Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-16 / 218. szám
1986. szeptember 16., kedd Somogyi Néplap 3 Látogatás a cérnagyárban Kínai vendégek Nagyatádon Ősz a Zöldért-raktárba Nemcsak a mezőgazdáság— Szép az önök városa. Latsaik, hogy kényelmes lakásokat akarnak építeni az embereknek. Szép környezetet alakítottak ki — így dicsérték Nagyatádot a város kínai vendégei. Az Országos Béketanács meghívására szeptember 6-tól Zong Hu- adie püspöknek, a Kínai Népszövetség a Békéért és a Leszerelésért elnevezésű szervezet al elnökének vezetésével öttagú küldöttség tartózkodik hazánkban. Tegnapi programjuk Nagyatádra szólította őket; itt Cao Xiao-bing asszonnyal, a CPAPD főtitkárhelyettesével mozgalmukról beszélgettünk. Fiatal a szervezet, tavaly júniusban alakult meg huszonegy különböző társadalmi szervezet összefogásával. Munkájukban részt vesznek a fiatalok, a nők, a tudósak, a különböző kínai vallási szervezetek képviselői is. — Két alapvető szempontot veszünk figyelembe munkánkban — mondta —: összehangoljuk a nemzetközi tevékenységet és ösztönözzük a különböző szervezeteket arra, hogy még hatékonyabban küzdjenek a békéért, az újabb háborúk elkerüléséért. Arra törekszünk, hogy minél szélesebb kapcsolatokra tegyünk szert, szót értsünk mindenkivel, aki ugyanazt akarja, mint mi: az emberiség békében váló boldogulását. Tavaly Ernőd Péter vezetésével hazánkban járt egy ifjúsági küldöttség; egy meghívólevelet is hoztak magukkal az Országos Béketanácstól. Ennek a meghívásnak teszünk most eleget. A kínai vendégeket Horváth Ferenc, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára köszöntötte Nagyatádon, s Hamvas János tanácselnök adott rövid tájékoztatót. Egyebek között elmondta azt is, hogy a tsz- ker gazdasági társasága Kínában is vásárol gépeket. Legutóbb a konzervgyár főmérnöke volt ott tanulmányúton. A városnéző séta során csak úgy záporoztak a kérdésék: hányán élnek itt, mennyi idő alatt lehet lakáshoz jutni, hogyan sikerült ilyen széppé tenni Nagyatádot? A 3. számú iskola udvarán kisdiákok vették körbe a vendégeket. S ha szót nem is tudtak váltani, néhány siimogatás mindegyik nebulónak kijutott. Tamás Lajos igazgatótól megtudták, hogy az alig nyolc hónapja átadott iskola máris jelentős eredményeket ért el a békemozgalioraban: a pedagógusok külön csoportot alakítottak, a gyerekeknek rendszeresen tartanak különböző versenyeket, és pályázatokat szerveznek, amelyeknek a témája a béke. A cérnagyárban Gregor István igazgató vezette körbe a látogatókat. Hu Side, a kínai Alkalmazott Fizikai és Számítógépes Matematikai Intézet professzora leginkább a technikai megoldásokra volt kíváncsi, míg Wang Hou-kang, a sanghaji Nemzetközi Tudományok Intézetének kutatója szervezeti kérdésekről érdeklődött. Ilyen kérdéseket tett föl: Ki irányít önöknél? Van-e vállalati tanács? Ki dönti el, hogy mit és mennyit dolgoznák? S azt is megkérdezte: mennyivel nőtt az idén a termelés? A saabartelep megtekintése után a kertbarátok tevékenységével ismerkedtek a delegáció tagjai. Búcsúzóul Zong Huadie püspök azt mondta: örömmel látták életünket, s örömmel tapasztalták, hogy itt is a békéért, mindenki boldogulásáért fáradoznak. ban dolgozókat sürgeti az őszi betakarítás; Malyia Pál, a Zöldért siófoki kirendeltségének a vezetője is nagy érdeklődéssel figyeli az idei termés alakulását. Mint mondta, most épp a nyári és az őszi csúcsforgalom közötti időszak