Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
Somogyi Néplap 1986. augusztus 9., szombat KÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉLET Világgazdaság Keleti kereskedelem — nyugati embargó Nem egyszerűen az árucsere, a. kelet—nyugati hagyományos kereskedelmi kapcsolatok bővítésére mutatnak hajlandóságot a szocialista országok, de az intenzív, vállalatközi kapcsolatok bővítésére is. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara szervezésében 130 vezető nyugati üzletember tanulmányozta a közelmúltban az e téren adódó szovjet piaci lehetőségeket. Közös piac, kontra USA Nyilvánvaló, hogy ha a jövőben a kelet—nyugati együttműködés túllép az egyszerű és ma még meglehetősen jellemzőnek mondható „nyersanyagok, félkésztermékek — technológiáért” árucserén, meg kell szüntetni számos létező kereskedelmi korlátozást. A vállalatközi együttműködés, a tőkés és a szocialista cégek vegyes vállalatainak létrehozása szoros műszaki, pénzügyi egymásrautaltságot és főképp bizalmat feltételeznek, és ezek a vállalkozások aligha működtethetők az embargó légkörében. Az úgynevezett Europaparlament határozatban bélyegezte meg nemrégiben az Egyesült Államokat, amiért egyre gyakrabban folyamodik a technológiák titókbmi tartásához, a kivitel ellenőrzéséhez és a titoktartás szerződéses előírásához. Mindennek következtében — írják a parlamenti képviselők —, az amerikai technológia csak üggyel -bajjal, vagy csak hosszú idő eltelte után áll a nyugat-európai szövetségesek rendelkezésére, ami hátráltatja az Egyesült Államokba irányuló exportjukat és az onnan származó importjukat. A. szocialista országokkal szemben elrendelt intézkedések így ütnek vissza a nyugati szövetségesek közti kapcsolatokKsnek árt a COCOM lista? Nyugat-Európa nehezményezi, hogy a párizsi székhelyű exportellenőrzési szervezet, a COCOM játékszabályai évről évre szigorodnak, egyre hosszabb azoknak a termékeknek a listája, amelyek nem szállíthatók a Keletre. Ugyanakkor a listáról a legritkább esetben törölnek egyes árukat és főképp csak akkor, ha az az amerikai exportőrök érdekeit szolgálja. Ahhoz hasonlóan, ahogy ez a múltban a Szovjetunió ellen elrendelt gabonaszállítási tilalom feloldásakor történt. Egyértelműen az Egyesült Államok húzott hasznot ebből egyidejűleg azzal, hogy fenntartották a technológiai szállítási tilalmat,, ami viszont főképp a nyugat-európai vállalatokat sújtotta. Közismert, hagy a nagy tőkeerővel és belső piaccal rendelkező Egyesült Államok számára nem annyira életbevágó a külkereskedelem és ezen belül a szocialista országokkal folytatott árucsere, mint az európai partnerek számára. Mindössze 5 millió dollárt tett ki 1984- ben a kelet-európai országokba szállított amerikai áru, főként a gabonaszáliátmá- nyok értéke, a nyugat-európai országok ugyanebben az évben viszont 30 milliárd dollár értékben értékesítették termékeiket a KGST országaiban. Húsbavágóaik a keleti üzletek, hiszen a nyugatnémet bányaberendezéseknek például 40, a textilgépeknek 10, a cipő- és bőripari gépéknek 20 százaléka talált vevőre a szocialista országokban. Jószerével csak az amerikai érdekeket mérlegelte az Egyesült Államok az exportellenőrzési szabályok tervezett újabb módosításával, amelyeket ugyan keresikedelaaú könnyítésnek minősítették, a 'lényegen azonban aligha' változtatnak bármit is. Az amerikai kereskedelmi és hadügyminisztériumot azt tervezi, hogy igazolást ad a „megbízható” nyugateurópai vállalatoknak