Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-07 / 185. szám
1986. augusztus 7., csütörtök Somogyi Néplap 5 Megszokhattuk már, hogy a televízió Diagnózis című műsora az egészségügy legfontosabb területeiről gyűjti össze témáit. Éppen ezért egy kicsit rendhagyónak is tékiijkhettük a kgeld esti adást, .hiszen a szerkesztőik ezúttal olyan témát dolgoztak f öl, amelyik nem a megelőzéssel, valamint a diagnózis megállapításával foglalkozik, hanem a sikeres műtét után a betegeket szólaltatták meg. Ez a műsor szorosan kapcsolódik a fővárosunkban megrendezendő XIV. nemzetközi rák- kongresszushoz, hiszen ezen a fórumon is bizonyára sok szó esik majd arról, hogy a sikeres műtét után új életmódot követelő hétköznapokba milyen imádon illeszkedhet be legkönnyebben 'a beteg. A mostam adás egy ofyan területet vizsgált, amelyet.— mint azt a riportalanyok is elismerték — indokolatlan misztifikáció vesz körül. A daganatos-betegségek egyik elég gyakori fajtája a vóg- bélrák, amelynek műtéti eltávolítása után az úgynevezett ILCO segítségével jut ki a testből a salak anyag. Örömmel láttuk a képernyőről is (hiszen már többször írtunk róla), hogy a rehabilitáció hatékonyságáért úttörő munkát végeznek a somogyi szakemberek. Hallhattuk Horváth Gyulát, aki a magyar ILCO-klubok szövetségének vezetője. A sok humánus és fontos kezdeményezés mellett azonban nem szabad elfelednünk azt sem. hogy elsősorban a nagy műszerköltségek miatt hazánk alatta 'marad azoknak a ler hetőségeknek. amelyek más országokban már természetesek. Figyelmeztető js éppen ezért annalk a távolba szakadt hazánkfiának a csodál-* kozása, aki látva honi sorstársainak (helyzetét, elhatározta- hogy a segítségükre siet. A laikus) nézőnek megnyugtatásul szolgált, hogy némelyik riportalany nem szé- gyellte egész arcát adni a beszélgetéshez, hiszen olyan dolog történt csak vele, ami bármelyúkiünikkel előfordulhat. Az ILCO esetében — mint annyi más esetben is — nincs helye semmiféle szemérmeskedésnek, gátlásnak. A gyógyuláshoz vezető hosszú úton nagy segítség lehet ugyanis a környezet. a felépülést tán még a gyógyszernél is jobban segítheti néha a megértő szó. Éppen ezért jó! tette Csurgó y Judit Diagnózis című műsora, hogy ezúttal eltért a szorosan vett tematikájától, s olyan dologra hívta föl figyelmünket, amit betegek és egészségesek egyaránt meg kell hogy oldjanak. Fölösleges előítéletekkel nem szabad megnehezítenünk egymás sorsát. A somogyi kezdeményezésre indult ILCO-klubok is nagy segítségére lehetnek a betegeknek abban, hogy az utókezelés elérje célját. Az ilyen műsorok pedig segíthetnek abban • is, hogy a nyilvánosság adta lehetőséggel élve szükebbre vonjuk a homályos részek körét, és köztudatunk a megfelelő helyre legye az ILCO- s betegeket. Ez a megfelelő hely pedig — mint ahogy _ hallhattuk a műsorban — ugyanott van,, ahol az egészséges embereké. Varga István Hetven ország, kétezer küldött Világkongresszus az orosz nyelvoktatásról Augusztus 11-től 16-ig Budapesten rendezik meg a Maprjal. az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szervezetének VI. világkongresszusát. A hatnapos tanácskozáson a nyelvoktatás korszerű tudományos módszereit, az oktatással