Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-06 / 184. szám
4 Somogyi Néplap 1986. augusztus 6., szerda Á PÉNZNEK VAN SZAGA Munkában az akcióalegység Még nem hulltak le az álarcok Még este hatkor is ful- lasztó a hőség. Délután két óra óta „szolgál” a siófoki rendőrkapitányság úgynevezett akcióalegységének első csoportja, s most egy körözött fiatalemberért indulnak Balatonendrédre. A fiú valahol öreglak táján élt régebben, s onnét néhány hónapja elvándorolt. Mostanában bukkant föl Endréden. Juhásznak állt. Az üzemegységvezető re- zignáltan nézi a civil és egyenruhás rendőrökkel tele kisbuszt. — Sejtettem, hogy nem tart sokáig a Jóska juhász- sága — mondja. A birkanyáj elég messze van a majortól, valahol a zöldtarajos hegyek mögött a hodály. Ott a Jóska is. A vidám szemű főtörzs nézi a hegyet. — Gyönyörű táj — mondja elismerően. Aztán töb- bedmagával nekivág az útnak. A juhászaitról Kovács István századosnak, az akció- alegység parancsnokának eszébe jut egy történet. Pár hónappal ezelőtt három fiatalember lakott a siófoki Motelban, ahöl becsült vendégek voltak, mert gavaUér- ságban senki sem múlta felül őket. Két kézzel szórták a pénzt. A tizennyolc-húsz éves alföldi fiúk a/ első szóra beismerték, hogy csaknem félmilliót elemeitek, s ebből mintegy 200 ezret sikerült el- költeniük a siófoki éjszakában. A károsult, egy tanyai maszek juhász, valahol a Nagy-Alföldön, észre sem vette, hogy eltűnt félmillója a ládafiából vagy a szalmazsák alól. „Nem csoda”, jegyezte meg a debreceni nyomozó, „a mút évi jövedelme is másfél .millió volt”. A fiúk egyébként csakis százasokkal fizettek a szórakozóhelyeken, s a doh szagig bankók egyiikét-másikí^ 1949-benf!) nyomtatták. A szürkület az ezüstparti üdülők között talál bennünket, a sötétedés pedig a sűrű Sóstón, az Ifjúság kemping környékén. A rendőrök egy bizonyos János után érdeklődnek, akinek forradás van a homlokán, ezenkívül a menyasszonya vendéglátós, és kempingsátorban lakik. János ugyanis az egyik aranyparti büféből — a bejelentő szerint — csaknem 10 ezer forintot lopott el, majd angolosan távozott. — Miként juthatott a kassza közelébe? — Megbíztunk benne — mondják a károsultak —, olyan rendes embernek látszott. Bejáratos volt az üzletbe, itt tartotta a strandfelszerelését. Rengeteg pénze volt, úgy költött, mint egy milliomos. Az első napokban 3 ezer forintos cehheket csinált. — Gondolom, ez imponált önöknek. — Nem erről van szó, kérem ... Egy ilyen pangó üzletnek nem mindegy, ha valaki naponta 3 ezer forintot a pulton hagy. — Értem. A nyomok a Strand kempinghez vezetnek, ugyanis itt van a „menyasszony” sátra, amely feltehetően a nagyvonalú vőlegénynék is . menedéket adott néha. A sátor üres. Se menyasszony, se vőlegény. — János barátunk holnaptól, valószínű, egy másik vendéglátóhelyen fizeti a lenyűgöző számlákat — jegyezzük meg. (Remélhetőleg 'már nem sokáig.) Ha már a Strand kempingben járunk, megidézünk egy délutáni esetet is. Hat turista érkezett személygépkocsival, s hamarosan meg- ismerkedték itt egy négytagú társasággal. Ez utóbbiak rendkívül szívélyesek voltak. Segítettek fölverni a sátrat, majd azt javasolták az új vendégeiknek, hogy nosza, fürödjenek meg gyorsan. Ketten közülük velük tartottak az üdítő hullámokba, közben a társaik kipakolták a kocsit. Majd „illa- berek, nádak-erek ...” A Kék Balaton kempingből SOS jelzés érkezik. Botrány, verekedés. Mire odaérünk, már senki sem üt senkit, viszont a kemping büfése sajgó állát tapogatja. — Ilyesmi nálunk még nem fordult elő — mondja dühtől tajtékozva. — Ezeket a hölgyeket molesztálták — mutat két értetlen tekintesangol lányra —, és én tij&eszóltam” nekik, hogy hagyják abba. Erre pofán csaptak. Még föl sem ocsúdtam, eltűntek. A kapitányságon azzal fogadják a csoportot, hogy ki kell menni Kisberányibe és Somogyvárra. A délutáni erők pihenni térnek, megérkezett a váltás. Csak a parancsnok marad. Mindkét csoportba főiskolásokat is beosztottak; .ők ma érkeztek a Balaton-parti városba, hogy ismerkedjenek az „élettel". Jó kötésű, értelmes tekintetű diákfiúk. Kovács százados átveszi az ügyeletes tiszttől az előállítandó delikvensek névsorát, lakcímét. Jóska, a juhász ugyanis — miközben mi a Balaton-partot jártuk — meglepő felvilágosítással szolgált. Fölfedte bűntársait, akikkel — állítása szerint — részt vett egy betörésben. Az idős asszony, akit májusban egy Somogy- vár környéki pusztán bántalmaztak és kiraboltak, magányosan élt. A betörők álarcot viseltek. A gyanúsítottak egyébként — Jóskát is beleértve — büntetett elő- életűek, s valamennyien betörésért ültek börtönben. Lellén, a körzeti megbízott irodája előtt két megtermett tiszthelyettes és két szepegő hölgy beszélget. Az utóbbiak panaszosok. Az egyiket a főbérlője (vagy háziura?) állítólag minden ok és átmenet nélkül kilakoltatta. Mire hazament a munkából, mindene az udvaron volt, s most eltűnt magnóról, arany ékszerről tesz említést. Ez ügyben itt nehéz lenne igazságot tenni, meg kell majd hallgatni a másik felet is. Társának a kisfia tűnt el. Délben még megvolt. (Éjszaka fél kettő van.) — Két gyerek tűnt el ma Lellén — mondják a rendőrök. — Az egyiket megtaláltuk Somogy túron; a másikat, a jelenlévő hölgy kisfiát is mindenütt kerestük; végigjártuk érte a szórakozóhelyeket, a diszkókat. Egyelőre tanácstalanok vagyunk. — Nincs az apjánál Fonyódon ? — Az lehetetlen. — Nem szokott szipózni a kisfiú ? — Volt már rá eset. Régebben. — Régebben? De hiszen még csak 12 éves. Az anya elvált, büfében dolgozik, 3 gyereke van. Az egyik a volt férjénél, a másik a ngymamánál, a harmadik, (az eltűnt fiú) nála lakik. — Naponta 16 órát dolgozom — mond ja drámai hangon. (Ügy tetszik, nemcsak mérni szokta az italt.) „Kivilágos kivirradtig” a rendőrökkel... Napfelkeltére már mindenki fáradt, s rekedt a sok cigarettától. A gyanúsítottak egyelőre a nevét se hallották annak a lakóhelyüktől pár kilométerre eső pusztának, ahol az idős asszonyt kirabolták. Erős feketét iszunk, majd az akciócsoport tagjai pihenni térnek. Elindulok a szerkesztőség felé, Kovács István százados pedig egy óra múltán — szolgálati ügyben — Budapestre utazik. Szapudi András TARDI GÁBOR Lakótársak 4. Bakos Áron eközben poharat kerített, háromnegyedig töltötte. A kőműves megragadta, hátradöntötte a fejét, s lehajtotta az italt. Érezte, hogy végigcsordul a nyelőcsövén a kesernyés ízű folyadék. Lehuppant az ágyra, hátát a falnak vetette. — Fáintos egy lőre — köszörülte a torkát. — Hanem az ára .. . — Csak nem képzeli, hogy vettem? — villantotta a szemét Bakos Áron. — kaptam. — Csak úgy kapta? — hitetlenkedett a kőműves. — Csak úgy kaptam. — Születése napja volt, vagy mifene? — Nem volt születésnapom. Ajándékba vétte nekem egy hölgy. Időnként meglep ilyesmivel. Tudja, ez a hepp je ... — A babája? — Nekem?! Talán a krokodilnak ... Ugyanis korban éppen ahhoz illő. A kőműves felkapta a fejét . — Micsoda, maga, selyemfiú? — Ugyan, Dénes úr ... Mi rossz van abban, ha az ember elfogad néhány apróságot attól, aki szereti? S akinek a férje elég tehetős ahhoz, hogy megengedhesse magának mindezt. Pénzt különben sem ad. A nyavaja bel e ... Bakos Áron a kőműves felé nyújtotta az üveget. — Tölthetők? — Nekem aztán nem! — horkantotta a kőműves. — Ebből nem. — Ahogy gondolja. Bakos Áron töltőit magúnak, kortyolt. A kőműves pislogott, közben nyéldékelt. — Be fog rúgni — mondta. — Ma nem — rázta a fejét Bakos- Áron. — Tegnap már megtörtént. — Elgondolkodott. — Volt egyszer egy zenész barátom, tőle tanultam inni, lassan, módszeresen — nem ám összevissza! — Zenészek, művészfélesé- gék... Vedelnek, mint a kefekötő. Még ha bírnák! — A mértéktelen alkohol- fogyasztást senki sem bírja, Dénes úr. Ha valaki folyamatosan iszik, húszéves távlaton belül gondolkozzék, annyi idő alatt valamiféleképpen lelkészül. — A barátjának mondja. — Ő már sajnos elhalálozott. Én viszont élek, mert barátságunk közben is megRéteslap Csurgóról Évek óta működik — a Fővárosi Sütőipari Vállalattal kooperációban — a csurgói Zrínyi "Tsz réteslapgyár- tó üzeme. Tavaly rekordnyereséget érték el: 1,6 millió forint* hasznuk volt. A gépéket, a technológiát a budapesti vállalat bocsátotta, a csurgóiak rendelkezésére, az épület — ahol most egy- műszakos termelés folyik — a szövetkezeté. A hazái piacon megosztoztak: a fővárosnak és az alföldi vevőknek az FSV, a dunántúli fogyasztóknak a téesz szállítja az árut. A réteslap alapanyagául szolgáló lisztet a dombóvári malomból szerzik be, s az ebből készült terméket dunántúli kereskedelmi vállalatoknak — köztük a Vas megyei Fűszértnek — és közvetlenül a boltoknak — például a pécsi Konzum Áruháznak — adják. Friss árut kap a helyi, nagyközségi ABC is Csurgó központjában. A háziasszonyok igencsak kedvelik a réteslapot, melyből az idén 5,7 millió készül a szövetkezet üzemében — várhatóan — 1,5 milliós nyereséggel. Nyári pénztelenség Eseti hitelek a somogyi termelőszövetkezeteknek A banki sorbaállás nem ismeretlen fogalom a gazdálkodó egységek, így a mező- gazdasági termelőszövetkezetek előtt sem. Az idei első félév adatai szerint a somogyi szövetkezetek a tavalyihoz hasonló számban fordultak a Magyar Nemzeti Bank Somogy Megyei Igazgatóságához, hogy pillanatnyi pénzzavarukból segítse ki őket. (Ez egyébként nemcsak belső okokból adódhat, hanem abból is, hogy a szövetkezetek nem kapják meg időben az eladott áruért járó pénzüket.) A bank természetesen mindkét esetben ságit, mégpedig — szaknyelven szólva — úgynevezett eseti hitelekkel, amelyeket akár néhány nap, akár az adott év végéig kell visszafizetniük a gazdaságoknak. Műdig Istvánt, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóját arra kértük, tájékoztasson bennünket a pillanatnyi helyzetről. — Most hányán és miért kérnek eseti hiteleket? — A terméseredmények — elsősorban az aszályos időjárás és az egyébként is kedvezőtlen területi adottságok miatt — nem mindenhol a várakozás szerint alakultak. Az árbevétel kevesebb lett, a költségek pedig növekedtek. Ezt azért fontos megemlíteni, mert azokra a terme- lőszövetkeztekre jellemző az eseti hitelkérelem, ahol terméskiesés van. Nem lehet persze mindenért az időjárást okolni, de az eddigi kérelmezők és az év hátralevő részében még eseti hitelért jelentkező termelőszövetkezetek többségénél ez a gond. — Önök naprakészen tájékozottak az egyes termelő- szövetkezetek pénzügyeiről. Mit tudnak tenni, ha azt látják, hogy több a kiadás, mint a bevétel? — Az valóban igaz, hogy napról napra nyomon követjük a bevételeket és a kiadásokat, azonban nem szólhatunk bele a gazdálkodásukba. Mivel a termelőszövetkezetek általában tudják fizetni a rövid illetve hosszú lejáratú hiteleket, tehát nem tartósan fizetésképtelenek, ezért ezekre a rövid időszakokra áthidaló, vagyis eseti hiteleket nyújtunk számukra. Ez egyébként nekünk is érdekünk, hiszen nem az a cél, hogy egy szövetkezet pénz hiányában eredménytelenül gazdálkodjon. — Mi az alapvető szempont ezeknek a hiteleknek a biztosításakor? — A termelés alapvető működési feltételeit meg kell teremteni, ehhez nekünk is támogatást kell adnunk. Van olyan eset, amikor csak néhány napra kell kisegítenünk a gazdaságot, de szükség szerint akár több hónapra is kaphatnak hitelt ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljenek. — Több vagy kevesebb az idén a kérelmező? — Eddig a múlt évihez hasonló, de az év végéig várhatóan több lesz a tavalyinál. Az ilyen jellegű hitelek felvételében nem látok olyan gondot, amely nehezítené a helyzetet. Az éves .egyensúly megteremtéséhez a még betakarításra váró növények terméseredményei 'Sikeresen járulhatnak hozzá. N. Zs. őriztem tisztánlátásomat, s nem követtem példáját, vagyis nem ittasodtam le mindennap, legföljebb havonként egyszer-egyszer... Ennek, no meg a rendszeres testedzésnek köszönhetem, hogy ma is erőm teljében vagyok. A kőműves leforduló alsóajakkal bámult Bakos Áronra. — Maga vézna és sápkóros — jegyezte meg némi kéjjel. — Még a szél is elfújná, ha nem hordana cipőt. Betegesnek látszik. — Ez nem igaz! — kiáltotta Bakos Áron. Hangjából, a beszélgetés óta először hiányzott a meggyőződés. — Vékony vágyók, de szívós. Maga nem ismer engem. Csak a szája jár. A kőműves megérezte, hogy fölénybe került ezzel a magabiztos, nagyszájú, egy- szálbélűvel szemben. Teleszívta a tüdejét, előretolta az álllát, ölhatalmasodott rajta a segítőkészség. — Nézze, ha hajlandó megfogni a munka végit, én a hóna alá nyúlok: alkalmazom magát, mint segéderőt. Tisztes bért fizetek, ami idővel, hozzáállástól és teljesítménytől függően emelkedhet, akkor majd nem lesz szüksége holmi ajándéklöttyökre. (Folytatjuk.) A SIOTOUR SOMOGY MEGYEI TANÁCS IDEGENFORGALMI HIVATALA 1986. AUGUSZTUS 8—10-ÉN Szántódpusztán, az Idegenforgalmi és Kulturális Központban rendezi meg az országos kettesfogathajtó versenyt i mindhárom napon. Ugyanakkor népművészeti és népi iparművészeti vásár is lesz. SIOTOUR UTAZÁSI IRODA, SZÁNTODPUSZTA. Telefon 84 31-014, 84 31-222. (83160)