van. A raktárközpontban a téli tárolás előtt állnak, s munkájukat meghatározza, hogy milyen a termés. Ügy látszik, hogy az aszály számukra nem okozott kiesést. Csák a kora' nyári karfiol volt kivétel. A tavalyihoz 'hasonló évre számítanak. A múlt héten kezdték az alma téli raktározását'. Az udvaron .targonca forgolódik, megrakott ládákkal. ízletes almát hordanak be a raktárba. Várják még a jonatánt, a goilderat és a s tanking ot. A beérkezett öt vagánnyá szinte még elveszik az óriási tárolóteremben. összesen 40 vagonnal várnak a siófoki és a bodakajitári állami .gazdaságtól. Ez a mennyiség a tavalyinak csak a fele. Az egyik táriOtlótermet az alma így is teljesen elfoglalja. Egy-egy teremben mintegy 50 vagánnyá termés táralha- itói de a göngyöleg ebből 10 —12 vagnnnyi helyet foglal éh Két, 3—4 Celsius-íokra hűtött helyiség áll a rendelkezésükre, valamint egy mínusz 20—26 fok hőmérsékletű. Még 1982-ben végeztek egy kísérletet a szabadban történő tárolásra. Az akkor kipróbált — és bevált — úgynevezett paplanas módszerrel tárolják az ide érkező 25 —30 vagon.nyi vöröshagymát. Ezit az enyingi tsz szállítja; velük régóta szoros kapcsolatban vannak. Érkezik még gyökérfélékből 10—12 vágánynál, sárgarépa pedig 5 vagonra való. Céklából 10—15 tonna. Hasonló mennyiségre számítanak zellerből, s jön még feketenetek is. Burgonyából 150 vagonnal 'lesz. Novemberben érkezik majd 8—10 vagon fejes káposzta, ami 0 fokos tárolást igényel. Feltűnik egy jéggel megrakott targonca. A .tárolóhoz egy saját jéggyár is tartozik; ahol tavasztól őszig .naponta 10 tonna jeget készítenek három műszakban. A Zöldért megrendelői a zöldség és a gyümölcs mellett sok esetben jeget is vásárolnak. A jég kilóját 1 forint 20 fillérért adlják. Az egyéb szállításokkal együtt például a már említett bodakajtári gazdaság 40 vagon, jeget, is kért, de visznek belőle vendéglők, magánk ereskedlők egyaránt. A nagydíjas daru tervezője A rossz modell összetörik Imm .m* Az alábbiak csattanója: Varsányi Andrásnak az okozza a legtöbb gondot, hogy szereti a hivatását. Ki is az a Varsányi András és miért baj, ha gondjait szakmaszeretetének tudhatja be? Körülbelül huszonöt éve Varsányi Andriska repülőin odel leket kezdett fabrikálni'. Múltak az évek,, s a fiatalember mind bonyolultabb motoros gépeket épített. Maga tervezte valamennyit, s a jó munkának az ő esetében igen egyszerű mércéje volt: a rosszul konstruált repülő leesett és összetörött. Ez azonban ritkán fordult elő. A tervek jók voltak és — mivel a műszerész és ezermester nagyapa segítségével az unoka már tízéves korára megtanult fémet esztergálni és egyéb szakmunkákat elvégezni — a kivitelezés sem Okozott gondot. 1986 elején Budapesten több nemzetközi kiállításon mutatta be vadonatúj autódaruját a Kaposgép vállalat. Nagydíjat is nyert a Con- strumán a karcsú, de sokat tudó alkalmatosság. A Kaposgép szakemberei joggal voltak büszkék a gyár új „gyermekére”, a nagydíj- hoz tartozó értékelésből pedig arra: a darut tőkés importból származó anyag nélkül gyártják. Kategóriájában vilásgzínvonalú termék. Annak idején részletesen hírt adtunk erről. A kiállításon valaki egy fél mondatban azt is elpöttyintette: — Nagyon jól sikerült szerkezet ez. Pedig a konstruktőre nem is mérnök, hanem technikus. Varsányi András üzemmérnök diplomáján alig száradt meg a tinta. A számítógép mellől raboltuk el, még felhörpintette az asztal sarkán levő csészéből