arról, hogy azok eddig sem továbbították és a jövőben sem fogják exportálni a szocialista' országokba a tengerentúlról érkező termékeket. Ha valamelyik nyugat-európai vállalat felkerül erre a „megbízhatósági listára”, esélye lesz arra, hogy amerikai szállító partnerétől azonnal megkapja a kívánt terméket, nem kell várakoznia az export engedélyezésére. .Kritikus" technológiák Jelenleg az a helyzet, hogy minden egyes szállítmányt az exportőrinek külön jóvá kell hagyatnia a hatóságokkal. Szabad utat kapnak tehát az amerikai szállítók az értékesítésre — kivéve természetesen „a kritikus technológiákat”, ami rendkívül tág fogalom. Meg is jegyzik a szakemberek, hogy a polgári, katonai alkalmazás lehetősége aligha választható szét a legújabb gyártmányok, például egy számítógép vezérlésű esztergagép vagy más korszerű eljárás esetében. Megszünteti az amerikai kereskedelmi minisztérium a Szovjetunióba irányuló export ellenőrzését is olyan termékeknél, amelyek csak húsz százaléknál kevesebb — és értelemszerűen elvben exportálható — amerikai alkatrészt tartalmaznak. Jelenleg ezekre is engedélyt kell kérni az adott nyugat-európai termelőnek részben saját kormányától, részben az amerikai 'kormányzattól, ha a szocialista országba szállítandó áru engedély alá eső alkatrészt tartalmaz. E „könnyítések” elégtelenek ahhoz, -hogy lendületet adjanak az egyenlő előnyökön alapuló technológiai együttműködésnek Kelet és Nyugat között. A tervezett rendelkezésék — amelyeket egyébként az amerikai kormányzati körökben sokan megkérdőjeleznek — semmiképpen sem ösztönzik a nyugati vállalkozókat a kapcsolatok intenzívebbé tételére. Marton János Lió kávé, bélszínroló, pizza Gondolta volna ön, hogy a magyarok imádják a pizzát? Azt a sajttal, szalonnával, zöldséggel, hússal meghintett és szósszal leöntött tésztát, amely már csak nevében emlékeztet az olaszok egyik kedvencére. Tudniillik, a magyar gyomor nemigen akarta' elfogadni az 'eredeti ízeket, a bőséges fűszeres pa- radicsomszós zt; kihal álták hát itthon a magyaros olasz pizzát, amelyből a legújabb kreáció: a szál amis; a fehér mártással nyakonöntött lepénytésztát paprikás sza- lámikariikákka! díszítik. Az ötlet pikantériáját az adja, -hogy egy osztrák vevőtől ered. Kísérletképpen legyártottak pár száz szalámis pizzát a Magyar Hűtőipar csepeli gyárában. Megkóstolták a készítők, a vásárlók, a kíváncsiskodók és mindenkinek ízlett. Ez amolyan születésnapi ajándéknak tekinthető, hiszen pontosan negyven esztendeje tartósítanak gyorsfagyasztással. élelmiszereket idehaza. Ennek ürügyén elmentünk a csepeli gyárba, ahol Terék János -igazgató kuriózumokkal fogadott. — Eredetileg csantliszt gyártására épült ez a gyár, még il942-ben. A II. világháború után vette birtokba a Mezőgazdasági ás Ipari Részvénytársaság Elite, azaz: a Mirelité. Innen ered a márkanév. Amikor 1946-ban megkezdődött a gyorsfagyasztás, gyümölcsöket és zöldségeket tartósítottak, azok Mirelité névvel kerülték piacra. Ez a nyolc bető negyven év alatt a -világ számos országában -ismertté vált. A születésnap mégis csendes, pedig övezhetné látványos „körítés”, hiszen a Magyar Hűtőipar termelésének több mint negyven százalékát külföldön adja el.-— Ez volt az ország első gyorsfagyasztó gyára — mondja Terék János —, a Vállalaton belül kizárólag mi készítünk: húsos félkész- és késztermékeket. A belszíinro- ló a vezértermék ünk, és ma már olyan kedvelt a BNV- és OMÉK-díjas pizza-családunk, hogy -még tartalékolni sem tudunk. Alighogy elkészül, máris szállítják az üzletekbe. Érdekes, hogy az osztrákok vásárolnának a mi pizzánkból. Ha befejeződött a gyár rekonstrukciója, valószínűleg exportálunk belőle. Elkészült az első folyamatos fagyasztó alagút. Ez saját találmányunk. Szaba- dalmlaiztatituk az eljárásit. Az a szép -benne, hogy pofonegyszerű — magyarázza Terék János, s egyetlen mozdulattal kinyitja a fagyasztó ajtaját... Jelenleg kétmillió ízesített lepénytószta fogy el itthon. De vajon hány millió pizza után keres majd újdonságot a -magyar gyomor? Ki tudja? Mint ahogy a Lió kávéból sem tudják jelenleg kielégíteni az igényeket. Tejszínporos változatát különösen a gyomor- és epe- panaszokkal küszködök keresik. De" csupán egyetlen gyár készíti az országban. Budapesten, a IX. kerületi Tóth Kálmán utcában található az üzem. — A Lió ecuadori Robusta kávéból készül Liofilizál ássál, egy speciális, bonyolult eljárással — magyarázza a fiatal üzemvezető, Máthé Gábor. — Megmarad az eredeti íz, aroma, és nem károsodnak az alkotórészek. Az igények egyharmadát tudjuk csak kielégítem. Húszharmin-c tonnát is el lehetne adni belőle. Kétségtelen; -könnyebb konyha- vagy félkész ételből vacsorát, ebédet készíteni a családnak. A -magyar- háziasszonyok java része „főállásban” nyolc-tíz órát tölt távol otthonától, kevés ideje -marad a háztartásra, bármennyire szereti is. Tagadhatatlan, a Magyar Hűtőipar könnyít a „második műszakon”, hiszen csaknem háromszázféle terméket kínál eladásra. Csakhogy a gyors- fagyasztott ár-u nem minden család számára elérhető. Mert viszonylag drága. Talán erre is gondol születésnapján az iparág, s időnként olcsó újdonságokkal is megkeresi a hazai vevőket. Horváth Teréz Autók a kínzókamrában A forgalom sűrűsödése, a számok növekedése s — tegyük hozzá — az igények emelkedése miatt a kocsitulajdonosok egyre többet kívánnak autójuktól. S ha a gyárak a biztonsági követelményeknek meg a szép számú kívánságoknak meg akarnak felelni, akkor mind több speciális vizsgálatnak is alá kell vetniük egy-egy gépkocsitípust, mielőtt az piacra kerül. Például az autógyáraikban ma már olyan .bidegkamrákban is „vizsgáztatják'’ az autókat, ahol a legforróbb nyárban is kemény fagy uralkodik ... Egy kevésbé -igényes autótípusnak mínusz 20 és plusz 30, egy nevesebb márkájú kocsinak mínusz 40 és plusz 40—45 Celsius-fok között is kifogástaiian-u] kell -működnie. Tulajdoniképpen tehát 50, illetve 80—85 fokos tartományon béliül kell megf elelnie mindenféle követelménynek, ami bizony szigorú feltétel. A beindított, majd folyamatosan működő motor már valamelyest -biztosíték az egyenletes haladásrai, mivel, hogy a motor nemcsak erőforrás, hanem hőforrás is. De kérdés, hogy megfelelő konstrukciójú és teljesítmé- nyű-e egy-egy gépkocsi hűtő- és fűtőrendszere, illetve szellőzőberendezése. Kiállják- e a próbát a kocsiszekrény ajtajai, tömítései. Nem kevésbé kényes és felelősségteljes feladat az autótípushoz használandó olajok, zsírok, folyadékok, valamint a gumiabroncs minőségének pontos előírása sem. Képünkön: egy Mercedes a nyugatnémet Daimler—Benz gyár kísérleti „kínzókamrá- jáíban”. Közgazdasági kislexikon Miért az export? Korszaknak érezzük, pedig jószerével legföljebb egy évtizede, hogy exportkényszer nehezedik a magyar gazdaságra. Exportálnunk kell, esztendőről esztendőre mennyiségben és értékben egyaránt többet. E követelmény közvetlen célja, hogy a külkereskedelmi mérleg mind a konvertibilis, mind a rubel elszámolású forgalomban többlettel, aktívummal záruljon. A konvertibilis devizákban -jelentkező aktívumra a nemzetközi fizetési kötelezettségek, az esedékes h Ítélés ka-matörlesztések teljesítéséhez van szükségünk, a rubellalktív-umra pedig azért, mert hosszú időn át a KGST-országokkal -is egyensúlyhiány jegyében alakult áruosereforgaillmu-nk. Ezek a mostani exportkényszer alapvető okai, amelyeket amolyan teendőket, követelményeket sűrítő szándékkal a külgazdasági egyensúly javításaként szokás említeni. Társadalmi iközóhaj, bárcsak túl lennénk már az egy helyben topogás esztendein, s azokon a nehézségeken, jelenségeken, amelyek a közelmúltat, a jelenít, s várhatóan „még a közeljövőt is jellemzik. Sokan úgy képzelik el gazdasági fejlődésünk normalizálódását, kedvező távlatait, hogy mindaz, amit ma terhesnek vélünk és érzünk, kiiktatódik, megszűnik. Példának okáért a gazdaság egészére, minden ágazatára, a termelők, a gazdálkodók többségére nehezedő exportkényszer is. Ennek a feltételezésnek a racionalitása ahhoz tapad, hogy napjainkban a gazdaságpolitika mindenékfeletti prioritása, a külgazdasági egyensúly javítása, akarva- akaraitlanul elhomályosítja, mintegy feledteti azokat az ok-okozati kapcsolatokat, amelyek kedvezőtlen és jó egyensúlyi helyzetben egyaránt arra utalják, 'kényszerítik a magyar gazdaságot, hogy — jelképesen szólva — együtt éljen a világgazdasággal, boldogulásának, fejlődésének lehetőségeit a nemzetközi munkamegosztásba illeszkedve keresse és hasznosítsa. A mai magyar gazdaságot irreális lenne exportorientáltnak minősíteni, bennünket m-os-t az exportkényszer állapota jellemez. Kitűnik ez az anyagi termelés végső felhasználásából is. Az ipari termelés végső felhasználásában ugyanis az export az első számú felvevő piac — 1985-ben mintegy 310 milliárd forinttal —, részesedése meghaladja az 50 százalékot. Ha figyelmen kívül hagyjuk az élelmiszeripart, a végső realizálás export- hányada 61—62 százalék, az élelmiszeripariban ez 20 százalék. A mezőgazdaság bruttó termelésének 22—24 százalékát értékesíti külpiacokon. A végső értékesítés fázisában, legalább is az iparban, az összes belföldi felhasználás — a lakosság fogyasztása és a beruházások együttesen — az ipari javaknak kisebb hányadát képes fölvenni. S hogy ne legyen- félreértés, ez nem a belső felhasználás elmúlt években! visszafogásának a következménye, már azt megelőzően is a jelenlegivel megegyező arányok jellemezték a végső értékesítés belföldi felhasználás-export közötti megoszlását. Mindebből szükségszerűen következik, bármilyen is a külgazdasági egyensúlyi helyzet, kedvezőtlen avagy éppenséggel jó, gazdasági növekedést csak az export gerjeszthet; az ipari termelés bővítésiének ez a kizárólagos lehetősége, forrása. A gazdaságpolitika a külgazdasági egyensúlyjavítás követélményéhez kapcsolódva jelölte ki első számú célnak, prioritásnak az exportot, an-nak növelését nemcsak mennyiségben, hanem hatékonyságban is. Ez a kiemelés és minősítés nem azt jelenti, hogy ha majd túl leszünk a dolgok nehezén, az export elveszti gazdaságpolitikai jelentőségét. A nemzetközi munkamegosztási kapcsolatok mélyen beépültek a magyar gazdaság reálfolyamataiba, a külpiaci értékesítés a vállalati és nép- gazdasági szintű gazdálkodás szerves rés-ze. Ez az objektív adottság, körülmény, amely minden gazdasági helyzetben. megszabja, valósággal determinálja az export jelentőségét, népgazdasági szerepét. Garamvölgyi István
