Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
1986. augusztus 9., szombat 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS _____________Somogyi Néplap____________ M INT A KŐ Néhány napja valaki el- mondita, hogy két utcával feljebb, a hegyen, egy kilencéves fiú öngyilkos akart lenni. — Elbújt a kertbe, de a szíj leszakadt vele,, két napig feküdt eszméletlenül a klinikáin. Felizgatott a hír. Ki lehet a fiú? Hogyan, jut el valaki kilencéves korában odáig, hogy ilyen elszántan kívánja a halált? A követ összetörheted, nem fáj neki. Inkább kőnek lenni, mint élni ? Látnom kellett a fiút. A ház, ahová utasítottak, az alsó utcában kétemeletes volt, a felsőben már csak földszintes. Omló, régi ház, újonnan festve. Az erős nyári fényben glyan kellemetlen rózsaS®nben viríttJRr mint egy 'kimázolt öreg nő: egyik falát ácsolattal kellett megtámasztani. Itt laktak. Az apa nagyon elfoglalt pincér, alig van otthon, iszik is, az anya éttermi takarítónő. Szpba-kony- hás lakás az alagsorban. Kopogtam, az üvegezett, függönyös konyhaajtó rögtön kinyílt. Kövér, magas, kissé dülledt szemű fiatal nő állt a küszöbön. — Kit tetszik keresni? — Itt lakik az a fiú, aki meg akart halni? A nő végigtapogatott tekintetével — gondolkodott, fel elijen-e. — Hagyjanak már azzal a gyeréklkél !... A karja megrándult, mintha be akarná csapni az ajtót, de azután inkább kilépett a kerti útra. Várta, mit kérdezek. — Miért akart meghalni a kisfiú? Keményen felelt: — Mert lopott. — Nagyon megverték? — Azt csak a szomszédok mondják, haragszanak rám. — De már ingerült volt. — Miért érdekli? — Maga az anyja? — Csak ez hiányzik a szerencsémhez. Már hallottam, hogy a fiú anyja három éve meghalt. Ez az erős, magas, fiatal nő faluról jött, az étteremben társult a pincérhez. * A közelmúltban, 84 éves korában, fihunyt Illés Endre. E tárcájával emlékezünk a Jeles Íróra, kritikusra, irodalomszervezőre. — Beszélhetek a fiúval? A hangjában gúny és káröröm villant. — Azt már elvitték. — Hová? — Azt nekem nem mondták meg. ß Megfordult, és visszament a fehér függöny mögé, a konyhába. A fiút a meghalt anyja bátyjához vitték, egy Pest környéki faluba. Másnap a Vasvári Pál utcában felültem egy szürke autóbuszra, * negyedóra alatt kiszállított. Űjafob negyedóra, s megtaláltam a házat is. Szomorú ház volt ez is, de legalább nem hivalkodott. A két világháború között építették ezeket a Faksz-házakat, napraforgós előkerttel, alacsony homlokkal, gilisztahosszú udvarral. A férfi nem t volt otthon. Az udvart egy öregasszony sepregette, rögtön izgatott lett. — Azt a gyerekét nem vihetik el! Az apja írást adott róla, hogy a Feri ide tartozik. Innen már senki nem viheti el! A nagyanyja volt. Az ellenkezés lassan megtört, amikor megértette, hogy a fiút nem akarom elvinni, csak beszélgetni szeretnék vele. — De aztán ne kínozza, eleget kínlódott már szegény. A fiú, akit n^gíjverjek, és aki meg akart Halni, sápadt volt, mintha sohasem érte volna nap. „Aszténiás, hi- peresztézdás” — írhatták be kortörténetébe a klinikán. Tíz perc múlva kettesben maradtam vele az elülső szobában. ,, — Azért, mert megvertek? — Nem. A fiú azt a szíjat hurkolta a fára, mellyel a kövér, fiatal, erős mostoha verte. — Hát akkor miiért? Mert azt mondták, loptam. — És nem? — Csak játszani akartam. A Horváth Karcsinak van egy lábbal hajthatós kis autója,, az mindig kint áll az emeleti folyosón, az ajtó előtt. Karcsi a barátom, és