összefüggő elméleti és gyakorlati tapasztalatokat vitatják meg a résztvevők. A szervezet történetéről, a kongresszus céljáról, a hazai nyelvoktatás színvonaláról kérdeztük Fiilöp Károlyt, az Országos Pedagógiai Intézet osztályvezetőjét. — Tizenhét ország, köztük hazánk küldötteinek a részvételével, 1967-ben Moszkvában alakult meg a szervezet. Ma már 69 ország kapcsolódott be a munkájába. Kongresszusait mindig más országban tartja. Az előző 1982-ben Prágában volt, ahol magyar kezdeményezésre döntött úgy a szövetség, hogy a következő világkongresszust Budapesten rendezik. Az augusztusi találkozóra 70 ország csaknem kétezer résztvevőjét .várjuk. A Maprjal végrehajtó tanácsának felkérésére a tanácskozás céljának és színvonalas technikai lebonyolításának érdekében már hónapokkal ezelőtt megkezdtük az előkészületeket. — Sók bírálat éri hazánkban az idegen nyelvek oktatását. Ismeretes például, hogy több helyen már az általános iskola alsó osztályaiban tanítják az orosz nyelvet is. ön szerint mi lehet az oka annak, hogy 8— 10 évi tanulás után sem tudják a fiatalok megfelelően a nyelvet? — Véleményem szerint a főiskolákról, egyetemekről megfelelő számú orosz nyelvtanár kerül íki, de közülük sokan a diploma megszerzése után nem maradnak a tanult pályán, hanem jövedelmezőbb és talán könnyebb munkahelyet választanak maguknak. Azt hiszem, ez is az oka lehet annak, hogy főleg az általános és a középiskolákban kevés a jól képzett nyelvtanár. Ma az általános iskolákban ötezer, a középiskolákban pedig ezer szakképzett orosz nyelvtanár dolgozik. Ennél töbhre lenne szükség ahhoz, hoigy a tanulók kisebb létszámú csoportokban tanulhassák az orosz nyelvet. Másik fontos feladat az oktatás tárgyi fel tételeinek javítása, a korszerű technikai eszközök alkalmazása, amelyek már sok iskolában megtalálhatók. Nemcsak az egyén, de az egész társadalom érdeke is az, hogy minél többen beszéljék az idegen nyelveket, olvassanak, ismerjék meg más országok életét, kultúráját, tudományos eredményeit. — Várhatunk-e változást a kongresszusi követően a hazai orosz nyelv- és iroda- lomokta fásban ? — Annak elleniére, hogy azonnali 'változást a kongresszust követően nem várhatunk, számunkra mégis jelentős ez a tanácskozás. Legfontosabb haszna a tapasztalatcsere. a hazai orosztanítás eredményeinek a bemutatása, a másutt alkalmazott, jobb módszerek átvétele. Emellett legalább olyan fontos az is, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítsunk ki a külföldi orosztainárokkal és bekapcsolódjunk a nemzetközi nyelvkutatásokba. Mindezek hosszú távon nyelvtanáraink és az orosz nyelvet tanulók számára mindenképpen jó befektetést jelentenek. , Árvay Krisztina Várhelyi József \ / I ■ , la I / I Krumplit pedig nem kapálunk Juliska asszony rosszul :bredt. Kicsit kábult volt igyan, de egyáltalán nem lyügös, rosszkedvű, mint i,hogy saját magától elvárta wlna. Sőt, meglepődve érez- e, hogy szokatlan tettvágy teríti hatalmába: ma el kell ntézni valami fontosat. Szét- sapta a nyugágyat a tera- zon, a kapaszkodó nap felé ordította, és elnyúlt, hogy londolkozzék. Behunyta a szemét, mert jy egyszerre látott min- ent. Az évekig építétt, mustos nyaralót, körülötte