a fél kávét, gyorsan befejezett egy programot, s csak azután tudakolta: mire vagyunk kíváncsiak. — Például arra, hogy miképpen szökött nálunk egy technikus világszínvonalú gépeket tervezni. — Szó sincs róla, hogy miképpen szokott. A darut nem egyedül ón terveztem. Kijelöltök a team vezetőjének, de még legalább négyöt ember munkája, sok ötlete is megtestesült a KCR hatezresben. Erről a vágányról nehéz is volt letörölni. Mint minden természetéből fakadóan szerény ember önmagáról igyekezett a legkevesebbel mondani. De amikor saját sikereiről szólt, akkor is többnyire a körülményeket sorolta: — Sokat . segített, hogy modelleztem. Gyerekkoromban megtanultam tervezni. Jól jött, hogy épp a főiskolát végeztem levelezőn, benne voltam az új dolgokban — Mások inkább panaszkodnak, hogy a tanülás hátráltatja a munkájukat. — Szerintem frissítő volt. Tanulás 'közben kénytelen voltam sökat gondolkodni. Meg aztán nemrég kaptuk meg a számítógépet. Így a daru tervezésékor számítógéppel dolgoztunk, és egy sor feladatot jóval pontosabban oldhattunk meg, mint régebben. Szerencsésen alakult az együttműködés az alapanyagszállítókkal is. A Dunai Vasmű hajlandó volt speciális acélt gyártani, egy másik cég különleges hidraulikát készített, nem kellett megelégednünk a gyengébbel. — Kiváló a daru. Eladható? — Az idén százat gyártunk. Az értékesítéshez tulajdonképpen semmi közöm sincsen, de tudom, hogy jó nyereséget hoz. Reméljük, hogy jövőre még több készül belőle. Most az a vágyaim, hogy egy kisebb autódarut tervezzek, s akkor a kettő helyettesíthetne több régebbi és kevésbé korszerű gyártmányt. — És egyéb vágyai ? — Jó lenne egy nagyobb lakás a másfélszabás helyett. A tizenkilenc éves Trabantot is szívesen kicserélném. Szeretnék otthonra egy kisebb számítógépet. Sokszor estefelé jut eszembe valami, és bosszant, ha nem tudom végiggondolni, végigszámalni. Persze menne papíron is, de annyi időm nincsen, valamikor aludni is kell. — S ha nem a gyárhoz köti a vágyait? — I lyesmi n nem gondol koztam. Tizenhat éve itt vagyok, nem akarok elmenni, szeretem a munkámat. Valaha foglalkoztáim formatervezéssel is. Jó lett volna ahhoz is főiskolát végezni. Ha tehetném, talán ... Nos, ekkor érkeztünk el a „csattanóhoz”. Varsányi András megmondta, hogy menynyi a fizetése. És azt is, hogy elviből nem maszekol, nem géemkázik. Neki az a dolga, hogy gépeket „találjon ki”, ez pedig nem fér össze azzal, hogy munka után még néhány órai plusz munkával eltékozolja testi és szellemi energiáit. A konstruktőr legtöbb gondját az okozza, hogy szereti a munkáját. Ha nem szeretn é, akkor elmenne vattacukrosnak vagy akárminek, és ötször annyi pénzt keresne, mint most. — Sokat beszélünk erről a tervezőcsoportíban. Nem is titkoljuk véleményünket, több fórumon elmondtuk, hogy fizetésünkké] mélységesen lebecsülik a munkánkat. Csak hát az országban alig van rá példa, hogy miképpen lehetne jobban megfizetni bennünket. Teniszezik, futball ozik,. kézilabdázik, ha teheti. Feleségével együtt, aki szintén a Kaposgépnél dolgozik. Nyáron kempingeznek. Három hét olyankor csak az övék. Abból nem engednek. Péter fiúk is mind többet élvez az országlátásból. Az idén lett iskolás. — Ügyes gyerek. Nemrég kezdtünk együtt repülőgép- modelleket szerkeszteni, ösz- szeülünk, és ilyesmiken gondolkodunk. Luthár Pcter Atád árnyékában Kivadór képlete Csendes falu — ez jut az ember eszébe. Kivadár éppúgy Nagyatád