Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-02 / 206. szám

1986. szeptember 2., kedd Somogyi Néplap 5 ízléses választék Terítéskultúra-bemutató a Dorottya házban Majdnem egy éve, tavaly novemberben nyílt meg Ka­posváron a felújított Do- rottya-iház. Azóta sokan megismerték, megkedvelték. A turizmusban, a vendéglá­tásban szórakozásban, sőt még országos konferenciák szállásadójaként is szép si­kerek fűződnek a nevéhez. Most a Siotour új ötlettel állt elő>, amely a jövőben bi­zonyára újabb híveket sze­rez az intézménynek: az emeleti Dorottya teremben kiállításokat rendeznek a megye képző- és iparművé­szeinek munkáiból. A sorban az első a tegnap megnyílt terítésku 1 túra -be­mutató. A rendezők többféle célt is maguk elé tűztek: bemutatkozási lehetőséget adni néhány fiatal népmű­vésznek, valamint a pécsi Zsolnay gyár termékeinek (ez a közeljövőiben minta­bolt nyitását tervezi Kapos­váron). De ez a bemutató gyakorlati segítség is a há­ziasszonyoknak : ízléses vá­lasztékot kínál az ünnepi asztal megtérítéséihez, s az iitt látható készleteket meg is rendelhetik. A megnyitón, dr. Géger Gyula, a Dorottya ház veze­tője köszöntötte a megjelen­teket, köztük dr. Balassa Ti­bort, a megyei tanács el­nökhelyettesét. Ezt követően Dóri János, a megyei ta­nács kereskedelmi osztály- vezetője nyitotta meg a ki­állítást. Beszédében méltat­ta a jó ötletet, amely újabb lépés az idegenforgalom és a kultúra egybekapcsolására. Szólt a kiállító népművé­szekről, röviden ismertette a pécsi Zsolnay gyár történe­tét és a bemutatott munká­kat. S hogy mit lát itt a szép­re vágyó háziasszony? A rendezőik gondoskodtak ró­la, hogy ki-ki igényei és pénztárcája szerint válogat­hasson. Három, különböző alkalomra való teljes étkész­letet állították ki. Aki a sze­rényebb elegancia híve, an­nak a finom arany szegélyű, viszonylag legolcsóbb hat- személyes készlet kínálja magát. Az igényesebbek a széles kék és arany díszítésű garnitúrát választhatják. Akinek pedig az anyagi helyzete megengedi, színes virágmintákkal dúsan fes­tett készlettel teremthet iga­zán ünnepi hangulatot. Ez az úgynevezett lepkés kész­let a Zsolnay gyár külföl­dön is igen keresett termé­ke. Érdemes odafigyelni a ki­egészítőkre is. Az ízléses te­rítékék elrendezése dr. Bo- ross Marietta etnográfust, a Siotour tudományos főimun­katársát, Miczega György­nél, a budapesti Népművé­szeti Stúdió vezetőjét és a Somogyker Vállalat munka­társait dicséri. Lehet tanul­ni tőlük! No. és persze az sem mindegy, hogy mire ke­Tegnaptól egyetemi ranggal Tanévnyitó a mezőgazdasági főiskolán Kaposváron, a Vörös Csil­lag moziban tartották meg tegnap a mezőgazdasági fő­iskola tanévnyitó ünnepé­lyét. Dr. Széles Gyula fő­igazgatóhelyettes köszöntöt­te az egybegyűlteket, az in­tézmény új hallgatóit, vala­mint az ünnepség elnöksé­gét, amelynek tagjai közt ott volt dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke. Dr. Horn Péter akadémi­kus, a főiskola főigazgatója mondott ünnepi beszédet, s ennek első részében az in­tézmény múltjáról szólt. Ed­dig 1650 üzemmérnök ka­pott Kaposváron diplomát, s huszonhat év alatt a főisko­la nemzetközileg is elismert oktatási intézménnyé, tudo­mányos kutatási központtá fejlődött. A főigazgaó az elmúlt tan­évről szólva elmondta: nyolc- vannyolcan végeztek az idén tavasszal