a atonás szőlőrendeket, a zomszédok villogó palate- 5it, odébb a gyümölcsfák özött szunyókáló falusi hóikat, sót még a Balatont De ugyanakkor látta a áta mögött zöldellö erdős ombokat is — jó tenne egy- zer már oda is felmászni, e mindig olyan messze van -, és ahogy gondolatban ki- ípett a ház mögül, úgy legtorpant, hogy egyszerre zlült a nyugágyon. A krumpli! Jaj, a krumpl Tegnap nem kapálta meg z a disznó Csecse Jancsi, ' leg az a még disznóbb ... — Ede! Semmi. Megköszörülte a torkát, még nagyobbat kiáltott a ház belseje felé: • — Ede, az istenfádat! Persze csak a szőlő, az a fontos. Hogy lehessen inni. Arra nem sajnálja a pénzt, annak van lókapa, meg a nagybelű lókapásnak bor dögivei. Talán még az a macskányi lova is bort iszik. — Ede, gyere ki, ha jót akarsz! Mert hogy a szőlőmunkához bor kell, anélkül nem lesz jó termés, meg hogy a krumpli alattomos növény, sötét földben van a termése, nem úgy, mint a szőlőé, napfény, illat, zamat, dicsőség annak is, aki megmunkálja, a krumplit meg egye meg a rosseb. Aztán már nem is munkáltak semmit, csak ittak, meg disznó nótákat énekeltek, nem lehetett tőlük aludni. — Ede, én bemegyek érted! Belelépett a szandáljába, szép, sportos mozdulattal talpra lendült, és pontosan beleütközött egy üres borosüvegbe, amelyet Ede nyújtott kifelé az ajtónyíláson. — Van másik? » — Másik nincs, és nem is lesz! Tegnap megittatok egy kisebb termést. — Jó, akkor konyak Iqsz — dörmögött Ede, és egy kicsit feljebb húzta a hasán a melegítőt, de lehet, hogy abba kapaszkodott. — Semmi se lesz! Azonnal átmész a rusnya szomszédodhoz, idehozod lovastul- kapástul, és megjárjátok a krumplit! — Hát akkor megyek. És Ede ment. A kocsmába. — Görcsoldót kérek — mondta a kocsmárosnak. Az már buktatta is a borostégelybe a mércét, de Ede a fejét rázta. — Reggel van még — szólt tömören, s jelentőség- teljesen nézett a konyakosüvegre. Ekkor érkezett a Csecse Jancsi. Az inge hátul kissé kilógott a nadrágjából, a kalapja is törvénytelenül állt, de még józan volt. — Otthon vannak-e a lovai ... lovaid (tegnap pertut ittak), komám? — Az előbb még otthon voltak. — Mert a krumplit is meg kéne kapálni. — Krumplit pedig nem kapálunk ... — De muszáj, mert az asszony igen pipa. Eredj, de a kisebbik lovadat fogd be. — > Jó, de akkor ötvennel több, mert krumplit nem kapálunk, tegnap megesküdtünk. Ede vezette a lovat. Jól belekapaszkodott a gyeplőszárba, hogy a renden haladjanak, de egyre nehezebb lett a ló. — Szusszanjunk egyet — javasolta Ede, és előhúzta a Fecskés dobozt. Kínálta volna a másikat is, de nem tudott mozdulni. — Léptesd már odább ezt a dögöt. — Miért? — Mert rajt áll a lábamon. —Ezt csak úgy mondod? — Hát hogyan mondjam? — Aztán nehéz? — Mint az a kórság. Léptesd már odébb, szétszakad a lábam. — Hát ha adsz még egy ötvenest... ■Mire Juliska asszony kihozta a harmadik üveg bort, hogy a krumpli is jól teremjen, már új dalt hallgattak a krumplibokrok: Három fehér szőlőtőke Meg egy fekete ... Este a teraszon, a vigyor- gó csillagok alatt Ede is, Csecse János is váltig erősítette, nem ók énekelnek, hanem az a részeges ló. NYÁR, VÍZ, NAPFÉNY Fotó: Gyertyás László MEDITÁCIÓ EGY MŰSOR KAPCSÁN A kezelés nem elég