része, mint például Ötvöskónyi. Az itt lakók kivadórinak mondják magukat, és nem nagyatádinak. Van ebben valamiféle dac is, hiszen városi polgárságuk ellenére itt nem nagyon élvezhetik a város örömeit. Többségük ugyan az öt kilométerre levő városközpontban dolgozik, ott is vásárol; negyedik osztálytól a gyerekek is bejárnak iskolába. A tanácstag, Milankovics István Nagyatádon dolgozik. Ajánlották neki többször is, hogy költözzön a városközpontba, de nem tud elszakadni a Fürdő utcai háztói. Hatvanikettőben nősült, hetvenben építkezett. Büszke a nagy kertjére meg az állataira; esténként bőven van foglalatossága. A nagyobbik lány elment Heresznyére, mert a férjét oda szólította a munka, a középső fiúnak vettek volna lakást a lakótelepen, de annak sem aka- ródzott elmenni. Inkább itt vásárolt házat a családjával. Aki egyszer megszokja ezt a csendet, mint mondták, már nem tud szabadulni, ba csak kényszer nem viszi rá. A termelőszövetkezet elnöke is maradt volna annak idején, ha van víz. De Atád tói öt kilométerre az egészséges ivóvíz hosszú évek óta csak álom. Milankovics István hatesztendős iratot tesz elém az asztalra. Kása József kútját vizsgálták a kaposvári köjálnál, „ivóvízül nem fogadható el”. — Minden kút ilyen a faluban — mondja a tanácstag. — Honnan van akkoriható vizük? — Az utca elején levő fürdőből. Mondják, hogy még a grófék fúraititák a melegvizes kutat, annak a vizét vezették ki az utcára. Télen és nyáron egyfolytában ömlik a meleg víz. A környékbeli asszonyok ide járnak mosni, a bátrabb férfiak meg mosakodni. Ennek az egyetlen kútnak a vizét isszák a ki- vadáriak. Keszi István mondta, hogy egyszer égő gyufát tettek a csap mellé; a kiömlő víz kékes lánggal égett. Megvizsgáltatták: kiderült, hogy nagy a gáztartalma. Hogy mi történt ezek után? Kitettek néhány táblát, hogy a víz közelében tilos a dohányzás. Kérdem a vendéglőst, hol ka'phatnék csecsemővizet. Mondja, a szomszéd faluban, Háromfán meg Bakházán, Náluk olyan soha nem volt. ö is a meleg vizet használja. Kötöttek az egyetlen csapra egy leágazást. Ha a vendéglőjében kinyitja a csapot, akkor az utcán elzáródik a kút. Keszi István a kút szomszédságában lakik, tíz évvel ezelőtt építette a házát. Fürdőszobásat. Használni nem nagyon tudja. — Ott van Bodvica végén az ivóvízvezeték. Azt a néhány kilométeres szakaszt társadalmi munkában is kiásnánk, csak mondanák azt, hogy tehetjük, s lenne vizünk a faluban. Milankovics István három évvel ezelőtt lett tanácstag, azóta kilincsel a víz miatt. — Azt mondták, ha fellendül Kivadóron az állattartás, akkor könnyebben mondják ki az igent. Akkor este, amikor ezt hallottam, végigjártam a falut, elmondtam mindenkinek. Sokkal több sertést adtunk le az idén, mint bármikor máskor. Víz azonban még mindig nincs. Hoffmanné dr. Németh Ildikó, a Nagyatádi Városi Tanács végrehajtó bizottságának titkára jól ismeri a kivadáriak gondját, ö is tudja, hogy az elmúlt években mennyi társadalmi munkát végeztek a lakók: járdát, ravatalozót építettek, maguk kerítették be a temetőt is. — Több terviben is benne volt a kivadáriak keserve. Anyagi lehetőségeink azonban végesek. A hetedik ötéves tervben 2,7 millió forintos költséggel szerepel az ivóvíz Kivadárra való vezetése. Ezt azonban csak akkor csinálhatjuk meg, ha meglesznek a bevételeink. Pénz nélkül nem ígérhetünk. Tudjuk, hogy tarthatatlanak az állapotok, és mielőbb cselekedni kell. Nagy Jenő