a főiskolán, s minden friss diplomás szak­ember két-három álláshely közül választhatott. Alig né- hányan választottak csak végzettségüknek nem meg­felelő pályát, az ifjú üzem­mérnökök nagy része terme­lőszövetkezetekbe került. Dr. Horn Péter kiemelte, hogy a főiskola tudományos diákkörei eredményesen dolgoztak, s arról is beszélt, hogy mind több diák tanul nyelveket, ez ugyanis a leg­újabb tudományos ismeretek elsajátításához nélkülözhe­tetlen. Ugyanakkor sokan még magyarul is akadozva fejezik ki magukat, úgyhogy fakultatív tárgyiként az idén bevezetik a retorika oktatá­sát. Szó esett a főiskola gya­rapodásáról is. Az idén egy sor új, az oktatást és a tu­dományos kutatást szolgáló létesítménnyel gazdagodott az intézmény. A kezdődő tanévről szólva fontos bejelentést, tett a fő­igazgató: a kaposvári mező- gazdasági főiskolának teg­nap óta egyetemi rangja van — a keszthelyi agráregye­tem állattenyésztési karaként működik. Az új szervezeti rend részletes kidolgozása a következő hónapokban törté­nik meg. Az ünnepi beszéd után es­küt tettek az elsőévesek; kö­zülük hárman — társaik ne­vében is — ünnepi kézfogás­ra járultak a főigazgatóhoz. Az ünnepség végén jutal­makat kapott az előző tanév­ben végzett eredményes munkájáért a főiskola több oktatója és hallgatója. rül az ünnepi teríték. A „körítést” ezúttal a Dél-ba­latoni Háziipari Szövetkezet buzsákí és 'karádi fehérhím- zéses térítői alkotják. A visszafogott színű és mintá­zatú textilek szépen kiegé­szítik a pazar porcelánokat. Ebben a teremben minden darab kiállítási tárgy, a bú­torok is. Az asztalok és a gyönyörűen faragott székek Garbera István fafaragó né­pi iparművész munkái. Stí­lusban a dunántúli barokk hagyományait követve tölgy­fából és amerikai diófából készültek. Szinte sajnálja a látogató, hogy figyelmét kénytelen megosztani, s így annak csak egy részét szen­telheti Ficzere Mátyás faze­kas népi iparművész habán tálainak, bosnyák és kosfejes korsójának, s más, sajátos stílusú darabjának. Ritka alkalom, hogy mű­vészet, szépség és gyakorla­ti hasznosság így egymásra találjon egy kiállításon. Megéri, hogy a néző meg­küzdjön a bőség zavarával, s mindent végignézzen. A kiállítás két hétig látogatha­tó a Csokonai fogadó Do­rottya termében. T. K. TV-NÉZŐ Hírek a háttérből Viszonylagos igazságot ál­lapítunk meg, ha azt mond­juk, hogy a Magyar Televí­zió műsoraiból üde színfolt­ként emelkedik ki érdekes­ségével, frissességével a Hírháttér című adás. Ez ugyanis — ismerve az álta­lában közepes vagy annál is alacsonyabb színvonalú mű­sorokat — még nem dicsé­ret. A belpolitikai főszer­kesztőség műsora alcímében azt ígéri, hogy nézeteket és véleményeket közöl közérde­kű kérdésekről. Nos, ennek az ígéretnek mindenkor meg is felel. Pedig nem könnyű a feladat, hiszen bár nem na­gyon összehasonlítható, mégis a külpolitikai műsorokkal egybevetve látjuk, hogy sok­kal jobban érinti a nézőt a Hírháttérben elhangzó prob­léma, mini például az, hogy tőlünk sok ezer kilométerre egy-egy ország negyedik leg­erősebb pártja miként kép­zeli fejlődésének útját. Erénye még a Hírháttér­nek, hogy a sajtóban meg­jelent információk közül na­gyon jó érzékkel válogat, al­kalmanként két-két kérdést tárgyalva, úgy, hogy a te­rület szakembereit, felelős beosztású vezetőit kérdezi meg. Bizonyára nem a