Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

Somogyi Néplap 1986. augusztus 9., szombat 8 : IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Az avarok kincsei RÁBAKÖZI Szerkesztőségünkbe ren­geteg levél érkezik, ame­lyekben az olvasók azt kérdezik, hogyan tudnák a legjobban eltölteni a sza­badságukat. A szerkesztő­ség ezúton válaszdl ezekre a teljesen jogos kérdésekre. Hogyan kell helyesen na­pozni? — érdeklődik több olvasónk. — Ha rendesen dolgoz­tak a munkahelyükön, és sikerüli nyáron kivenni a szabadságukat, akkor ter­mészetesen napozhatnak. Ajánlatos egy nagy forgal­mú üdülőhelyre utazni. Az állomásról induljanak el egyenesen a szállodába (ho­telbe, motelbe, penzióba, kempingbe), és álljanak be a sorba. A legjobb úgy he­lyet foglalni, hogy arccal a nap kelet—nyugati irá­nyú haladásával szemben legyenek. Az égitest moz­gásától függően változtas­sák a heyüket a sorban először észak—déli, aztán kelet—nyugati, végül pedig nyugat—északi irányba. Így egyenletes, lágy tónu­sú barna színre tehetnek szert. Azt tervezem, hogy sáto- toros túrára megyek. Mit vigyek magammal az útra? — kérdezi H. I. olvasónk Cs.-bőL — Mindenekelőtt lássa el magát retúrjeggyel. Vi­gyen magával tűt, cérnát, mert ha leszakad valamije, senki sem fogja önnek föl- varrni. Jó, ha visz kalapá­csot és szöget is, hogy fel- varrja a cipőtalpát, ami­kor útközben leszakad. Hasznos szolgálatot tehet egy viiLlanyvasaló — csat­lakozóval együtt. A csatla­kozóhoz hozzákapcsolhatja egy nagy teljesítményű ké­zi • viUamoserőművél mű­ködtetett váltóáramú ge­nerátor vezetékeit. Feltét­lenül szerelje fel magát párnákkal, pokrócokkal, lepedőkkel, matraccal, ágy- gyal (lehet kempingágy, heverő, kisebbfajta dívány, sezlon, rekamié). Tanácsos az ágyat zárt helyiségben felállítani, mivel a szabad ég alatt a fém megrozsdá­sodik, a fa meg elro.thad. Kellemes útitársa lesz a hátizsákjában egy kifogás­talanul működő hűtőszek­rény. Vigven magával vil- lanybaroHW kávéfőzőt és gázrezsót, amit bármely út-s#^ jába kerülő gázvezeték^» - beköthet. , Ennyi az egész. Apropó, majdnem elfelejtettük! Fel­tétlenül vigyen magával jókedvet, és ami talán a legfontosabb <— egy tüzes slágert, amely bármilyen körülmények között felvi­dítja, erőt ad a túra foly­tatásához. Milyen könyveket vigyek magammal az üdülőbe? — kérdezi B. K. olvasóink K.- ból. — Legelőször is az ízle­tes, tápláló ételek című szakácskönyvet. Sok kelle­mes percet fog szerezni ön- nék. Jó, ha magával viszi a takarékbetétkönyvét is. Fővárosi táncdal éneke- ék kérdezik: — Hol lenne a legcélszerűbb a nyáron dolgoznunk? — Véleményünk szerint az ország leglátogatottabb üdülőhelyein. Ott nagy szükség van pincérekre, szakácsökra, egészségügyi dolgozókra, taxisofőrökre, fodrászokra, eladókra, jegyszedőkre, mozigépé- szekre, cipészekre, fagylalt- árusokra, és a jó hangulat­hoz nélkülözhetetlen egyéb szakemberekre. Mindenütt szívesen várják önöket! Munkásszállás biztosítva! — Valamelyik déli or­szágba szeretnék utazni, de még \nem döntöttem el, hová menjek! — írja V. D. olvasónk a fővárosból. — Kérem tanácsukat! — Ha ön valóban délre szándékozik utazni, akkor legjobb lesz, ha észak felé indul el. Nincs nyáron von­zóbb az Északi Jeges-ten­ger festői partjainál. Arra­felé kisebb a tumultus, és a bömbölő táskarádió is kevesebb. Zahemszky László fordítása Hogyan nyaraljunk? csomagokkal a megőrzőbe! Aztán reggel korai ébresztő és ~a személyzet mindent visszaállított lágy, ahogy a két külhoni vendég hagyta. Akik mit sem sejthettek meg abból, hogy a vendége­ik voltunk. Legföljebb, ha megdicsérték magukban a szállót. Nicsak! Milyen gyakran cserélik itt az ágy­neműt. Hiába, Magyaror­szág tisizta ország. Ez velünk is csak egy­szer történt meg, s kizáró­lag úgy, mint országjáró riporterekkel. De általában nem volt szerencsénk ne­künk sem. Tyúkól nagyságú (és szagú) szobácskák kes­keny sezlonján húztuk meg magunkat ketten, szalma­zsákon a folyosón stb ... Ehhez igazított árakkal. Húsz forint egy éjszaka. Meg: „Ingyér, ha tényleg nem rablók.” Előfordult, hogy főtt étel miatt is letértünk a gyalog- ösvényről, és a vaspályát használtuk. Csorna felé dö­cögött velünk a személy, mert már előző nap se et­tünk főtt etelt, s úgy dön­töttünk, most megvacsorá­zunk. A szemközti bőrülé­sen egy nagy nejlonzsák pe­rec zötyögött. De nem akár­milyen perecek ám, hanem egymek-egynek huszonöt- harminc centi volt az át­mérője. S a kellő vastagság hozzá! Tendenciózusan di­csérni kezdtük a zsák perec­hez tartozó asszonyságnak a portékáját. — Nem portéka! — mond­ta- — Lakodalomba viszem. Bár, ha a Balatonon árulhatnám, nagy pénzt le­hetne vele learatni. Húszért, huszonötért is adhatnám da­rabját. Itt nálunk csak hat­hét forintba kerül egy. — És milyen perec ez, hogy ilyen szép nagy? Biz­tosan nagyon finom is! ^ — Finom ám! Rábaközi perec. Ünnepi magyar étel — mondta, de csak nem akart megkínálni. — És hogyan készül? — érdeklődtünk. Nem számítva arra, hogy ténytől elsorolj#, De csak sorolt, és nem kí­nált. — Négy és fél kiló liszt a lakodalmi adag. Három deci pálinka, két deci rum, ötven tojás sárgája, ötven szem szaharin, öt deka sü­tőpor, öt dió nagyságú zsír, öt vaníliás cukor. — Ez aztán nagyon fi­nom — néztük a zsákot, benne a pereceket. De csak sorolta tovább. — Az ötven tojás sárgá­ját kikeverjük a cukorral, szaharinnail, zsírral. A sza- harintól levegős lesz a tészta. Azután bele fokoza­tosan a fölvert fehérjét, be­le a pálinkát, a rumot. A pálinka meg a rum azért kall bele, mert kicsit föl­dobja a tésztát. Ahogy ma­gát is. És kikeverjük a tésztát, éppúgy, mint a há­jasét. Legalább másfél órá­ig keverjük és verjük sodró­fával. Aztán kifőzni! Akkor jó, ha feljön a vízre. Va­runk egy napot, megcsinál­juk a pereceket és kisütjük. Péknél. Otthon már nem nagyon kemencézünfc. Srácá­ig eláll. Mennél tovább áll, annál puhább .. Kass János plasztikáiból. [Balra Pop art, jobbra ‘Stressz. Aztán átnyallábolta a zsá­kot, kiment a peronra, *s kö­vetkező állomáson leszállt. Mi meg rázkódtunk tovább Csorna felé. Ha enni nem is kaptunk, receptet igen: utaz­zanak be oda. Ott van ét­terem. Zelei Miklós Gyalogtúránk közben egyszer az ás megesett ve­lünk, hogy meg kellett sza­kítanunk a gyaloglást, s va­lamelyik faluból az utolsó vonattal bevonatoztunk a kö­zöli kisvárosiba, hogy elér­jük a szállodát. De lekér­tük a csatlakozást: a szobá­kat már elfoglalták. Herceg Árpád Azt a hajókirándulást a Mississippin Telefonálni kéne, felhívna barátokat, nőket ismeretlenül, mesélni csodás utazásról, tengerparti nyárról, s megemlíteni azt a hajókirándulást a Mississippin, amelyre évek óta várok — Telefonálni kéne, fecsegni hogyvagyokról, madarak hajnali idalát csempészni odaátra, s fanyar kékfrankost ebéd utánra: emlékeztetni garabonciásokat \kőlevesre, emlékeztetni egyszervőlt'fközös 'pohárra >— Telefonálni kéne. Csörögni, csörömpölni, belerobbanni szikkadt csöndekbe, sörmagányba, feldúlni áporodottjnászágyakat, mintha csak véletlen műve roolna — Telefonálni kéne, mondom: & tétován, min \aki már leszámolt füttyös hajnalokkal, bimbamos delekkel a az alkony is tálcán kínálja a szívszakasztó izgalmakat fátyolos szemének: csak legyintenek, lebeszélem magam minden elhatározásról. S maradok, gubbasztok a szivárványos képernyő előtt, fülelve lépcsőházi mocorgódra, pusmogásra: talán éppen engem keresnek >— repülő halak képeit most hozzák \el nekem. den szállodában van. Ebben is volt, csak már laklak benne. Egy kéttagú, talán jugoszláviai delegáció. Vi­szont a két tag nem tartóz­kodott odahaza, hanem va­lahol a környék«, n vendéges­kedett, s be is jelentették, hogy az ottani vendégház­ban töltik azt az éjszakát, fönntartva közben szállodai helyüket is. Ott várakoztak a bőröndök, száradtak az in­gek, a borotvapamacsok. Mi nem sokat várakoz­tunk. A főtéri fák alatt szemlélődő rendőrtől meg­kérdeztük, hol lakik a ta­nácselnök, és elballagtunk hozzá. Mint annak idején a szolnoki polgármesterhez Móricz Zsigmond, h.ogy ná­la éjszakázzon. , ­— Á, maguk a szállóban fognak aludni — tárta szét karját a tanácselnök, akinek korántsem volt akkora laká­sa, amekkora a polgármes­teri hajlékban egyetlen szoba lehetett. Befogott hát a Ladába, és visszaszállított bennünket a szállóba, ahol viszonylag hamar meggyőzte a direktort. A delegáció szobájában gyors ágyneműcsere, s ki a Huszonnégy magyaror­szági múzeum legszebb avar leleteiből kiállítás nyílt a Nemzeti Múzeumban. A több mint 4000 tárgyait . be­mutató kiállítás a múlt év során nagy sikert aratott Moszkvában, Frankfurtban, Nümbergben, Párizsban és Bécsben. Az avarok a VI. század közepétől a IX. századig él­ték a Kárpát-medencében. 250 éves fennállás után ön­álló államuk a frank és a bolgár hódítások nyomán széthullott, egyes néptöredé­kük azonban minden bi­zonnyal megérte a magyar honfoglalást is. A kiállítás október 31-ig tekinthető meg a Nemzeti Múzeumban. Gyalog jártuk az orszá­got cimborámmal, mint Má­tyás király egykoron» És ha igazságot nem is tudtunk tenni sehol, mert csak hír­lapírók voltunk, sok min­dent megfigyeltünk a tekin­tetben, hogy boldogul-e a kiránduló, ha elkerüli a tu­ristaközpontokat, a szállo­dás városokat ? Vtgyis, hogy jár az utas, ha járt utat elhagy a já­ratlanért? Hisz minden fa­luban vannak vendéglátásra alkalmas szobák, sőt olyan tulajdonosak is, akik ezeket a szobákat kiadnák. Minde­nütt főznek valahol. A nap­köziben, vagy a téeszben vagy valamelyik helyi kis­üzemben. A kiránduló a pénzéért hozzájuthat-e ezek­hez a szobákhoz, meg a. té­eszben főzött ebédhez? Nemigen, Legtöbbször ma- rtd a sétatéri pad, amelyen elfogyaszthatja a csekély kí­nálaté boltban talált félszá­raz zsemlét, rozsdásodó do­bozd kanzervet. PEREC

Next

/
Thumbnails
Contents