megengedte, hogy az autót akármikor levihetem az utcára. Kedden is a Jjgz előtt ^hajtottam az autót, amikor meglátott a Karcsi mamája, Benke László Tűnődés játék előtt Lerázva magamról majd vért s vizet vérengzőbb leszek vagy szelidebb? Földmélyi csöndből íha előbukkanok egymásra nevet-e imadár és vakond? S nz emberek arcán a sugarak képzeltek lesznek vagy igaziak? S a igyöngy -játék, megváltó [Krisztusom, feltündöklik-e rövid utamon? Vagy e földi (lét pályáján \a gyermek hiába születik s hiába hal meg? és azt kérdezte, miért akarom elvinni az autót. Karcsi megengedte, hogy járhassak vele, mondtam. De akkor már ott volt Ági néni is, és pofon ütött. Tetszik tudná, Ági néni... a mamám. Büdös tolvaj, kiabálta. Te koszos, büdös tolvaj, majd megtanítalak! Bevitt a szobába, ott vert. Ilyen ványadt és szomorú volt a története. És ezért majdnem meghalt. Csak ezért? Mennyi minden zsúfolódik a legszegényebb életbe is. Mert a történet voltaképpen ott kezdődik, hogy amikor meghalt az anyja, ő rögtön idekerült, falura. De a tartásért pénzt kérték, és az apja nem akart fizetni érte, inkább visszavitte Pestre. De otthon már új anya volt, az erős, fiatal, kövér nő, aki utálta és dolgoztatta a vézna, zárkózott, vérszegény fiút. — Csak az iskolában Írattam meg a leckét. Ági néni otthon nem engedte. Kedden is azért haragudott, mert az autóval elmentem játszani... — Sokat vert? Mintha felelne a bal arcához nyúlt. És csak ekkor — a mozdulatából — értettem meg a különös, fintor- gó, félrehúzódott arc titkát: ennek a kisfiúnak faciális bénulása volt. Mindig jobb kézzel ütötték. Mit kérdezhettem volna még tőle? — Tudod, mi a halál? Nem felelt. — Apádnak fájdalmat okoztál volna, erre nem gondoltál? Nem! — mondta a hallgatása. — Azt sem akartad, hogy Ági néni megijedjen? Csak intett: nem. — Hát mit akartál? A grimaszba torzult arca egyetlen grimaszba torzult szóvalt felelt: — Lekopni! Nerrj hetykén mondta, nem is szomorúan — egyszerűen), hitelesen Lekopni. És ezzel a szóval vált teljessé a portréja. Mert kétféle öngyilkos van: aki halálaiban is az élőkre sandít, és bosszút* akar állni — és aki már nem gondol senkire. Ez a fiú úgy akart elmerülni, mint a vízbe esett kő. Egy nagyon kedves tanáromtól hallottam egy régi anatómiai gyakorlaton a boncterem bádogasztalánál: Mors est actus naturae, quo persona res efficitur. A halál az a természeti változás, melynek folyamán a személyből tárgy lesz. A tihanyi szobrász Borsos Miklós nyolcvanéves Mai képzőművészetünk élő klasszikusa, Borsos Miklós, nyolcvanéves. Sokoldalú művész: szobrász, érmész, grafikus, de mindennapjaihoz szervesen hozzátartozik a zene, sőt az irodalom művelése is. Önéletrajza, a Visszanéztem félutamból, maradandó könyvsiker volt. A pálya titkairól, elindulásáról, műveli keletkezéséről' így nyilatkozott tihanyi otthonában, melynek kertje felesége, a művészi ízlésű Kéry Ilona jóvoltából a sziget egyik nevezetessége: „A művészetre Lyka Károly „A művészet könyve” című munkája hívta fel a figyelmemet, még Nagyszebeniben, gimnazista koromban. Tőle kaptam az indíttatást, az igényességet, a művészet lényegére való figyelést. Attól fogva az iskola nem érdekelt. Győrben ki is léptem a negyedik gimnáziumból. 