nyári szabadságok miatt volt az sem, hogy az állandó szer­kesztőségi stáb mellé most Vitray Tamást kérték fel a múlt heti műsor Vezetésére, s az is a szerkesztők mobi­litását dicséri, hogy — te­kintve a téma fontosságát — szakítottak a hagyomá­nyokkal, s az egész műsor­időt egyetlen kérdés megvá­laszolására szentelték. Ez a téma pedig nem más, mint az. hogy tulajdonkép­pen mik is voltak a mexikói világbajnokság kudarcának az okai. Nagy ígéret volt hát ez a műsor, amolyan „sláger”. hiszen ismerve az előző adá­sok hangvételét, azt várhat­tuk: sok új információval le­szünk gazdagabbak. A futball ugyanis nálunk közügy, a közügyekben pedig szeret tá­jékozott lenni a lakosság. Fo­kozta kíváncsiságunkat, hogy a labdarúgó-világbajnokság után átszervezett sporthi­vatalok új államtitkára állta műsor rendelkezésére —, hogy kísérletet tegyen a gyászos szereplés okainak föltárására. Ha vártunk űj információ­kat, el kell mondanunk a teljesség kedvéért: kaptunk is. Megtudtuk, hogy mennyit kerestek labdarúgóink a se­lejtezőkön, mennyi pénz ütötte volna markukat, ha — mondjuk — a legjobb négy közé jutnak. Hát ezért nem volt érde­mes megnézni a műsort — mondhatná mosi akárki. Pe­dig ezek olyan adatok, ame­lyeket eddig hét pecsét alatt őriztek a hivatalok, csak Szóbeszéd útján becsülhet­tük meg. mennyit keresnek játékosaink akkor, amikor pontosan tudtuk, hogy a por­tugál válogatott mennyit kap, ha a következő mérkő­zésén döntetlenül végez. További rosszmájú kérdés lehet az is, hogy a műsor fentebb felsorakoztatott erényeihez képest aránytala­nul kevés eredményt tud fölmutatni. Pedig csak na­gyon prózai gondolkodás- móddal hihetjük, hogy egy műsor ötven perce elegen­dő mindenféle oknak és okozatnak a kiderítésére. A Hírháttér azért érdekes és jó műsor, mert igyekszik mindenkor a legtöbbet meg­mutatni az általa választott témáról. Bizonyítva, hogy a hír nem mindig a legfonto­sabb; esetenként a hátteré­ről is tudnunk kell dolgo­kat — ha tisztábban aka­runk látni. Varga István Fiatal zeneszerzők és zongoristák versenye Löszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfor­dulója alkalmából zeneszer­zők és zongoristák számára versenyt hirdet a Fiatal Mű­vészek Klubja. A vetélkedő­re 35 évnél nem idősebb ze­neszerzők olyan, eddig be nem mutatott kamaramű­TARDI GÁBOR Lakótársak 26. — Semmi balsejtelem — nyugtatta keze mozdulatai­val a fiatalember. — Csu­pán arról van szó, hogy Me­se mama lemondta az esti kultúrprograimot, így van ep'r jegy a szabadtéri szín­padra. Tartson velünk! — Nyugodtan elfogadhat­ja — mondta az asszony. — Én már láttam a darabot, s biztos vagyok benne, hogy maga is élvezni fogja. — Felemelte az ujját, elmoso­lyodott. — Nehogy azt mondja, hogy nem érdekli az opera? — Dehogy mondom... — hebegte a kőműves, mialatt átfutott a hátán a borzon­gás: életében nem volt ope­rában, miképpen fogja elviselni együltében a min­den bizonnyal hosszadalmas gajdolást? Miközben jönnek a testére az éjszakai lepkék, bogarak — a szúnyogokról nem is beszélve... Azonkí­vül fogalma sincs, miféle öltözékben illendő olyanféle helyen megjelenni. Bakos Áron kitalálta a gondolatát: — Felesleges na­gyon kirittyentenie magát, én is otthon hagyom a va­sárnapimat ... — Egy fehér inge biztos van — bátorította az asz- szony. — Az még csak volna, ámbár apró