nagyobb gondnak én a gyepek hely­zetét látom. Újra kellene tele­píteni, felújítani — de erre már végérvényesen nincs anyagi erőnk. A magunk pénzéből' és megyei támoga­tással csak igen minimális, apró lépésekre van lehető­ségünk. Az Európai Tarkamarha- tenyésztők Szövetsége szep­temberben Üllőn rendez ki­állítást. — Ezen ott leszünk mi is — mondja Szalai Ernő és mutatja azt a hízóbikát, amelyik képviseli majd a pusztaszemesi szövetkezetét. — Biztos, hogy állja majd a versenyt. Vörös Márta

Next

/
Thumbnails
Contents