0M Öreg pince. Pandur József rajza. Ánatol Potemkouski SZURKOLÓK A különböző varációkat már jóval a 'VB előtt tanulmányozni kezdtük. — A legegyszerűbb, ha Pataszonskihoz megyünk — mondta iKucia úr. — Közel van a Kókusz kávéházhoz, és roppant kényelmesek a székei. — Igen, de túl kicsi a képernyője, a kép meg ug- rál — aggályoskodott Rosz- ^lanek, a költő. — Akkor már jobb, ha Szczawnica igazgatóékhoz megyünk. A város közepén laknak, és negyvencentis képernyőjük van. Értelmes ötletnek látszott, de hamarosan kiderült, hogy Szczawnicának elromlott a hűtőgépe. Meleg üdítőt természetesen egyikünk sem óhajtott. Solowejczikné asszony egy bizonyos Kropiwnicka jelölését hozta forgalomba. — Tágas lakása van a hetediken, a lift működik, a készüléket most hozták haza a Gelkából. Ezenkívül Kropiwnicka nagyon vendégszerető. — Jól ismerem Kropiw- nickát — szólalt meg Bez- palczik. — Élesztős süteményeket süt. A fél város oda fog menni. Pedig a mérkőzéseket szűk baráti körben kellene néznünk. .— Kropiwnickának szájmenése van — mondta Zy- zia. — Tíz percnél tovább nem lehet kibírni a társaságát. Ráadásul halvány gőze sincs a fociról, és hülyéket fog kérdezni. Ilyenformán nyitott maradt a kérdés mindaddig, amíg meg nem jelent Faczi- nowicz úr. — Már napok óta a VB lázában égünk! — rikkantotta. — Jöjjenek el hozzánk! Nálunk minden elő van készítve! Meghívását örömmel elfogadtuk. Tudtuk, hogy Faczinowicz komoly férfiú, benne meg lehet bízni. Ezúttal is a helyzet magaslatán állt. Az előételek közül a ma- jonézes salátát emelném ki, ám a citromszeletes sonka sem volt rossz. Az oliva- olajos hering általános elismerést váltott ki, a vodka pedig úgy be volt hűtve, mint a legelőkelőbb éttermekben. Aztán tejfölös gombát tálaltak, majd faszénen sült fiiét... Rendkívül kellemesen töltöttük az estét. Végül is nem mindennap adódik egy ilyen mérkőzés. Nem csoda, hogy a nézők millióit ültette a képernyő elé. Sajnos másnap megtudtuk a rádióból és a lapokból, hogy a mieink vesztettek. Még jó, hogy vereségünk nem rontotta el a remek estét... Fordította: Zahemszky László Apám győri órásműhelyében aranyműves lettem.” A csapásokból Borsos Miklósnak bőven kijutott. Először a Képzőművészeti Főiskolára sem vették fel. Akkor vándorbotot vett kezébe, a régi inasok módjára pénz nélkül elgyalogolt Olaszországba, az oly vágyott Firenzébe, hogy a nagy mesterek örökérvényű műveiből tanuljon. ** ** A nélkülözés hosszú évei után művészete beérett. 1931- ben rendezte első kiállítását a Tamás Galériában. 1941-es kiállítása óta pályája felfelé ívelt. Szobrait kőbe, bazaltba vagy márványba faragja, domborításait rézből kalapálja. Az érzékletes formázás mestere, művein a márvány szinte lélegzik, mint a klasz- szifcus görög szobrokon. Egy hosszú stílus korszakában a Balaton adta műveinek atmoszféráját. Ebben az élményanyagban vissza- idéződtek élete során felgyűlt útiélményei; a mediterrán partok, a dél-francia tájak lélegzenek a több évtized múlva faragott Lighe- áfc, Pannóniák, a Tihany leánya, a Tihanyi pásztor meg- ejtően lírai alakjaiban. Munkásságában fiatalsága óta kivételes helyet töltenek be az érmék, melyeket a régi görögök és Pisanello nyomán negatívba vés. Ez adja munkáinak éles, tiszta, senki máséval össze nem hasonlítható vonalvezetését. Az érmek hátlapjain a bensőséges lí rától a legdrámaibb kifejezésig:! minden lelkiállapot fellelhető az érem tartalma szerint. E kis méret ellenére is monumentális műfajban európai hírnevet szerzett. Kiállítások, hazai és külföldi elismerések, nagy hatású tanári pálya, legfőképp pedig remekművek egész sora jelzi e művészpálya mérföldköveit. Brestyánszky Ilona