katica-minták­kal — vallotta be a kőmű­ves. — Sebaj! A kőműves lassú észjárá­sú lévén, hamarjában kép­telen volt elfogadható kifo­gást találni az esti jelenés ellen. Aztán ahogy segélyké­rőén körbetekintett, s meg­akadt a szeme embere nap- égette alakján — mit sem sejtvén terítette malterral a meztelen téglákat —, hirte­len megfogant a mentőöt­let. — Na, Laskai! — kiáltotta oda —, maga még ugye nem volt az operában, most itt az alkalom, elmehet he­lyettem, nékem már úgyis a könyökömön jön ki... — Engem nem érdekel az operett — rántotta fel feke­tére égett vállát Laskai. — Nem operett, maga se­tét, hanem o-p-e-r-a! — torkolta le a kőműves. — Az sem érdekel. Csak a nóták. A kőműves alig leplezett gyűlölettel pislogott rá. Ba­kos Áron jobb karjával fél­kört írt a levegőbe, úgy mu­tatott Laskai felé. — Láthatja ... Teljesen reménytelen eset. Magának kell velünk jönnie. — Bizony... — kuncogott Emese. — Nehogy azt mondja, hogy számos vacsorameghí­vást, estélyt kell lemondania miattunk... — gonoszko­dott a fiatalember. A kőműves mégegyszer lassan körbenézett, s amikor az asszony kemény kis pro­filján elnyugodott a tekinte­te, megadóan bólintott. Alkonyattájt, a szabadtéri színpad zárt pénztárai előtt szabálytalan sorba tömörül­tek, míg a bejárat két olda­lán, noha korán volt még, sorfalat álltak a bejutni vá­gyók. A kőműves, mivel előbb érkezett, zsebre dugott kézzel sétált fel s alá köz­tük; sötét nadrágjáról ön­kritikusan állapította meg, hogy dohszagú, és kissé már kitérdesedett, de az inge makulátlan, csak a gallér hegye kunkorodott föl kicsit, miáltal úgy tetszett, mint kél parányi szarv. Kissé res- tellte öltözékét, így a továb­biakban nem az előtérben masírozott, hanem a park belseje felé vette a járást, ahol a sétány padjain üldö­gélő párok igazán nem vele voltak elfoglalva, a hatalmas fák levelei pedig jótékony árnyékot borítottak rá. Ismerős hangok ütötték meg a fülét: — Megéheztem... — így Emese. — Ennék valamit. (Folytatjuk.) vekkel nevezhetnek be, ame­lyek valamely Liszt-mű té­májára, illetve annak szelle­mében készültek, s Liszt kon­cepciójának továbbgondolá­sát célozzák. A zsűri által legjobbnak minősített művek a Fiatal Művészek Klubjá­nak hangversenyén hallha­tók, s ott állapítják meg a helyezési sorrendet, ítélik oda a pénzjutalmakat. Az arra érdemes pályamű­veket a Zeneműkiadó megje­lenteti. A zongoristák versenyében azok a 25 évesnél fiatalabb művészek indulhatnak, akik zenei tanulmányaikat jelen­leg is folytatják. A verseny anyaga egy etűd (Transzcen­dens, Koncert, Paganini), egy kései, 1881 után írt kompozí­ció és egy szabadon válasz­tott Liszt-mű. A különdajért folyó versenyben improvizál­ni kell Mozart operáinak té­máira. A győztes zongorista — Liszt egyik zongoraverse­nyének szólistájaként — részt vesz a klub hangverse­nyén. A versenyekre szeptember 30-ig lehet jelentkezni a Fia­tal Művészek Klubjában (Bu­dapest VI., Népköztársaság útja 112.). Az afrikai éhezőkért rendezett segélykoncertek­ből, a tombolajegyekből, va­lamint az eddig értékesített hanglemezekből összegyűlt pénz elszámolása most feje­ződött be. Az adatok szerint a Magyar Média az eddig át­utalt 1 millió forinton felül 2 millió 519 ezer 298 forintot juttat el a Magyar Vöröske­reszthez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents